A vers:
http://www.babelmatrix.org/works/en/Shelley,_Percy_Bysshe/Ode_to_the_West_Wind/hu/3653-%C3%93da_a_Nyugati_Sz%C3%A9lhez
A vers az őszi, telet hozó Nyugati szelet szólítja meg, amely a régi természet, a régi világ lebontásának hírnöke, de egyben a telet követő tavasz ígérete is.
Az első rész az elsárgult, így "a sárga s éjszín s lázpiros" lombokról szól. A szél nem csak "ront", de óv is, mivel a "téli sutba hord / sok szárnyas magvat", hogy a Tavaszt ott várja.
A második rész szereplői a felhők, az "andalgó" esőfelhők és a "vihar sörényei" is.
A harmadik rész szereplői a felcsapó hullámok.
Az első három részben a néven nevezéssel sorban a lent, a fent és a távol jelenik meg - a lomb, a felhő, a hullám -, és most, a negyedik rész első három sora ugyanőket sorolja fel. Az áramló szél a lélek szabadságaként jelenik meg, szemben azzal, mikor "zord órák súlya húz s lánccal fon át". Mivel a lelke a szél szabadságával rokon, s mivel a három megnevezettel rá tud hangolódni, így kéri a szelet, hogy vigye magával, "ragadj el hab, felhő, vagy lomb gyanánt".
Az utolsó versszakban a költő a Nyugati szél dalává válik, s így azzal eggyé válva viszi a szél magával, s ez a szél, bár telet hoz, ugyanakkor a Tavasznak is a hírnöke.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése