Kubla kán tündérpalotát
építtetett Xanaduban,
hol roppant barlangokon át
örök éjbe veti magát
az Alph, a szent folyam.
Mérföldnyi jó földet tizet
gyorsan torony s fal övezett:
s itt tömjénfa nyilt, illat volt a lomb
tündöklő kertek és kanyar patak;
ott sötét erdők, vének, mint a domb,
öleltek napos pázsitfoltokat.
De óh, amott a cédrusfödte bércen
a mélybe milyen hasadék szakadt!
Micsoda vad hely! démon-kedvesét sem
siratja szentebb, iszonyúbb vidéken
elhagyott nő a sápadt hold alatt!
S e szakadékból, forrva, zakatolva,
mintha a föld gyors lélegzete volna,
hatalmas forrás lüktetett elő:
torkából, mint felugró jégeső
vagy mint a pelyvás mag a csép alatt,
ívben repült a sok nagy szirtdarab:
s táncos sziklákkal együtt így okádta
a folyót a kút örök robbanása.
Öt mérföldet átkanyarodva szállt a
szent Alph a völgybe, nagy erdők alatt,
aztán elérte a barlangokat
s leviharzott a halott óceánba:
s e messzi zajból Kubla ősatyák
szavát hallotta, hadak jóslatát!
A kéjpalota nézte sok száz
lenge tornyát a vizen
és egy zene volt a forrás
és a barlang, egy ütem.
Ritka müvészet, ihlet és csoda:
jégbarlangok és napfénypalota!
Ismertem egy lányt valaha,
látomás lehetett:
Abesszinia lánya volt,
Abora hegyéről dalolt
s cimbalmot pengetett.
Zendülne csak szivemben
még egyszer a dala,
oly vad gyönyör gyúlna ki bennem,
hogy felépítném csupa
muzsikából azt a szép
fénydómot! a jégtermeket!
S mind látná, aki hallana,
s „Vigyázzatok!” kiáltana,
„Szeme villám! haja libeg!
Hármas kört reá elébb,
s csukja szemünk szent borzalom,
mert mézen élt, mézharmaton,
s itta a Menyország tejét.”
http://www.magyarulbabelben.net/works/en/Coleridge,_Samuel_Taylor-1772/Kubla_Khan/hu/3655-Kubla_k%C3%A1n
A versben "Kubla kán" "tündérpalotája" jelenik meg Xanaduban. ("Kubla" kánt mi "Kubiláj"-ként ismerjük, a modern Peking helyén található várost pedig "Kambaluk" néven.)
Ezt a tündérpalotát, ahol Marco Poló járt és írt le Európának, ezt a "kéjlakot" most mesebeli színekkel festve, szinte felülről látjuk, mely képek összekapcsolódnak a zubogó "Alph" robajával és a vad vidékkel. A repülés és zubogás érzése, "színes, szélesvásznú", sőt, 3D-s képek, surround hangzással, amelyeken egymás mellé kerülnek a nagy ellentétek, s így "egy zene volt a forrás / és a barlang, egy ütem", "jégbarlangok és napfénypalota".
A varázslatos, mesés Kelet mámorító ereje, és ugyanez zendül meg az etióp (abesszíniai) lány dalára és cimbalom-zenéjére.
Valamiért, nekem a harmadik versszak kezdetén jött az a gondolatom, hogy ez egy drogos látomás. A kezdő repülő és zubogó, érzékeket széttépve túlfeszítő képek-hangok-képzetek is ezt támasztották alá.
A harmadik versszak így kezdődik: "A kéjpalota nézte sok száz / lenge tornyát a vizen" - erre nekem a saját testtől való elidegenedés, az azon kívül kerülés, kívülről, idegennek látás érzete jelent meg. Az eredeti még árulkodóbb: "The shadow of the dome of pleasure / Floated midway on the waves" (kb.: a gyönyörök kupolás palotájának árnyéka a félúton a hullámokon lebegett), ami talán a gyönyörbe kábult, elidegenedettnek érzett testre utal, az élet és halál érzetére, a lét és a semmi között félúton egy hullámzó lebegésre.
Később: "It was a miracle of rare device, / A sunny pleasure-dome with caves of ice!", vagyis a ritka szerkezet (a test) csodája volt ez a totális szélsőségek megélése; jégbarlangok, együtt a napos gyönyör-kupolákkal.
A folytatásban azt olvashatjuk, hogy ugyanez a "vad gyönyör gyúlna ki" benne, ha újra megzendülne szívében az etióp lány dala, muzsikája, és ekkor nem csak belsőleg teremtené meg ezeket a képeket, hanem azokat mindenki más is látná.
S mind látná, aki hallana,
s „Vigyázzatok!” kiáltana,
„Szeme villám! haja libeg!
Hármas kört reá elébb,
s csukja szemünk szent borzalom,
mert mézen élt, mézharmaton,
s itta a Menyország tejét.”
Vajon mindenki látná? Ezt kiáltanák a gyönyörkábulatba zuhanó költőről: "Szeme villám! haja libeg!..." Vagyis, a valóságból mindez csak őrület, amit a hármas kör mágikus védelemébe be kell zárni.
A "Menyország tejének" említésére már kétségem sem volt, hogy ópiumról van szó. Kicsit böngészve meg is találtam, hogy maga Coleridge állítása szerint, a vershez az ötletet egy ópiumos álom adta, s a vers alcíme is: "Látomás egy álomban" ("A Vision in a Dream").
A vers a Kelet mámorító erejét festi fel, amely az ópiummal, de az etióp lány dalával is megidézhető, de ez csak boszorkányos varázslat.
Mert ez csak boszorkányos varázslat.
Mit olvashatunk a valóságban? "A város klímája meglehetősen zord. A nyár a kelet-ázsiai monszun hatására forró és párás, míg a tél hideg, száraz és szeles a Szibériából érkező légtömegek miatt."[wiki: http://hu.wikipedia.org/wiki/Peking]
Viszont, ha valaki ráfordít néhány évet, és vissza tud emlékezni az álmaira, különb képeket is láthat - és nem csak "Xanaduról" ;)
Ha pedig valaki a képzeletét be tudja indítani - elég lehunynunk a szemünk és hagyni (!), hogy kialakuljanak a képek - ott nincs határ :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése