2014. október 14., kedd

12 majom

A 12 majom c., ma már klasszikusnak számító filmben megjelenik az "idő-hurok" problémája.


A wikin: http://hu.wikipedia.org/wiki/12_majom

§

A történet két határozott téma köré szerveződik.

Egyrészt, hogy amit gondolunk, vélünk, hiszünk, az mennyire valós. Nem torzítjuk-e el a képzeteinkkel teljesen más formává a valóságot? Léteztek-e kórokozók, mielőtt Semmelweis felfedezte őket? És, őrültnek tekinthető-e Semmelweis, aki kora vélekedéseivel ellentétben hitt a kórokozókban, vagy őrültnek tekinthető-e ma az, aki kora vélekedéseivel ellentétben nem hisz bennük?
És, vajon mennyire lehet a "szakemberek" véleményére adni?
"- Kathryn... Racionális ember vagy. Képzett pszichiáter. Tudod, mi a különbség a valós és a valótlan között."
"- Amit mi mondunk, az az igazság, és ez az, amit mindenki elfogad, így van? A pszichiátria a legújabb vallás. Mi döntjük el, hogy mi jó, mi rossz. Mi döntjük el, ki bolond, ki nem."
Mindent "jól" meg lehet magyarázni. De honnan tudhatjuk, hogy melyik okfejtés tükrözi a valóságot?

A másik téma pedig az élet és az Élet sérülékenysége.
A kisfiú eltűnik a lezárt bányában.
"James Cole: Emlékszem, gyerekkoromban nagyon féltettem azt a kisfiút. Teljesen egyedül abban az aknában, nem tudja, ki fogja-e onnan húzni valaki. Akkor féltem először igazán gyerekkoromban."
De mindez csak csíny,

A két téma összefonódik: egyetlen félreértés vagy félrevezetés az élet, sőt, az Élet megszakadásához vezethet (mert a földalatti, napfény és friss levegő nélküli vegetálás nem igazán nevezhető életnek). A kérdés tehát, ami az előzetesben is elhangzik: Létezik-e jövő? És, aki ennek a veszélyét látja, az már "mentálisan ferdült"("mentally divergent")?


La Jetée

A 12 majom több motívumot a La Jetée c. "fénykép-történetből" vett át.
Wikin: http://hu.wikipedia.org/wiki/A_kil%C3%A1t%C3%B3terasz

http://vimeo.com/42460300

(Ez "film", és nem "movie" :) )



§

Mi lehet a történet mögött? Valószínűleg van/volt egy nagy képzelőerejű, empatikus kisfiú, aki azonosította magát a hírekben szereplő, bányában elveszett gyermekkel. Egy tévedésen múlhat csak az élet? De mindez csak csíny volt. Akkor mi lehet az igaz?
A kisfiú látta, ahogy egy férfinak egyetlen golyó kioltja az életét (talán csak egy fekete-fehér filmben), amivel szintén azonosította önmagát: mi van, ha az ő jövőbeli énjével is hasonló fog megtörténni? És, ha a férfit csak tévedésből ölték meg? Miközben a megtévesztés _valóban_ őrült nagymestere, lehet, hogy éppen kiirtja a világból az emberiséget...

A képzelet láncreakciója olyan mint a vírus, egy pillanat alatt felfalhatja a világot.
Igaz-e, amit látni vél, vagy igaz-e az, amit mások olyan magabiztossággal állítanak?

Tervezhető-e így egyáltalán az élet? Eljuthat-e végül élete párjával az óceánhoz, a napfényre, "Dél-Floridába", részt kaphat-e az Életből?

Megértheti, hogy mi a valódi lehetőség vagy valódi veszély és mit csak hitt annak?

Az előzetes szavaira hivatkozva:

Az ilyen erejű képzelet számára -
van-e jövő?



§

Számomra a kérdés, hogy egy-egy művészi téma-technika mint szimbólum milyen lelki viszonyulást, folyamatot próbál kifejezni.

A 12 majom szerintem: egy nagy képzelőerejű kisfiú egy helyzetet (bányában elveszés, vagy akár gyilkosság) látva azt az élet végletes sérülékenységeként interpretálja és a képzelete így (képzeletben) kipusztítja az emberiség nagy részét (és, mert ezt a jövőben tényszerűen bekövetkezendőnek tartja, olyannak érzi magát, mintha a jövőből érkezett volna ide).

A 12 majom ezzel a felirattal kezdődik: ""1997-BEN EGY HALÁLOS VÍRUS 5 MILLIÁRD EMBERT FOG MEGÖLNI... A TÚLÉLŐK ELHAGYJÁK A BOLYGÓ FELSZÍNÉT. ÚJRA AZ ÁLLATOK URALJÁK MAJD A FÖLDET." - Részletek egy paranoid skizofrénnel 1990. április 12-én a Baltimore Megyei Kórházban folytatott interjúból."



§

A 12 majom c. filmben egy pszichés beteg mondja:

"Valójában én nem az űrből való vagyok. Ez a szellemi elhajlás állapota. Az Ogo nevű bolygón találom magamat. Az értelmiség részeként... készülök a barbár hordákat igánkba hajtani a Plútón. Mégis, bár ez számomra egy minden szempontból... meggyőző valóság, Ogo valójában a pszichém szülötte. Szellemileg elhajló vagyok, mert menekülök bizonyos megnevezetlen valóságok elől, amelyek itt megkeserítik az életemet. Mikor nem megyek oda többé, akkor normális leszek. Te is elhajló vagy, barátom?"

A fentebbi idézet arra is vonatkozik, hogy belenyugszol-e a földi (a szimbólumok nyelvén: plútói = pokoli = alvilági) barbárságba, vagy keresed-e az ideálokat. De az igazi kérdés, hogy meg is próbálod valósítani az ideálokat, vagy azokat megvalósíthatatlannak tartva elmenekülsz-e egy álomvilágba.

§


A 12 majom a világ megismerhetőségének a kérdését is felveti.
Az episztemológia tudományág a megismerés filozófiai kérdésével foglalkozik.
A fő kérdése, hogy egy-egy ismeret adekvát-e, vagyis illeszkedik-e a valóságra.

Szerintem, az adekváció elég jól ellenőrizhető.
Passzív megismerés esetén: a világról egy modellt alkotunk. Ha egy ismétlődő jelenséget látunk újra megjelenni, akkor meg tudjuk jósolni (predikció), hogy az milyen kimenetelhez vezethet. Így annak teljesülése alapján az ismeret helyessége ellenőrizhető.
Aktív esetén: valamilyen hatást szeretnénk elérni, ezért valamit teszünk az ismereteink alapján. A várt és a tényleges eredmény összevetésével az ismeret helyessége ellenőrizhető.

Ha valakinek hamis a világmodellje, akkor az az inadekvát viselkedésben érhető tetten.
(A pszichológia is gyakorlatilag ezt a modellt használja.)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése