tag:blogger.com,1999:blog-42326844099677437872024-03-13T07:53:56.237+01:00Vég CsabaVég CsabaCs. Véghttp://www.blogger.com/profile/08236038143480931984noreply@blogger.comBlogger79125tag:blogger.com,1999:blog-4232684409967743787.post-72936931793295077502016-09-01T13:21:00.000+02:002016-09-02T07:11:52.746+02:00"The Night of"... Liberty<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://upload.wikimedia.org/wikipedia/en/9/98/The_Night_Of_title_card.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="180" src="https://upload.wikimedia.org/wikipedia/en/9/98/The_Night_Of_title_card.jpg" width="320" /></a></div>
<i><span style="background-color: yellow; font-size: xx-small;">A
"Világhagyomány" módszer szerint a filmek és más alkotások
értelmezésének egy kulcsa, ha azokat álomszerűen, adott
szimbólum-helyettesítésekkel újraélt helyzeteknek tekintjük. Ezért az
elemzést csak a <span style="color: red;"><b>film megnézése UTÁN</b></span> célszerű olvasni, különösen, mert - <span style="color: #cc0000;"><b>SPOILERS </b></span>-
a történet kulcsmomentumai is elhangzanak. Az elemzési kísérlet - mint
hipotézis - úgy ellenőrizhető, hogy az így átfogalmazott, lényegében
esetleg teljesen másról szóló történet ráilleszthető-e az eredetire, és
megmagyarázza-e annak hangsúlyait és sajátosságait.</span></i> <br />
<br />
<br />
A nyolcrészes sorozatot én rendkívül mókásnak találtam. Bár a történet szinte szorongatóan fojtó alaphangulatú, az alkotók sajátos módot találtak az ábrázolt jelenség groteszk iróniájának ábrázolására.<br />
<br />
Az USÁban egy alapvető élmény, hogy egyrészt az "igazságszolgáltatás", vagy inkább a pontosabb megfogalmazású "Law enforcement" nem képes az egyén igazságát képviselni. A filmekben ez legtöbbször kétfajta módon jelenik meg:<br />
- az erőszak áldozatává vált egyénnek saját maga kezébe kell ragadnia az "igazságszolgáltatást"<br />
- az események szerencsétlen fordulatai miatt az egyébként ártatlan egyénnek illegalitásba menekülve kell a saját igazságát bizonyítania<br />
<br />
Mindkét esetben az egyén kerekedik felül a rendszer hibáján, vagyis a magányos hős idealizált történetét láthatjuk. A mostani történetben azonban a rendszer kerekedik az egyén fölé.<br />
<br />
(Az, hogy az USA mint állam általában véve magára hagyja a kiszolgáltatottá váló egyéneket, az több filmben is látható. Ilyen pl. a Breaking Bad.<br />
Érdemes azt is megemlíteni, hogy az önbíráskodás, mint veszélyforrás megjelenik a filmben, amikor az egyik rab arról mesélt, hogy az unokahúga vélt gyilkosa helyett egy ártatlan embert ölt meg.)<br />
<br />
A sorozat kezdetén itt a "Law enforcement" szinte "bedarálja" a fiatal fiút. A történeknek ez a része leginkább egy, az "igazságszolgáltatás" rendszerét kielemezve bíráló dokumentumfilmre hasonlít, olyanra, ahol például egy történeti eseményt meglehetősen vázlatos dramaturgiával próbálnak megjeleníteni; bár a dramaturgia itt magasfokú, látható, hogy tanmesei didaktikussággal következnek a következmények.<br />
A "Law enforcement" egy hatékony gépezetté vált, abban az értelemben, hogy a veszélyforrásnak tűnő embereket el kell tüntetni a színről. De a vád és a védelem, nem csak, hogy konkurensek, inkább kontra-kurensek, a zéró-összegű játékba kényszerítve egymás akadályozásában érdekeltek, ami leginkább információ-visszatartást és manipulációt jelent, vagyis az igazság kiderítése ellenében hat. Mindenki "csak a munkáját végzi". A legfontosabb szempont a hatékonyság, vagyis, hogy milyen rövid idő alatt lehet, lehetőleg saját nyereséggel lezárni egy-egy ügyet.<br />
<br />
A fiúból, mint érzékeny, finom lelkű, prosperáló tehetségből egy drogos, agresszív vadállat (A vadon szava - pontosabban hívása), egy időzített bomba válik. A neve Nazir Khan. A Khan - "Kán" - a vezetői, királyi képességekre utal. A Nazir jelentése "segítő", "aki győzelemre segít". A név logikája szerint a filmbeli törvény-gépezet így a vezetői potenciállal rendelkező tehetség helyett egy vadállatot nevelt ki - ilyen minőségében kerülhet majd több ember sorsa fölé. A "HELYtelenséget" hangsúlyozza a börtönbe kerülő fiú Harvard pólója. Az egyre irracionálisabbá, vadabbá válásra utal a kopasz fej, a tetoválások.<br />
Keresztény kultúrkörben a Nazír a "Názáreti" kifejezésre is rezonál, így a filmben a fiú Kálváriáját láthatjuk.<br />
<br />
<h3>
Azok a lábak...</h3>
A történet első része egyértelműen a himnikus "land of the free"<i>[The Star-Spangled Banner]</i> karikatúráját jeleníti meg. A "free" - "szabadság" többször is emlegetett. A szlogen - "This is a free country" - egy groteszk helyzetben el is elhangzik. Minek az éjjelére is utal a cím: "The Night of"? Az első részben a szabadság veszik el.<br />
<br />
Az ügyvéd, John Stone, allergiája, és különösen az ekcémás lábai rendkívül hangsúlyozottak a sorozatban. Én egyetlen amerikai ikonikus lábujjakról tudok, különösen New Yorkban: mégpedig a Szabadság szobor esetén, ami, bár bronzból van, kőalapon (Stone) áll. Az USÁban a Szabadságot biztosítani szándékozó Alkotmányos jogokat (melyeket említenek is) mindenesetre kőbe vésettnek tartják. Stone így talán a mezítlábas Szabadság szellemének megjelenítője, furcsa, lepelszerű ballonkabátjával és szedett-vedett öltözetével.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgXfJ9si0pJ-8ger5oUkJf36CHDR0Kh1Y7daz87jnmW4Oti7fQDcHeegImGsTnqnduiSx5IO_g6wdqjoeF_d5JEGvjRU4RdYQ1aUv9cs-XXUzA1hKQAU-Ztnct7DZ6wSjdFVYnRwgKoJec/s1600/090702-07-statue-liberty-foot_big.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="224" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgXfJ9si0pJ-8ger5oUkJf36CHDR0Kh1Y7daz87jnmW4Oti7fQDcHeegImGsTnqnduiSx5IO_g6wdqjoeF_d5JEGvjRU4RdYQ1aUv9cs-XXUzA1hKQAU-Ztnct7DZ6wSjdFVYnRwgKoJec/s320/090702-07-statue-liberty-foot_big.jpg" width="320" /></a>
<br />
A Szabadság szelleme, mint jogi képviselő (Attorney at Law), igen csak gyenge lábakon áll. Allergiás viszketegséget kap a dolgok jelenkori folyásától. És senki sem tudja, hogy mi lenne a gyógyír. (Persze lehet, hogy valaki mindezt, az életre kelt Szabadság-szobrot, a göncökben végigvonuló Szabadság szellemét nem találja komikusnak...)<br />
<i>"- Segíteni próbálok.</i><br />
<i> - Rongyokban, kesztyűben? Ki maga? Michael Jackson vagy Miki egér?"</i><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/b/b2/Statue_of_Liberty_-_4621961395.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/b/b2/Statue_of_Liberty_-_4621961395.jpg" width="212" /></a></div>
<br />
Érdekesség, hogy az egymásnak ellentmondó orvosok, vagyis a modernitás nem tudott gyógymódot adni, csak valami ősi, mára már érthetetlen, szinte babonaságnak tűnő dolog segített. A javulás egyébként éppen egybeesik a gazdátlanná vált macska befogadásával.<br />
<br />
Bizonyos szereplők szimbolikusságára a nevük is utal.<br />
<ul>
<li>Az ügyésznő, Helen Weiss, a ragyogóan (Helen) fehér és számítóan okos (a fehér, ill. okos szavakból eredeztetik a Weiss nevet). Ez a "fehér-okosság" itt a halál angyalaként szegődik az éppen aktuális célszemély nyomába. </li>
<li>A "fehér" Helen ellenfele a fiatal és naív Chandra ("Hold", illetve szintén "ragyogás" jelentésű). Az ő Kapoor családneve ezt megismétli, ami a "Hold leszármazottja" jelentésű. A film érdekes képe, hogy "itt", a Szabadság földjén az egyébként ellenséges pakisztáni és indiai között normális kapcsolat születhetne.</li>
<li>A "Don" Taylor ("Szabó") igazi Don Juanként tudja szőni a szálakat, behálózni a nőket.</li>
<li>A dögkeselyű szerepében egy dögevő varjút (Allison Crowe) látunk.</li>
<li>A nyomozó neve, Box, pedig talán a boxer kutyára utal, amely nem engedi el azt, amibe belekapaszkodott.</li>
<li>John Stone fia, az eredetileg jó gyerek ("Gooden") macska helyett inkább egy "pit"-re (pittbullra) vágyik és jobban szeretne Dwight lenni (akitől tartanak az emberek).</li>
</ul>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://www.nps.gov/common/uploads/photogallery/ner/park/stli/FB93F6E1-155D-451F-672070E5257A3686/FB93F6E1-155D-451F-672070E5257A3686-large.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="142" src="https://www.nps.gov/common/uploads/photogallery/ner/park/stli/FB93F6E1-155D-451F-672070E5257A3686/FB93F6E1-155D-451F-672070E5257A3686-large.JPG" width="200" /></a></div>
<h3>
"Check it out!"</h3>
John Stone jelentőségteljesen megmutatott jelmondata, "No Fee 'Til You're Free", több asszociációt is elindíthat.<br />
Az eredeti jelentés: "Addig nem kell fizetned, amíg nem vagy szabad". A Fee azonban talán a Feet (lábak) jelentésre is rezonál, ami talán úgy érthető: Mozgáskorlátozottnak kell tekinteni az országot és egyéneit, ha nincs valódi szabadság, ami viszont az igazságot is igényelné.<br />
<br />
Ilyen mértékű ekcéma esetén kérdéses, hogy egyáltalán meddig képes járni a "Szabadság". És talán már a konszolidált létezi mód lehetőségének az ideje örökre elmúlt...<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6HWsnCwngFbj3MiTg8aFlIXZooXoRcTvzYTVbdxQSYaXTq40m02r2XCwhITnNzx3pSqs0W94fN9GEZjTOHBbgYurpd86oySZP0i9ydv1JckoDJ3aKjFpdE7piWGHIOt2Cc-euF5VYFzY/s1600/bscap0006.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="111" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6HWsnCwngFbj3MiTg8aFlIXZooXoRcTvzYTVbdxQSYaXTq40m02r2XCwhITnNzx3pSqs0W94fN9GEZjTOHBbgYurpd86oySZP0i9ydv1JckoDJ3aKjFpdE7piWGHIOt2Cc-euF5VYFzY/s200/bscap0006.jpg" width="200" /></a></div>
<br />
Amikor pedig helyreállni látszanak a dolgok, büszkén mutatja Stone a "fiának" a cipőjét. A fiút azonban már egészen más érdekli.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiYwAKxRjbsdMMQhs99WFca9uqj7a57x5yJEY5axx7GcSdgm5ZjwyWdEr_3hl8nfsAJsaCCQFIR6yWW9Xoqf1NR8xztwnXfRcJbCTWQ-2Hn350J_uHI_OgGOpusygEGn6VjEkjJS7hjZew/s1600/bscap0008.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="111" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiYwAKxRjbsdMMQhs99WFca9uqj7a57x5yJEY5axx7GcSdgm5ZjwyWdEr_3hl8nfsAJsaCCQFIR6yWW9Xoqf1NR8xztwnXfRcJbCTWQ-2Hn350J_uHI_OgGOpusygEGn6VjEkjJS7hjZew/s200/bscap0008.jpg" width="200" /></a></div>
<br />
Más asszociáció alapján a felirattal a "Szabadság szelleme" talán így is biztathat: "No FEAR 'Til You're Free" - Én ott vagyok, ezért "ne félj, amíg nem vagy" -igazán!- "szabad".<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjIKqRMWpI5ufJwoJ10jkokZq7WsbziTAWBZMlic9aW0ItEzmrkFeBTqfAUvZaWvT9rCdUaBtgZy1kmgqg2UpKohDMMN26I-b6YcYJnY5Hhb9NLrqUX23KSX2MW_p-NIDnil4so4XwKjj0/s1600/bscap0004.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="222" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjIKqRMWpI5ufJwoJ10jkokZq7WsbziTAWBZMlic9aW0ItEzmrkFeBTqfAUvZaWvT9rCdUaBtgZy1kmgqg2UpKohDMMN26I-b6YcYJnY5Hhb9NLrqUX23KSX2MW_p-NIDnil4so4XwKjj0/s400/bscap0004.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
Stone általában a jogi védelem lehetőségeiben gondolkodik. A záróbeszédével viszont arra utal, hogy a Szabadságot a gépiességen túli komolyságában kellene venni: Nazir <i>"egyvalamit nem veszített el, amit egyikünk sem veszíthet el: alkotmányos jogát védőügyvédhez, és igazságos és pártatlan ítélethez, önök, a honfitársai jóvoltából, továbbá az ártatlanság vélelméhez, amíg az ellenkezője be nem bizonyosodik, kétséget kizáróan. Ezt sokszor halljuk. De mit is jelent valójában? Hogyan definiálható? Nem tudom. Az számít, mi hogyan gondoljuk. Még inkább az, hogyan érezzük. Amit érzünk, amit maguk éreznek, az fogja meghatározni ennek a fiatalembernek a hátralévő életét."</i><br />
<br />
<h3>
A gazdátlan macska...</h3>
A gyilkosság helyszínén talált macska ugyancsak jelentőségteljesen van hangsúlyozva. A története összefonódik a fiúéval: <br />
- a gyilkosság helyszínén kapják el<br />
- "börtönbe" bezárják, csaholó kutyák közé<br />
- a halálos ítéletére vár<br />
- az ügyvéd Stone a pártfogásába veszi, de az allergiája miatt egy szobába zárja<br />
- Stone újra "kitaszítja"<br />
- végül a macska otthonra talál Stone-nál és ott szabadon közlekedhet<br />
<br />
A történet sugallata szerint az USA nem törődik az egyénekkel. A macska így az "elárvult", "gazdátlan", az országban "HELYtelenül" kezelt, "otthontalan" állampolgárokat jeleníti meg, egyben az "emberek" oldaláról az empátia szükségességét.<br />
A macska végül otthonra talál a valódi Szabadság szelleménél. A tévé mintha Stone gondolatait mondaná ki: <i>"Gyönyörű állatok szenvednek minden nap. Mocsokban élnek, nem etetik őket, nem ápolják, nem szeretik őket. Ők azok, akiket elfelejtenek, Érző lények, akiket bántalmaznak és elhanyagolnak, magányosan szenvednek és félelemben élnek. Ne feledkezzen meg róluk."</i> Mert már kis segítség is <i>"kiemeli őket szörnyű körülményeik közül, és megóvja a további szenvedéstől, megadva nekik az élelmet és gondoskodást, amire szükségük van"</i>.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEihbcXMU_fgCJpq8FS2bWJbDEQwP2DSAaODajZG7FuH-Icrlz0es1ofUNIztDd_KzZNqS-jkGHEPHLVqv1cD2lDagjZolVLATA8TiDQX3JuyeeMgbzogLK3GZ_RwXvkZ422B9NAotWUoFs/s1600/bscap0005.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="286" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEihbcXMU_fgCJpq8FS2bWJbDEQwP2DSAaODajZG7FuH-Icrlz0es1ofUNIztDd_KzZNqS-jkGHEPHLVqv1cD2lDagjZolVLATA8TiDQX3JuyeeMgbzogLK3GZ_RwXvkZ422B9NAotWUoFs/s400/bscap0005.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />Cs. Véghttp://www.blogger.com/profile/08236038143480931984noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4232684409967743787.post-71321791507415160852016-07-12T06:38:00.002+02:002016-07-12T06:38:20.216+02:00Adaline varázslatos élete - Az öncsodálat<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiAIHg9Ghq2uk2NqbD_ru9J8dT0Vr5AXFxXyn2An10jzNhEdStKLo30-h4whlbxvp_KGfDGJp4osFU6usanDtOlxMjZYzHslvsyU1gorgiMnCZSrGQyxpgt9vZg5UgKKyyZ2znwXY8MdCk/s1600/930176_2.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiAIHg9Ghq2uk2NqbD_ru9J8dT0Vr5AXFxXyn2An10jzNhEdStKLo30-h4whlbxvp_KGfDGJp4osFU6usanDtOlxMjZYzHslvsyU1gorgiMnCZSrGQyxpgt9vZg5UgKKyyZ2znwXY8MdCk/s1600/930176_2.jpg" /></a></div>
<i><span style="background-color: yellow; font-size: xx-small;">A
"Világhagyomány" módszer szerint a filmek és más alkotások
értelmezésének egy kulcsa, ha azokat álomszerűen, adott
szimbólum-helyettesítésekkel újraélt helyzeteknek tekintjük. Ezért az
elemzést csak a <span style="color: red;"><b>film megnézése UTÁN</b></span> célszerű olvasni, különösen, mert - <span style="color: #cc0000;"><b>SPOILERS </b></span>-
a történet kulcsmomentumai is elhangzanak. Az elemzési kísérlet - mint
hipotézis - úgy ellenőrizhető, hogy az így átfogalmazott, lényegében
esetleg teljesen másról szóló történet ráilleszthető-e az eredetire, és
megmagyarázza-e annak hangsúlyait és sajátosságait.</span></i><br />
<br />
