BSG - Battlestar Galactica - Út a Mennybe

A "Világhagyomány" módszer szerint a filmek és más alkotások értelmezésének egy kulcsa, ha azokat álomszerűen, adott szimbólum-helyettesítésekkel újraélt helyzeteknek tekintjük. Ezért az elemzést csak a film megnézése UTÁN célszerű olvasni, különösen, mert - SPOILERS - a történet kulcsmomentumai is elhangzanak. Az elemzési kísérlet - mint hipotézis - úgy ellenőrizhető, hogy az így átfogalmazott, lényegében esetleg teljesen másról szóló történet ráilleszthető-e az eredetire, és megmagyarázza-e annak hangsúlyait és sajátosságait.

A Battlestar Galactica történet 2004-es újrafeldolgozása a "legjobb sci-fi sorozatok" legkülönbözőbb listáin is az elsők között szerepel - nem érdemtelenül.
Maga a történet alapvetően a sci-fi díszletek közé álmodása egy ellenséges területen mozgó anyahajónak, annak személyzetével, pilótáival, tengerészgyalogosaival (sok részlet csak így érthető meg), az ő mindennapi életükkel és konfliktusaikkal.
A legendássá vált BSG az életvágy, az emberi újrakezdés, és az önmagunkon való többször túllépés gigantikus eposza. A sorozat legalább három kardinális témában olyan totális látásmódot jelenít meg, ami csak a régi hagyományok sajátja.

Mitizált ellenségkép

A műalkotások egyik alapvető toposza a mitizált ellenségkép. A pszichikai helyzet az, hogy egy konfliktusban, amikor egy másik lény elpusztítása válik lehetségessé, akkor az ébredő lelkiismeretet valamilyen módon el kell nyomni. A psziché törvényszerűségei alapján ez annál nagyobb problémaként jelenik meg, minél kevésbé biztos (valójában, a lelke legmélyén) valaki a tettei jogosságában, az igazában.
Egy agresszió ellen védekező önvédelem esetén ilyen probléma kevésbé merül fel. Elképzelhető, hogy valaki például erkölcsinek vélt megfontolásból semmilyen módon nem akar védekezni, és inkább feláldozná magát, ezzel azonban rosszat tenne mind a környezetével, mind a világgal, sőt, az agresszorral is. Valójában nem is önvédelemről van szó, hanem egy mindenki felett álló Jó védelméről. Ez sokkal nehezebb, mint egy vélt pacifizmus érdekében tett passzív önfeláldozás.
Viszont abban az esetben, ha nagyon is kétséges valakinek az igaza, akkor a lelkiismeretet valamilyen módon el kell nyomni, magyarázatot kell találni a tett jogosságára, az egót fel kell erősíteni. Meg kell magyarázni, hogy egy agresszió miért szolgálja mindenki javát, persze, elsősorban az agresszorét. Ez a hamis magyarázat természetesen rövidebb vagy hosszabb idő után szétfoszlik, de az ember már nagyon hamar elkezdi érezni tettei jogtalanságát.

Az önmagában bizonytalan agresszor tehát kénytelen valamilyen módon mitizálni az ellenséget, hogy így felsőbbrendűnek tarthassa magát. Ez jelenik meg például a "300" című filmben, vagy még kardinálisabban a rovarok képében Verhoeven Starship Troopers gúnyfilmjében.

A BSG sorozatban az ellenség a Cyclonok. Mivel az eredeti '78-as sorozatot Glean A. Larson elsősorban a római és görög mitológia szereplőkre építette, ezek az "Egyszeműek" vagyis Küklopszok. A Cyclon jól ábrázolja a tipikus mitizált ellenségképet: nem emberiek, az egyik olyan, mint a másik és kérlelhetetlen gépiességgel pusztítanak. Az emberi Cyclonok tovább léptetik ezt a képet: bár olyan a kinézetük, mint az embereknek, így (kémként) el is vegyülhetnek közöttünk, valójában nem emberek. Sőt, a BSG-ben: az ellenség, bár emberinek néz ki, az egyik olyan, mint a másik, és ha egyet elpusztítunk, (szinte) ugyanaz lép a helyére. Itt tehát az ellenség egyformasága és látszólagos elpusztíthatatlansága is megjelenik.

A BSG egy újabb csavarral egy egészen más szintre helyezi az ellenségképet: a személyzetből néhányan kénytelenek rájönni, hogy ugyanabból a genetikai anyagból vannak, mint az ellenség, tehát valamennyire odatartozónak kell magukat tekinteni, sőt, valamennyire az ő szemükön keresztül is kénytelenek látni a világot. A másik felé nyitó empátia pedig, a történet logikája szerint, oda vezet, hogy a teljes emberiség Őrzőivé (Watchmen) transzformálódnak. Ez a megközelítés szinte egyedülálló a mai filmekben.

Élet és Halál

A Cyclonok egyrészt azonos típusok felsorolásszerű ismétlései, másrészt gyakorlatilag örökéletűek, mivel adott egyén halálakor a tapasztalatait át lehet menteni egy újabb testbe. A film nagyon pontosan megmutatja, hogy ez, vagyis az egónak, az egyén életének természetellenes kinyújtása az időben hova vezet: az élet súlytalanná, így egyre értelmetlenebbé válik. Szinte kábítószeres kábulat semmittevésében töltik el, carpe diem, az idejüket. Ez nagyon is súlyos álláspont a mai divatos, halogatást eredményező reinkarnációs elképzelésekkel szemben. A történetben megszüntetik a "Feltámadás" lehetőségét, mert így valódi súlyt kaphat az életük, valódi jelentőséget kapnak a pillanatok.

Mennyország

A legkülönösebb eseménysorozat a történet befejezése. A BSG legénysége egy öngyilkos küldetésre indul, hogy megmentsenek egy kisgyermeket, vagyis, hogy megmentsék a Jövőt. A problémás Starbucks pilóta korábban már transzcendentálódott: egy küldetés közben meghalt, de később mégis "összerakva" előkerült. Nem Cyclon; talán angyal? (Ez a történés többféleképpen is értelmezhető: egyrészt a pilóta láthatott egy olyan halált, amivel azonosította magát, így önmaga élőként való érzete gyengülhetett. Másrészt, a pilóta jellege és feladat a halála után megjelenhetett valaki másban, azaz mintha benne újraéledt volna. Léteznek tehát ilyen szimbolikus képek.) Lényeges elem, hogy Starbucks tudatát a hatalma alá kerítő zenei motívum, "harmónia" pontosan ugyanaz, mint ami a Cyclonok "Őrző" (Watchmen) mivoltához kapcsolódik. A zűrös Starbucks sok szempontból az ellentéte a ördögi vörös ruhában megjelenő kísértő Hatosnak (a 6 "six", a 6-ik parancsolaton keresztül kapcsolódik a szex szóhoz).

A BSG küldetése során egyre rosszabbul mennek a dolgok, amikor Starbucks elviszi őket a harmónia által meghatározott helyre.

Az ezután történtek pontosan követik a művészetek által a halál bekövetkeztekor leírt jelenségeket. A totális pusztulás előtt álló teljes űrhajó eltűnik a helyéről és átkerül a régóta keresett csodálatos világba, a mai Földünk közelébe. Vagyis, az önfeláldozás eredményeként átkerülnek a Mennyországba. Mindezt Starbucks (Kara Thrace) irányítja, aki kimondottan a "Halál angyala".

Ezután sorban elbúcsúznak egymástól, és egymástól messze kerülnek. Ez lehet a másik halálának a megtapasztalása is, de már az elbúcsúzás után. Ez lehet a másiknak egy archetipikus jelenséggé való átformálódása is. Rejtélyes eltűnést is láthatunk, ahogy más filmekben is. Az önfeláldozással egy magasabb szellemi minőségre léptek át, így a lelkük megvilágosodott, szétáradt a Mindenségbe. Ezt fejezi ki a Hold melletti megjelenésük és elhaladásuk (érdemes megfigyelni önmagunkon, hogy milyen érzet kíséri ezeket a képeket). Így ez a lélekminőség lehetett egy újabb emberi Teremtés alapja.

A Battlestar Galactica sorozatnak a legnagyobb súllyal elmondott tétele:
Földünk az igazi Mennyország