Demjén: Kell még egy szó
Kell még egy szó, mielőtt mennél,
Kell még egy ölelés, ami végig elkísér,
Az úton majd néha, gondolj reám,
Ez a föld a tiéd, ha elmész, visszavár.
Nézz rám, és lásd, csillagokra lépsz,
Nézz rám, tovatűnt a régi szenvedés.
Hol a fák az égig érnek, ott megérint a fény,
Tudod jól, hova mész, de végül hazatérsz.
Szállj, szállj, sólyom szárnyán,
Három hegyen túl!
Száll, szállj, ott várok rád,
Ahol véget ér az út!
Úgy kell, hogy te is értsd, nem éltél hiába,
Az a hely, ahol élsz, világnak világa,
Az égigérő fának, ha nem nő újra ága,
Úgy élj, hogy te legyél virágnak virága.
Szállj, szállj, sólyom szárnyán,
Három hegyen túl!
Száll, szállj, én várok rád,
Ahol véget ér az út!
Nézz rám, s ne ígérj,
Nézz rám, sose félj,
Ha nincs hely, ahol élj,
Indulj hazafelé!
Dalok, versek esetén ezt, vagyis a szavaknak inkább hangszerként való használatát úgy lehet megfigyelni, hogy a magánhangzók rövidsége-hosszúsága (versütemek) mellett a magasságai is adott rajzolatot adnak meg. (Nem csak magas-mély, hanem pl. az 'i' -mármint a magas 'i', mert van mély is- magasabb mint az 'e', stb.) Dalokban a hangzás-hangsúlyozás bizonyos szótagok kinyújtásával vagy rövidítésével fedezhető fel. (Régebben a Napoleon Boulevard-nak volt több ilyen száma, ha valakit érdekel, keresek ilyet.)
Ha kimondod, hogy "nézz", ahhoz képest a dal végén lévő "nézz" kb. 2-3x hosszabb. Az "ígérj" helyett a dalban rövid "i" hangzik. A "Ha" ritmuson kívül van, ezért előzetes prefix-jellegűen hangzik
Nézz rám, s ne ígérj,
Nézz rám, sose félj,
Ha nincs hely, ahol élj,
Indulj hazafelé!
- - / .. -
- - / .. -
(.) - - / .. -
- - ... -
Kire is nézzünk? Ilyenkor az egyik ötlet a többi szó alapján természetesen Isten lehetne. Azonban a "Nézz rám" hangzásilag a középtől kicsit felfelétől (é) lefelé mutat (á), majd -"s ne ígérj"- visszaemeli a "tekintetet" középre.
A ritmussal együtt véve olyan, mintha lehajolnál összeszednél valamit, magadhoz, a "ha" törésénél látszik, hogy ez akadozik, majd az utolsó "Indulj hazafelé!" elindít egy sok-sok lépéses ("hazafe-") sokáig tartó útra ("-lé"), ahol először le az útra nézel "haza", majd egyre inkább fentebb, az érkezési célod felé ("-felé").
Ha a dalban a szavaknak a hangulatteremtése nagyobb hangsúlyt kap, akkor nem is kell feltétlenül a szavak értelmét keresni. (Érdemes az egészet a ritmusok és magasság változások alapján is végighallgatni.)
A repülés élményének megidézése miatt így lesz pl. "sóóólyóm", stb.
A "túl" és az "út" csak kicsit, de még a "hibahatáron" belül rímel, a "túl" nyújtása viszont a távolságra, az "út" lezárása viszont nem az útra, mint hosszra, hanem annak éppen a végére tud utalni.
Érdemes tehát az egészet úgy IS végighallgatni, hogy a ritmusokból (nyújtások-rövidítések) és a hangmagasság-változásokból milyen absztrakt kép rajzolódik ki, a szavak értelmétől is függetlenül.
Például, a "három hegyen túl", így valójában "hetedhét országon túl" jelentésű, azonban a szavak szerepeltetése megidézi az út végét, a Hármashegy országát a Háromhalom országát.
A szavak alapján mégis kideríthető, hogy "Ki" az, aki énekli a dalt?
Viszont, az a hely is - otthon volt.
A dal tehát szerintem a régi, elhagyandó otthonból az új otthonba való átmenetet idézi meg.
Amit, az otthon-teremtés szelleme énekel meg, egyes szám első személyben. Vagyis, az az otthon, amiben éltél, az mindig benned-veled marad, de az új helyen is - ha azért teszel is - meg tudsz teremteni egy új otthont, ami a régivel szellemi-lelki rokonságban marad, örökre össze lesz kötve.
Mindez azért is lényeges, mert ballagásokon, de, temetéseken is el szokták énekelni ezt a dalt.
Kell még egy szó, mielőtt mennél,
Kell még egy ölelés, ami végig elkísér,
Az úton majd néha, gondolj reám,
Ez a föld a tiéd, ha elmész, visszavár.
- ne csak hátat fordíts, és magad mögött hagyd a régit, hanem maradj vele egy ("ölelés"), s akkor az veled lesz és elkísér
Nézz rám, és lásd, csillagokra lépsz,
Nézz rám, tovatűnt a régi szenvedés.
Hol a fák az égig érnek, ott megérint a fény,
Tudod jól, hova mész, de végül hazatérsz.
- az igazi út, "csillag-út", ami az Égben is vezet
- "a fák az égig érnek" - azon a helyen, ahol az élet az Éghez is kapcsolódik...
- "ott megérint a fény" - ... ott a szellemi világoságra is nagyobb lehetőség van
- "végül hazatérsz" - ahova megérkezel, az is az otthonod lesz
Szállj, szállj, sólyom szárnyán,
Három hegyen túl!
Száll, szállj, ott várok rád,
Ahol véget ér az út!
- az utazás transzcendens nézete egy szálló repülés, nem véletlen, hogy filmekben is néha ez megjelenik
- sólyom - az utazót az égi lelke fentről kíséri, az igazi utazás során azzal eggyé válik
- az otthon szelleme az út végén is várni fog
Úgy kell, hogy te is értsd, nem éltél hiába,
Az a hely, ahol élsz, világnak világa,
Az égigérő fának, ha nem nő újra ága,
Úgy élj, hogy te legyél virágnak virága.
- "nem éltél hiába" - ez a tevékeny életre helyezi a hangsúlyt, a későbbi "te legyél"-lel
- "világnak világa" - ez egyrészt egy régi felsőfok, 'a legvilágabb világ', másrészt a világossággal is kapcsolatban van, tehát: ahol élsz, ott a Világ világosságát kellene megteremtened
- "az égigérő fának, ha nem nő újra ága" - ha tehát úgy érzed, tapasztalod, hogy az Éggel, a Világ Világosságával való szellemi kapcsolat nem működik...
- "te legyél virágnak virága" - ... te magad teremtsd meg azt
A kettős az Ómagyar Mária-siralomra utal: "Világ világȧ, virágnȧk virágȧ, keserűen kínzatul, vos szëgekkel veretül!"
A Világnak Világossága, a Virágok Virága - a teremtett minőségek maximuma -, ez maga Jézus.
A sorok tehát arra utalnak, hogy a környezetednek, akár észrevétlen megváltójának kell lenned, hogy azt valódi otthonná teremtsd, az Ég magas minőségeit megpróbáld megteremteni a földön, azaz a tetteiddel a Megváltó minőségét kell próbálnod megidézni és, ha tiszta a szándékod, Ő is ott lesz veled.
Szállj, szállj, sólyom szárnyán,
Három hegyen túl!
Száll, szállj, én várok rád,
Ahol véget ér az út!
- Indulj tehát az Élet, a Világosság, az Otthon megteremtésének az Útjára. (Via, Veritas et Vita)
Nézz rám, s ne ígérj,
Nézz rám, sose félj,
Ha nincs hely, ahol élj,
Indulj hazafelé!
- "Nézz rám" - az Otthon teremtés szelleme, Jézus minősége
- "s ne ígérj" - sokszor azért ígérünk meg valamit, mert kevés bennünk a tetterő; nem ígérgetni kell, hanem cselekedni, és akkor...
- "Nézz rám, sose félj" - ...az Otthon teremtés szelleme ott lesz velünk
- "Ha nincs hely, ahol élj"
- "Indulj hazafelé!" - hát teremtsd meg.
A dal tehát az otthon szellemének a magunkkal való átvitelének a "vénye".
Kell még egy szó, mielőtt mennél,
Kell még egy ölelés, ami végig elkísér,
Az úton majd néha, gondolj reám,
Ez a föld a tiéd, ha elmész, visszavár.
Nézz rám, és lásd, csillagokra lépsz,
Nézz rám, tovatűnt a régi szenvedés.
Hol a fák az égig érnek, ott megérint a fény,
Tudod jól, hova mész, de végül hazatérsz.
Szállj, szállj, sólyom szárnyán,
Három hegyen túl!
Száll, szállj, ott várok rád,
Ahol véget ér az út!
Úgy kell, hogy te is értsd, nem éltél hiába,
Az a hely, ahol élsz, világnak világa,
Az égigérő fának, ha nem nő újra ága,
Úgy élj, hogy te legyél virágnak virága.
