Pó, földi kérgem bárhogy is sodorjad
vized hatalmas, száguldó folyásán:
a szellemem mélyen belül tanyázván,
erőd nem féli s másétól se borzad;
vitorlát jobb vagy bal felé se forgat,
mégis jó széllel, nyílként, vágya szárnyán
az arany Lomb felé lebegve száll már,
s erősebb, mint hab, szél, lapát s vitorla.
Egyéb folyók közt te királyi, büszke,
ki ott éred a napot, merre támad,
nyugaton százszor szebb Fényt hagyva messze:
csak földi részem hordja szarvad-ágad;
a másik, vágya szárnyával fedezve,
repül révébe édes Otthonának.
Eredeti:
http://it.wikisource.org/wiki/Canzoniere_%28Rerum_vulgarium_fragmenta%29/Po,_ben_puo%27_tu_portartene_la_scorza
A költő hajón utazik lefelé a Pó folyón, de csak a teste ("földi kérge") halad Keletnek. (Ahol a Pó a tengerbe ömlik, ott "támad" a Nap, a Pó a tengerből Keleten felkelő napot éri.)
A "szarvad-ágad" (eredetiben csak "szarv") a szétágazó folyóágakra utalhat.
A költő szelleme viszont pont ellentétes irányba, nyugatra, a "százszor szebb Fény" felé nyílegyenesen repül "vágya szárnyával fedezve", kedvese, az "arany Lomb", "édes Otthonának" "révébe".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése