Hon Dansade En Sommar - Egy nyáron át táncolt

A "Világhagyomány" módszer szerint a filmek és más alkotások értelmezésének egy kulcsa, ha azokat álomszerűen, adott szimbólum-helyettesítésekkel újraélt helyzeteknek tekintjük. Ezért az elemzést csak a film megnézése UTÁN célszerű olvasni, különösen, mert - SPOILERS - a történet kulcsmomentumai is elhangzanak. Az elemzési kísérlet - mint hipotézis - úgy ellenőrizhető, hogy az így átfogalmazott, lényegében esetleg teljesen másról szóló történet ráilleszthető-e az eredetire, és megmagyarázza-e annak hangsúlyait és sajátosságait.

A film az 50-es, 60-as években kultuszfilm volt. Első pillantásra nekem szinte egy amatőrfilmnek tűnt (amatőr eszközökkel is készült), néha viszont valóban művészi megoldások bukkantak fel. A történet is elsőre rendkívül egyszerűnek tűnik: egy húszéves városi fiú megpróbál elcsábítani egy 17 éves vidéki lányt, ami végül tragédiába torkollik.

Az Anders Persson nevezetű nagybácsi nagyon különösen van ábrázolva. Látszólag nagyon felszínes, szinte semmi sem érinti meg mélyebben. Idősödő lánya otthon ragadását sem tudja kezelni, sőt, mintha nem is törődne vele különösebben. Ugyanakkor a föld iránti szeretete egyértelmű és a fiatalokat is elkötelezetten támogatja, de azt is sajátos módon: nem könnyű ajándékot ad, hanem munkával megszerezhető lehetőséget biztosít nekik. A nagybácsi sokkal inkább jelenségként értelmezhető, mint konkrét személyként. Ha a többi, stilizáltan ábrázolt karakterre is inkább archetipikus jelenségként tekintünk, akkor már egy egészen más szintű történet jelenik meg a szemünk előtt.

*

Az archetipikus jelenségek szintjén zajló történetben a látszólag a film előterébe helyezett fiú (Göran) és a lány (Kerstin) kalandja szinte "csak" szemléltető példává válik: ők a nagyobb áramlatú történésnek a szenvedő alanyai. A két valódi főszereplő így a nagybácsi és a lelkész. Kettejük konfliktusa a történet, míg a többiek is inkább típusokként értelmezhetők, beleértve a fiatalok csoportját, de a paraszti múltjától menekülni akaró, városi arroganciát képviselő apát is. A film így az akkori svéd szellemi "erőviszonyokat", főbb jelenség-"vektorokat" volt képes ábrázolni, megmutatva a bigottság életidegen, sőt, pusztító természetét.

Ezek alapján nem meglepő, ha a nagybácsit a szereplőlista legelején találjuk. Ő a természetet, a divatos elképzeléseken túli valódi Életet képviseli. A neve alapján ez az igazi emberi nézőpont: az Anders eredeti jelentése "ember", a Persson hangzásilag pedig a "személyhez" van közel. A Persson, mint "Péter-fi" külön arra is utal, hogy mindez, mint jelenség, egy mozdíthatatlan alapkő, amire alapozni lehet és kell. A nagybácsi tehát a személyes, empatikus és emberi nézőpontot képviseli, ami maga az Élet. Az otthon ragadt lányának legfeljebb sugallni tudja, hogy próbáljon meg egy kicsit élni is, de ennél többet nem tehet.

Ez,  a képmutató, másokon átgázoló bigottság jelenleg (vagyis: akkor) Svédország

Az Élet legnagyobb ellensége a filmben a többi ember fölött hatalmat szerzett lelkész, aki itt a bigott szemléletet képviseli. A film egyértelműen megmutatja, hogy a vallást csak arra használja fel, hogy a saját akaratát a többiekre kényszerítse, sőt, pszichéssé válik, ha úgy véli, hogy az emberek kicsúsznak a közvetlen manipulációs hatóköre alól.  A vallási fogalmakat úgy csűri-csavarja, ahogy éppen neki kedvező, hiszen ebben a hivatalánál fogva megkérdőjelezhetetlennek tűnik fel. A film szerint ez a bigottság Életidegen, nem valódi hit, álszent (egy drága és modern autóval száguldozik a környezetével mit sem törődve), hatalommánia és leginkább: egy pusztító ámokfutás. Nem véletlen, hogy a lelkész gonosz karaktere miatt a filmet bizonyos országokban évekig betiltották.
A lelkész uralma egyrészt a megkeseredett embereket fixálja be a negatív érzelmi mintáikba, másrészt pedig (képileg is) az értelmi fogyatékosok tüzét táplálja. Ők a lelkész legfőbb követői. Az Élet szempontjából az irreális bigottság egyszerűen irigy értelmi fogyatékosság.
A lány nagyszüleinek egyértelmű (első pillantásra szintén stilizáltan ábrázoltnak tűnő) támogatása az életbölcsesség tanácsa, ami éles ellentétben áll az otthon ragadt lány sorsával.

*

Göran egy könnyed városi fiúnak van bemutatva, akit elsősorban a tánc és a szórakozás érdekel. Kezdetben, amikor Kerstin nincs a közelben, azonnal egy másik csinos lánnyal kezd el táncolni. Kerstin szinte karakter nélküli. Egy csinos, de nagyon is vidéki lány, akinek nem lenne helye a városban. A legfontosabb tulajdonsága, hogy az erős fizikumot igénylő gazdálkodást szinte varázslatos könnyedséggel tudja végezni (ami elsőre szintén stilizáltnak tűnhet). Ugyancsak lényeges, hogy különlegesen szépen énekel, a templomi kórusban is szólista.
Ennek a két karakternek a kapcsolata nem lenne hosszú életű. Kerstin idegen a várostól, a vidék az otthona. A könnyed Göran egy idő után egyre unalmasabbnak, ingerszegénynek érezné a környezetét és kérdés, hogy a fiú Kerstint mikor kezdené el fakóbbnak látni, és kezdene "táncolni" más lányokkal, és mikor kezdené el érezni, hogy mégis csak az egyetemet kellett volna választania, ami nagyobb szellemi pezsgést adott volna.
A történetben Göran számára Kerstin közelsége önmagában többet ad, mint bármi, amit az élet valaha hozhat. És a könnyed Gören elkezdi egyre komolyabban venni az életet. Amikor a lelkész ámokfutása veszélybe sodorja a nagybácsit a halaszthatatlan munka közepén, így az életük fenntartása is veszélyben, Göran teljes mivoltában a földnek szenteli magát. A nagybácsitól meg is kérdezi, hogy szerinte lehetne-e ő is gazdálkodó, mire a bácsi nagyon is realistán 20-30 évet saccol. Kerstin olyan sokat jelent Göran számára, hogy a fiú egyre inkább feladja a könnyedségét, megkomolyodik, megérik - valóban felnőtté válik.

Kerstin minőségét szintén archetipikusan érthetjük meg, legkönnyebben az asztrológiai szimbólumokkal. Ő Bika (Föld, természet, szépség, ének, bizonyos konokság), szemben Göran Ikrek természetével (könnyedség, tánc, barátok fontossága, könnyű kapcsolatteremtés). Ez a két jegy hosszútávon nagyon nehezen kapcsolódik, ahogy a "Szabadság útjaiban" is láthatjuk. A nagybácsi az Élet képviselője, a "Vidék" genius loci-ja, Kerstin pedig valójában a nagybácsi rokonlelke, ugyanabba a "szellem/minőség-családba" (mondjuk így) tartozik. (Ezért sem véletlen, hogy segít a nagybácsinak.) Göran így Kerstinen keresztül kapcsolódik a vidék, az Élet szelleméhez.

Göran azt a transzformációt próbálja meg végrehajtani, hogy a könnyedségét felváltsa a mindennél többet adó Élet teljességének felelősségével - vagyis, hogy igazi felnőtté váljon. A történetnek szinte fricskája, hogy ezzel Göran valójában a nevét, így a sorsát, ómenét követi (nomen est omen), ugyanis a Georgios eredeti jelentése "földműves". Sőt, a lány minősége lenne út, az iránymutatás a fiú számára az igazi Hit, az igazi Kereszténység felé - ahogy a Kerstin név (ami a Krisztina változata) is mutatja. Döbbenetes, de pontosan a vallási indokkal betiltott filmekben találhatjuk meg leginkább az igazi Hit megjelenítését.

*

A film Kerstin temetésének jelenetével kezdődik, majd ezután látjuk a nyáron történteket. Ez a megoldás általában a "hogyan történhetett" kérdését hangsúlyozza. A film végén ugyanez a jelenetsor indul el. A film kezdetén a temetést a fájdalmában otthagyva elszaladó Görant követtük. A lelkész ekkor a demagógiájával, a szavak és történtek csűrés-csavarásával a lányt és a fiút mutatja be bűnösnek, sőt feláldozhatónak, hiszen nem az szerint tettek, ahogy szerinte kellett volna. Pedig valójában az ő ámokfutása eredményezte a lány halálát.

A film végén már nem a fájdalmában elfutó Görant követjük. A temetőben folytatódik a jelenet, mégpedig a lelkész érzéketlen, sötét jelenléte után a nagybácsi búcsúszavaival. Néhány szóval  helyre teszi a képmutató lelkészt: "Szeretett Kerstin... Mi, a barátaid akik itt összegyűltünk úgy fogunk emlékezni rád, mint egy fénysugárra az életünkben. Senki sem tudja, miért kellett feláldozni az életed, de mi tudjuk, hogy csak egyetlen bíró ítélhet feletted. Azok, akik ma ítélkeznek, egy napon ugyanezen törvény alapján ítéltetnek meg."

A film döbbenetes megoldása alapján itt valójában Kerstin lelkét követjük. A kamera így az ő szemén keresztül mutatja a falusiakat, Göran apját, a lelkészt, majd a nagybácsit. A lelkész szuggesztív szavai a kétségbeesést növelhették a lélekben, így a hagyomány szerint valójában az ördögöt szolgálják. Ennek a helyére (a lelkészhez képest ortogonálisan megjelenő) nagybácsi egy felső szempontot állít, a felső törvényt és a szeretet hangsúlyozza. "A világon a legnagyobb dolog a szerelem. Ha bünteted magadat miatta és nincs elég bátorságod hozzá, akkor nem is érdemes élned. Űrt hagytál magad után. Hiányzol ... És emlékezni fogok rád."

A valódi, felsőbb, az Életet és a Szeretetet képviselő, vagyis Isteni nézőpont fel tudja szabadítani Kerstin lelkét. A lány lelke a fiú, Göran nyomába ered, majd elbúcsúzik tőle: "Göran ... Ne felejts el. Kerstin a nevem." Majd a kamera mutatja, ahogyan a lelke, Görant nézve, elindul a víz tükre felé, ahol boldog volt - elindul a Fény felé.
Meg kell a vallásosságba bújt bigottságnak, valójában erőszakosságnak, megkeseredett irigységnek vagy egyszerűen értelmi fogyatékosságnak fojtania az életet, vagy van lehetőség az Életet annak teljes pezsgésében megélni, "táncolni"?