Szállj, szállj, sólyom szárnyán,
Három hegyen túl!
Száll, szállj, én várok rád,
Ahol véget ér az út!
Nézz rám, s ne ígérj,
Nézz rám, sose félj,
Ha nincs hely, ahol élj,
Indulj hazafelé!
§
A dalok, illetve versek esetén felvehetnénk egy képzeletbeli skálát, hogy a szavak, illetve hangzók közvetlen jelentésük miatt fontosak, vagy pedig egy hangulat megteremtésének az eszközei. Természetesen a tökéletesség az, ha a kettő egységesen erős. Azonban egyes műveknél eltolódhat az arány a skála egyik felére. Ilyen "eltolódások", a hangulat-minimum és szó-jelentés maximum felé pl. a haikuk, ez esetben pont a jelentés széttöredezés eszközeként. Másik irányban pedig a szavak inkább sajátos "hangszerként" használatosak. Ilyen klasszikus az "Ősz húrja zsong, jajong, búsong"...Dalok, versek esetén ezt, vagyis a szavaknak inkább hangszerként való használatát úgy lehet megfigyelni, hogy a magánhangzók rövidsége-hosszúsága (versütemek) mellett a magasságai is adott rajzolatot adnak meg. (Nem csak magas-mély, hanem pl. az 'i' -mármint a magas 'i', mert van mély is- magasabb mint az 'e', stb.) Dalokban a hangzás-hangsúlyozás bizonyos szótagok kinyújtásával vagy rövidítésével fedezhető fel. (Régebben a Napoleon Boulevard-nak volt több ilyen száma, ha valakit érdekel, keresek ilyet.)
Ha kimondod, hogy "nézz", ahhoz képest a dal végén lévő "nézz" kb. 2-3x hosszabb. Az "ígérj" helyett a dalban rövid "i" hangzik. A "Ha" ritmuson kívül van, ezért előzetes prefix-jellegűen hangzik
Nézz rám, s ne ígérj,
Nézz rám, sose félj,
Ha nincs hely, ahol élj,
Indulj hazafelé!
- - / .. -
- - / .. -
(.) - - / .. -
- - ... -
Kire is nézzünk? Ilyenkor az egyik ötlet a többi szó alapján természetesen Isten lehetne. Azonban a "Nézz rám" hangzásilag a középtől kicsit felfelétől (é) lefelé mutat (á), majd -"s ne ígérj"- visszaemeli a "tekintetet" középre.
A ritmussal együtt véve olyan, mintha lehajolnál összeszednél valamit, magadhoz, a "ha" törésénél látszik, hogy ez akadozik, majd az utolsó "Indulj hazafelé!" elindít egy sok-sok lépéses ("hazafe-") sokáig tartó útra ("-lé"), ahol először le az útra nézel "haza", majd egyre inkább fentebb, az érkezési célod felé ("-felé").
§
A szöveg elsőre kicsit zavaros a Honfoglalás koncepciójára alkalmazva (bár, maga a film még zavarosabb volt). A Honfoglalás logikailag egy A pontból B pontba való végleges (!) átmenet/tranzíció. Itt azonban mit olvashatunk? Mintha a kiindulási pont "beszélne", hogy 'persze, menj csak, de ez nem lesz végleges': "Ez a föld a tiéd, ha elmész, visszavár".Ha a dalban a szavaknak a hangulatteremtése nagyobb hangsúlyt kap, akkor nem is kell feltétlenül a szavak értelmét keresni. (Érdemes az egészet a ritmusok és magasság változások alapján is végighallgatni.)
A repülés élményének megidézése miatt így lesz pl. "sóóólyóm", stb.
A "túl" és az "út" csak kicsit, de még a "hibahatáron" belül rímel, a "túl" nyújtása viszont a távolságra, az "út" lezárása viszont nem az útra, mint hosszra, hanem annak éppen a végére tud utalni.
Érdemes tehát az egészet úgy IS végighallgatni, hogy a ritmusokból (nyújtások-rövidítések) és a hangmagasság-változásokból milyen absztrakt kép rajzolódik ki, a szavak értelmétől is függetlenül.
Például, a "három hegyen túl", így valójában "hetedhét országon túl" jelentésű, azonban a szavak szerepeltetése megidézi az út végét, a Hármashegy országát a Háromhalom országát.
A szavak alapján mégis kideríthető, hogy "Ki" az, aki énekli a dalt?
