2015. január 18., vasárnap

Goddess of Sirius and Her creatures



 

♥ Yamaha MX61 - 5. nap

Azt mondják, ez magától zenél, csak a billentyűket kell nyomkodni. És tényleg! :)
(Soha nem tanultam zenét, csak egy kis gitárt. De ez gondolom hallatszik.)

A 'Sirius' egy beállítás a Yamaha MX61-en.

♥ Yamaha MX61 - Day 5

It's said, it plays by itself, just hit the keyboard. It's true! :)
(I never learned music, just a little guitar. But I think, it can be heard.)

Sirius is a setting on MX61.

2015. január 16., péntek

Ady Endre: Kocsi-út az éjszakában

Ady Endre: Kocsi-út az éjszakában

Milyen csonka ma a Hold,
Az éj milyen sivatag, néma,
Milyen szomoru vagyok én ma,
Milyen csonka ma a Hold.

Minden Egész eltörött,
Minden láng csak részekben lobban,
Minden szerelem darabokban,
Minden Egész eltörött.

Fut velem egy rossz szekér,
Utána mintha jajszó szállna,
Félig mély csönd és félig lárma,
Fut velem egy rossz szekér.

A vers általában a széttörtségről, megtörtségről, "egésztelenségről" szól.

Az első versszakban a Hold csonkasága így a nem "egész-ségét", törtségét mutatja, ami ugyanakkor csak kevés fényt ad a világnak, az éj így még sötétebb.
Az éj "sivatag, néma", azaz kiüresedett, sivár, egyben lapos, amiben nincs különösebb kiemelkedés, a hangok szempontjából vett kiüresedése pedig az éj némaságában jelenik meg.
A külső (bár, belülről is kivetítődő) törtségre, kiüresedésre a belső szomorúság rezonál.

A második versszak a széthullás töredezettsége miatti erőtlenséget mutatja, így a láng is csak fel-fellobban, de nem képes izzó lobogássá válni. És a szerelem - bárki vagy bármi is legyen a célpontja, amely "elfoglalására" és befogadására, azzal való eggyé válásával, vagyis azzal együttesen a kettő egyetlen Egésszé válásával Teljesedhetne ki -, tehát a szerelem is csak szétforgácsolódott és erőtlen.

A harmadik versszakban jelenik meg a "rossz szekér", amely szintén szétesőben van. A rossz szekér zörgése mintha egy "jajszó" hangjai lennének, amely jellegtelen, így "félig csönd", de a csönd bármit megszülni képes mélységével mégsem rendelkezik, azaz "félig lárma". Az alkotást megszülni képes csöndet is széttöri, megakadályozza. Ez a "Félig mély csönd és félig lárma" jajszó viszont semmiképp sem dal, dallam, így egy teljes "hang-képnek" a szilánkokra tört, összerakhatatlan dirib-darabjai.

A versszakoknál könnyen megfigyelhető a kezdő és záró sor azonossága, amely, mintegy keretet ad a belső két sornak. A külső élményre egy belső érzet reagál. A Hold csonkasága miatt az éj kiüresedettnek és némának tűnik és a lélekben szomorúságként rezonál. A minden Egész eltörtségére a belső láng és a szerelem lángja is erőtlen. A majdnem széteső rossz szekér egy elkeseredett "mintha" jajszó hangjait idézi.
A középső versszakban látható, hogy minden sor a "Minden" szóval kezdődik. Az első versszakban pedig az első-harmadik-negyedik a "Milyen" szóval, azonban ez a második versszakban is előfordul két szótag után! Ez mintha a rend kibillenését, egy kizökkenést mutatna, egyben, mintha egy Holdsarlót is formázna (első negyed, ami messzire vivő filozófiai elmélkedést indíthatna Adyról). Az utolsó versszak ezekhez képest rendtelen.
A "milyen" és a "minden" a mindenségre való rezonálás alapszavai (a "milyen" a beleélés, átélés, azonosság érzése, amely a tudat kiterjedését eredményezi a "Minden"-nel).
Érdemes kiemelni, hogy az első versszak "milyen" szavához képest itt már csak a gyengébb "mintha" jelenne meg, a második versszak kétszer említett "Egész"-ével szemben itt már csak "félig"-ekkel találkozunk, amelyek véglegesen széthasítják a teljességet.

Az első versszak kozmikus szintű törtséget mutat. A második versszak ennek a térbeli univerzalitását, a mindenre, külső és belső dolgokra való kiterjedésének a képei. A harmadik versszakban ez az állapot időben terjed ki a jövő felé.

*
Az éji, sötét, fénytelen környezet széttörtsége megöli a lelket, a belső lángot, az egyesítő szerelem-erőt a "kocsi-úton", az életúton, mely dal helyett csak a "Félig mély csönd és félig lárma" jajszó zörgését hallatja.

Ady Endre: "Kocsi-út az éjszakában"

2015. január 12., hétfő

Shakespeare's Globe on Screen: Macbeth, A vihar, Szentivánéji álom


Shakespeare születésének 450-ik évfordulójára a rekonstruált Globe-ban több drámájátnak előadását is filmre vették, különleges rendezéssel, illetve, néhány angol sztárszereplő is megjelenik. A sorozatot Budapesten a Tabánban és az Urániában vetítették.

(Amikor Londonba eljuthattam, a Globe-ot is sikerült megnéznünk. Az előadások felvételein sokkal nagyobbnak látszik a "fa-O" (or may we cram / Within this wooden O the very casques / That did affright the air at Agincourt?)[V. Henrik], mint a valóságban. A "stalls", a zsöllye, pontosabban: a földszint itt valóban állóhelyeket jelent, ahogy a felvételeken is láthatjuk; régen sokkal nagyobb volt előadás közben a mozgás.)

Az év vége felé hármat is meg tudtam nézni a Globe-os felvételek közül: Macbeth - A vihar - Szentivánéji álom.

Mindhárom vetítésen nagyon sokan voltak. A Tabán alacsony esésű széksorai miatt így, volt, aki alig látta a vásznat. Az Urániában csak a legelső sorban maradt üresen egy-két szék. Többségében a szokásos sznob és/egyben műélvező közönség volt, akiket inkább néhány külsőségek ragadtak meg, ahogy pár szót a szünetben hallottam; de hát - ez a világ rendje...

Macbeth


A legjobban a Macbeth tetszett, a rendezés érdekes és kreatív módon telítette a jelenetek részleteit, bár éppen néhány kulcsfontosságú momentum szerintem elsikkadt.
Maga Macbeth is kicsit vérszegény lett (?). Lady Macbeth viszont egy érdekes "csináld már meg a sorsunk!!!" modern, sikerorientált ideggörcs volt.
A három "boszorkányt" fiatalok játszották, ami -szerintem- telitalálat. Ugyancsak -végre- itt sikerült hangsúlyozni a sorszövő "párka/moira" jellegüket. Sajnos, vezérlő mesterüket/istennőjüket -Hekatét- ebből a rendezésből kihagyták, így nem hangsúlyozódott, hogy a három boszi összecsapott munkája vezette a békéért harcoló országot a véres káosz őrületébe, és, hogy a második részben Hekaté vezetésével indul el a purgálás, hogy a Macbeth-banda eltűnjön Skócia földjének színéről...
Elsikkadt 2+1, látszólag mellékes karakter szerepe is. A kapusnál számomra nem hangsúlyozódott, hogy itt valójában a Pokol kapuja nyílt meg. És, az "ellensúly", a közelgő, fenyegető "éj köd" előtt a reménységet nyújtó rejtélyes Öreg sem jelent meg. (Nem, akárki is állította, nem halt meg - talán legfeljebb csak az ilyeneket állítókban.)
A fenti, két misztikus, vagyis, szó szerint: rejtett, rejtőző szerepű szereplő mellett Rosse is a háttérbe szorult, pedig szerintem ő a "szem", az idők tanúja és majdani krónikása, vagyis: az író szócsöve. (Ha valaki valamely más előadást meg tud nézni, képzelje próbaként azt, hogy Rosse szerepében Shakespeare leírta, miként reagálna a történések során.)
Ha a darab titkos, nehezen észrevehető fő nyomatéki pontjai a háttérbe szorultak is, maga az egész rendkívül telített volt a rendezés miatt. Így a Macbeth-et, remélem, még többször is meg tudom nézni, ha DVD-n kiadják.


A Vihar

A nagykarácsonyi, december 26-i (!) Tabán "A vihar" vetítésén több mint a fele elfogyott a jegyeknek - ami a Tabán rossz szerkezete miatt elég nehézkessé tette sokaknak a filmnézést.
Arielt, a hol légiesen, könnyedén mozgót, hol pusztító viharrá gomolyodó erejűt nehéz megjeleníteni - itt is kicsit idétlenre sikeredett. A Vihar neptunuszi, képzelet-mozgósító vágyálom-tablója is kicsit elsikkadt.
Maga a rendezés azonban jóval az átlag feletti, sok érdekes részlettel. És végre, a főszereplő is olyan, akire lehet figyelni.

Szentivánéji álom / Nádasdy


Az Uránia Szentivánéji álom vetítése előtt Nádasdy tartott előszót, akinek a fordítását felhasználták a magyar feliratban.
Számomra megdöbbentően értetlen dolgokat mondott.
Hippolyta - fejtegeti - valójában amazon, azaz mai nyelven leszbikus. (?!??!!) Őt Theseus legyőzi és így kényszeríti a házasságba. (?!) (Nyilván, most csak emlékezetből idézem.)

Hát, én ezt kikérem minden amazon nevében, valamint -férfiként- minden, az élet harcaiban helytállni próbáló nő nevében. És, akinek harc az élete, vagyis, a harcban való helytállást tekinti az egyik legnagyobb értéknek, akkor számára az őt legyőző fog rendkívüli értéket jelenteni, nem? Gondoljunk a "Sok hűhó semmiért"-ben Benedek és Beatrice szóCSATÁIRA. A nála gyengébb képességűt, gyengébb szelleműt miért választana párnak Beatrice?
Szerintem: két össze-vissza keveredő párocska szerelmének egyre magasabb mitikus szintre emelése Theseus-Hippolyta, és még fentebb: Titania-Oberon kapcsolata. Így érthetővé válik számos párbeszéd is.

Nádasdy folytatja: Shakespeare újítása, hogy itt egy szereplő egy másik lénnyé, állattá változik. Hát, szerintem, könnyedén lehet valakit szamárnak látni. Hippolyta így észre sem veszi, de valójában egy szamárba lesz szerelmes... - legalábbis a megcsalt Tündérkirály szerint. Persze, ez csak egy gonosz manó elügyetlenkedett varázslata miatt történt...

Nádasdy következő megjegyzése szerint azt sem értette, hogy miért keveredtek össze a párok. Ha csak a történéseket figyeljük, mit látunk? Lysander és Hermia szerelmesek, de Lysander már az első este Hermia "dombjára" szeretné hajtani a fejét, Hermiának viszont túl gyors az iram. Következő reggel pedig Hermia mire ébred? Lysander már Helénának csapja a szelet (talán, mert könnyebben megszerezhetőnek tűnt, talán, mert így akarja Hermiát a "jobb" belátásra bírni). Persze, ez ugyancsak egy gonosz manó elügyetlenkedett varázslata miatt történt...

És Nádasdy a vége felé kb. ezt mondja: ja, és mindez nem is Szentiván éjjelén játszódik, hiszen a végén említik, hogy a párok május ünnepét ülték meg. (?!??!!)
Nos, a darab elején Lysander említi, hogy korábban (!), még május reggelén, a két lányt a ligetben látta (Where I did meet thee once with Helena, / To do observance to a morn of May).
A furcsa éjjel után pedig ezt halljuk Theseus fejedelemtől: "No doubt they rose up early to observe / The rite of May".
Nos, május rítusát, vagyis, hogy felállítanak egy "fát", "valaki" pedig arra "felmegy", azt nem csak májusban lehet megtenni, hanem egy pár ezt a "rítust" hetente egyszer-kétszer-többször is akár megülheti, bár tény, hogy ahhoz -Theseus szavai alapján- kétségtelenül ("no doubt") időben ("early" = korán) fel kell emelkedni ("rose up"), hogy ezt megtapasztalják ("observe" = megfigyeljék). A pogány szokással kapcsolatban meg lehet nézni még az Andrej Rubljovot is, különösen a következő napon a szerzetesi csuha fölötti szégyenlős képét.
(Horribile dictu, Midsummer napján szoktak májusfát is állítani.)

Shakespeare komédiája természetesen tele van szexre való utalásokkal. A fentebb említettem, hogy Lysander a kedvese dombjára szeretne feküdni. A mesterek színdarabjában pedig Pyramus és kedvese között van a fal. Pyramus a kedvese réséhez szeretne hajolni, hogy oda suttogja szerelmes szavait ;)
És "Show me thy chink". És "I see a voice: now will I to the chink, / To spy an I can hear my Thisby's face." :) 

Szóval, ha Nádasdy ennyit értett az egészből, akkor csak a véletlenen múlhat, ha nem másról szól a fordítása
:( :'(

---


A rendezés különösen a helyzetkomikumokban volt erős .
Puck sajnos idétlenre sikerült, a "legyőzött" Hyppolita pedig olyanra, aki "keresztbe tesz" a leendő férjének, hogy megmutassa, ő is valaki (?).
Összességében sok finom és kreatív részlet gazdagította a szöveget.

*

Számomra rejtély, hogy a Szentivánéji...-t miért nem nyáron mutatták be, januárban pedig miért nem a Vízkeresztet. (Talán mert a korábbi felvételek utómunkái így készültek el.)

Még nagyobb rejtély, hogy miért nem A vihar lett az utolsó, miért a keserű küzdés "Minden jó..."-ja. És előtte miért az öregedő Falstaff figura jelenik meg (IV. Henrik - Windsori...).
Mintha a szerkesztő a kor kérlelhetetlen haladtát a test hanyatlásában, maximum: dagadó komikus jovialitásban látná, és nem a tapasztalat és bölcsesség növekedésében, amelynek már a mágus Prospero varázsbotjára sincs szüksége...

Macbethről: Rosse és az Öreg

Shakespeare Macbeth című színművében Skóciában gonosz erők tombolnak.
Vajon Isten magára hagyta az országot?
A király gyilkosságának felfedezése után az egyik thán ("lovag"), Rosse a váron kívül egy rejtélyes öregemberrel beszélget. Rosse észreveszi a megbomlott mindenség jeleit: "az ég / Boszankodással néz az emberek / Véres játék-szinére. Nézd, az óra / Nappalt mutat bár: éj-köd fojtogatja / A vándor fényt az égen. Szólj, az éj / Győzelme-é, vagy a nap szégyene: / Hogy vak sötét borúl a föld szinére, / Mikor világnak kén’ csókolni azt?"
Az értő szemnek segít az öreg: "Természet-ellenes, csak úgy, mikép / E szörnyű vértett". Ezután újabb jósjeleket sorolnak fel bizonyítékul.
Persze, ez lehetne bármilyen öregember, Rosse mégis így búcsúzik el tőle: "Apó, isten veled!" ("Farewell, father", vagyis "jó utat, atya").
Rosse érzékenységének erre az újabb jelére az "apó" elmondja áldását: "S veled, s mindenkivel, ki oly csodát tesz, / Hogy rosszból jó, ellenségből barát lesz".

Így végül:
"Megfut az éjszaka a nap előtt"
(the powers above / Put on their instruments. Receive what cheer you may; / The night is long that never finds the day.)

2015. január 10., szombat

Jupiter - Pest fölött, és az Oroszlánban

A Jupiter (az a fénylő pötty, közvetlenül az ablaktól kicsit felfelé) a pesti esti égen (és éppen az Oroszlánban).



2015. január 7., szerda

József Attila: Gyöngy

József Attila: Gyöngy

Gyöngy a csillag, úgy ragyog,
gyöngyszilánkokként potyog,
mint a szőllő, fürtösen,
s mint a vízcsepp, hűvösen.

Halovány bár a göröngy,
ő is csámpás barna gyöngy;
a barázdák fölfüzik
a bús földet díszitik.

Kezed csillag énnekem
gyenge csillag fejemen.
Vaskos göröngy a kezem,
ott porlad a sziveden.

Göröngy, göröngy, elporlik,
gyenge csillag lehullik,
s egy gyöngy lesz az ég megint,
összefogva sziveink.

Az első versszak egy csillagot mutat gyöngyként, légies, éteri módon.
A második versszak egy barázdás göröngyöt mutat gyöngyként, "csámpás", földies módon.
A harmadik versszakban megtudjuk, hogy itt a nő keze a "csillag", és, talán az ujjak mint sugarakról jelent meg ez a kép, a (költő) férfi durvább, nehézkesebb keze pedig a másik gyöngy. A nő keze fent, könnyedségével és hűsségével, "sugaraival" a költő hajába simíthat. A férfi talán a nő melléhez hajtja a fejét, a keze pedig a nő szívén.

A gyöngy így az egyesítő minőség, ami mind a nő légies, mind a férfi földies minőségében jelen van, így őket egyesíteni képes. A férfi "göröngy" keze "elporlik", azaz kinyílik, a lehulló "csillaggal" pedig a két kéz egyesülve, együtt gyöngy alakot formáz.

A gyöngy a két - égies-légies és földies - ellentétes minőségben megjelenő azonosságnak és egymás felé történő vonzásnak a képe.
Az összefonódásuk, a két "fél" kerek egésszé összeolvadásának a képe.

2015. január 5., hétfő

"Hegy kereke", "báttya" és a "farkas"


"Ghymes -- Ne nézz hátra!

Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra!
Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra!
Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra!
Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra!
Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra!
Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra!
Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra!
Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra!

Báttya, báttya, mely az út hegy kerekére?
Hosszú-e még az az út hegy kerekére?
Szívem hűl az asztalon, hegy kerekére,
Udvaromban ordasom, hegy kerekére.

Milyen szelíd a pulya, hegy kerekére,
Mint az alvó katona, hegy kerekére,
De szép minden hajnalom, hegy kerekére,
Istentelen utamon, hegy kerekére.

Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra!
Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra!
Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra!
Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra!

Báttya, báttya, mely az út hegy kerekére?
Hosszú-e még az az út hegy kerekére?
Igen hosszú, nem látom, hegy kerekére,
Hová rohan, nem bánom, hegy kerekére.

Kicsi lennék, szép lennék, hegy kerekére,
Az anyámnak jó lennék, hegy kerekére,
Édes lennék, só lennék, hegy kerekére,
Az apámnak jó lennék, hegy kerekére.

Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra!
Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra!
Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra!
Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra!

Báttya, báttya, mely az út hegy kerekére?
Kitart-e még az az út hegy kerekére?
Combod szaga hajamon, hegy kerekére,
Kitart még hét tavaszon, hegy kerekére.

Öreg leszek, csúnya is, hegy kerekére, (Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra!)
Vízbe csapok magam is, hegy kerekére, (Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra!)
Rapancos lesz tenyerem, hegy kerekére, (Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra!)
Azzal törlöm a szemem, hegy kerekére. (Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra!)

Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra!
Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra!
Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra!
Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra!

Na-na-na-na...

Báttya, báttya, mely az út hegy kerekére?
Rövid-e már az az út hegy kerekére?
Rövid is és szakad is, hegy kerekére,
Kihűlt már a szívem is, hegy kerekére.

Ordasom már nem eszik, hegy kerekére, (Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra!)
Az ölembe lefekszik, hegy kerekére, (Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra!)
Deres már a pofája, hegy kerekére, (Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra!)
Együtt vagyunk hiába, hegy kerekére. (Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra!)

Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra!
Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra!
Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra!
Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra!

Na-na-na-na..."

A Ghymes 1998-as Rege c. lemezén hallhatjuk a "Ne nézz hátra!" c. számot. A refrén szerint: "Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra!" Mi ez a farkas és mit jelent, hogy a hátunkra üt? A dalban ezt halljuk: "Báttya, báttya, mely az út hegy kerekére?" Mi ez a "hegy kereke"?

A versszakok a szövegük szerint nagyjából az életút gyermek, érett és öregkorának képeit idézik fel. A "hegy kereke" így maga az élet, annak felfelé, majd lefelé ívelő szakaszával. A farkas az életet veszélyeztető dolog, vagyis a halál. A gyermekkorban "Milyen szelíd a pulya" ... "Mint az alvó katona" - és ezt érthetjük mind a farkasra, mind a gyermekre is. Ha az előtte lévő "Udvaromban ordasom" sorral olvassuk össze, akkor ez egy folyton ott lévő fenyegetettségre utal.
Hogy hogyan is fog zajlani ez az út, és hogy milyen hosszú - nos, aki erre a leginkább választ tudni adni, a "báttya" - az pedig valójában Isten.

Az idős korban, amikor már rövid lesz az út, akkor már megbarátkozik az ölébe is fekvő farkassal. Hol van már az amikor még ezt énekelte: "De szép minden hajnalom"...

(Érdekesség, hogy a "Ne nézz hátra" egy régi cserkész játék:
"NE NÉZZ HÁTRA, JÖN A FARKAS
A fiúk körben állnak és kezüket hátra teszik. Egyikük cserkész nyakkendőből rögtönzött korbácsfélével körbejár, miközben senkinek sem szabad hátranézni, hanem mondogatni: ”Ne nézz hátra, jön a farkas.” Azután a kendőt valamelyiknek a markába nyomja, aki azzal kezdi püfölni jobboldali szomszédját, akinek futnia kell előle mindaddig, míg a kört megkerülve eredeti helyére vissza nem ér. Most az előbbi kergető járja körül a kört, s adja a kendőt valamelyik kezébe."
)


Tehát, mi az, amit hallunk?


- "Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra!" - mögötted, a nyomodban ott a halál

Az első rész az időnkívüliség felső szempontjából nézi az életet, mint egy hegy "kerekére" való felfelé, majd lefelé vezető utat (ez az időtlenség, mintha a születés előtti és nem sokkal utáni ideje is lenne):

- "Báttya, báttya, mely az út hegy kerekére?" - milyen utat, életet kellene követnünk, és milyen utat fogunk követni, kérdezzük a "báttyát", Istent, mert ezeket csak - az Isten tudja
- "Hosszú-e még az az út hegy kerekére?" - és meddig tart az az út?
- "Szívem hűl az asztalon, hegy kerekére" - a valóságnak kitett szívünk-lelkünk ereje és heve egyre fogy...
- "Udvaromban ordasom, hegy kerekére" - ...miközben a közelünkben ott vár az "ordas"

- "Milyen szelíd a pulya, hegy kerekére" - az "ordas" látszólag ártalmatlan...
- "Mint az alvó katona, hegy kerekére" - ...de, ha felébred, gyilkos
- "De szép minden hajnalom, hegy kerekére," - az élet szépsége, a kezdés szépsége
- "Istentelen utamon, hegy kerekére." - az élet, amit nagyon nehéz a helyes mederben tartani az utunkon

A következő rész a gyerekkor:

- "Báttya, báttya, mely az út hegy kerekére?" - itt még a gyerek kérdez, hogy hogyan is fog az élet zajlani
- "Hosszú-e még az az út hegy kerekére?"
- "Igen hosszú, nem látom, hegy kerekére" - itt még az életidő végtelennek tűnik
- "Hová rohan, nem bánom, hegy kerekére"

- "Kicsi lennék, szép lennék"..."Az anyámnak jó lennék" - az anya számára mindig gyerek marad; az anya érzelmi oldalról közelít
- "Édes lennék, só lennék"... "Az apámnak jó lennék" - az apa pedig minősít, legyen "sava-borsa"

A következő rész a felnőttkor:

- "Báttya, báttya, mely az út hegy kerekére?"
- "Kitart-e még az az út hegy kerekére?" - itt már felmerül a kérdés, hogy meddig is fog tartani ez az (élet-)út
- "Combod szaga hajamon, hegy kerekére" - az egyik fő foglalatosság ;)
- "Kitart még hét tavaszon, hegy kerekére." - a tavasz a fiatal tetterőt és az új élet születését is jelöli, a hét pedig általában egy teljesség jelölője; így a hét tavasz, mintha a gyerekekkel kerek családra is utalna

A következő rész az időskor, amikor már a háttérben folyamatosan halljuk a kórus figyelmeztetését: "Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra!":

- "Öreg leszek, csúnya is, hegy kerekére," - múlik az élet
- "Vízbe csapok magam is, hegy kerekére," - talán az egyre nagyobb tehetetlenségre utal
- "Rapancos lesz tenyerem, hegy kerekére" - vagyis a bőr töredezett lesz;
- "Azzal törlöm a szemem, hegy kerekére" - a vizes szem a könnyekre is utalhat

Az első rész a beköszönés szavai voltak, az utolsó rész pedig a búcsúzásé:

- "Báttya, báttya, mely az út hegy kerekére?" - hova vezet még mindez?
- "Rövid-e már az az út hegy kerekére?" - az élet egyre rövidebbnek látszik...
- "Rövid is és szakad is, hegy kerekére," - ...a szál egyre szakadósabbnak...
- "Kihűlt már a szívem is, hegy kerekére." - ...és csak fogy az életerő

- "Ordasom már nem eszik, hegy kerekére," - mert már megette élete kenyerét
- "Az ölembe lefekszik, hegy kerekére," - lassan megbarátkozik elválaszthatatlan társával
- "Deres már a pofája, hegy kerekére," - miközben az "ordas" is vele együtt megöregedett
- "Együtt vagyunk hiába, hegy kerekére." - míg végül eggyé válnak...

***

Alapvetően az időt a magára hagyott ( = energiaközlés nélküli) rendszer összességében vett entrópiájának növekedésével írják le.
(Tehát, amikor otthon elkezd a rendetlenség nőni, azt nem mi csináljuk, hanem az idő.)

A fizikai valóság a lassú, de biztos széthullás felé tart.

Szerintem azonban létezik egy másik idő-dimenzió is (mivel idő-szerepűként használható bármely szigorúan monoton módon növekvő vagy csökkenő mennyiség), mégpedig egy összszerveződés, például egy gyűjtött és desztillált össztapasztalat növekedése. Ehhez azonban energiakifejtés kell, ami az - alapvetően a rendezetlenségébe hulló - fizikai valóságot az alkotás, a teremtés (erő)forrásaként használja fel.
(Tehát, amikor otthon elkezd a rendetlenség nőni, azt ugyan az idő csinálja, csak, mi hagyjuk, hogy megtörténjen - energiakifejtéssel lehet az otthont megteremteni.)

A dal a fizikai dimenziót mutatja meg, szellemi feltöltöttség nélkül, ahogy ez hangsúlyozva is van: "Istentelen utamon".
Azonban, ennek a fizikai iránynak számomra egy átfogó érzelmi lényegmintázatát, egy felülről nézett összképét tudja megadni.


***

A dalt esetenként a szex szempontjából is próbálják értelmezni.
A szex és az életút analógiája sok helyen megjelenik.
Közismert, hogy a franciák "kis halálnak", "La petite mort"-nak hívják az orgazmust.
http://en.wikipedia.org/wiki/La_petite_mort
Maga a halál, a halállal való egyesülés, mint részben az ego-elvesztés, önfeladás egy nálunk nagyobb erőnek, pedig szintén megjelenik szimbolikusan aktusként, pl. az Amatőr c. filmben.

2015. január 4., vasárnap

Napoleon Boulevard -- Kérlek, ne félj!





"Napoleon Boulevard -- Kérlek, ne félj!

Az asztal körül csendben ülünk, behunyt szemeinkkel fent repülünk.
Irányra tartunk, keressük a célt, magunkra célzunk, de nem látjuk a vért.
Az asztalon áll egy gyertya; ha ég, ez a kis pici láng célpontnak elég.
Az utca sötét, egy lámpa se ég. Lehúzott redőny mögül nem látszik az ég.

Refr.:
Ugye eljönnek ma a repülők? Ugye szépek lesznek, mint azelőtt?
Ugye lesz majd füst, ami betakar? Ugye nem játszik, aki nem akar?


Mondd ugye szép, az utca, ha ég! Hát nem gyönyörű, ahogy izzik az ég?
 

Refr. 2X 
Mondd ugye szép, az utca, ha ég! Hát nem gyönyörű, ahogy izzik az ég?
Az asztalon áll egy gyertya; ha ég, ez a kis pici láng célpontnak elég..."

A dal egyik youtube slideshowjának szerzője a szöveget groteszknek mondja, ugyanakkor megemlíti, hogy ez a kedvenc száma. (Ez a kettősség általában a hallgató lelki érzékenységére, rezonanciára való képességére utal, másrészt pedig arra, hogy a szöveg valami egészen másról, sokkal többről szól, mint amit elsőre gondolnánk.)

A szövegben szerintem nincs semmi groteszk.
Szerintem, ez egy csoportos meditációt-kontemplációt ír le.

Éjjel besötétítenek ("Lehúzott redőny" - de ez a becsukott szem szempilláira is utalhat), asztal köré ülnek, elcsendesednek, gyertyát gyújtanak, lehunyt szemmel befelé figyelnek ("magunkra célzunk"), a gyertyát (idézésként) tartva fókuszul.

- "fent repülünk": a meditáció-kontempláció egyik fokozatához kapcsolható testi érzés.
- "De nem látjuk a vért": Még nem érezhető eredmény. A vér ilyen szerepéről külön történetet lehetne írni.

Az említett "repülők" így valójában magas szintű szellemlények. Mondhatnám, hogy angyalok és ez egy angyalmeditáció, de manapság az így megnevezettek inkább bohózat szinten működnek.
(A szám '86-ban jelent meg lemezen! - már akkor is csodálkoztam, hogy az akkori időkben honnan tudhatott a szerzője ennyi mindent.)

- "Ugye eljönnek ma a repülők?" - tehát ezeket próbálják hívni
- "Ugye szépek lesznek, mint azelőtt?"
- "Ugye lesz majd füst, ami betakar?" - meditáció-kontempláció egyik fokozatához kapcsolódó testi érzés, ezt nevezték a magyarok régebben vélhetően rejtezésnek-révülésnek. Lelki "varázslepel" borult rá. (Arvisura: "Enlitt leple borult rá" / "ráborult a látóemberek ezüstköde")
- "Ugye nem játszik, aki nem akar?" - a koncentráció tökéletes fokának a leírása.
Egy példa szerint, ha egy pallót leraknunk a földre, könnyen végig tudunk rajta sétálni. Ha öt emelet magasan van a palló, a túlzott figyelem, túlzott ingerület miatt nem csak a szükséges izmok, hanem azok mellettiek is kapnak ingerlést, amely általában az ellentétes mozgásért felelős, így, leesünk. A tökéletes koncentráció a pontos helyre és pontosan a szükséges mértékben való hatás kifejtéseként jelenik meg.

"Mondd ugye szép, az utca, ha ég! Hát nem gyönyörű, ahogy izzik az ég?" - szintén a meditáció-kontempláció adott fokához kapcsolható, amelynél a körülvevő világ átszíneződik egy égi, fénylő (itt: "égő"), izzáshoz hasonló minőséggel. Hogy ne legyen kétségünk, az itt említett égés az Éghez van kapcsolva, "Hát nem gyönyörű, ahogy izzik az ég?", vagyis az Ég fenti minőségét sikerült lehozni ide a földre.
Mivel ez -általában véve- lehetséges, ezért mondja a cím, hogy "Kérlek, ne félj". Különösen, hogy a félelem, azaz a hit, a bizonyosság elvesztése az, ami megakadályozhatja az Égi fény lehozását.

(Ha a füst helyére árnyékot helyettesítünk, annak az égéssel, sőt, izzással és a szállás-repüléssel való kapcsolata egészen megdöbbentő. A köznapi lélek mellett a hagyomány tud egy árnyéklélekről, amit a magyarok "íz"-nek neveztek, pl. ízzé-porrá törlek. Ez a lélek van kapcsolatban az Éggel. Az északi-manysi „is” (kiejtve: „isz”) jelentései: „árnyék”, „árnyékszellem”, „kísértet”, „kor”, „régi/ősi/öreg”, ill. „is-­χor” „árnyék, árnyéklélek”. De ugyanott: „iseltaχ­tili” – „felmelegszik”, „iselti naηχ-” – „felme­le­gít”, „iselti” – „melegít, forral”, „isem” – „forró, izzó”, „iserti” – „gyöngyöz, bugyborékol”, „isili” – „forr, melegszik”, „isselti” – „melegít, forral”, „istaχ­ti” – „melegszik”, „isti” –„melegít, éget”, stb. (Az átírások nem teljesen pontosak, egyes kiegészítő hangjele­ket nem sikerült megjelenítenem.) Ugyanebben a környezetben még ezeket találjuk: „isapi” – „leszáll”, „isi” – „leszáll (madár, szár­nyas rovar), madárleszállóhely”, „isih, isilali, issili” – „többször le­száll”. Az „isz” tehát a manysiban az árnyékkal, (árnyék)lélekkel, hő­vel, ill. leszállással kapcsolatos. A beszámolók pontosan így írják le az egyik fajta „réülést”, egy fentről leereszkedő, „rászálló” hő­érzet­ként. „A manysik ezért a révülés tényét így írják körül: „isten heve, bálvány heve szállja meg”, „a bálványnak nagy heve, istennek nagy heve jött reája”, „a bálvány vagy isten hőt bocsátott (helyezett) reá”” – válogat Diószegi Vilmos Munkácsi Bernát gyűjtéséből.
A füst/árnyék, az izzás-égés és a repülés együttes megemlítése így nagyon régi hagyományra rezonál rá.)

Az elmondott történés éji sötétet említ, ami így a történés jelentőségének külön hangsúlyt is ad: "Az utca sötét, egy lámpa se ég", vagyis a környezetünkben teljes sötétség van, nem ad semmi égi-égő fényt, míg a meditáció-kontempláció eredményeként "izzani" fog a környezet, az égi minőség izzó fénye megjelenik: "Mondd ugye szép, az utca, ha ég!".


Az utolsó refrén pedig elmondja, hogy mindehhez az anyagi világból mindössze mi kell:

"Az asztalon áll egy gyertya; ha ég, ez a kis pici láng célpontnak elég..."
Az égő gyertya "kis pici" lángja megidézheti az Ég minőségét.

Nos, "Hát nem gyönyörű, ahogy izzik az Ég?"
;)

ps-Coelho

Amikor valaki a Coleho idézeteket emlegette (kategorikus elutasítással), egy (talán az, talán nem, mert keveset olvastam) Coelho-féle idézet jutott az eszembe:

"Sose gondold, hogy sosem fogod azt gondolni, amit egyszer már meggondolatlanul gondoltál. Csak gondozd gondolataid, hogy gondtalanná válj, még, ha csak először gondolatban is. - Mert, ami valóban jön, az úgyis elgondolhatatlan."

:)


Pszeudográfia


A Pszeudoepigráfiáról a wikin: http://en.wikipedia.org/wiki/Pseudepigrapha

"There have probably been pseudepigrapha almost from the invention of full writing. For example, ancient Greek authors often refer to texts which claimed to be by Orpheus or his pupil Musaeus but which attributions were generally disregarded. Already in Antiquity the collection known as the "Homeric hymns" was recognized as pseudepigraphical, that is, not actually written by Homer.

Literary studies
 
In secular literary studies, when works of antiquity have been
demonstrated not to have been written by the authors to whom they have traditionally been ascribed, some writers apply the prefix pseudo- to their names. Thus the encyclopedic compilation of Greek myth called Bibliotheke is often now attributed, not to Apollodorus of Athens, but to "pseudo-Apollodorus" and the Catasterismi, recounting the translations of mythic figure into asterisms and constellations, not to the serious astronomer Eratosthenes, but to a "pseudo-Eratosthenes". The prefix may be abbreviated, as in "ps-Apollodorus" or "ps-Eratosthenes"."

2015. január 3., szombat

Third Star

Imdb -- Third star (2010)


Az Óceán a végtelenségben való feloldódás birodalma,
és bár végül megtalálnánk a béke olyan öblét,
amely megnyugvást, elengedést adhat.


A hozzá leginkább ragaszkodó, s épp ezért ezt a legjobban tagadó barátja végül el tudta engedni - a "nem ismert tartományba".

"To be, or not to be"
...
"The undiscover'd country from whose bourn
No traveller returns, puzzles the will
And makes us rather bear those ills we have
Than fly to others that we know not of?"
[W.S.: Hamlet]


(A helyet, és az utolsó jelenetet - "elengedés" - én elsősorban szimbolikusnak tartom. A fulladást görcsös rángások kísérik, és az életösztön jóval erősebb, mint bármely elhatározás; a jelenetet viszont szimbólumként tekintve - tökéletes. 
A hely pedig így a part, ahol a föld, a földi élet és az óceán "másvilága" találkozik.)