2016. szeptember 1., csütörtök

"The Night of"... Liberty

A "Világhagyomány" módszer szerint a filmek és más alkotások értelmezésének egy kulcsa, ha azokat álomszerűen, adott szimbólum-helyettesítésekkel újraélt helyzeteknek tekintjük. Ezért az elemzést csak a film megnézése UTÁN célszerű olvasni, különösen, mert - SPOILERS - a történet kulcsmomentumai is elhangzanak. Az elemzési kísérlet - mint hipotézis - úgy ellenőrizhető, hogy az így átfogalmazott, lényegében esetleg teljesen másról szóló történet ráilleszthető-e az eredetire, és megmagyarázza-e annak hangsúlyait és sajátosságait.


A nyolcrészes sorozatot én rendkívül mókásnak találtam. Bár a történet szinte szorongatóan fojtó alaphangulatú, az alkotók sajátos módot találtak az ábrázolt jelenség groteszk iróniájának ábrázolására.

Az USÁban egy alapvető élmény, hogy egyrészt az "igazságszolgáltatás", vagy inkább a pontosabb megfogalmazású "Law enforcement" nem képes az egyén igazságát képviselni. A filmekben ez legtöbbször kétfajta módon jelenik meg:
 - az erőszak áldozatává vált egyénnek saját maga kezébe kell ragadnia az "igazságszolgáltatást"
 - az események szerencsétlen fordulatai miatt az egyébként ártatlan egyénnek illegalitásba menekülve kell a saját igazságát bizonyítania

Mindkét esetben az egyén kerekedik felül a rendszer hibáján, vagyis a magányos hős idealizált történetét láthatjuk. A mostani történetben azonban a rendszer kerekedik az egyén fölé.

(Az, hogy az USA mint állam általában véve magára hagyja a kiszolgáltatottá váló egyéneket, az több filmben is látható. Ilyen pl. a Breaking Bad.
Érdemes azt is megemlíteni, hogy az önbíráskodás, mint veszélyforrás megjelenik a filmben, amikor az egyik rab arról mesélt, hogy az unokahúga vélt gyilkosa helyett egy ártatlan embert ölt meg.)

A sorozat kezdetén itt a "Law enforcement" szinte "bedarálja" a fiatal fiút. A történeknek ez a része leginkább egy, az "igazságszolgáltatás" rendszerét kielemezve bíráló dokumentumfilmre hasonlít, olyanra, ahol például egy történeti eseményt meglehetősen vázlatos dramaturgiával próbálnak megjeleníteni; bár a dramaturgia itt magasfokú, látható, hogy tanmesei didaktikussággal következnek a következmények.
A "Law enforcement" egy hatékony gépezetté vált, abban az értelemben, hogy a veszélyforrásnak tűnő embereket el kell tüntetni a színről. De a vád és a védelem, nem csak, hogy konkurensek, inkább kontra-kurensek, a zéró-összegű játékba kényszerítve egymás akadályozásában érdekeltek, ami leginkább információ-visszatartást és manipulációt jelent, vagyis az igazság kiderítése ellenében hat. Mindenki "csak a munkáját végzi". A legfontosabb szempont a hatékonyság, vagyis, hogy milyen rövid idő alatt lehet, lehetőleg saját nyereséggel lezárni egy-egy ügyet.

A fiúból, mint érzékeny, finom lelkű, prosperáló tehetségből egy drogos, agresszív vadállat (A vadon szava - pontosabban hívása), egy időzített bomba válik. A neve Nazir Khan. A Khan - "Kán" - a vezetői, királyi képességekre utal. A Nazir jelentése "segítő", "aki győzelemre segít". A név logikája szerint a filmbeli törvény-gépezet így a vezetői potenciállal rendelkező tehetség helyett egy vadállatot nevelt ki - ilyen minőségében kerülhet majd több ember sorsa fölé. A "HELYtelenséget" hangsúlyozza a börtönbe kerülő fiú Harvard pólója. Az egyre irracionálisabbá, vadabbá válásra utal a kopasz fej, a tetoválások.
Keresztény kultúrkörben a Nazír a "Názáreti" kifejezésre is rezonál, így a filmben a fiú Kálváriáját láthatjuk.

Azok a lábak...

A történet első része egyértelműen a himnikus "land of the free"[The Star-Spangled Banner] karikatúráját jeleníti meg. A "free" - "szabadság" többször is emlegetett. A szlogen - "This is a free country" - egy groteszk helyzetben el is elhangzik. Minek az éjjelére is utal a cím: "The Night of"? Az első részben a szabadság veszik el.

Az ügyvéd, John Stone, allergiája, és különösen az ekcémás lábai rendkívül hangsúlyozottak a sorozatban. Én egyetlen amerikai ikonikus lábujjakról tudok, különösen New Yorkban: mégpedig a Szabadság szobor esetén, ami, bár bronzból van, kőalapon (Stone) áll. Az USÁban a Szabadságot biztosítani szándékozó Alkotmányos jogokat (melyeket említenek is) mindenesetre kőbe vésettnek tartják. Stone így talán a mezítlábas Szabadság szellemének megjelenítője, furcsa, lepelszerű ballonkabátjával és szedett-vedett öltözetével.

