"Hegy kereke", "báttya" és a "farkas"

"Ghymes -- Ne nézz hátra!

Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra!
Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra!
Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra!
Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra!
Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra!
Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra!
Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra!
Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra!

Báttya, báttya, mely az út hegy kerekére?
Hosszú-e még az az út hegy kerekére?
Szívem hűl az asztalon, hegy kerekére,
Udvaromban ordasom, hegy kerekére.

Milyen szelíd a pulya, hegy kerekére,
Mint az alvó katona, hegy kerekére,
De szép minden hajnalom, hegy kerekére,
Istentelen utamon, hegy kerekére.

Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra!
Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra!
Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra!
Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra!

Báttya, báttya, mely az út hegy kerekére?
Hosszú-e még az az út hegy kerekére?
Igen hosszú, nem látom, hegy kerekére,
Hová rohan, nem bánom, hegy kerekére.

Kicsi lennék, szép lennék, hegy kerekére,
Az anyámnak jó lennék, hegy kerekére,
Édes lennék, só lennék, hegy kerekére,
Az apámnak jó lennék, hegy kerekére.

Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra!
Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra!
Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra!
Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra!

Báttya, báttya, mely az út hegy kerekére?
Kitart-e még az az út hegy kerekére?
Combod szaga hajamon, hegy kerekére,
Kitart még hét tavaszon, hegy kerekére.

Öreg leszek, csúnya is, hegy kerekére, (Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra!)
Vízbe csapok magam is, hegy kerekére, (Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra!)
Rapancos lesz tenyerem, hegy kerekére, (Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra!)
Azzal törlöm a szemem, hegy kerekére. (Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra!)

Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra!
Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra!
Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra!
Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra!

Na-na-na-na...

Báttya, báttya, mely az út hegy kerekére?
Rövid-e már az az út hegy kerekére?
Rövid is és szakad is, hegy kerekére,
Kihűlt már a szívem is, hegy kerekére.

Ordasom már nem eszik, hegy kerekére, (Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra!)
Az ölembe lefekszik, hegy kerekére, (Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra!)
Deres már a pofája, hegy kerekére, (Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra!)
Együtt vagyunk hiába, hegy kerekére. (Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra!)

Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra!
Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra!
Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra!
Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra!

Na-na-na-na..."

A Ghymes 1998-as Rege c. lemezén hallhatjuk a "Ne nézz hátra!" c. számot. A refrén szerint: "Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra!" Mi ez a farkas és mit jelent, hogy a hátunkra üt? A dalban ezt halljuk: "Báttya, báttya, mely az út hegy kerekére?" Mi ez a "hegy kereke"?

A versszakok a szövegük szerint nagyjából az életút gyermek, érett és öregkorának képeit idézik fel. A "hegy kereke" így maga az élet, annak felfelé, majd lefelé ívelő szakaszával. A farkas az életet veszélyeztető dolog, vagyis a halál. A gyermekkorban "Milyen szelíd a pulya" ... "Mint az alvó katona" - és ezt érthetjük mind a farkasra, mind a gyermekre is. Ha az előtte lévő "Udvaromban ordasom" sorral olvassuk össze, akkor ez egy folyton ott lévő fenyegetettségre utal.
Hogy hogyan is fog zajlani ez az út, és hogy milyen hosszú - nos, aki erre a leginkább választ tudni adni, a "báttya" - az pedig valójában Isten.

Az idős korban, amikor már rövid lesz az út, akkor már megbarátkozik az ölébe is fekvő farkassal. Hol van már az amikor még ezt énekelte: "De szép minden hajnalom"...

(Érdekesség, hogy a "Ne nézz hátra" egy régi cserkész játék:
"NE NÉZZ HÁTRA, JÖN A FARKAS
A fiúk körben állnak és kezüket hátra teszik. Egyikük cserkész nyakkendőből rögtönzött korbácsfélével körbejár, miközben senkinek sem szabad hátranézni, hanem mondogatni: ”Ne nézz hátra, jön a farkas.” Azután a kendőt valamelyiknek a markába nyomja, aki azzal kezdi püfölni jobboldali szomszédját, akinek futnia kell előle mindaddig, míg a kört megkerülve eredeti helyére vissza nem ér. Most az előbbi kergető járja körül a kört, s adja a kendőt valamelyik kezébe.")

Tehát, mi az, amit hallunk?

- "Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra!" - mögötted, a nyomodban ott a halál

Az első rész az időnkívüliség felső szempontjából nézi az életet, mint egy hegy "kerekére" való felfelé, majd lefelé vezető utat (ez az időtlenség, mintha a születés előtti és nem sokkal utáni ideje is lenne):

- "Báttya, báttya, mely az út hegy kerekére?" - milyen utat, életet kellene követnünk, és milyen utat fogunk követni, kérdezzük a "báttyát", Istent, mert ezeket csak - az Isten tudja
- "Hosszú-e még az az út hegy kerekére?" - és meddig tart az az út?
- "Szívem hűl az asztalon, hegy kerekére" - a valóságnak kitett szívünk-lelkünk ereje és heve egyre fogy...
- "Udvaromban ordasom, hegy kerekére" - ...miközben a közelünkben ott vár az "ordas"

- "Milyen szelíd a pulya, hegy kerekére" - az "ordas" látszólag ártalmatlan...
- "Mint az alvó katona, hegy kerekére" - ...de, ha felébred, gyilkos
- "De szép minden hajnalom, hegy kerekére," - az élet szépsége, a kezdés szépsége
- "Istentelen utamon, hegy kerekére." - az élet, amit nagyon nehéz a helyes mederben tartani az utunkon

A következő rész a gyerekkor:

- "Báttya, báttya, mely az út hegy kerekére?" - itt még a gyerek kérdez, hogy hogyan is fog az élet zajlani
- "Hosszú-e még az az út hegy kerekére?"
- "Igen hosszú, nem látom, hegy kerekére" - itt még az életidő végtelennek tűnik
- "Hová rohan, nem bánom, hegy kerekére"

- "Kicsi lennék, szép lennék"..."Az anyámnak jó lennék" - az anya számára mindig gyerek marad; az anya érzelmi oldalról közelít
- "Édes lennék, só lennék"... "Az apámnak jó lennék" - az apa pedig minősít, legyen "sava-borsa"

A következő rész a felnőttkor:

- "Báttya, báttya, mely az út hegy kerekére?"
- "Kitart-e még az az út hegy kerekére?" - itt már felmerül a kérdés, hogy meddig is fog tartani ez az (élet-)út
- "Combod szaga hajamon, hegy kerekére" - az egyik fő foglalatosság ;)
- "Kitart még hét tavaszon, hegy kerekére." - a tavasz a fiatal tetterőt és az új élet születését is jelöli, a hét pedig általában egy teljesség jelölője; így a hét tavasz, mintha a gyerekekkel kerek családra is utalna

A következő rész az időskor, amikor már a háttérben folyamatosan halljuk a kórus figyelmeztetését: "Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra!":

- "Öreg leszek, csúnya is, hegy kerekére," - múlik az élet
- "Vízbe csapok magam is, hegy kerekére," - talán az egyre nagyobb tehetetlenségre utal
- "Rapancos lesz tenyerem, hegy kerekére" - vagyis a bőr töredezett lesz;
- "Azzal törlöm a szemem, hegy kerekére" - a vizes szem a könnyekre is utalhat

Az első rész a beköszönés szavai voltak, az utolsó rész pedig a búcsúzásé:

- "Báttya, báttya, mely az út hegy kerekére?" - hova vezet még mindez?
- "Rövid-e már az az út hegy kerekére?" - az élet egyre rövidebbnek látszik...
- "Rövid is és szakad is, hegy kerekére," - ...a szál egyre szakadósabbnak...
- "Kihűlt már a szívem is, hegy kerekére." - ...és csak fogy az életerő

- "Ordasom már nem eszik, hegy kerekére," - mert már megette élete kenyerét
- "Az ölembe lefekszik, hegy kerekére," - lassan megbarátkozik elválaszthatatlan társával
- "Deres már a pofája, hegy kerekére," - miközben az "ordas" is vele együtt megöregedett
- "Együtt vagyunk hiába, hegy kerekére." - míg végül eggyé válnak...

***

Alapvetően az időt a magára hagyott ( = energiaközlés nélküli) rendszer összességében vett entrópiájának növekedésével írják le.
(Tehát, amikor otthon elkezd a rendetlenség nőni, azt nem mi csináljuk, hanem az idő.)

A fizikai valóság a lassú, de biztos széthullás felé tart.

Szerintem azonban létezik egy másik idő-dimenzió is (mivel idő-szerepűként használható bármely szigorúan monoton módon növekvő vagy csökkenő mennyiség), mégpedig egy összszerveződés, például egy gyűjtött és desztillált össztapasztalat növekedése. Ehhez azonban energiakifejtés kell, ami az - alapvetően a rendezetlenségébe hulló - fizikai valóságot az alkotás, a teremtés (erő)forrásaként használja fel.
(Tehát, amikor otthon elkezd a rendetlenség nőni, azt ugyan az idő csinálja, csak, mi hagyjuk, hogy megtörténjen - energiakifejtéssel lehet az otthont megteremteni.)

A dal a fizikai dimenziót mutatja meg, szellemi feltöltöttség nélkül, ahogy ez hangsúlyozva is van: "Istentelen utamon".
Azonban, ennek a fizikai iránynak számomra egy átfogó érzelmi lényegmintázatát, egy felülről nézett összképét tudja megadni.

***

A dalt esetenként a szex szempontjából is próbálják értelmezni.
A szex és az életút analógiája sok helyen megjelenik.
Közismert, hogy a franciák "kis halálnak", "La petite mort"-nak hívják az orgazmust.
http://en.wikipedia.org/wiki/La_petite_mort
Maga a halál, a halállal való egyesülés, mint részben az ego-elvesztés, önfeladás egy nálunk nagyobb erőnek, pedig szintén megjelenik szimbolikusan aktusként, pl. az Amatőr c. filmben.