§
A szöveg alapján tehát valaki elindul az útra, mégpedig az otthonából. De miért? Az utalásokból azt látjuk, hogy azért, mert az eredeti helyen nincs meg a teljesség életlehetősége. Erre utal a "régi szenvedés", illetve ott nem nőtt-nőhetett az Égigérő fának "újra ága".Viszont, az a hely is - otthon volt.
A dal tehát szerintem a régi, elhagyandó otthonból az új otthonba való átmenetet idézi meg.
Amit, az otthon-teremtés szelleme énekel meg, egyes szám első személyben. Vagyis, az az otthon, amiben éltél, az mindig benned-veled marad, de az új helyen is - ha azért teszel is - meg tudsz teremteni egy új otthont, ami a régivel szellemi-lelki rokonságban marad, örökre össze lesz kötve.
Mindez azért is lényeges, mert ballagásokon, de, temetéseken is el szokták énekelni ezt a dalt.
Kell még egy szó, mielőtt mennél,
Kell még egy ölelés, ami végig elkísér,
Az úton majd néha, gondolj reám,
Ez a föld a tiéd, ha elmész, visszavár.
- ne csak hátat fordíts, és magad mögött hagyd a régit, hanem maradj vele egy ("ölelés"), s akkor az veled lesz és elkísér
Nézz rám, és lásd, csillagokra lépsz,
Nézz rám, tovatűnt a régi szenvedés.
Hol a fák az égig érnek, ott megérint a fény,
Tudod jól, hova mész, de végül hazatérsz.
- az igazi út, "csillag-út", ami az Égben is vezet
- "a fák az égig érnek" - azon a helyen, ahol az élet az Éghez is kapcsolódik...
- "ott megérint a fény" - ... ott a szellemi világoságra is nagyobb lehetőség van
- "végül hazatérsz" - ahova megérkezel, az is az otthonod lesz
Szállj, szállj, sólyom szárnyán,
Három hegyen túl!
Száll, szállj, ott várok rád,
Ahol véget ér az út!
- az utazás transzcendens nézete egy szálló repülés, nem véletlen, hogy filmekben is néha ez megjelenik
- sólyom - az utazót az égi lelke fentről kíséri, az igazi utazás során azzal eggyé válik
- az otthon szelleme az út végén is várni fog
Úgy kell, hogy te is értsd, nem éltél hiába,
Az a hely, ahol élsz, világnak világa,
Az égigérő fának, ha nem nő újra ága,
Úgy élj, hogy te legyél virágnak virága.
- "nem éltél hiába" - ez a tevékeny életre helyezi a hangsúlyt, a későbbi "te legyél"-lel
- "világnak világa" - ez egyrészt egy régi felsőfok, 'a legvilágabb világ', másrészt a világossággal is kapcsolatban van, tehát: ahol élsz, ott a Világ világosságát kellene megteremtened
- "az égigérő fának, ha nem nő újra ága" - ha tehát úgy érzed, tapasztalod, hogy az Éggel, a Világ Világosságával való szellemi kapcsolat nem működik...
- "te legyél virágnak virága" - ... te magad teremtsd meg azt
A kettős az Ómagyar Mária-siralomra utal: "Világ világȧ, virágnȧk virágȧ, keserűen kínzatul, vos szëgekkel veretül!"
A Világnak Világossága, a Virágok Virága - a teremtett minőségek maximuma -, ez maga Jézus.
A sorok tehát arra utalnak, hogy a környezetednek, akár észrevétlen megváltójának kell lenned, hogy azt valódi otthonná teremtsd, az Ég magas minőségeit megpróbáld megteremteni a földön, azaz a tetteiddel a Megváltó minőségét kell próbálnod megidézni és, ha tiszta a szándékod, Ő is ott lesz veled.
Szállj, szállj, sólyom szárnyán,
Három hegyen túl!
Száll, szállj, én várok rád,
Ahol véget ér az út!
- Indulj tehát az Élet, a Világosság, az Otthon megteremtésének az Útjára. (Via, Veritas et Vita)
Nézz rám, s ne ígérj,
Nézz rám, sose félj,
Ha nincs hely, ahol élj,
Indulj hazafelé!
- "Nézz rám" - az Otthon teremtés szelleme, Jézus minősége
- "s ne ígérj" - sokszor azért ígérünk meg valamit, mert kevés bennünk a tetterő; nem ígérgetni kell, hanem cselekedni, és akkor...
- "Nézz rám, sose félj" - ...az Otthon teremtés szelleme ott lesz velünk
- "Ha nincs hely, ahol élj"
- "Indulj hazafelé!" - hát teremtsd meg.
A dal tehát az otthon szellemének a magunkkal való átvitelének a "vénye".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése