Shakespeare's Globe on Screen: Macbeth, A vihar, Szentivánéji álom

Shakespeare születésének 450-ik évfordulójára a rekonstruált Globe-ban több drámájátnak előadását is filmre vették, különleges rendezéssel, illetve, néhány angol sztárszereplő is megjelenik. A sorozatot Budapesten a Tabánban és az Urániában vetítették.

(Amikor Londonba eljuthattam, a Globe-ot is sikerült megnéznünk. Az előadások felvételein sokkal nagyobbnak látszik a "fa-O" (or may we cram / Within this wooden O the very casques / That did affright the air at Agincourt?)[V. Henrik], mint a valóságban. A "stalls", a zsöllye, pontosabban: a földszint itt valóban állóhelyeket jelent, ahogy a felvételeken is láthatjuk; régen sokkal nagyobb volt előadás közben a mozgás.)

Az év vége felé hármat is meg tudtam nézni a Globe-os felvételek közül: Macbeth - A vihar - Szentivánéji álom.

Mindhárom vetítésen nagyon sokan voltak. A Tabán alacsony esésű széksorai miatt így, volt, aki alig látta a vásznat. Az Urániában csak a legelső sorban maradt üresen egy-két szék. Többségében a szokásos sznob és/egyben műélvező közönség volt, akiket inkább néhány külsőségek ragadtak meg, ahogy pár szót a szünetben hallottam; de hát - ez a világ rendje...

Macbeth

A legjobban a Macbeth tetszett, a rendezés érdekes és kreatív módon telítette a jelenetek részleteit, bár éppen néhány kulcsfontosságú momentum szerintem elsikkadt.

Maga Macbeth is kicsit vérszegény lett (?). Lady Macbeth viszont egy érdekes "csináld már meg a sorsunk!!!" modern, sikerorientált ideggörcs volt.

A három "boszorkányt" fiatalok játszották, ami -szerintem- telitalálat. Ugyancsak -végre- itt sikerült hangsúlyozni a sorszövő "párka/moira" jellegüket. Sajnos, vezérlő mesterüket/istennőjüket -Hekatét- ebből a rendezésből kihagyták, így nem hangsúlyozódott, hogy a három boszi összecsapott munkája vezette a békéért harcoló országot a véres káosz őrületébe, és, hogy a második részben Hekaté vezetésével indul el a purgálás, hogy a Macbeth-banda eltűnjön Skócia földjének színéről...

Elsikkadt 2+1, látszólag mellékes karakter szerepe is. A kapusnál számomra nem hangsúlyozódott, hogy itt valójában a Pokol kapuja nyílt meg. És, az "ellensúly", a közelgő, fenyegető "éj köd" előtt a reménységet nyújtó rejtélyes Öreg sem jelent meg. (Nem, akárki is állította, nem halt meg - talán legfeljebb csak az ilyeneket állítókban.)

A fenti, két misztikus, vagyis, szó szerint: rejtett, rejtőző szerepű szereplő mellett Rosse is a háttérbe szorult, pedig szerintem ő a "szem", az idők tanúja és majdani krónikása, vagyis: az író szócsöve. (Ha valaki valamely más előadást meg tud nézni, képzelje próbaként azt, hogy Rosse szerepében Shakespeare leírta, miként reagálna a történések során.)

Ha a darab titkos, nehezen észrevehető fő nyomatéki pontjai a háttérbe szorultak is, maga az egész rendkívül telített volt a rendezés miatt. Így a Macbeth-et, remélem, még többször is meg tudom nézni, ha DVD-n kiadják.

http://tabankinoteka.hu/shakespeares-globe-macbeth/

A Vihar

A nagykarácsonyi, december 26-i (!) Tabán "A vihar" vetítésén több mint a fele elfogyott a jegyeknek - ami a Tabán rossz szerkezete miatt elég nehézkessé tette sokaknak a filmnézést.

Arielt, a hol légiesen, könnyedén mozgót, hol pusztító viharrá gomolyodó erejűt nehéz megjeleníteni - itt is kicsit idétlenre sikeredett. A Vihar neptunuszi, képzelet-mozgósító vágyálom-tablója is kicsit elsikkadt.

Maga a rendezés azonban jóval az átlag feletti, sok érdekes részlettel. És végre, a főszereplő is olyan, akire lehet figyelni.

Szentivánéji álom / Nádasdy

Az Uránia Szentivánéji álom vetítése előtt Nádasdy tartott előszót, akinek a fordítását felhasználták a magyar feliratban.

Számomra megdöbbentően értetlen dolgokat mondott.

Hippolyta - fejtegeti - valójában amazon, azaz mai nyelven leszbikus. (?!??!!) Őt Theseus legyőzi és így kényszeríti a házasságba. (?!) (Nyilván, most csak emlékezetből idézem.)

Hát, én ezt kikérem minden amazon nevében, valamint -férfiként- minden, az élet harcaiban helytállni próbáló nő nevében. És, akinek harc az élete, vagyis, a harcban való helytállást tekinti az egyik legnagyobb értéknek, akkor számára az őt legyőző fog rendkívüli értéket jelenteni, nem? Gondoljunk a "Sok hűhó semmiért"-ben Benedek és Beatrice szóCSATÁIRA. A nála gyengébb képességűt, gyengébb szelleműt miért választana párnak Beatrice?

Szerintem: két össze-vissza keveredő párocska szerelmének egyre magasabb mitikus szintre emelése Theseus-Hippolyta, és még fentebb: Titania-Oberon kapcsolata. Így érthetővé válik számos párbeszéd is.

Nádasdy folytatja: Shakespeare újítása, hogy itt egy szereplő egy másik lénnyé, állattá változik. Hát, szerintem, könnyedén lehet valakit szamárnak látni. Hippolyta így észre sem veszi, de valójában egy szamárba lesz szerelmes... - legalábbis a megcsalt Tündérkirály szerint. Persze, ez csak egy gonosz manó elügyetlenkedett varázslata miatt történt...

Nádasdy következő megjegyzése szerint azt sem értette, hogy miért keveredtek össze a párok. Ha csak a történéseket figyeljük, mit látunk? Lysander és Hermia szerelmesek, de Lysander már az első este Hermia "dombjára" szeretné hajtani a fejét, Hermiának viszont túl gyors az iram. Következő reggel pedig Hermia mire ébred? Lysander már Helénának csapja a szelet (talán, mert könnyebben megszerezhetőnek tűnt, talán, mert így akarja Hermiát a "jobb" belátásra bírni). Persze, ez ugyancsak egy gonosz manó elügyetlenkedett varázslata miatt történt...

És Nádasdy a vége felé kb. ezt mondja: ja, és mindez nem is Szentiván éjjelén játszódik, hiszen a végén említik, hogy a párok május ünnepét ülték meg. (?!??!!)

Nos, a darab elején Lysander említi, hogy korábban (!), még május reggelén, a két lányt a ligetben látta (Where I did meet thee once with Helena, / To do observance to a morn of May).

A furcsa éjjel után pedig ezt halljuk Theseus fejedelemtől: "No doubt they rose up early to observe / The rite of May".

Nos, május rítusát, vagyis, hogy felállítanak egy "fát", "valaki" pedig arra "felmegy", azt nem csak májusban lehet megtenni, hanem egy pár ezt a "rítust" hetente egyszer-kétszer-többször is akár megülheti, bár tény, hogy ahhoz -Theseus szavai alapján- kétségtelenül ("no doubt") időben ("early" = korán) fel kell emelkedni ("rose up"), hogy ezt megtapasztalják ("observe" = megfigyeljék). A pogány szokással kapcsolatban meg lehet nézni még az Andrej Rubljovot is, különösen a következő napon a szerzetesi csuha fölötti szégyenlős képét.

(Horribile dictu, Midsummer napján szoktak májusfát is állítani.)

Shakespeare komédiája természetesen tele van szexre való utalásokkal. A fentebb említettem, hogy Lysander a kedvese dombjára szeretne feküdni. A mesterek színdarabjában pedig Pyramus és kedvese között van a fal. Pyramus a kedvese réséhez szeretne hajolni, hogy oda suttogja szerelmes szavait ;)

És "Show me thy chink". És "I see a voice: now will I to the chink, / To spy an I can hear my Thisby's face." :) 

Szóval, ha Nádasdy ennyit értett az egészből, akkor csak a véletlenen múlhat, ha nem másról szól a fordítása
:( :'(

---

A rendezés különösen a helyzetkomikumokban volt erős .

Puck sajnos idétlenre sikerült, a "legyőzött" Hyppolita pedig olyanra, aki "keresztbe tesz" a leendő férjének, hogy megmutassa, ő is valaki (?).

Összességében sok finom és kreatív részlet gazdagította a szöveget.

*

Számomra rejtély, hogy a Szentivánéji...-t miért nem nyáron mutatták be, januárban pedig miért nem a Vízkeresztet. (Talán mert a korábbi felvételek utómunkái így készültek el.)

Még nagyobb rejtély, hogy miért nem A vihar lett az utolsó, miért a keserű küzdés "Minden jó..."-ja. És előtte miért az öregedő Falstaff figura jelenik meg (IV. Henrik - Windsori...).

Mintha a szerkesztő a kor kérlelhetetlen haladtát a test hanyatlásában, maximum: dagadó komikus jovialitásban látná, és nem a tapasztalat és bölcsesség növekedésében, amelynek már a mágus Prospero varázsbotjára sincs szüksége...

Macbethről: Rosse és az Öreg

Shakespeare Macbeth című színművében Skóciában gonosz erők tombolnak.

Vajon Isten magára hagyta az országot?

A király gyilkosságának felfedezése után az egyik thán ("lovag"), Rosse a váron kívül egy rejtélyes öregemberrel beszélget. Rosse észreveszi a megbomlott mindenség jeleit: "az ég / Boszankodással néz az emberek / Véres játék-szinére. Nézd, az óra / Nappalt mutat bár: éj-köd fojtogatja / A vándor fényt az égen. Szólj, az éj / Győzelme-é, vagy a nap szégyene: / Hogy vak sötét borúl a föld szinére, / Mikor világnak kén’ csókolni azt?"

Az értő szemnek segít az öreg: "Természet-ellenes, csak úgy, mikép / E szörnyű vértett". Ezután újabb jósjeleket sorolnak fel bizonyítékul.

Persze, ez lehetne bármilyen öregember, Rosse mégis így búcsúzik el tőle: "Apó, isten veled!" ("Farewell, father", vagyis "jó utat, atya").

Rosse érzékenységének erre az újabb jelére az "apó" elmondja áldását: "S veled, s mindenkivel, ki oly csodát tesz, / Hogy rosszból jó, ellenségből barát lesz".

Így végül:

"Megfut az éjszaka a nap előtt"

(the powers above / Put on their instruments. Receive what cheer you may; / The night is long that never finds the day.)