A Szabadság szelleme, mint jogi képviselő (Attorney at Law), igen csak gyenge lábakon áll. Allergiás viszketegséget kap a dolgok jelenkori folyásától. És senki sem tudja, hogy mi lenne a gyógyír. (Persze lehet, hogy valaki mindezt, az életre kelt Szabadság-szobrot, a göncökben végigvonuló Szabadság szellemét nem találja komikusnak...)
"- Segíteni próbálok.
 - Rongyokban, kesztyűben? Ki maga? Michael Jackson vagy Miki egér?"


Érdekesség, hogy az egymásnak ellentmondó orvosok, vagyis a modernitás nem tudott gyógymódot adni, csak valami ősi, mára már érthetetlen, szinte babonaságnak tűnő dolog segített. A javulás egyébként éppen egybeesik a gazdátlanná vált macska befogadásával.

Bizonyos szereplők szimbolikusságára a nevük is utal.
  • Az ügyésznő, Helen Weiss, a ragyogóan (Helen) fehér és számítóan okos (a fehér, ill. okos szavakból eredeztetik a Weiss nevet). Ez a "fehér-okosság" itt a halál angyalaként szegődik az éppen aktuális célszemély nyomába.
  • A "fehér" Helen ellenfele a fiatal és naív Chandra ("Hold", illetve szintén "ragyogás" jelentésű). Az ő Kapoor családneve ezt megismétli, ami a "Hold leszármazottja" jelentésű. A film érdekes képe, hogy "itt", a Szabadság földjén az egyébként ellenséges pakisztáni és indiai között normális kapcsolat születhetne.
  • A "Don" Taylor ("Szabó") igazi Don Juanként tudja szőni a szálakat, behálózni a nőket.
  • A dögkeselyű szerepében egy dögevő varjút (Allison Crowe) látunk.
  • A nyomozó neve, Box, pedig talán a boxer kutyára utal, amely nem engedi el azt, amibe belekapaszkodott.
  • John Stone fia, az eredetileg jó gyerek ("Gooden") macska helyett inkább egy "pit"-re (pittbullra) vágyik és jobban szeretne Dwight lenni (akitől tartanak az emberek).

"Check it out!"

John Stone jelentőségteljesen megmutatott jelmondata, "No Fee 'Til You're Free", több asszociációt is elindíthat.
Az eredeti jelentés: "Addig nem kell fizetned, amíg nem vagy szabad". A Fee azonban talán a Feet (lábak) jelentésre is rezonál, ami talán úgy érthető: Mozgáskorlátozottnak kell tekinteni az országot és egyéneit, ha nincs valódi szabadság, ami viszont az igazságot is igényelné.

Ilyen mértékű ekcéma esetén kérdéses, hogy egyáltalán meddig képes járni a "Szabadság". És talán már a konszolidált létezi mód lehetőségének az ideje örökre elmúlt...


Amikor pedig helyreállni látszanak a dolgok, büszkén mutatja Stone a "fiának" a cipőjét. A fiút azonban már egészen más érdekli.


Más asszociáció alapján a felirattal a "Szabadság szelleme" talán így is biztathat: "No FEAR 'Til You're Free" - Én ott vagyok, ezért "ne félj, amíg nem vagy" -igazán!- "szabad".


Stone általában a jogi védelem lehetőségeiben gondolkodik. A  záróbeszédével viszont arra utal, hogy a Szabadságot a gépiességen túli komolyságában kellene venni: Nazir "egyvalamit nem veszített el, amit egyikünk sem veszíthet el: alkotmányos jogát védőügyvédhez, és igazságos és pártatlan ítélethez, önök, a honfitársai jóvoltából, továbbá az ártatlanság vélelméhez, amíg az ellenkezője be nem bizonyosodik, kétséget kizáróan. Ezt sokszor halljuk. De mit is jelent valójában? Hogyan definiálható? Nem tudom. Az számít, mi hogyan gondoljuk. Még inkább az, hogyan érezzük. Amit érzünk, amit maguk éreznek, az fogja meghatározni ennek a fiatalembernek a hátralévő életét."

A gazdátlan macska...

A gyilkosság helyszínén talált macska ugyancsak jelentőségteljesen van hangsúlyozva. A története összefonódik a fiúéval:
- a gyilkosság helyszínén kapják el
- "börtönbe" bezárják, csaholó kutyák közé
- a halálos ítéletére vár
- az ügyvéd Stone a pártfogásába veszi, de az allergiája miatt egy szobába zárja
- Stone újra "kitaszítja"
- végül a macska otthonra talál Stone-nál és ott szabadon közlekedhet

A történet sugallata szerint az USA nem törődik az egyénekkel. A macska így az "elárvult", "gazdátlan", az országban "HELYtelenül" kezelt, "otthontalan" állampolgárokat jeleníti meg, egyben az "emberek" oldaláról az empátia szükségességét.
A macska végül otthonra talál a valódi Szabadság szelleménél. A tévé mintha Stone gondolatait mondaná ki: "Gyönyörű állatok szenvednek minden nap. Mocsokban élnek, nem etetik őket, nem ápolják, nem szeretik őket. Ők azok, akiket elfelejtenek, Érző lények, akiket bántalmaznak és elhanyagolnak, magányosan szenvednek és félelemben élnek. Ne feledkezzen meg róluk." Mert már kis segítség is "kiemeli őket szörnyű körülményeik közül, és megóvja a további szenvedéstől, megadva nekik az élelmet és gondoskodást, amire szükségük van".