Egy film történetében a megfigyeléseim szerint alapvetően a következő okok miatt jelenhetnek meg irreális fordulatok, helyzetek:<br />- a szerző a saját irreális világlátását erőlteti bele a történetbe (pl. Felhőatlasz), ami káoszként vagy karikatúra-közeli, nevetséges elnagyoltságokként jelenik meg<br />- a történet tekinthető a szerző "álmának", így sokszor megtalálható, hogy milyen szereplő(k)ként jeleníti meg önmagát a filmben; ez a szereplő a kelleténél nagyobb súlyt kap és sokszor irreálisan történnek vele a dolgok, ha a szerző a saját magával kapcsolatos vágyálmait a történetbe keveri (ez az előző ponttal lényegében azonos)<br />- a történetben olyan önéletrajzi hivatkozások vannak, amelyek ok-okozati viszonyrendszerei a filmben nincsenek megjelenítve (ezért is problémásak a "megtörtént eset alapján" filmek)<br />- a történet egy magasabb összefüggésrendszert jelenít meg, így önmagában csak annak a szimbóluma és nem a hétköznapi jelentésréteg, hanem a felsőbb törvényszerűségek szabályait követi<br /><br />A film esetén feltűnhet, hogy Adaline-t mindenki körülrajongja. Az igazi valóságban mindenki alapvetően önmagával foglalkozik, rosszabb esetben kihasználja a másikat. Ideálisnak az lenne tekinthető, ha a másiknak egy kölcsönösség keretein belül kedvezne, így kölcsönös segítő-támogató légkör alakulna ki. A filmben azonban mindenki totális és feltétlen rajongással van a "csodálatos" Adaline felé és a legképtelenebb dolgokat is megteszi neki. Ez egy olyan személy (vágy)álma, aki így szeretné látni a világot, vagyis önmagát olyannak látja, mint akinek már a puszta létezése is akkora ajándék a környezete, sőt, az egész emberiség számára, amiért természetes, hogy ellenszolgáltatásokat kap.<br />Alaposabban megnézve Adaline semmiféle különösebb csodálatra méltó tulajdonsággal nem rendelkezik. Egy könyvtáros, aki hobbiként mindenféle érdekességekkel (pl. Braille-írás, nyelvek) foglalkozik, többnyire felületesen, és a munkája miatt is szenvedélye a várostörténet. Ezenkívül gyorsan, felelőtlenül és valószínűleg másokra életveszélyesen vezet - ami itt szintén hihetetlen csodálatosságként van bemutatva.<br /><br />A film története szerint egy baleset következtében a 29 éves Adaline egyszerűen nem tud továbböregedni. Az ego önmagát kortalannak szeretné látna, miközben mindenki öregszik körülötte. Adaline "álmodója" számára a 30 év jelenti az öregség veszélyes korát, vagyis, bár múlnak az évek, önmagát még mindig huszonévesnek akarja látni és láttatni. A kora miatt elég jól ismeri mind a városát, mind annak régi híres szereplőit. A kora tagadása miatt válhatott szenvedélyévé a várostörténet ("na, ezek igazán öregek, de persze, én nem").<br />Az, ami Adaline "kortalanságát" (annak képzetét) előidézte, egy baleset volt. Az indoklássorozat az ezoterikus hablatyolást megszégyenítő logikusság-látszattal rendelkezik. Valójában nagyon is pontosan próbálja elrejteni a valódi "baleset" sorozatot. A felelőtlen Adaline nem ismeri fel a fagyos környezet csúszósságát, letér az útról, hidegzuhanyként egy tóba esik, amibe egy villám csap. Vagyis: egy kapcsolatról túl sokat feltételezett, terhes lett, majd kénytelen volt szembesülni a másik fél fagyosságával, ami szinte villámcsapásszerűen érte. Ezután a férfi meghalt a számára. Majd megszületett a kislánya. <br /><br />Adaline így valószínűleg a korábbi csalódottsága miatt ragaszkodott önmaga fiatalság-képzetéhez, de az egyre felnőttebb, már-már vénasszonynak tekintett lánya miatt lassan kénytelen szembesülni az idő múlásával. Mivel alapvetően egyedül él és a napjait a kortalan könyvek között tölti, így még könnyebben kialakul számára saját (csodálatos) időtlenségének a képzete. Sőt, fiatalon szült lánya miatt még néhányszor az is előfordul, hogy a lassan felnőtté váló lányával együtt testvéreknek látják őket.<br />Egy tartós kapcsolat lehetősége Adaline-t régi csalódására emlékeztetné, másrészt pedig az egy olyan szemlélő veszélye, aki közelről látná az öregedés valódi jegyeit. Így Adaline az egyedüllétbe menekül.<br />Az, ami képzeteinek fenntarthatatlanságát jelzi, az egyrészt a lánya felnőtté válása, tényleges korának (vagy 39 vagy 44 körül lehet valójában) belső érzete, egy régi szerelme által megteremtett sikeres család megismerése, ami, úgy látszik, az életnek, így az öregedésnek is egy élhető környezete. Valamint egy baleset. <br />A baleset valójában egy cserbenhagyás, ami angolul a "hit and run". (Vagyis, a baleset képében azt látjuk, hogy Adaline mit tett a férfival.) Adaline rádöbben, hogy a hidegségével cserbenhagyta a rá társként tekintő férfit, hidegzuhanyként éri, hogy ugyanazt tette, aminek ő volt a szenvedő alanya számtalan évvel ezelőtt, és villámcsapásszerűen felismeri, hogy valójában öregedik.<br />Adaline, a magát az égi magasságokba képzelő "üstökös", így visszatérhetett a Földre.<br /><br />A film egyetlen valós mondanivalója az, hogy az egyedüllétnél egy, a képzetek helyett a realitások világában felépített párkapcsolat olyan sokszorosan telítheti az időt - amiért megéri öregedni.<br />
<br />
<br />Cs. Véghttp://www.blogger.com/profile/08236038143480931984noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4232684409967743787.post-66917766180192458912016-07-11T07:54:00.000+02:002016-07-11T07:57:28.803+02:00BSG - Battlestar Galactica - Út a Mennybe<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://www.battlestargalactica.us/bsgsocial/application/widgets/illuminantgallery/externals/images/02.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><br /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDuUxynLccHdLbyJ4qoHxR2u8C5UxZfxFqR33enHff8ADWFu_y3sniruId6SNwI5ferMEDW8md__XXm3jabBpnUGEctYSlKdfnnl3rZg0rwc_l7lMvtqtnpgcg_CBeY7XtRQYelsQ8GJ8/s1600/02.png.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="153" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDuUxynLccHdLbyJ4qoHxR2u8C5UxZfxFqR33enHff8ADWFu_y3sniruId6SNwI5ferMEDW8md__XXm3jabBpnUGEctYSlKdfnnl3rZg0rwc_l7lMvtqtnpgcg_CBeY7XtRQYelsQ8GJ8/s400/02.png.jpg" width="400" /></a></div>
<i><span style="background-color: yellow; font-size: xx-small;">A
"Világhagyomány" módszer szerint a filmek és más alkotások
értelmezésének egy kulcsa, ha azokat álomszerűen, adott
szimbólum-helyettesítésekkel újraélt helyzeteknek tekintjük. Ezért az
elemzést csak a <span style="color: red;"><b>film megnézése UTÁN</b></span> célszerű olvasni, különösen, mert - <span style="color: #cc0000;"><b>SPOILERS </b></span>-
a történet kulcsmomentumai is elhangzanak. Az elemzési kísérlet - mint
hipotézis - úgy ellenőrizhető, hogy az így átfogalmazott, lényegében
esetleg teljesen másról szóló történet ráilleszthető-e az eredetire, és
megmagyarázza-e annak hangsúlyait és sajátosságait.</span></i><br />
<br />
A Battlestar Galactica történet 2004-es újrafeldolgozása a "legjobb sci-fi sorozatok" legkülönbözőbb listáin is az elsők között szerepel - nem érdemtelenül.<br />
Maga a történet alapvetően a sci-fi díszletek közé álmodása egy ellenséges területen mozgó anyahajónak, annak személyzetével, pilótáival, tengerészgyalogosaival (sok részlet csak így érthető meg), az ő mindennapi életükkel és konfliktusaikkal.<br />
A legendássá vált BSG az életvágy, az emberi újrakezdés, és az önmagunkon való többször túllépés gigantikus eposza. A sorozat legalább három kardinális témában olyan totális látásmódot jelenít meg, ami csak a régi hagyományok sajátja.<br />
<br />
<h3>
Mitizált ellenségkép</h3>
A műalkotások egyik alapvető toposza a mitizált ellenségkép. A pszichikai helyzet az, hogy egy konfliktusban, amikor egy másik lény elpusztítása válik lehetségessé, akkor az ébredő lelkiismeretet valamilyen módon el kell nyomni. A psziché törvényszerűségei alapján ez annál nagyobb problémaként jelenik meg, minél kevésbé biztos (valójában, a lelke legmélyén) valaki a tettei jogosságában, az igazában. <br />
Egy agresszió ellen védekező önvédelem esetén ilyen probléma kevésbé merül fel. Elképzelhető, hogy valaki például erkölcsinek vélt megfontolásból semmilyen módon nem akar védekezni, és inkább feláldozná magát, ezzel azonban rosszat tenne mind a környezetével, mind a világgal, sőt, az agresszorral is. Valójában nem is önvédelemről van szó, hanem egy mindenki felett álló Jó védelméről. Ez sokkal nehezebb, mint egy vélt pacifizmus érdekében tett passzív önfeláldozás.<br />
Viszont abban az esetben, ha nagyon is kétséges valakinek az igaza, akkor a lelkiismeretet valamilyen módon el kell nyomni, magyarázatot kell találni a tett jogosságára, az egót fel kell erősíteni. Meg kell magyarázni, hogy egy agresszió miért szolgálja mindenki javát, persze, elsősorban az agresszorét. Ez a hamis magyarázat természetesen rövidebb vagy hosszabb idő után szétfoszlik, de az ember már nagyon hamar elkezdi érezni tettei jogtalanságát.<br />
<br />
Az önmagában bizonytalan agresszor tehát kénytelen valamilyen módon mitizálni az ellenséget, hogy így felsőbbrendűnek tarthassa magát. Ez jelenik meg például a "300" című filmben, vagy még kardinálisabban a rovarok képében Verhoeven Starship Troopers gúnyfilmjében.<br />
<br />
A BSG sorozatban az ellenség a Cyclonok. Mivel az eredeti '78-as sorozatot Glean A. Larson elsősorban a római és görög mitológia szereplőkre építette, ezek az "Egyszeműek" vagyis Küklopszok. A Cyclon jól ábrázolja a tipikus mitizált ellenségképet: nem emberiek, az egyik olyan, mint a másik és kérlelhetetlen gépiességgel pusztítanak. Az emberi Cyclonok tovább léptetik ezt a képet: bár olyan a kinézetük, mint az embereknek, így (kémként) el is vegyülhetnek közöttünk, valójában nem emberek. Sőt, a BSG-ben: az ellenség, bár emberinek néz ki, az egyik olyan, mint a másik, és ha egyet elpusztítunk, (szinte) ugyanaz lép a helyére. Itt tehát az ellenség egyformasága és látszólagos elpusztíthatatlansága is megjelenik.<br />
<br />
A BSG egy újabb csavarral egy egészen más szintre helyezi az ellenségképet: a személyzetből néhányan kénytelenek rájönni, hogy ugyanabból a genetikai anyagból vannak, mint az ellenség, tehát valamennyire odatartozónak kell magukat tekinteni, sőt, valamennyire az ő szemükön keresztül is kénytelenek látni a világot. A másik felé nyitó empátia pedig, a történet logikája szerint, oda vezet, hogy a teljes emberiség Őrzőivé (Watchmen) transzformálódnak. Ez a megközelítés szinte egyedülálló a mai filmekben.<br />
<br />
<h3>
Élet és Halál</h3>
A Cyclonok egyrészt azonos típusok felsorolásszerű ismétlései, másrészt gyakorlatilag örökéletűek, mivel adott egyén halálakor a tapasztalatait át lehet menteni egy újabb testbe. A film nagyon pontosan megmutatja, hogy ez, vagyis az egónak, az egyén életének természetellenes kinyújtása az időben hova vezet: az élet súlytalanná, így egyre értelmetlenebbé válik. Szinte kábítószeres kábulat semmittevésében töltik el, carpe diem, az idejüket. Ez nagyon is súlyos álláspont a mai divatos, halogatást eredményező reinkarnációs elképzelésekkel szemben. A történetben megszüntetik a "Feltámadás" lehetőségét, mert így valódi súlyt kaphat az életük, valódi jelentőséget kapnak a pillanatok.<br />
<br />
<h3>
Mennyország</h3>
A legkülönösebb eseménysorozat a történet befejezése. A BSG legénysége egy öngyilkos küldetésre indul, hogy megmentsenek egy kisgyermeket, vagyis, hogy megmentsék a Jövőt. A problémás Starbucks pilóta korábban már transzcendentálódott: egy küldetés közben meghalt, de később mégis "összerakva" előkerült. Nem Cyclon; talán angyal? (Ez a történés többféleképpen is értelmezhető: egyrészt a pilóta láthatott egy olyan halált, amivel azonosította magát, így önmaga élőként való érzete gyengülhetett. Másrészt, a pilóta jellege és feladat a halála után megjelenhetett valaki másban, azaz mintha benne újraéledt volna. Léteznek tehát ilyen szimbolikus képek.) Lényeges elem, hogy Starbucks tudatát a hatalma alá kerítő zenei motívum, "harmónia" pontosan ugyanaz, mint ami a Cyclonok "Őrző" (Watchmen) mivoltához kapcsolódik. A zűrös Starbucks sok szempontból az ellentéte a ördögi vörös ruhában megjelenő kísértő Hatosnak (a 6 "six", a 6-ik parancsolaton keresztül kapcsolódik a szex szóhoz).<br />
<br />
A BSG küldetése során egyre rosszabbul mennek a dolgok, amikor Starbucks elviszi őket a harmónia által meghatározott helyre. <br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi8XowBSooCbk5BXPbgfx6gZf84V3cHRpugrZwHdI26aY0ih9lwBR4rAXxm3OBGTdw-mCWnqY2HODcv6fozwx_OT92RZVpVMfV_uwM_K1GpqgUX8dWJB_PjOQ5LDPyZu8Rz1kIqvi_p8oA/s1600/bscap0001.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi8XowBSooCbk5BXPbgfx6gZf84V3cHRpugrZwHdI26aY0ih9lwBR4rAXxm3OBGTdw-mCWnqY2HODcv6fozwx_OT92RZVpVMfV_uwM_K1GpqgUX8dWJB_PjOQ5LDPyZu8Rz1kIqvi_p8oA/s320/bscap0001.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
Az ezután történtek pontosan követik a művészetek által a halál bekövetkeztekor leírt jelenségeket. A totális pusztulás előtt álló teljes űrhajó eltűnik a helyéről és átkerül a régóta keresett csodálatos világba, a mai Földünk közelébe. Vagyis, az önfeláldozás eredményeként átkerülnek a Mennyországba. Mindezt Starbucks (Kara Thrace) irányítja, aki kimondottan a "Halál angyala".<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEixfu_kYq_yskLiYA1byl5cFimhLw9REF0C2mBmtqKQhVVsRC-TfdinN43Utj4Xe7I43-5_7fbOYv-tqV12iN7z915HWE-apcLSdKmtP851FCUKs9T1UDLUPNhsYTyGdKIHRIJmFYcOFdA/s1600/bscap0002.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="225" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEixfu_kYq_yskLiYA1byl5cFimhLw9REF0C2mBmtqKQhVVsRC-TfdinN43Utj4Xe7I43-5_7fbOYv-tqV12iN7z915HWE-apcLSdKmtP851FCUKs9T1UDLUPNhsYTyGdKIHRIJmFYcOFdA/s400/bscap0002.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
Ezután sorban elbúcsúznak egymástól, és egymástól messze kerülnek. Ez lehet a másik halálának a megtapasztalása is, de már az elbúcsúzás után. Ez lehet a másiknak egy archetipikus jelenséggé való átformálódása is. Rejtélyes eltűnést is láthatunk, ahogy más filmekben is. Az önfeláldozással egy magasabb szellemi minőségre léptek át, így a lelkük megvilágosodott, szétáradt a Mindenségbe. Ezt fejezi ki a Hold melletti megjelenésük és elhaladásuk (érdemes megfigyelni önmagunkon, hogy milyen érzet kíséri ezeket a képeket). Így ez a lélekminőség lehetett egy újabb emberi Teremtés alapja.<br />
<br />
A Battlestar Galactica sorozatnak a legnagyobb súllyal elmondott tétele:<br />
Földünk az igazi Mennyország<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLg4Y_nrv69XYZhTreJz6d3c11RPyhs7ipzWDdGAdmhdPLkHySTeE2ZlvzQDI1oMDX3LmmFU8aq3f96I6CrsfcHJcqj8bU_FO6_YvYV4FoozcUDhAjnlLDc9wNHby_RNlgZBXE6ydilR0/s1600/bscap0000.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLg4Y_nrv69XYZhTreJz6d3c11RPyhs7ipzWDdGAdmhdPLkHySTeE2ZlvzQDI1oMDX3LmmFU8aq3f96I6CrsfcHJcqj8bU_FO6_YvYV4FoozcUDhAjnlLDc9wNHby_RNlgZBXE6ydilR0/s640/bscap0000.jpg" width="640" /></a></div>
<br />
<br />Cs. Véghttp://www.blogger.com/profile/08236038143480931984noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4232684409967743787.post-15266787377523602312016-07-10T09:06:00.001+02:002016-07-10T09:10:02.731+02:00And Then There Were None - És nem maradt egy sem - A Pokol kapujában<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh1PxEtLcLsPBGk2jfF_MElVlFU29U4S0G3aAi9DKNUyPVoTb2wk02kUX8BTCWRALWU1YXd5Nw5Zl1l3CKb9TPn2usWPef7kuafDrfhfi7L9zKmAyA_r_LRFH2LGfaWluffEzHK2UeD2M4/s1600/x.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh1PxEtLcLsPBGk2jfF_MElVlFU29U4S0G3aAi9DKNUyPVoTb2wk02kUX8BTCWRALWU1YXd5Nw5Zl1l3CKb9TPn2usWPef7kuafDrfhfi7L9zKmAyA_r_LRFH2LGfaWluffEzHK2UeD2M4/s1600/x.jpg" /></a>
<i><span style="background-color: yellow; font-size: xx-small;">A
"Világhagyomány" módszer szerint a filmek és más alkotások
értelmezésének egy kulcsa, ha azokat álomszerűen, adott
szimbólum-helyettesítésekkel újraélt helyzeteknek tekintjük. Ezért az
elemzést csak a <span style="color: red;"><b>film megnézése UTÁN</b></span> célszerű olvasni, különösen, mert - <span style="color: #cc0000;"><b>SPOILERS </b></span>-
a történet kulcsmomentumai is elhangzanak. Az elemzési kísérlet - mint
hipotézis - úgy ellenőrizhető, hogy az így átfogalmazott, lényegében
esetleg teljesen másról szóló történet ráilleszthető-e az eredetire, és
megmagyarázza-e annak hangsúlyait és sajátosságait.</span></i><br />
<br />
A történet a népszerű Agatha Christie legsikeresebb könyve, egyben minden idők legnagyobb sikerű krimije. Magyarul "Tíz kicsi néger" címen jelent meg. Sok filmfeldolgozása is elkészült, az utolsó 2015-ben egy angol háromrészes minisorozatként.<br />
<br />
A történet középpontjában egy dal szerepel, ami eredetileg "Tíz kicsi indán" szöveggel, később "Tíz kicsi néger" címmel jelent meg, majd gyerekversként is elterjedt. A visszaszámolás gyakran előfordul altatódalokban. A dal variánsainak lényege, hogy egyikük sem tanul az esetekből, így sorra meghalnak, amíg "nem marad egy sem". A problémás "indián" ("indians"), majd "néger" ("niggers") szereplőket később a semleges "katona" ("soldiers") elnevezésre cserélték.<br />
<br />
A következőkben a 2015-ös minisorozatot veszem alapul.<br />
<br />
A történetben nyolc vendég a szigetre érkezik, ahol csak egy komornyik-házvezetőnő házaspár várja őket. Majd sorra rejtélyes gyilkosságok történnek, mégpedig a gyermekdal menetét követve, ami a biztos pusztulás egyre vészjóslóbb ómenévé válik. Az őrült bíró egyszerre végezni akar tíz bűnössel (önmagát is beleértve), egyben meg akarja teremteni a tökéletes bűntényt.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMpT3UOTmW6g5grTaKXDzl3vzz6rX2ObSkT3IxwOWtK7UaIISBKq5kaEi8uAKZszBXoPP6D6xI-Z9t4Gg_UuhnkO7jKbQisxWtA28FtavIPlHDZlvnrOBT2WIdAcvUZBn8ApD7HutnWvQ/s1600/bscap0005.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMpT3UOTmW6g5grTaKXDzl3vzz6rX2ObSkT3IxwOWtK7UaIISBKq5kaEi8uAKZszBXoPP6D6xI-Z9t4Gg_UuhnkO7jKbQisxWtA28FtavIPlHDZlvnrOBT2WIdAcvUZBn8ApD7HutnWvQ/s320/bscap0005.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
Az ember halálát követő események több filmben és más műalkotásban megjelennek, így az mondható, hogy annak a törvényszerűségei jól ismertek a hagyomány, egyben az emberi tudattalan által. A történet tökéletesen illeszkedik a halál utáni folyamatok leírására.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiePi-Uz3pV2CrZkgMXR_9kkVS58IHaK-3CKqSK3mu1pkj46smXjsQTTgyBlgSYizclSIAOvxaH68Uod0E1taeoRIDo-u6SQmltW5T00jp9uTgaSHfmrKvK3VZhiRrsZO6UypmSzHhtQLE/s1600/bscap0006.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="356" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiePi-Uz3pV2CrZkgMXR_9kkVS58IHaK-3CKqSK3mu1pkj46smXjsQTTgyBlgSYizclSIAOvxaH68Uod0E1taeoRIDo-u6SQmltW5T00jp9uTgaSHfmrKvK3VZhiRrsZO6UypmSzHhtQLE/s640/bscap0006.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A lefelé szűkülő dantei körök</td></tr>
</tbody></table>
<br />
A filmben el is hangzik: <i>"Nem hagyjuk el a szigetet. Ez a vég. Megkönnyebbülés végre tudni, hogy vége"</i>. Majd később egészen konkrétan: <i>"Talán már mind halottak vagyunk, csak még nem vettük észre. És ez a pokol. A pokolban vagyunk. És bűnhődünk a tetteinkért."</i><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbKzNkuwCLnKa4WgvZ5ntuk5DJDWD7Tii_5yYRyN8uzyYaiR3KEjZLHtcW42injl2IzXcd-8bzVHb3jq6QWxTazaNWPxrBaRdfIiu-fQ8nolS0AFrpQz2W7Np-6mqc9cmVqgnESth2SSE/s1600/bscap0001.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbKzNkuwCLnKa4WgvZ5ntuk5DJDWD7Tii_5yYRyN8uzyYaiR3KEjZLHtcW42injl2IzXcd-8bzVHb3jq6QWxTazaNWPxrBaRdfIiu-fQ8nolS0AFrpQz2W7Np-6mqc9cmVqgnESth2SSE/s320/bscap0001.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhIuUtz0abL1XFYiqK82CJKyYvAjfAc62QMHAKuEI0_uH7fU9PNU_ynO1MFTZGwXNBWg3dIHIXOlTTNGOe1uvqOwjvswQdknOm4cNB5p4qDAhu02trg7gyv_wX0VYbwg6-TrTO9_9IqxPQ/s1600/bscap0003.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="111" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhIuUtz0abL1XFYiqK82CJKyYvAjfAc62QMHAKuEI0_uH7fU9PNU_ynO1MFTZGwXNBWg3dIHIXOlTTNGOe1uvqOwjvswQdknOm4cNB5p4qDAhu02trg7gyv_wX0VYbwg6-TrTO9_9IqxPQ/s200/bscap0003.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A Révész</td></tr>
</tbody></table>
A révész átviszi őket a túlpartra, ahonnan nincsen visszaút. A vendéglátójuk Mr. és Mrs. U.N. Owen, vagyis Unknown, "Ismeretlen". Megtudjuk, hogy a bíró a halál és az igazságszolgáltatás megszállottja, és ő tervelte ki az egészet, tehát ő vált a pokol végrehajtójává. <br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEju3XisPn62nbvRm2iF9qdWy3YM7FMo6zui6RXRvhAHLWnax3_okKpjmvst7cOCwB5lWO1v_a9OmiXAlvlEOFL5p1otKOSXpTHAXRzHI3jljcgF6Uay0sJoCAeLRSr7SxxuD9ohy3iwN6s/s1600/bscap0002.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="177" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEju3XisPn62nbvRm2iF9qdWy3YM7FMo6zui6RXRvhAHLWnax3_okKpjmvst7cOCwB5lWO1v_a9OmiXAlvlEOFL5p1otKOSXpTHAXRzHI3jljcgF6Uay0sJoCAeLRSr7SxxuD9ohy3iwN6s/s320/bscap0002.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A Révész búcsúpillantása</td></tr>
</tbody></table>
Az ember az életében a kisebb vagy nagyobb bűneit megmagyarázhatja, hogy miért is tette. A filmben egyszer elhangzik: <i>"Mindenki egyszerűen csak a dolgát végezte"</i>. Ez azonban csak az egó racionalizálása. A halállal viszont lebomlik az egó, a külső ingerek lekapcsolódásával felerősödik a belső világ, ami egyre égetőbb lelkiismeret furdalássá válik. A hagyomány szerint a lélek kétségbeesése az, ami a Pokol felé indítja el a lelket, vagyis a léleknek be kell ismernie, hogy megtette azt, amit tett, ami pedig előbb vagy utóbb bekövetkezik, és minél később, minél elvetemültebb a lélek, annál borzalmasabb, annál elemésztőbb módon. Valószínűleg emiatt jelent meg eredetileg a gyónás.<br />
<br />
(A hagyomány szerint a halállal felépül egy álomszerű hallucináció, amely során valamilyen indokkal megmagyarázza magának a lélek, hogy hogyan került is ő oda, illetve, hogy miért történnek különös dolgok, valaki vagy valami megjelenése vagy eltűnése.)<br />
<br />
A filmben láthatjuk, hogy mindenkit az egójával csábítottak a szigetre. Kezdetben majdnem mindenki tagad, de lassan kezdik beismerni tetteiket. A történet érdekes részlete, hogy nem is a tagadás a lényeg, hanem, hogy valaki átérzi-e a tettei súlyát.<br />
<br />
A szereplők az elvetemültségüknek megfelelő sorrendben halnak meg.<br />
- aranyifjú: teljes felelőtlenségében nem is érzi bűnei súlyát<br />
- házvezetőnő: hagyta, hogy a férje az örökségért megölje a (rájuk bízott) idős asszonyt<br />
- tábornok: féltékenységében megölte az alatta szolgáló barátját<br />
- komornyik, a házvezetőnő férje: ő ölte meg az asszonyt<br />
- vallásos vénkisasszony: megölte a megesett nevelt lányát<br />
- (a bíró imitált halála)<br />
- rendőr: cellában agyonvert egy foglyot <br />
- orvos: alkoholizmusa miatti műhiba következtében meghalt a betege<br />
- Philip Lombard, szerencselovag – vagyonszerzés miatt kiirtott 21 afrikait<br />
- Vera Elizabeth Claythorne, tanárnő – megölte a rábízott kisfiút, hogy kényelmes élethez jusson<br />
- Lawrence Wargrave bíró – a halál megszállottja<br />
<br />
Az esetek többségében a gondjaikra bízott embereket öltek meg, akiért éppen, hogy felelőseknek kellett volna lenniük.<br />
A szerencselovag Philip halála egy pillanat alatt zajlik le, azonban ekkor éppen önmaga kegyetlenségével szembesül: a nő egy pillanatig sem habozik megölni őt, élete vélt fenyegetettsége miatt.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi2JQSwrH-XEIppKvsfmHfWOWMGPwz8YEv_ky0QCphtgaiYJEcUPKHTz_EPR9QY-XTd7uk1wUzYDwadMfIINFYMmNA1TfBV1LUxYvqa1SBgrl5eVivSqZK2EfFALLuzUkTUgk4Kcm2_Ts4/s1600/bscap0007.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="111" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi2JQSwrH-XEIppKvsfmHfWOWMGPwz8YEv_ky0QCphtgaiYJEcUPKHTz_EPR9QY-XTd7uk1wUzYDwadMfIINFYMmNA1TfBV1LUxYvqa1SBgrl5eVivSqZK2EfFALLuzUkTUgk4Kcm2_Ts4/s200/bscap0007.jpg" width="200" /></a></div>
Vera, a nevelőnő, aki egy pillanatig sem habozott a saját érdeke miatt mást megölni, igazi csemege a bíró, így a pokol számára. Az önmagát okosnak és ravasznak tartó nevelőnő, még az utolsó pillanatban is megpróbálja magát kimagyarázni, de a manipulatív intelligenciájának korlátolt mivoltával kénytelen szembesülni.<br />
<br />
A Pokol legnagyobb nyeresége viszont maga a bíró, a halál önbíráskodó megszállottja, aki így a pokol végrehajtó szolgájává válik. A valódi "gyilkos" pedig a Nagy Ismeretlen.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZv6Z-6FSSITzGQzqmUGiJu7GHO9ODajk_WDmceIm77kvi-KylEPuE11rmIB6UIjrDxrQJ0ecUmAoxL-BoTpPd8MIgVDvO1t1t8KD0rz5hgdzwSq-4DiGHxUFMlLtKn-2POvNdC_GtysM/s1600/bscap0008.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZv6Z-6FSSITzGQzqmUGiJu7GHO9ODajk_WDmceIm77kvi-KylEPuE11rmIB6UIjrDxrQJ0ecUmAoxL-BoTpPd8MIgVDvO1t1t8KD0rz5hgdzwSq-4DiGHxUFMlLtKn-2POvNdC_GtysM/s320/bscap0008.jpg" width="320" /></a></div>
Cs. Véghttp://www.blogger.com/profile/08236038143480931984noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4232684409967743787.post-4695999900112175182016-07-09T09:38:00.000+02:002016-07-09T09:38:19.130+02:00Hon Dansade En Sommar - Egy nyáron át táncolt<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://upload.wikimedia.org/wikipedia/en/8/89/Hon_dansade_en_sommar_poster.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://upload.wikimedia.org/wikipedia/en/8/89/Hon_dansade_en_sommar_poster.jpg" width="222" /></a></div>
<i><span style="background-color: yellow; font-size: xx-small;">A
"Világhagyomány" módszer szerint a filmek és más alkotások
értelmezésének egy kulcsa, ha azokat álomszerűen, adott
szimbólum-helyettesítésekkel újraélt helyzeteknek tekintjük. Ezért az
elemzést csak a <span style="color: red;"><b>film megnézése UTÁN</b></span> célszerű olvasni, különösen, mert - <span style="color: #cc0000;"><b>SPOILERS </b></span>-
a történet kulcsmomentumai is elhangzanak. Az elemzési kísérlet - mint
hipotézis - úgy ellenőrizhető, hogy az így átfogalmazott, lényegében
esetleg teljesen másról szóló történet ráilleszthető-e az eredetire, és
megmagyarázza-e annak hangsúlyait és sajátosságait.</span></i><br />
<br />
A film az 50-es, 60-as években kultuszfilm volt. Első pillantásra nekem szinte egy amatőrfilmnek tűnt (amatőr eszközökkel is készült), néha viszont valóban művészi megoldások bukkantak fel. A történet is elsőre rendkívül egyszerűnek tűnik: egy húszéves városi fiú megpróbál elcsábítani egy 17 éves vidéki lányt, ami végül tragédiába torkollik.<br />
<br />
Az Anders Persson nevezetű nagybácsi nagyon különösen van ábrázolva. Látszólag nagyon felszínes, szinte semmi sem érinti meg mélyebben. Idősödő lánya otthon ragadását sem tudja kezelni, sőt, mintha nem is törődne vele különösebben. Ugyanakkor a föld iránti szeretete egyértelmű és a fiatalokat is elkötelezetten támogatja, de azt is sajátos módon: nem könnyű ajándékot ad, hanem munkával megszerezhető lehetőséget biztosít nekik. A nagybácsi sokkal inkább jelenségként értelmezhető, mint konkrét személyként. Ha a többi, stilizáltan ábrázolt karakterre is inkább archetipikus jelenségként tekintünk, akkor már egy egészen más szintű történet jelenik meg a szemünk előtt.<br />
<br />
<h3>
*</h3>
Az archetipikus jelenségek szintjén zajló történetben a látszólag a film előterébe helyezett fiú (Göran) és a lány (Kerstin) kalandja szinte "csak" szemléltető példává válik: ők a nagyobb áramlatú történésnek a szenvedő alanyai. A két valódi főszereplő így a nagybácsi és a lelkész. Kettejük konfliktusa a történet, míg a többiek is inkább típusokként értelmezhetők, beleértve a fiatalok csoportját, de a paraszti múltjától menekülni akaró, városi arroganciát képviselő apát is. A film így az akkori svéd szellemi "erőviszonyokat", főbb jelenség-"vektorokat" volt képes ábrázolni, megmutatva a bigottság életidegen, sőt, pusztító természetét.<br />
<br />
Ezek alapján nem meglepő, ha a nagybácsit a szereplőlista legelején találjuk. Ő a természetet, a divatos elképzeléseken túli valódi Életet képviseli. A neve alapján ez az igazi emberi nézőpont: az Anders eredeti jelentése "ember", a Persson hangzásilag pedig a "személyhez" van közel. A Persson, mint "Péter-fi" külön arra is utal, hogy mindez, mint jelenség, egy mozdíthatatlan alapkő, amire alapozni lehet és kell. A nagybácsi tehát a személyes, empatikus és emberi nézőpontot képviseli, ami maga az Élet. Az otthon ragadt lányának legfeljebb sugallni tudja, hogy próbáljon meg egy kicsit élni is, de ennél többet nem tehet.<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhSL0yft7_Z6nzzB5xcPB2AoEPXcRsqNP-wRN_eaZXgz8mjvm2lAsUIXUb09kyfSvzR6OKhHYxraFZelhBwJoOKgPkONsYU5jkgtGgXpMd1W12vT6psOnZxrNDP0ib_QHW31dnOWsNZNcc/s1600/bscap0003.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="239" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhSL0yft7_Z6nzzB5xcPB2AoEPXcRsqNP-wRN_eaZXgz8mjvm2lAsUIXUb09kyfSvzR6OKhHYxraFZelhBwJoOKgPkONsYU5jkgtGgXpMd1W12vT6psOnZxrNDP0ib_QHW31dnOWsNZNcc/s320/bscap0003.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ez, a képmutató, másokon átgázoló bigottság jelenleg (vagyis: akkor) Svédország</td></tr>
</tbody></table>
Az Élet legnagyobb ellensége a filmben a többi ember fölött hatalmat szerzett lelkész, aki itt a bigott szemléletet képviseli. A film egyértelműen megmutatja, hogy a vallást csak arra használja fel, hogy a saját akaratát a többiekre kényszerítse, sőt, pszichéssé válik, ha úgy véli, hogy az emberek kicsúsznak a közvetlen manipulációs hatóköre alól. A vallási fogalmakat úgy csűri-csavarja, ahogy éppen neki kedvező, hiszen ebben a hivatalánál fogva megkérdőjelezhetetlennek tűnik fel. A film szerint ez a bigottság Életidegen, nem valódi hit, álszent (egy drága és modern autóval száguldozik a környezetével mit sem törődve), hatalommánia és leginkább: egy pusztító ámokfutás. Nem véletlen, hogy a lelkész gonosz karaktere miatt a filmet bizonyos országokban évekig betiltották.
<br />
A lelkész uralma egyrészt a megkeseredett embereket fixálja be a negatív érzelmi mintáikba, másrészt pedig (képileg is) az értelmi fogyatékosok tüzét táplálja. Ők a lelkész legfőbb követői. Az Élet szempontjából az irreális bigottság egyszerűen irigy értelmi fogyatékosság.<br />
A lány nagyszüleinek egyértelmű (első pillantásra szintén stilizáltan ábrázoltnak tűnő) támogatása az életbölcsesség tanácsa, ami éles ellentétben áll az otthon ragadt lány sorsával.<br />
<br />
<h3>
*</h3>
Göran egy könnyed városi fiúnak van bemutatva, akit elsősorban a tánc és a szórakozás érdekel. Kezdetben, amikor Kerstin nincs a közelben, azonnal egy másik csinos lánnyal kezd el táncolni. Kerstin szinte karakter nélküli. Egy csinos, de nagyon is vidéki lány, akinek nem lenne helye a városban. A legfontosabb tulajdonsága, hogy az erős fizikumot igénylő gazdálkodást szinte varázslatos könnyedséggel tudja végezni (ami elsőre szintén stilizáltnak tűnhet). Ugyancsak lényeges, hogy különlegesen szépen énekel, a templomi kórusban is szólista.<br />
Ennek a két karakternek a kapcsolata nem lenne hosszú életű. Kerstin idegen a várostól, a vidék az otthona. A könnyed Göran egy idő után egyre unalmasabbnak, ingerszegénynek érezné a környezetét és kérdés, hogy a fiú Kerstint mikor kezdené el fakóbbnak látni, és kezdene "táncolni" más lányokkal, és mikor kezdené el érezni, hogy mégis csak az egyetemet kellett volna választania, ami nagyobb szellemi pezsgést adott volna.<br />
A történetben Göran számára Kerstin közelsége önmagában többet ad, mint bármi, amit az élet valaha hozhat. És a könnyed Gören elkezdi egyre komolyabban venni az életet. Amikor a lelkész ámokfutása veszélybe sodorja a nagybácsit a halaszthatatlan munka közepén, így az életük fenntartása is veszélyben, Göran teljes mivoltában a földnek szenteli magát. A nagybácsitól meg is kérdezi, hogy szerinte lehetne-e ő is gazdálkodó, mire a bácsi nagyon is realistán 20-30 évet saccol. Kerstin olyan sokat jelent Göran számára, hogy a fiú egyre inkább feladja a könnyedségét, megkomolyodik, megérik - valóban felnőtté válik.<br />
<br />
Kerstin minőségét szintén archetipikusan érthetjük meg, legkönnyebben az asztrológiai szimbólumokkal. Ő Bika (Föld, természet, szépség, ének, bizonyos konokság), szemben Göran Ikrek természetével (könnyedség, tánc, barátok fontossága, könnyű kapcsolatteremtés). Ez a két jegy hosszútávon nagyon nehezen kapcsolódik, ahogy a "Szabadság útjaiban" is láthatjuk. A nagybácsi az Élet képviselője, a "Vidék" genius loci-ja, Kerstin pedig valójában a nagybácsi rokonlelke, ugyanabba a "szellem/minőség-családba" (mondjuk így) tartozik. (Ezért sem véletlen, hogy segít a nagybácsinak.) Göran így Kerstinen keresztül kapcsolódik a vidék, az Élet szelleméhez.<br />
<br />
Göran azt a transzformációt próbálja meg végrehajtani, hogy a könnyedségét felváltsa a mindennél többet adó Élet teljességének felelősségével - vagyis, hogy igazi felnőtté váljon. A történetnek szinte fricskája, hogy ezzel Göran valójában a nevét, így a sorsát, ómenét követi (nomen est omen), ugyanis a Georgios eredeti jelentése "földműves". Sőt, a lány minősége lenne út, az iránymutatás a fiú számára az igazi Hit, az igazi Kereszténység felé - ahogy a Kerstin név (ami a Krisztina változata) is mutatja. Döbbenetes, de pontosan a vallási indokkal betiltott filmekben találhatjuk meg leginkább az igazi Hit megjelenítését.<br />
<br />
<h3>
*</h3>
A film Kerstin temetésének jelenetével kezdődik, majd ezután látjuk a nyáron történteket. Ez a megoldás általában a "hogyan történhetett" kérdését hangsúlyozza. A film végén ugyanez a jelenetsor indul el. A film kezdetén a temetést a fájdalmában otthagyva elszaladó Görant követtük. A lelkész ekkor a demagógiájával, a szavak és történtek csűrés-csavarásával a lányt és a fiút mutatja be bűnösnek, sőt feláldozhatónak, hiszen nem az szerint tettek, ahogy szerinte kellett volna. Pedig valójában az ő ámokfutása eredményezte a lány halálát.<br />
<br />
A film végén már nem a fájdalmában elfutó Görant követjük. A temetőben folytatódik a jelenet, mégpedig a lelkész érzéketlen, sötét jelenléte után a nagybácsi búcsúszavaival. Néhány szóval helyre teszi a képmutató lelkészt: <i>"Szeretett Kerstin... Mi, a barátaid akik itt összegyűltünk úgy fogunk emlékezni rád, mint egy fénysugárra az életünkben. Senki sem tudja, miért kellett feláldozni az életed, de mi tudjuk, hogy csak egyetlen bíró ítélhet feletted. Azok, akik ma ítélkeznek, egy napon ugyanezen törvény alapján ítéltetnek meg."</i><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhO8QY4Aor-rFKTXOvt8vOJ2do1Kj0F6kLDt9RarJASuas-uoLASOI8zMzeW8fdlAaxYH0x1rI_SkQa700kcbM4boz1lTQYn-GJ16bqLkMTmMJ6DduOkUSVd8Zf98-Kw51ESpHswmiJK0o/s1600/bscap0002.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="239" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhO8QY4Aor-rFKTXOvt8vOJ2do1Kj0F6kLDt9RarJASuas-uoLASOI8zMzeW8fdlAaxYH0x1rI_SkQa700kcbM4boz1lTQYn-GJ16bqLkMTmMJ6DduOkUSVd8Zf98-Kw51ESpHswmiJK0o/s320/bscap0002.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
A film döbbenetes megoldása alapján itt valójában Kerstin lelkét követjük. A kamera így az ő szemén keresztül mutatja a falusiakat, Göran apját, a lelkészt, majd a nagybácsit. A lelkész szuggesztív szavai a kétségbeesést növelhették a lélekben, így a hagyomány szerint valójában az ördögöt szolgálják. Ennek a helyére (a lelkészhez képest ortogonálisan megjelenő) nagybácsi egy felső szempontot állít, a felső törvényt és a szeretet hangsúlyozza. <i>"A világon a legnagyobb dolog a szerelem. Ha bünteted magadat miatta és nincs elég bátorságod hozzá, akkor nem is érdemes élned. Űrt hagytál magad után. Hiányzol ... És emlékezni fogok rád."</i><br />
<br />
A valódi, felsőbb, az Életet és a Szeretetet képviselő, vagyis Isteni nézőpont fel tudja szabadítani Kerstin lelkét. A lány lelke a fiú, Göran nyomába ered, majd elbúcsúzik tőle: <i>"Göran ... Ne felejts el. Kerstin a nevem."</i> Majd a kamera mutatja, ahogyan a lelke, Görant nézve, elindul a víz tükre felé, ahol boldog volt - elindul a Fény felé.<br />
Meg kell a vallásosságba bújt bigottságnak, valójában erőszakosságnak, megkeseredett irigységnek vagy egyszerűen értelmi fogyatékosságnak fojtania az életet, vagy van lehetőség az Életet annak teljes pezsgésében megélni, "táncolni"?<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwgKDWoQB62SYsuNV7qXq4UAhMv22hzapUGGe3Kusp0M2AXDjDjMj8OFbhkLMEV5M4W0cqJe0cBYovBybKaO-hZcJQ_1VpnE7NLRvBFXQV15Zyt0DkyA9nqlHBVSflnvPFIe1EVDyz2l0/s1600/2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="385" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwgKDWoQB62SYsuNV7qXq4UAhMv22hzapUGGe3Kusp0M2AXDjDjMj8OFbhkLMEV5M4W0cqJe0cBYovBybKaO-hZcJQ_1VpnE7NLRvBFXQV15Zyt0DkyA9nqlHBVSflnvPFIe1EVDyz2l0/s400/2.jpg" width="400" /></a></div>
<br />Cs. Véghttp://www.blogger.com/profile/08236038143480931984noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4232684409967743787.post-85934499888203487212016-07-08T12:51:00.000+02:002016-07-09T09:47:45.028+02:00Predestination - szeretet vagy cél<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://upload.wikimedia.org/wikipedia/en/a/a7/En_chance_til_2015_Susanne_Bier_poster.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><br /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3HqiBwjt060wChj7GPc72p-CJnDJn1LBExnv-eygvYIgvxhk_S6lDWyzfQNXwhsNEz1HvWv9buW3R9obW5w9MQLOVxZ0w3Jb1lTQIqLIki3SXFDQkEmQ7BVncdhoxkIJCvSiRqW4G3s4/s1600/x.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3HqiBwjt060wChj7GPc72p-CJnDJn1LBExnv-eygvYIgvxhk_S6lDWyzfQNXwhsNEz1HvWv9buW3R9obW5w9MQLOVxZ0w3Jb1lTQIqLIki3SXFDQkEmQ7BVncdhoxkIJCvSiRqW4G3s4/s400/x.jpg" width="271" /></a></div>
<i><span style="background-color: yellow; font-size: xx-small;">A
"Világhagyomány" módszer szerint a filmek és más alkotások
értelmezésének egy kulcsa, ha azokat álomszerűen, adott
szimbólum-helyettesítésekkel újraélt helyzeteknek tekintjük. Ezért az
elemzést csak a <span style="color: red;"><b>film megnézése UTÁN</b></span> célszerű olvasni, különösen, mert - <span style="color: #cc0000;"><b>SPOILERS </b></span>-
a történet kulcsmomentumai is elhangzanak. Az elemzési kísérlet - mint
hipotézis - úgy ellenőrizhető, hogy az így átfogalmazott, lényegében
esetleg teljesen másról szóló történet ráilleszthető-e az eredetire, és
megmagyarázza-e annak hangsúlyait és sajátosságait.</span></i><br />
<br />
A filmet nem ajánlanám megnézésre, mert leginkább egy sajátos kirakós-játéknak tekinthető, ahhoz viszont túl hosszú.<br />
Az elmejáték lényege, hogy milyen lehet valaki olyannak a világa, akinél minden csak önmaga körül forog.<br />
<br />
Ez a 'lény' így<br />
- önmaga szülője, önmaga gyilkosa,<br />
- önmaga apja és anyja, fia és lánya,<br />
- önmaga mestere, önmaga tanítványa,<br />
aki csak önmagába szerelmes.<br />
<br />
Ez a vélt különlegességnek olyan foka, ami senki mást nem képes elviselni. Valójában ez az empátia teljes hiányának a szimptómája, vagyis pszichopátia, aki számára az emberek csak számok, és jogosnak érzi, hogy a saját elképzelései alapján megszabja a többi ember sorsát; élete és halála fölött döntsön.<br />
<br />
A film mint elmejáték konklúziója nem meglepő: a totális önimádat egy predesztinált pusztító körforgáshoz vezet - circulus vitiosus.<br />
A teljes mértékben kifejlett, szörnyeteggé torzult énséggel döbbenten szembesül a korábbi, még valamennyire az ideálokat kereső én, és csak egyetlen lehetséges kiutat lát: elpusztítani önmagát.<br />
<br />
A főszereplő(nő)nél szerintem sokkal érdekesebb a háttérben mozgó rejtélyes figura, "Mr. Robertson".<br />
<br />
<h3>
De...</h3>
Az önmagában unalmas 'elmejátéknak' van egy nagyon is érdekes mellékzöngéje, ugyanis a főhős(nő) 1945. szeptember 13-án született. Az, ami 1945 szeptemberében "megszületett", az a megkérdőjelezhetetlen(nek hitt) világhatalmú USA. Az augusztus 6-án, majd 8-án ledobott atombombák után 15-én kapitulált Japán, a háború végének tekinthető hivatalos egyezményt pedig szeptember 2-án írták alá.<br />
1945 szeptemberében, egy szerencsétlen napon megszületett egy megkérdőjelezhetetlen hatalom. Múlt nélkül ("Egy voltam a sok gyerek közül, / akiknek nem volt múltjuk."). Fölényesen jobbak a többieknél a tanulmányi eredményei (ő így látja) és a fizikai ereje is felülmúlhatatlan (ő így látja), és itt a hangsúly a másokat lebecsülő fölényességen van, aki senkit sem képes partnerként tekinteni. A képzeletvilágának a rabja (a filmben: Holdutazás), és annak megvalósításáért mindent megtenne. A történet szerint elképzelhetjük, hogy mi lenne, ha ez a pszichopata az űrhajóra kerülne: a többi ember közötti Idegen ("Alien", mint magyarul a "Nyolcadik utas a halál") valószínűleg kiirtaná a többieket. És mi lenne akkor, ha a teljes Univerzum az ő hatalmába kerülne?<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/a/a1/Statue_of_Liberty_7.jpg/800px-Statue_of_Liberty_7.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="200" src="https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/a/a1/Statue_of_Liberty_7.jpg/800px-Statue_of_Liberty_7.jpg" width="144" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Nő vagy férfi?</td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td></tr>
</tbody></table>
<br />
A nemzetközi színtéren nagyon is férfiasan fellépő USA jelképe a Szabadság-szobor nőalakja, sőt, ha nem közvetlen közelről nézzük, a határozott testtartása részben férfira utal. A lefelé görbülő száj is kérlelhetetlen szigorúságot idéz. Így talán az sem egyértelmű, hogy hogyan értendő a magasra emelt fáklya tüze. Hogy még különösebb legyen a dolog, a francia művész a szobor testéhez a szeretője (későbbi felesége) alakját, a fejéhez pedig anyját használta inspirációként.
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/6/6c/Head_of_the_Statue_of_Liberty_1885.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/6/6c/Head_of_the_Statue_of_Liberty_1885.jpg" width="121" /></a></div>
<br />
Visszatérve a történethez és a főhősnőhöz: Az illemtanórákon derül ki a megdöbbenésére, hogy képtelen azokat a hülye szabályokat megtanulni, vagyis képtelen másokkal illedelmesen viselkedni. Ez adja meg azt a lökést, hogy úgy kezdenek alakulni a dolgok a számára, először még fel sem ismerten, hogy az egyetlen "társ" az életében csak önmaga lehet, vagyis az utódnemzést, a jövő biztosítását neki magának kell megoldania.<br />
<br />
Az Űr, az Univerzum vagyis a Mindenség tartományai bezárulnak a főszereplőnő előtt. Ekkor megjelenik az eddig mindig a háttérben mozgó figura, aki a kamaszkora óta szinte minden lépését követve a nyomában volt, Mr. Robertson, aki felajánlja, hogy a főszereplő legyen az ügynöke. Az ő szervezete nem igényli a tisztaságot (a film nyelvén: a szüzességet). Mr. Robertson kinézete azonnal elárulja, hogy milyen minőséget képvisel az ügynöki szervezete. De az ártatlannak látszó név is telitalálat, a Robert ugyanis "ragyogó hírnév" jelentésű (eredetileg: Hrodebert, ahol "hrod" "hírnév" és "beraht" "ragyogó"); a "Fényhozó" pedig egy nagyon is jólismert megfogalmazása egy minőségnek, így itt a "-fi"-val (-son) találkozhatunk. A film így kezd vésztjóslóvá válni, ha a Szabadság-szobor kezében tartott fáklyára gondolunk. (A film fő helyszíne New York.)<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhBBoYgKegRdhWjHP25fF1V4E_YqgVTq6vMV03kOfhkTZzn8fH9aBxXd4UWHP38EvcDYXnXqpzAhTXrMu3-ndXehGp1dIKhGkmXZvEda-md4gbKlCv6TomdL0eT2q6gzCs3puwopcQfy8/s1600/bscap0004.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="134" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhBBoYgKegRdhWjHP25fF1V4E_YqgVTq6vMV03kOfhkTZzn8fH9aBxXd4UWHP38EvcDYXnXqpzAhTXrMu3-ndXehGp1dIKhGkmXZvEda-md4gbKlCv6TomdL0eT2q6gzCs3puwopcQfy8/s320/bscap0004.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJAHPuMcnW400HsAGusmpKX-CSlECNjYArsw3_A2u8RZBuUKyBZOEGFfJlM6ewWpL4IDGyYmNQfubGvr3-iziwCwuwsGoBFdwfvDIKgdNmY0Sy7ZlMleFq-F5nWvBhNSDffj-Rb7JddCc/s1600/bscap0005.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="134" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJAHPuMcnW400HsAGusmpKX-CSlECNjYArsw3_A2u8RZBuUKyBZOEGFfJlM6ewWpL4IDGyYmNQfubGvr3-iziwCwuwsGoBFdwfvDIKgdNmY0Sy7ZlMleFq-F5nWvBhNSDffj-Rb7JddCc/s320/bscap0005.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
Mr. Robertson felajánlja a szervezeténél az ügynöki lehetőséget, ha már a Mennyei égbolt bezárult a főszereplő előtt. A szervezetet egy félreérthető mondatban mutatja be: <i>"I work for an organisation whose primary purpose is not space travel. It's reshaping wrongdoings."</i> Vagyis: a cél a rossz-cselekedetek újraformálása (és a szemforgatása közben nem utal rá, hogy mivé). Az ígéret szerint így az ügynök különleges lehet, az "elit"-hez tartozhat. <br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjo7oeJCCrhLnTSpEhS0so-qP1uS8ftVVVeS2qzee4MrJZo_VyzY1dv-kn0vYqK9QX9DrKmnv95g_714Zb2rBi7Ci7YTvc3gENSKjY3Zmy1S_C01xfrsh76xMKGFTjLmxxuZJrrIb0Jwxw/s1600/bscap0002.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="134" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjo7oeJCCrhLnTSpEhS0so-qP1uS8ftVVVeS2qzee4MrJZo_VyzY1dv-kn0vYqK9QX9DrKmnv95g_714Zb2rBi7Ci7YTvc3gENSKjY3Zmy1S_C01xfrsh76xMKGFTjLmxxuZJrrIb0Jwxw/s320/bscap0002.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
Egy időutazás révén (ami itt a múltba visszatekintés jelképe) megtudhatjuk, hogy mindez azért történt így, mert a főszereplő önmagával esett szerelembe és így önmagát "megejtette", elbájolta és így lett a "lány" megesett, "megrontott", "ruined maid". Eddig mindig mást hibáztatott és most rá kell döbbennie, hogy mindennek az oka - önmaga.<br />
Mr. Robertson ajánlata szerint a Mennyei mindenség tartományai helyett olyan elithez tartozhatnak, akik az emberek jövőjét határozhatják meg, sőt, élet és halál fölött rendelkezhetnek.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjMEWSF7EtJsCb1Hue_OiT99f5rVSGWLPIGgHfa6c52PWamjAs0VBIyKYxJjSD6FR0jtFyPY6ZsoBnmIRXlSV0ZXAEzMNtGMnamGfNJJku8py7xS9yu-rfsTgVfiXaRmHvH28U7VJYRXxo/s1600/bscap0009.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="134" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjMEWSF7EtJsCb1Hue_OiT99f5rVSGWLPIGgHfa6c52PWamjAs0VBIyKYxJjSD6FR0jtFyPY6ZsoBnmIRXlSV0ZXAEzMNtGMnamGfNJJku8py7xS9yu-rfsTgVfiXaRmHvH28U7VJYRXxo/s320/bscap0009.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Mr. Robertson mintha csodálná a robbantót</td></tr>
</tbody></table>
A másokat lenéző elitség képzete így lesz circulus vitiosus, a pusztítás (vitiosus) ördögi köre. Ez mind Mr. Robertson céljait szolgálja, ahogy a végén el is hangzik: <i>"We're just puppets. We are Robertson. He set the whole thing up. He played us for fools. He's laying out the dominoes. You know, we're just watching it fall."</i> Így születik meg a <i>"Fizzle bomber"</i>, a "Sistergő robbantó", a tömeggyilkos. A szlengben a "fizzle" "kudarc" jelentésű is, vagyis ez a sors a totális kudarcba vezet.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj-BfWWXYVKYOGVaDLeGXw1jbo_vqaSEaRvocv2TnCcLCIhCdl2fi-QfOheJY0OjAQqQLo_uReV52W_E9TF1bkJ1oF05t9a2j3D-CTOfs4Pqygq08G6Xt2CC6X9LS3AH9fAWxrFCwU2qAs/s1600/bscap0008.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="134" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj-BfWWXYVKYOGVaDLeGXw1jbo_vqaSEaRvocv2TnCcLCIhCdl2fi-QfOheJY0OjAQqQLo_uReV52W_E9TF1bkJ1oF05t9a2j3D-CTOfs4Pqygq08G6Xt2CC6X9LS3AH9fAWxrFCwU2qAs/s320/bscap0008.jpg" width="320" /></a></div>
Kérdés, hogy van-e olyan pont, ahol még megszakítható ez a kör? Vagy csak az marad, hogy a főszereplő az utolsó józan pillanatában megsemmisítse önmagát, hogy legalább másnak ne okozzon pusztulást?Cs. Véghttp://www.blogger.com/profile/08236038143480931984noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4232684409967743787.post-40082206185872686522016-07-02T18:53:00.000+02:002016-07-11T07:55:25.147+02:00Shakespeare and his noble title<span><span><span data-ft="{"tn":"K"}"><span class="UFICommentBody"><span>The NY Times had an <a href="http://www.nytimes.com/2016/06/30/theater/shakespeare-coat-of-arms.html">article</a></span></span></span></span></span> "Shakespeare: Actor. Playwright. Social Climber" by JENNIFER SCHUESSLER.<br />
<span><span><span data-ft="{"tn":"K"}"><span class="UFICommentBody"><span><br /><br />Some facts:</span><br /><br /><span>- William Shakespeare's mother, Mary Arden, came from a local gentry family</span><br /><span>- 1564 - William Shakespeare's father, John Shakespeare, is an alderman</span><br /><span>- 1568 - John Shakespeare, is the high bailiff (the present-day equivalent of mayor)</span><br /><span>- 1569 - John Shakespeare had applied for a coat of arms</span><br /><br /><span>- autumn 1569 - Revolt of the Northern Catholic Earls</span><br /><span>-
the head of the Catholic Arden family was Edward Arden, who had become
involved with the conspiracy linked to Mary Stuart; later he was hanged,
drawn and quartered in December 1583</span><br /><span>- from 1570 for decades John Shakespeare could not achieve success</span><br /><span>- John Shakespeare lost his position; he probably didn't dare to appear in public places (for fear of being arrested)</span><br /><br /><span>- Oct 1596 - John Shakespeare renewed his application for a coat of arms</span><br /><span>- Sep 1599 - Essex's 5 hour interrogation</span><br /><span>- Nov 1599 - the supplication for a noble title was granted</span><br /><span>- 1599 - the 68 year old John Shakespeare again became a member of the council</span><br /><span>- Sept 1601 - the 70 year old John Shakespeare died</span><br /><br /><span>A quote from my book:</span><br /><a class="" dir="ltr" href="https://l.facebook.com/l.php?u=https%3A%2F%2Fwww.amazon.co.uk%2Fdp%2FB01H5XQXDC&h=WAQGiXnoK" rel="nofollow" target="_blank">https://www.amazon.co.uk/dp/B01H5XQXDC</a><br /><span>"On 29 September the council interrogated Essex for five hours.</span><br /><br /><span>It
was on the day of Essex's interrogation or thereabouts (perhaps in
November) that the supplication Shakespeare's father had submitted for a
noble title three years before and which had seemingly been lost
forever in the labyrinth of official administration suddenly re-emerged.
John Shakespeare was allowed to use the symbol of his wife's family,
i.e. the Ardens, in his coat-of-arms in addition to what he first
proposed. Since the noble title was hereditary, his father being raised
to the rank of a noble also made Shakespeare a noble. Now, many years
after his disappearance from the Stratford offices John Shakespeare
again became a member of the council for the next two years until his
death at the age of 70.</span><br /><br /><span>The rehabilitation of
Shakespeare's father followed Essex's interrogation. This might indicate
that the queen was fully aware of Shakespeare's role as a supporter of
Essex, as well as with the ambiguous nature of it too; she might have
understood the fairly mixed picture Shakespeare had formed of Essex. (It
is entirely possible that the delay in granting the noble title to John
Shakespeare was the doing of Essex's followers, since Essex was able to
keep Shakespeare at bay this way.)"</span><br /><br /><span>If these are true, the following part of THE WINTER'S TALE are about Will Shakespeare's taught:</span><br /><br /><span>('Autolycus' is Essex, 'Shepherd' is John Shakespeare and his son, 'Clown' is Will Shakespeare. </span><br /><span>Excerpt is from </span><a class="" dir="ltr" href="http://l.facebook.com/l.php?u=http%3A%2F%2Fshakespeare.mit.edu%2F&h=kAQGIOYUd" rel="nofollow" target="_blank">shakespeare.mit.edu</a><span> )</span><br /><br /><span>AUTOLYCUS</span><br /><br /><span> Now, had I not the dash of my former life in me,</span><br /><span> would preferment drop on my head. I brought the old</span><br /><span> man and his son aboard the prince: told him I heard</span><br /><span> them talk of a fardel and I know not what: but he</span><br /><span> at that time, overfond of the shepherd's daughter,</span><br /><span> so he then took her to be, who began to be much</span><br /><span> sea-sick, and himself little better, extremity of</span><br /><span> weather continuing, this mystery remained</span><br /><span> undiscovered. But 'tis all one to me; for had I</span><br /><span> been the finder out of this secret, it would not</span><br /><span> have relished among my other discredits.</span><br /><br /><span> Enter Shepherd and Clown</span><br /><span> Here come those I have done good to against my will,</span><br /><span> and already appearing in the blossoms of their fortune.</span><br /><br /><span>Shepherd</span><br /><br /><span> Come, boy; I am past moe children, but thy sons and</span><br /><span> daughters will be all gentlemen born.</span><br /><br /><span>Clown</span><br /><br /><span> You are well met, sir. You denied to fight with me</span><br /><span> this other day, because I was no gentleman born.</span><br /><span> See you these clothes? say you see them not and</span><br /><span> think me still no gentleman born: you were best say</span><br /><span> these robes are not gentlemen born: give me the</span><br /><span> lie, do, and try whether I am not now a gentleman born.</span><br /><br /><span>AUTOLYCUS</span><br /><br /><span> I know you are now, sir, a gentleman born.</span><br /><br /><span>Clown</span><br /><br /><span> Ay, and have been so any time these four hours.</span><br /><br /><span>Shepherd</span><br /><br /><span> And so have I, boy.</span><br /><br /><span>Clown</span><br /><br /><span> So you have: but I was a gentleman born before my</span><br /><span> father; for the king's son took me by the hand, and</span><br /><span> called me brother; and then the two kings called my</span><br /><span> father brother; and then the prince my brother and</span><br /><span> the princess my sister called my father father; and</span><br /><span> so we wept, and there was the first gentleman-like</span><br /><span> tears that ever we shed.</span><br /><br /><span>Shepherd</span><br /><br /><span> We may live, son, to shed many more.</span><br /><br /><span>Clown</span><br /><br /><span> Ay; or else 'twere hard luck, being in so</span><br /><span> preposterous estate as we are.</span><br /><br /><span>AUTOLYCUS</span><br /><br /><span> I humbly beseech you, sir, to pardon me all the</span><br /><span> faults I have committed to your worship and to give</span><br /><span> me your good report to the prince my master.</span><br /><br /><span>Shepherd</span><br /><br /><span> Prithee, son, do; for we must be gentle, now we are</span><br /><span> gentlemen.</span><br /><br /><span>Clown</span><br /><br /><span> Thou wilt amend thy life?</span><br /><br /><span>AUTOLYCUS</span><br /><br /><span> Ay, an it like your good worship.</span><br /><br /><span>Clown</span><br /><br /><span> Give me thy hand: I will swear to the prince thou</span><br /><span> art as honest a true fellow as any is in Bohemia.</span><br /><br /><span>Shepherd</span><br /><br /><span> You may say it, but not swear it.</span><br /><br /><span>Clown</span><br /><br /><span> Not swear it, now I am a gentleman? Let boors and</span><br /><span> franklins say it, I'll swear it.</span><br /><br /><span>Shepherd</span><br /><br /><span> How if it be false, son?</span><br /><br /><span>Clown</span><br /><br /><span> If it be ne'er so false, a true gentleman may swear</span><br /><span> it in the behalf of his friend: and I'll swear to</span><br /><span> the prince thou art a tall fellow of thy hands and</span><br /><span> that thou wilt not be drunk; but I know thou art no</span><br /><span> tall fellow of thy hands and that thou wilt be</span><br /><span> drunk: but I'll swear it, and I would thou wouldst</span><br /><span> be a tall fellow of thy hands.</span><br /><br /><span>AUTOLYCUS</span><br /><br /><span> I will prove so, sir, to my power.</span><br /><br /><span>Clown</span><br /><br /><span> Ay, by any means prove a tall fellow: if I do not</span><br /><span> wonder how thou darest venture to be drunk, not</span><br /><span> being a tall fellow, trust me not. Hark! the kings</span><br /><span> and the princes, our kindred, are going to see the</span><br /><span> queen's picture. Come, follow us: we'll be thy</span><br /><span> good masters.</span></span></span></span></span>Cs. Véghttp://www.blogger.com/profile/08236038143480931984noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4232684409967743787.post-17538355399432367072016-06-21T15:57:00.001+02:002016-07-11T07:55:25.144+02:00The Love and Life of Shakespeare, vol.1.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNkHcS3WCEaafwnvgrLrC6jFrEDeF2gObBnQorQCYXPHylSLO4mF9Z1ZkSUby8-1lcVGNJJZ-uxqLEQwE6gAWGQknyUEwoQnVBVGVSWEGy4olTxWaoqWHHWQOv1G88LpyFVAwZBaRxEeE/s1600/CsVeg_WS.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNkHcS3WCEaafwnvgrLrC6jFrEDeF2gObBnQorQCYXPHylSLO4mF9Z1ZkSUby8-1lcVGNJJZ-uxqLEQwE6gAWGQknyUEwoQnVBVGVSWEGy4olTxWaoqWHHWQOv1G88LpyFVAwZBaRxEeE/s320/CsVeg_WS.jpg" width="226" /></a></div>
<br />
<a href="https://www.amazon.co.uk/dp/B01H5XQXDC">https://www.amazon.co.uk/dp/B01H5XQXDC</a><br />
<br />
"The secret surrounding Shakespeare's life and works is among the greatest mysteries of cultural history. Delving a little deeper into this world, we will find love that scorches the soul, secret societies, plots and mysticism. It brings to mind the "great mysteries" so popular today, in which events relating to some historical figures are sketchily connected and the unknown gaps are creatively filled. Scratching the surface of such "discoveries" will soon reveal however that all these are mere conjecture lacking a solid foundation, fairy-tales born of the authors' imagination, and in fact little to do with the actual characters and events they feature. The exact opposite is true for secrets connected to Shakespeare: a critical investigation of the truth and a thorough exploration of the events of his time will yield an ever more intricate picture interwoven with mystery."<br />
<br />
<a href="https://www.facebook.com/The.Love.and.Life.of.Shakespeare">https://www.facebook.com/The.Love.and.Life.of.Shakespeare</a> Cs. Véghttp://www.blogger.com/profile/08236038143480931984noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4232684409967743787.post-4150562480939218342016-05-16T13:42:00.000+02:002016-07-08T12:36:37.857+02:00En Chance Til (Második esély) - A magárahagyottság kábulata<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://upload.wikimedia.org/wikipedia/en/a/a7/En_chance_til_2015_Susanne_Bier_poster.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://upload.wikimedia.org/wikipedia/en/a/a7/En_chance_til_2015_Susanne_Bier_poster.jpg" width="216" /></a></div>
<i><span style="background-color: yellow; font-size: xx-small;">A
"Világhagyomány" módszer szerint a filmek és más alkotások
értelmezésének egy kulcsa, ha azokat álomszerűen, adott
szimbólum-helyettesítésekkel újraélt helyzeteknek tekintjük. Ezért az
elemzést csak a <span style="color: red;"><b>film megnézése UTÁN</b></span> célszerű olvasni, különösen, mert - <span style="color: #cc0000;"><b>SPOILERS </b></span>-
a történet kulcsmomentumai is elhangzanak. Az elemzési kísérlet - mint
hipotézis - úgy ellenőrizhető, hogy az így átfogalmazott, lényegében
esetleg teljesen másról szóló történet ráilleszthető-e az eredetire, és
megmagyarázza-e annak hangsúlyait és sajátosságait.</span></i><br />
<br />
A filmet nem mondanám egy kihagyhatatlan alkotásnak, mégis érdekessége, hogy egyszerre rendelkezik egy könnyen értelmezhető felszíni jelentéssel, míg a történetben egy kicsit jobban elmélyedve érdekes többlet-jelentésekre bukkanhatunk. Ahogy a Dancer in the dark (Táncos a sötétben) a nézőnek szinte egy pszichológia paneljét térképezi fel, ez a film pedig mintha a részletekbe elmerülni képes figyelem és érzékenység indikátora lenne.<br />
<br />
Milyen történet jelenik meg a felszínen? A rendőr Andreasnak és feleségének meghal a kisbabája -Alexander-, Andreas pedig a halott babát kicseréli egy kábítószeres pár, Tristan és Sanne rendkívül méltatlan körülmények között még éppen, hogy élő kisfiújával. Andreas, a rendőr szerint így állna helyre a rend, mert "Nem igazságos, hogy mi elveszítjük Alexandert, ők meg tönkreteszik őt." Jót akart a rendőr? Igen. Jogszerűen cselekedett? Semmiképpen sem. A rendőr feladata éppen a jogszerűség képviselete és szolgálata. Tegyük fel még egyszer a kérdést: Jót akart a rendőr? Igen. Önmagának. Hiszen nem volt képes elviselni, hogy elveszíti a kisfiát. (A felesége is fenyegetőzött, hogy öngyilkos lesz, amit a rendőr akkor úgy értelmezett -mert úgy akarta-, hogy a nehezen megszületett kisfiuk nélkül nincs értelme az életnek.) <br />
Egy magasabb szempontból tekintve jót tett Andreas? Hiszen kimentette a szó szerinti szar körülmények közül a drogos pár kisfiát, Sofust. A film végén ugyanis a teljesen konszolidált anyát, Sannet és a mintaszerűen felöltöztetett Sofust láthatjuk. A hollywoodi naplementékhez mérhető rózsaszín befejezésnél még egy baltával szabott (annak tűnő) szimbolikus mondat is elhangzik a kisfiú szájából: <i>"Eltévedt a bácsi?"</i>, majd Andreas tagadó válaszára újra: <i>"Biztos benne, hogy nem tévedt el?"</i> <br />
A történet felszínén tehát ez tűnik az alapvető kérdésnek, hogy eltévedt-e Andreas, akinek a rend őrének kellett volna lenni, vagy sem?<br />
<br />
<h3>
Második esély</h3>
Ki kapta meg a film címében jelzett Második esélyt? Talán elsősorban Sofus, a kisfiú. Ő pedig azért, mert az anyja, Sanne, ki tudott szabadulni a körülményei közül, főleg, mert megszabadult a párjától.<br />
De mi eredményezhette Sanne túlhangsúlyozott konszolidációját? Valójában az téríthette észre, hogy át kellett élnie fia elvesztését. Egyik este, amikor Andreas beszélni akart vele, akkor tanúja lehetünk Sanne rohamának: <i>"Vissza akarom kapni!"</i>, <i>"Nem halt meg! Sofus nem halt meg!"</i> és <i>"Az nem lehet. Nem halt meg!"</i><br />
<i><br /></i>
Bármit is tett Andreas, végül mind Sanne, mind Sofus sorsa jobbra fordult. Sőt, az Andreas körüli történések a kollégáját, egyben barátját, Simont is kiragadták az önpusztító életmódjából. (A takarítás kicsit patetikusnak hat, de ez valóban a magasabb szintre került összeszedettség egyik jele. Az ital kiöntése pedig az elhatározottságra és a fordulat véglegességére utal.)<br />
<br />
Azt mondhatjuk, hogy Andreas tettei a környezete számára alapvetően jót eredményeztek, különösen Sanne, Sofus és Simon számára, így talán igazságtalannak is tűnhet, hogy ő az aki végül elveszíti a munkáját.<br />
(Simon váltását valószínűleg az egész történéssorozat erősítette, majd Andreas feleségének öngyilkosságára vált az véglegessé. Simon ugyanis az alkoholizmusa miatt nem volt ott, amikor a barátjának szüksége lett volna rá, Andreas pedig arra utalt, hogy a feleségével volt valami baj.)<br />
<br />
A drogos Tristan börtönbe került, a feleség -Anna- pedig öngyilkos lett. Andreas tehát mintegy katalizátorként működött. Ha egy helyzetből ki lehetett hozni a jót, akkor az megtörtént. Az érzelmi labilitás viharaiban szenvedő Anna öngyilkos lett. A film képei szerint: nem volt képes átmenni a hídon.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9WTDyCnAzlhfAjdzNHM8vZYuBSAFsIV624oeycyROg6f79CITGXRrDH8p9Myg_SUt00-bVgk23C-YBmw8ND9L_kudxBMxDLyIzf0ZCAtYxhSYmaRPaEhwNiLsceZRcZ9P7A_O9jCBvB0/s1600/bscap0002.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="170" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9WTDyCnAzlhfAjdzNHM8vZYuBSAFsIV624oeycyROg6f79CITGXRrDH8p9Myg_SUt00-bVgk23C-YBmw8ND9L_kudxBMxDLyIzf0ZCAtYxhSYmaRPaEhwNiLsceZRcZ9P7A_O9jCBvB0/s400/bscap0002.jpg" width="400" /></a></div>
(A hatalmas teherautóval a sötétben könnyedséggel közlekedő teherautó-sofőr, Lars Nielsen, aki -úgy tűnik- megért sok mindent, de tenni semmit sem tud, szerintem egyszerre egy hatalmas fricska, másrészt pedig egy furcsa szimbólum. Anna így szinte a Karácsonykor közeledő szakállas Télapóra bízza a gyereket - a Niels a Miklós dán megfelelője.)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi8AlV_kUmrC-FYG96nFoSvkZErI6XxiiQI6kpTBv3Zm7VzrEZ7Of3POcOp8JWy6hInddNDZIGLy8iZ1dg9ebfT-A-3m0bAMTvnyHeaiOpDFhUs_815emvrl7pUZllmMnUa1D0coRES2Yc/s1600/bscap0003.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="136" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi8AlV_kUmrC-FYG96nFoSvkZErI6XxiiQI6kpTBv3Zm7VzrEZ7Of3POcOp8JWy6hInddNDZIGLy8iZ1dg9ebfT-A-3m0bAMTvnyHeaiOpDFhUs_815emvrl7pUZllmMnUa1D0coRES2Yc/s320/bscap0003.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
Tristan pedig újra a börtönben elmélkedhetett azon, hogy lehet-e folytatni a korábbi életmódját.<br />
Maga az életkörnyezet -mint egész- viszont tisztábbá vált.<br />
<br />
<br />
<h3>
Kábulat és magárahagyottság</h3>
<br />
A filmben nagyon sok a párhuzam és azon belül pedig az ellentétek. Két fő téma az egész filmre rányomja a bélyegét.<br />
Az egyik a kábulat. Szinte mindenki úgy viselkedik, mintha valamilyen kábítószer hatása alatt állna. Simon esetében ez az alkoholizmus, amellyel a valósága, az élete elől menekül. Tristan esetén ezek a kemény drogok (érdekes, hogy a klasszikus Trisztán és Izolda történetben a pár a szerelem irrealitásba vivő kábulatában élt).<br />
Anna az őrület határán túllépő érzelmi instabilitás kábulatában van. Megjósolhatatlan, hogy mikor mit tesz, és csoda, hogy csak a saját életének vetett véget. Annát gyakorlatilag nem szabadna emberek közé engedni, annyira képtelen uralkodni magán. Bár Simon mondja Andreasnak Tristanról, hogy <i>"A gyereket el kell venni tőle. Ez egy ötcsillagos pszichopata"</i>, de ekkor már látjuk, hogy ez Annára is vonatkoztatható.<br />
<br />
Andreas, a rendőr, végig úgy viselkedik, mintha be lenne lőve. A tudata mintha egy felhőben lenne; a környezetét, a jogszerűséget és a hivatását is szinte teljesen figyelmen kívül hagyva cselekszik. A halott kisfiához is rendkívül furcsán viszonyul. Olyan, mintha egy anyai ösztön írna felül benne mindent, hogy legyen egy gyereke, bárki is legyen az. Ha alaposabban megnézzük a reakcióit, akkor azt láthatjuk, hogy a feleségét is elsősorban csak az anyaszerep betöltése szempontjából tekinti. Andreas felesége akár Andreas anyjának fiatalabb kiadása is lehetne (a lány a saját anyjára kevésbé hasonlít). Ez ugyancsak arra utalhat, hogy Andreas a leendő gyermekéhez keresett anyát. <br />
Andreas a felesége karakterét sem látja tisztán. Sőt, a film elején pontosan ő kérdezi Sannetól, hogy <i>"Minek akart gyereket egy pszichopatától?"</i>, de látjuk, hogy mindez saját magára és Annára is vonatkoztatható.<br />
<br />
Sanne első pillantásra kívül van a kábulat világán, valójában azonban épp a tehetetlensége és tompultsága teszi, hogy képtelen az életét irányítani. Amíg Tristan az aktív kábulat, az agresszió és szadizmus képviselője, Sanne a passzív kábulat mazochizmusában él. A Sanne név "liliom" jelentésű, ami hagyományosan a kábulat halálos veszélyéhez kapcsolódik.<br />
<br />
A kábulat mellett a másik fő téma a magárahagyottság. Andreas döntő pillanatában nem segített a barátja. Anna szülei, a hideg északiak nem voltak hajlandók eljönni hozzájuk: <i>"Korábban kellett volna jönnünk"</i> - mondja Anna anyja a lánya halála után. Andreas és Anna kint élnek a városon kívül, egy elhagyatott helyen. Andreas is magára hagyta Annát, hiszen Andreas szinte csak a kisfiukkal törődött. Nem vette észre, hogy a feleségének törődésre, sőt, már zárt osztályon történő gyógyszeres kezelésre lenne szüksége.<br />
<br />
A magárahagyottság szinte minden szinten megjelenik: a férj és feleség viszonyában, a szülők és a gyermek viszonyában, a barátok esetén, és egy Tristánra vonatkozó furcsa mondat erejéig az állam viszonylatában is: <i>"De nem tudja apaként ellátni. De csak azért, mert nem kap családi pótlékot."</i><br />
Simont is elhagyta a felesége és a fia. Simon különösen a fia körüli káoszt éli meg nehezen, aki az utalások szerint homoszexuálisként az úszóedzőjével él együtt.<br />
<br />
A film mélyében így azt az alaptételt láthatjuk, hogy a magány hatására egyre inkább elszakadhat az ember a valóságtól, olyan irreális képzetek magasodhatnak föléje, amelyek önpusztítóvá válhatnak.<br />
<br />
<h3>
Simon, Alexander</h3>
Az élő Hit általi magárahagyottság csak nagyon közvetve jelenik meg a filmben, azaz vannak olyan szimbólumok amelyek talán ilyen módon is értelmezhetők. Ugyanis Simon volt a neve annak a halásznak, akit Jézus később Péternek, vagyis Kősziklának nevezett. Simon tehát az, aki (most éppen) nem Kőszikla. A fia elhagyta és kérdés, hogy vissza fog-e majd jönni hozzá, mert jelenleg a fiú a nehéz halászat helyett az úszásoktatóként jelölt könnyű életet választotta élettársául. (<i>"Én is tudnék ott pancsikolni nyolctól négyig"</i>)<br />
Elsőre talán mindez erőltetettnek tűnhet, de Simon a filmben nagyon is a szimbólumok megjelenítésére jellemző archetipikus elnagyoltsággal van ábrázolva.<br />
<br />
A szimbólumokat tovább is lehetne értelmezni (ami egy Jensen filmben nem meglepő). Az Andreas név "férfi, ember" jelentésű. A kisfiuk tehát az "emberfia", mint Jézus. Erre az Alexander név is utal, ami az "emberek védelmezője", vagyis megváltó jelentésű. Az elhatalmasodó őrület "megöli" Alexandert. (És miért? Mert túl sokat "rázogatták", ez az -ekkor nem dánul, hanem angolul mondott- <i>"shaken baby"</i> - "megrázott baba" szindróma). Alexander helyett a könnyű életet kereső Albert és a furcsa Sofus maradnak, mint a bizonytalan jövő zálogai.<br />
<br />
<h3>
Simon visszatérése</h3>
A Szenteste, amikor a megváltó Gyermek megérkezést lehetett volna ünnepelni, így a gyermekek elvesztésének gyászává vált.<br />
<br />
Andreas egyre irreálisabb módon viselkedik, de Simon, aki össze tudta szedni magát, a barátja után megy. Andreast szembesíti az igazsággal (1: ez a fiú nem a Te fiad, 2: vissza kell adni az anyjának), sőt, Andreas igazi énjét tudja előhozni, így Andreas akarja visszavinni a fiút Sannénak.<br />
<br />
Andreas tehát a környezete számára végül jót eredményezett, bár rosszul cselekedett. Hiszen a vélt igazságát követte, sem a feleségével, sem Sanneval, sem Tristannal nem törődött, de még a kisfiát is becserélhetőnek tekintette, nem törekedett arra, hogy alig élt lelkének megnyugvást adjon. Végül azonban felülkerekedett benne az együttérzés, mind Sanne iránt, és ugyancsak ezért fontos az a pillanat, amikor kisfia, de a felesége sírjánál is gyertyát gyújt.<br />
<br />
Mindehhez Simon visszatérése kellett. Egy hóval borított Sziklás tengerparton találkoznak. (A tenger sokszor a kábulat jelképe, ezért is hangsúlyozott Anna halála után az a kép, ahogy a testetlen ruhát látjuk a hullámokon.)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiThwhmJRcn9D8wxo8PkdM_QPNKMckx847htSmRVIXz01uFOK3MZh_2ol201f4PuF2INMiMTQkqzxTve0PlePuzX3H2f5FcsFVhfk5ToQGSPKMIssiF_pYLEV2pQmuSC22Pmxosb3Q3xuQ/s1600/bscap0000.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="170" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiThwhmJRcn9D8wxo8PkdM_QPNKMckx847htSmRVIXz01uFOK3MZh_2ol201f4PuF2INMiMTQkqzxTve0PlePuzX3H2f5FcsFVhfk5ToQGSPKMIssiF_pYLEV2pQmuSC22Pmxosb3Q3xuQ/s400/bscap0000.jpg" width="400" /></a></div>
<h3>
Munkában</h3>
Első pillantásra az utolsó percek egy idealizált képet mutatnak: Sanne konszolidálódott, a gyermek így normális körülmények között élhet. Andreas, ha a munkáját el is vesztette, legalább szabadlábon szervezheti újra az életét.<br />
<br />
Ha azonban alaposabban megnézzük a jelenetet, egészen hátborzongatóvá válik az "ártatlan" párbeszéd. Andreas itt a fürdőszobaosztályon tölti fel az árukészletet, és éppen egy fürdőszoba volt a tetthely, ahol kicserélte a két halott kisfiút; később ennek az említése majdnem el is árulja.<br />
Andreas tehát végül a (testi) megtisztulás kellékei között végzi a favágó munkáját, de ahogy ez korábban jelezve is volt, ez nem okoz neki problémát.<br />
<br />
A filmekben egy nagyon gyakori téma, hogy hogyan lehet az ideálokat a realitással összeegyeztetni. A képzelet világa ugyanis nagyon könnyen elszakadhat a valóságtól, az igazságot vélekedések váltják fel.<br />
<br />
Megjelenik a kisfiú -Sofus- és felteszi a kérdést, illetve a következőket mondja:<br />
<br />
1. <i>"Eltévedt a bácsi?"</i><br />
Andreas nemmel válaszol. Korábban valóban el volt tévedve, de a jót kereste. Akkor ugyan a saját vélekedése szerinti jót (a magára hagyottsága miatt kontrollálatlanná váltak a tettei). A film utalásai szerint azonban az igazi, önmagán-, és főleg a vélekedésein túli jóra való törekvés mindennél erősebb benne. A jóra törekvő szándék ilyen koncentrátuma pedig különleges kincs, ha a realitással tud párosulni. Andreas kétkezi munkája így a realitás megragadását gyakoroltatja be. Andreas célja a tiszta élet megteremtése, és a megtisztuláshoz itt (a valóságban) minden alkatrész a keze ügyében van. Andreas korábban eltévedt, de most éppen a legjobb helyen van.<br />
<br />
Majd Sofus ezt mondja:<br />
2. <i>"A mami elfelejtette a csavarokat."</i><br />
Mivel a "screw" (finoman mondva) "eltolás" jelentésű is, ez utalhat arra is, hogy Sanne maga mögött hagyta a korábbi eltolt életét és egyenesbe jött.<br />
<br />
És a folytatás:<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDo7xe8gZHk88czRiSz2ixUeYUAS1wkyr2RuC7puEdOO-7uaKuJlGkgE0aScJNvHNufdD0K1G1uopLa1_rAuyjBNQ7pXTHjz6GX4OtwkZ3bfXBTW6IxSPk4lCE6hJBpMsGPq4q56r8ALE/s1600/bscap0004.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="136" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDo7xe8gZHk88czRiSz2ixUeYUAS1wkyr2RuC7puEdOO-7uaKuJlGkgE0aScJNvHNufdD0K1G1uopLa1_rAuyjBNQ7pXTHjz6GX4OtwkZ3bfXBTW6IxSPk4lCE6hJBpMsGPq4q56r8ALE/s320/bscap0004.jpg" width="320" /></a></div>
3. <i>"Kaptam kalapácsot. Csak még nem tudom kivenni"</i><br />
Ez egészen vészjósló, ha belegondolunk, hogy ezt egy <i>"ötcsillagos pszichopata"</i> gyerekétől halljuk, akinek már ott van a keze ügyében a baltaszerű kalapács, csak még nem tudja kinyitni.<br />
A Sofus név a "Sofia" fiú változata, azonban a szlengben olyan "vesztes" "freak" -ekre használják, akik egyáltalán nem illenek a környezetükbe, és általában véve életidegenek.<br />
Ne feledjük, hogy az anyja most is magára hagyta Sofust.<br />
<br />
<br />
Sofus újra megkérdezi:<br />
4. <i>"Biztos benne, hogy nem tévedt el?"</i><br />
Az angol fordításban itt a "lost" szót használják, ami egyszerre eltévedésre is utal és arra is, hogy valaki elveszett.<br />
Elveszett-e vajon Andreas élete?<br />
<br />
Andreas határozottan válaszolja:<br />
5. <i>"Biztos. Itt dolgozom."</i><br />
Nem veszett el az élete. Sőt, sikerül egy tisztább életet kialakítania. A dolgát végzi.<br />
Amikor pedig Sofus kezében lesz a baltaszerű kalapács, akkor is figyelni fog.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgU4cdNyI_9B6nEIZFtkrcAKTqTDXwKynVeQ9VKga_C2UHcAEWD6YAtp_4cse13lT0zGRwsBHRxQziS0BfTtmOqybaVgXunZRxknTDoXoMFUjv7Ks-ByVhqv-ELqgxOT5PrWJo6tJ-Uczw/s1600/bscap0005.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="136" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgU4cdNyI_9B6nEIZFtkrcAKTqTDXwKynVeQ9VKga_C2UHcAEWD6YAtp_4cse13lT0zGRwsBHRxQziS0BfTtmOqybaVgXunZRxknTDoXoMFUjv7Ks-ByVhqv-ELqgxOT5PrWJo6tJ-Uczw/s320/bscap0005.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
Simon pedig biztos ott lesz majd a barátja mellett. Simont ugyan a zárójelenetekben nem látjuk. Hacsak nem vált sziklává, ami a záróképen az erősen hullámzó hatalmas tengerből a napsütéses oldalon kiemelkedik (a kábulatban a viszonyítási pont), és mellette, történetünk főszereplőjeként pedig ott dolgozik a munkára fogott szél, az Égi áramlat.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhSUYAg3hOEo75EtutDujFq41kq-1FBSsX1sHD-y3pSUWNpqy8zBspQ7iqjBZ46bZZ6tTbybFQm_Tbq86W6FSAdU6bqs4-6DobOi1NfIhhgkMjnPkDvkE8tDLramVHbnAk9PxG2ajLTIpE/s1600/bscap0001.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="272" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhSUYAg3hOEo75EtutDujFq41kq-1FBSsX1sHD-y3pSUWNpqy8zBspQ7iqjBZ46bZZ6tTbybFQm_Tbq86W6FSAdU6bqs4-6DobOi1NfIhhgkMjnPkDvkE8tDLramVHbnAk9PxG2ajLTIpE/s640/bscap0001.jpg" width="640" /></a></div>
<br />
<br />
<br />Cs. Véghttp://www.blogger.com/profile/08236038143480931984noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4232684409967743787.post-50159453879536589012016-05-05T11:53:00.002+02:002016-05-11T22:10:19.897+02:00Táncos a sötétben (Dancer in the Dark) - angyalok szemével látva<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://www.filmtett.ro/thumb/cropped/810x1080/film_1427/tancos-a-sotetben-dancer-in-the-dark.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="http://www.filmtett.ro/thumb/cropped/810x1080/film_1427/tancos-a-sotetben-dancer-in-the-dark.jpg" height="320" width="240" /></a></div>
<i><span style="background-color: yellow; font-size: xx-small;">A
"Világhagyomány" módszer szerint a filmek és más alkotások
értelmezésének egy kulcsa, ha azokat álomszerűen, adott
szimbólum-helyettesítésekkel újraélt helyzeteknek tekintjük. Ezért az
elemzést csak a <span style="color: red;"><b>film megnézése UTÁN</b></span> célszerű olvasni, különösen, mert - <span style="color: #cc0000;"><b>SPOILERS </b></span>-
a történet kulcsmomentumai is elhangzanak. Az elemzési kísérlet - mint
hipotézis - úgy ellenőrizhető, hogy az így átfogalmazott, lényegében
esetleg teljesen másról szóló történet ráilleszthető-e az eredetire, és
megmagyarázza-e annak hangsúlyait és sajátosságait.</span></i><br />
<br />
<br />
Az éppen 2000-ben született film második, kb. az 55-ik percnél kezdődő dalában kétszer is van olyan rész, amikor Björk énekét a feliratban nem látjuk, és a dalszövegben sem szerepel. Ha értjük, hogy mit énekel itt, akkor értjük az egész filmet.<br />
A történet rövid ismertetője miatt a filmet sokáig kerültem, nemrég azonban elém került. Ahogy néztem a kézikamerás, színezetlen felvételeket, majd ahogy elindult a zene, egyre fokozódott döbbenetem. A film olyan dolgokat "fecseg" ki, amelyeknek hétpecsétes szellemi titkoknak kellene lennie. Csak bizonyos szellemi és néphagyományok tanulmányozása és adott jelenségek tapasztalása során lehetne eljutni ilyen összefüggések ismeretéhez. Vagy az ihletettség különösen magas foka esetén.<br />
Azt is észre kellett azonban vennem, hogy a legtöbb néző egészen más szinten látja a történetet. Így a film, mintha egy sajátos indikátorként működne: a reagálások megmutatják, hogy mennyire tudunk túlépni a jelenségeken, elveszünk-e a részletekben vagy tudjuk LÁTNI az egész varázsát. A film pontosan megmutatja, hogy egy történés esetén adott részletek öncélú kiválogatása valójában a másokon átgázoló önérvényesítés eszköze, vagyis pszichés problémák megjelenése. A film pedig nagyon is érzékeny pszichés pontokat nyom meg, így a nézőket lelkileg is feltérképezi - már emiatt is valami "veszélyes anyag" figyelmeztetéssel kellene ellátni.<br />
<br />
Bizonyos szellemi törvények működései, összefüggései a filmben rendkívül mély szinten vannak ábrázolva. Ezeket azonban a többség észre sem veszi, annyira elveszik a saját problémáiban, sőt, alapvetően nem is érdekli. A film súlyos üzenete viszont pontosan az, hogy amilyennek látjuk, olyanná tesszük a világunkat, és ha nem tudunk nyitni, akkor a színekkel telítettség helyett mind fakóbbá válik és mind nagyobb lesz ez a rengeteg - sőt, eget rengető - SÖTÉTSÉG.<br />
<br />
<h3>
Rövid ismertető </h3>
Miről is szól a film?<br />
Van egy nő, Selma, aki a kisfiával Csehszlovákiából az USÁ-ba emigrál. Azt hiszi, hogy ott minden a musical álomvilága szerint történik és képtelen beilleszkedni a mindennapi élet realitásába. Az USA befogadta, munkát adott neki, még úgy is, hogy talán több kárt csinált a figyelmetlenségével, mint hasznot. Selmát a környezete barátként és nagy szeretettel veszi körbe, szinte családtagnak tekinti: a fiát rendszeresen iskolába hordják, vigyáznak rá, sőt, még biciklit is vesznek neki a születésnapjára. És hogyan hálálja meg? Amikor a barát, Bill, megszorul, Selma nem ad neki kölcsön a megtakarított pénzéből. Sőt, később, amikor Bill mégis elveszi a pénzt, de csak kölcsön, akkor Selma brutális kegyetlenséggel megöli. Jeff szinte szolgaként követi Selmát, a nő azonban szinte átnéz rajta, csak kihasználja.<br />
Selma <i>"bizalomra, barátokra lelt, amikor menedéket keresett hazánkban, majd árulással, rablással, gyilkossággal fizetett éppen azoknak, akik otthonukat, és szívüket tárták ki előtte"</i>. Sőt, <i>"azt mondta, a kommunizmus jobb az embereknek"</i>. Pedig éppen az USA fejlettsége az, ami megmentheti a fiát a közelgő megvakulástól.<br />
Selma önzése minden határon túli, mert tudta, hogy az örökletes betegség miatt a fia is meg fog vakulni, mégis megszülte, csak ezért mert ő annyira szeretett volna egy kisbabát a karjában tartani.<br />
<br />
<h3>
Amerika és Álom</h3>
Selma persze sosem hitte, hogy az USÁ-ban minden a musicalek szerint történik, csak annyit mondott, hogy imádja a musicaleket. Bill egyszerűen ellopta a pénzt. Ugyan mondja, hogy csak egy hónapra kell, de látszik, hogy csak önmagát hitegeti. Meg akarja ölni magát, de erre képtelen. Végül könyörög Selmának, hogy irgalomból ölje meg, sőt, a pénzt szinte túszként használja erre: <i>"Ha a pénzt akarod, akkor meg kell ölnöd"</i>.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9w0BigJFpyGCXxBdPuNoNaOhpvw5x84rGttXmlkyetPt6-ivExhGbkViCr8rYuBoLnp6j0oQan9NJ1Q1sRzYLpr1fhuzBwmU_cCoqpW0UuLQqGS5SQVUZUaq2x5JkJauA9e32I-uGPhM/s1600/bscap0003.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="136" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9w0BigJFpyGCXxBdPuNoNaOhpvw5x84rGttXmlkyetPt6-ivExhGbkViCr8rYuBoLnp6j0oQan9NJ1Q1sRzYLpr1fhuzBwmU_cCoqpW0UuLQqGS5SQVUZUaq2x5JkJauA9e32I-uGPhM/s320/bscap0003.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
Érdemes végig figyelni a filmben, amikor valaki töredékes információt mond vagy kap fel, mert az az ő célját szolgálja, így nem is akar többet mondani, többről hallani. És érdemes végig figyelni, hogy mindez hova vezet.
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi67N-KtPBol5P97k-gqP4DZqAMGMhx6jwAk1sw0evj93y9Bzof_ZJ9d7pmaylgTPwo4XFQggkoTt0I0JcauIpz9MI6DvNTPqJz7S1AbXtq_uBM2U02JS6NTve8RreA7oo_g4Yp62iY2eI/s1600/bscap0004.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="136" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi67N-KtPBol5P97k-gqP4DZqAMGMhx6jwAk1sw0evj93y9Bzof_ZJ9d7pmaylgTPwo4XFQggkoTt0I0JcauIpz9MI6DvNTPqJz7S1AbXtq_uBM2U02JS6NTve8RreA7oo_g4Yp62iY2eI/s320/bscap0004.jpg" width="320" /></a></div>
Például a tárgyaláson a szemorvos nem vallhatja be, hogy hagyta magát átverni, mert Selma megtanulta a táblát. A munkavezetőben Selmának a kommunizmus említése ragadt meg, amit az ügyész azonnal lelki fegyverként tud felhasználni az országukra oly büszke esküdtek felé. Bill feleségének, Lindának az agya állandóan a pénz körül forgott és forog. Selma csak azért kérdezgetett a sok pénzről, mert Linda ezt szerette, de Linda ezt irigységnek akarja látni és láttatni. Linda szinte üvölti, hogy <i>"Nem voltál irgalmas hozzá"</i>, mármint Billhez; a nagy érzelmi feszültség viszont azt mutatja, hogy legbelül pontosan tudja, hogy ő nem volt irgalmas Billhez, akire szinte vámpírként akaszkodott és kivéreztetett.<br />
<br />
A történet során az, ami lehetne, az ideák világa, amit itt a musicalek képviselnek, másrészt pedig a realitás világa, mint egy hatalmas olló nyitódik szét. A film így egy rendkívül különös tételt mutat be: olyan, hogy "Amerikai álom", olyan nincs, az irrealitás, sőt, a két fogalmat egymás mellett mutatni ellentmondás, mivel azok két antagonisztikus világot jelentenek. A film szerint Amerika nem az álmodat valósítja meg, hanem kiirt a világából, ha azzal nem vagy konform. <br />
<br />
Milyen álma volt Selmának? Szerette volna, ha a musicalek éltethetők, megélhetők valamilyen módon. Szeretett volna ugyan egy kis amatőr musicalben szerepelni, de amikor látta, hogy erre már képtelen lesz, erről hamar lemondott. Ugyanis elég volt néhány zörej, hogy abba már egy musical zenéjét hallja és képzelje. Az egyetlen dolog, amit Selma valóban szeretett volna, hogy a kisfia látását meggyógyítsa. Emiatt még a magánéletéről is teljesen lemondott.<br />
<br />
<h3>
Kábulatban</h3>
Az emberi tudatnak van egy olyan működési módja, ami nagyon eltér a hétköznapi racionalitástól. Ez a mód leginkább a teljességbe való kiterjedésként fogható meg, amihez egy másik testérzés is kapcsolódik. A test határai elmosódnak és leginkább egy, a környezetébe szétterjedő rezgésként érezhető. Minden telítettebb, színesebb, mélyebb. A racionalitás számára töredékes részletek itt egységükben és összefüggéseikben jelennek meg. A különálló zörejek például harmóniává egyesülnek.<br />
A csecsemők valószínűsíthetően még képesek ebben a tudatállapotban lenni. A napi tevékenységekhez, így a túléléshez is azonban egy fókuszált figyelem szükséges, ami viszont alapvetően egy rendkívül szűk fókuszt jelent, így a látott részletek talán sosem állnak össze egésszé.<br />
Aki nem tapasztalta a nyitásnak ezt a tudatállapotát, annak a számára ez hihetetlen, nem létező.<br />
<br />
Vannak olyan emberek, akik kisebb vagy nagyobb szinten be tudják kapcsolni a teljesség tudatállapotát. Például a művészek, különösen a zenészek. Az ilyen át tud lépni ebbe a világba, ami a többiek számára elábrándozásként jelenik meg - <i>"én elábrándozom, és egyszer csak minden zenélni kezd"</i>.<br />
Sőt, az asztrológiai hagyomány is elég jól ismeri ezt a jelenséget, mégpedig a Halak jeggyel, illetve a Neptunusszal kapcsolatosan. Az ilyen "ábrándozó" ember folyamatos életveszélyben van, ahogy ezt Selmánál láthatjuk is: néha talán csak a szerencséjének köszönhető, hogy nem vágta le a kezét. Az ilyen ember inkább az ideák világában él, mint a valóságban.<br />
A film így egyrészt egy rendkívül komoly lecke arról, hogy az ábrándozást korlátozni kell.<br />
<br />
Az átkapcsolódó tudatállapot, az "ábrándozás" két, teljesen különböző irányban történhet. A racionális látásmód számára ezek nehezen megkülönböztethetők, mert mindkettő elszakadás a pillanattól, a konkrétumoktól és a részletekben való látástól. Az irracionalitás az egyik irányban egy felsőbb realitás csatornájaként működik. Viszont ugyancsak ábrándozásnak látszik az, amikor valaki egy irreális álomvilágba menekül, például azért, mert menekül a valóság elől, mert menekül önmaga elől. A filmben ezt pontosan láthatjuk, főleg Bill és a felesége esetében. A felsőbb realitás az énen túli minőségével azonosítható. Az irrealitás az önzőséggel, ami folyamatosan menekül önmaga elől. Megmagyarázással, racionalizálással. Bill nem találta önmagát elég értékesnek, akire büszke lehet a felesége, így azt az örökségével - nem is a saját maga által szerzett pénzzel - próbálta meg pótolni. A felesége, Linda, értéktelennek találta az életét, így önmagát (pedig olyan, mint egy filmsztár), és azt vásárolgatással próbálja kompenzálni. <br />
A felsőbb realitás önmagán túli értéket teremt. A dolgok nehezebb végét fogja meg. Soha nem vár el semmit. Az irreális ábrándok embere viszont nem ad, hanem elvesz, felemészti a környezetet, az "örökséget". Úgy véli, hogy neki több járna, egy kényelmesebb élet, és mindenképpen: kevesebbet kellene tennie. A film szerint "Amerika" melyik viszonyulást támogatja?<br />
A film egy rendkívül komoly lecke arról, hogy az ábrándozást korlátozni kell.<br />
<br />
Az álmodozás elold a köznapi valóságtól, vagy egy teremtő, vagy egy romboló irányba. A teljességbe átlépni képes tudatban egy másik értékrend jelenik meg, vagyis irracionálisak (de nem irreálisak) lesznek bizonyos tettei.<br />
Amikor Linda megvádolja Selmát, hogy a férjével kikezdett, akkor Selma ezt Billel akarja megbeszélni, mivel ez Billre tartozik, a fogadalma is köti, másrészt pedig másodlagos a szemműtét mellett. Selma megígérte Billnek, hogy a titkát nem fogja elmondani és ezt még az élete árán is megtartja. Itt ugyanis az örökkévaló lelke forog kockán, az, hogy amikor zuhan, ott lesz-e valaki, aki el fogja kapni?<br />
<br />
Vajon túlzás az ábrándozó Selmát egy felsőbb realitás képviselőjének tartani? Ki képviseli a helyest, a rendet, Selma vagy a rendőr? Ki képviseli az igazságot, Selma vagy a bíróság? Ki él ideák között, Selma, vagy Bill, a felesége, az ügyész, Amerika? Ki a vak? Nem inkább az, aki nem képes, mert nem akarja meglátni a valóságot? Ki az, aki valójában SÖTÉTSÉGBEN van? És ki az, aki valóban LÁT? <br />
<br />
<h3>
Angyalok nyelvén</h3>
Selma rendíthetetlenül kitart az elkötelezettsége mellett, még akkor is, amikor ez olyan erővé válik, ami elveszi az életét.<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://asztro.net/images/symbolon/12.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://asztro.net/images/symbolon/12.jpg" height="200" width="125" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Angyal a Symbolon kártyán</td></tr>
</tbody></table>
A hétköznapi látásmód számára sokkal könnyebben érthetők Selma tettei, ha olyan lénynek tekintjük, akiben földöntúli, transzcendens-mennyei, angyali minőség jelent meg. Az "angyal" szó szerint "hírvivő" jelentésű, és itt a filmben az evangélium, a "jó hír" az, hogy létezik ilyen minőség, egy felsőbb realitás, ami megjelenhet a földön is - amíg ostobaságukból fakadóan az emberek ki nem irtják. Az "angyal" a Halak/Neptunusz egyik képi megjelenítése is.<br />
<br />
Az ilyen angyali, földöntúli minőség egy "migráns" az önző számítás és önérvényesítés világában. A filmbeli "Amerika" tehát az emberek világát jelenti, az ígéret földjét (nem "promised land", hanem "land of promises"). Viszont az ígéretek csak megvalósulatlan lehetőség maradnak, mert ezt a világot az emberek pokollá teszik.<br />
<br />
Az angyali minőség szerint az életünket mélységében, harmóniában, zeneiségében is meg lehetne élni, és ő ezt meg is tudná mutatni. Ha bárkit is érdekelne. A méricskélő "profi" szerint ugyanis <i>"murisan énekel"</i> és <i>"nem táncol olyan fergetegesen"</i>.<br />
<br />
Az ilyen angyali minőség közelében érezhető a "szentség illata". Mivel a teljességben él, ezért ez a "rezgés", a régi, paradicsomi látásmód hangulata a környezetére is kisugárzik. A környezetét már a puszta jelenlétével harmonizálja. A környezete ezért barátságos, családias vele, mert ez a rezgés jóval többet ad nekik. (Ez nem azonos az "elbájolás" rezgésével - ez utóbbi egy másik von Trier filmben látható.) Ezt a rezgést úgy írják le, hogy inkább csak az érzi, akiben kisebb az önérvényesítés, az egó. Olyan, mintha szerelmes lenne az ember. Az aktuális pillanatban ez alig érezhető; inkább csak akkor, amikor elveszik. Egy "angyalra" precizitást igénylő munkát nem szabad lett volna ráosztani, inkább csak leültetni egy sarokba, mert már csak ennyi esetén másképp mentek volna a dolgok. A művezető ezt érzi is, így amikor Selmát el kell bocsátania, rögtön ezt mondja: <i>"Talán találunk neked más munkát, ahol nem géppel dolgozol, ahol nem olyan fontos, hogy jól láss. Nem most rögtön..."</i> Egy angyal azonban sosem érezné úgy, hogy neki jár valami.<br />
<br />
Selma szemén át láthatjuk, hogy a mindennapi munkát robot helyett a teljesség harmóniájára illeszkedő táncként is meg lehetne élni.<br />
(A filmbeli zenék csak akkor "működnek", ha surranddal és ipari méretű hangszórókkal tudjuk hallgatni. Magyarul: leginkább moziban. Ekkor a teljességbe kapcsolódás érzetét is meg tudja idézni, például a hangtartományok kiszélesítésével-beszűkítésével, a hangszerek térben való áthelyezésével.)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/mmqCSTUUXVk/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/mmqCSTUUXVk?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<br />
Selma a második dala során éppen a látását veszti el. (A vonat általában a megállíthatatlan sors jelképe.) A dalban azt mondja, már látott minden lényeges dolgot. Elsőre ez racionalizálásnak, a valóság elöli menekülésnek tűnik. A szöveg viszont éppen azt mutatja, hogy egy magasabb szintű realitásra helyezi át a hangsúlyt. A szinte szolgaként a nyomában járó barát, Jeff, elmondja, hogy szerinte mennyi mindent nem látott még, és a családi élet megélhető örömeit is felsorolja. Selma azt mondja: "Őszintén szólva: valóban nem érdekel". Ezeket a szavakat azonban jelekkel is kíséri. Ezek nem pontosan jelnyelvi jelek (nem ASL, amennyire meg tudtam állapítani), viszont úgy tűnik, hogy pontosan az ellentéte a kimondott szavaknak. Itt is az jelenik meg, hogy a részletek csak együtt értelmezhetők, a teljességükben. Vagyis: azt kell mondania, hogy "nem érdekli", de a valóságban a szíve szakad meg. És ezt megérti az, aki nem csak hall, de LÁT is. <br />
Ekkor hangzik el a lefordítatlan, mert lefordíthatatlan ének. Ez glosszolália, "nyelveken beszélés", a hagyomány szerint közvetlen, természetfölötti kommunikációs csatorna Istennel. Az angyalok nyelvén szólás.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgw3qiKwDNYPtLDSDri2sDSz8flzAGsUH2Hb87n7HxbDt94RL6vB3WN5a3An6I6v6hR7STGz8Qn7uKrcnoyn7O6H5GLQYzCkHbkXlQqutr3saCxIc6JS0UPjA3HdJFuUyODAnOdBPERxKc/s1600/bscap0005.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="272" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgw3qiKwDNYPtLDSDri2sDSz8flzAGsUH2Hb87n7HxbDt94RL6vB3WN5a3An6I6v6hR7STGz8Qn7uKrcnoyn7O6H5GLQYzCkHbkXlQqutr3saCxIc6JS0UPjA3HdJFuUyODAnOdBPERxKc/s640/bscap0005.jpg" width="640" /></a></div>
<br />
<h3>
A Föld angyala</h3>
Selma a dalban arról énekel, hogy a létezés teljes tartományát látta: a magukat marha komolyan vevő, rendületlenül álló fákat és a szellőben táncoló fűzfaleveleket is. Az életet viszont a szükségtelenül hamar befejeződésében mutatja. Jeff olyan dolgokat kezd el sorolni, melyeket szerinte itt a földön még meg kellene Selmának tapasztalnia. Mindenféle nagy és egy "amerikai" számára végletes dolgot mond (a király a demokrácia ellentéte, Peru pedig földrajzi ellenpólus: a világ vége). Selma a mérhetőségben megjelenő dolgokra mindig egy-egy lelki dimenzióval válaszol.<br />
Jeff a filmben egy enyhe értelmi fogyatékosként van bemutatva. Viszont, aki a köznapitól eltérően más hit és értékrendszerben él, az a többiek számára értelmi fogyatékosnak tűnik. Különösen egy von Trier filmben.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjIH7GJQ-vOFClD367h0wDq4TgzkVQ8PdU3zeSM3-hkyI0LJp1oATGhVCnfRi5g-CcjnNUzkqNbRqY_8uNB8ovJUMjarUJodY73g4RTBr3-0rkkobKTc_WB7UBEF3_qiPboO0OP0hC3aOc/s1600/bscap0001.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="136" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjIH7GJQ-vOFClD367h0wDq4TgzkVQ8PdU3zeSM3-hkyI0LJp1oATGhVCnfRi5g-CcjnNUzkqNbRqY_8uNB8ovJUMjarUJodY73g4RTBr3-0rkkobKTc_WB7UBEF3_qiPboO0OP0hC3aOc/s320/bscap0001.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Jeff és az öreg kisteherautója</td></tr>
</tbody></table>
Jeff valójában a Föld angyala (szinte csoda, hogy a vén kisteherautója még mindig működőképes), így megérthetjük, hogy miért követi kiskutya módjára Selmát, miért vágyik mindennél jobban rá (a valóság célja a mennyei minőség tapasztalatként való realizálása) és miért ő látja a legjobban, a legtisztábban Selma hihetetlen értékét.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhmkbRLthqO36m0pZwBW-UHV2g3ybK5MBCsfFXUpLKSqNSjbmOB6VnT56wiwox0zbuFh5QYkCC_D43NYxcpjUDfa_v5jhhAW_9JnHMUHineozyUMAH2ng4xr1UuBa20vk2OLxga_Xt0b2E/s1600/bscap0007.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="136" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhmkbRLthqO36m0pZwBW-UHV2g3ybK5MBCsfFXUpLKSqNSjbmOB6VnT56wiwox0zbuFh5QYkCC_D43NYxcpjUDfa_v5jhhAW_9JnHMUHineozyUMAH2ng4xr1UuBa20vk2OLxga_Xt0b2E/s320/bscap0007.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Jeff virágokkal várta Selmát</td></tr>
</tbody></table>
(A Föld szelleme több régi hagyományban, illetve hasonló szimbolikus módon több filmben is megjelenik.)<br />
<br />
<h3>
Angyali érintés</h3>
A vállalása túlnőtt Selmán, így kénytelen lelőni az ezért könyörgő Billt, hogy a fiát mégis megmenthesse.<br />
(A pénzkazettát érdemes szimbolikusan tekinteni: csak ez van a fejedben, ez szétverte a fejed, ez okozza a halálodat).<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/a-xeyfH9zFM/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/a-xeyfH9zFM?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<br />
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgj5Z7HzeQ40xFSu1hZkbFPbw-MtEd_FrZMZN45gtCjwXdPEm_G7XgqC2UMCN5j_WMOfE6b8zGJpS2Mvv8Qqm_L1K_2jY44MI_BIzCVUWLr3yJv8IyOYPC0BHUiZPzp0f-iAmssWRBloZU/s1600/bscap0008.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="136" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgj5Z7HzeQ40xFSu1hZkbFPbw-MtEd_FrZMZN45gtCjwXdPEm_G7XgqC2UMCN5j_WMOfE6b8zGJpS2Mvv8Qqm_L1K_2jY44MI_BIzCVUWLr3yJv8IyOYPC0BHUiZPzp0f-iAmssWRBloZU/s320/bscap0008.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Bill lemeze lejárt</td></tr>
</tbody></table>
Bill lemeze lejárt és a halála után újabb dal következik. Selma egy altatódalt kezd el énekelni: <i>"Leszáll a fekete éj / Aludni megy a Nap"</i>. Majd hirtelen kétértelművé válnak a szavak: <i>"Az ártatlan álmodik / Ahogy neked is kellene, Szendergő, Szendergő"</i>. Hiszen éppen Bill az, aki nem nevezhető ártatlannak, és ő az, aki nem tudta elég éberen nézni a helyzetét. Vagyis, ha ártatlan lenne, akkor a halálával békében nyugodhatna. Így viszont egyáltalán nem. Ekkor Selma, az "angyal" megérinti Bill homlokát, ezzel feléleszti Bill egyik lélekrészét (mondjuk: a lelkiismeretét) és a bocsánatát kéri. Bill szelleme felkel (hátrafelé lépnek pár lépést). Különleges, ahogy Bill a befejezetlen festésnél pár ecsetvonást tesz - ahogy a régi hagyományok szerint egy szellem is tenné.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXhGBB0lesD4iL53K7fzLeawdXYDOcaixpRkcAs-Hi4TwI-GQH59ZH3jJEkvNFTI1iWIplmfuWTOoCd1Kr_Dsp6WzeU3o0w_iBby8AMtY7BgRGD96jTseYnQs2XhLxrSkO5KVzNoNU_6Y/s1600/bscap0009.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="136" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXhGBB0lesD4iL53K7fzLeawdXYDOcaixpRkcAs-Hi4TwI-GQH59ZH3jJEkvNFTI1iWIplmfuWTOoCd1Kr_Dsp6WzeU3o0w_iBby8AMtY7BgRGD96jTseYnQs2XhLxrSkO5KVzNoNU_6Y/s320/bscap0009.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgAcgz7j7JHkCvwiMRNxbk41EWGMaMOYqqbc_meZsRjfsAUAmMK3EtSSO-DKnuU6xsuVLRU_095gW3XlnUJbrYBU9mFa5ZFrg47nXpD5cvinpSLibVO5BEMsqCCiws2uxFOJiW4oUVCfM4/s1600/bscap0006.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="136" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgAcgz7j7JHkCvwiMRNxbk41EWGMaMOYqqbc_meZsRjfsAUAmMK3EtSSO-DKnuU6xsuVLRU_095gW3XlnUJbrYBU9mFa5ZFrg47nXpD5cvinpSLibVO5BEMsqCCiws2uxFOJiW4oUVCfM4/s320/bscap0006.jpg" width="320" /></a></div>
Selma szerint a butasága miatt ő az oka a dolgok rosszra fordulásának. Az álomszerű képben megjelenő fia mondja, hogy "csak azt tetted, amit meg kellett tenned". Mert Selma mindezt csak a fia miatt tette, azért hogy Gene az életet teljességében megtapasztalhassa. Bill megbocsájtásához az kell, hogy a kígyó (az egó) levesse bőrét (ami a tiszta énjét rejti), egy könnycsepp lehulljon (őszintén megbánja, amit tett).<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj2v0Rn9iRIl9dAm9FE_rERkCUESLbv-uBo3QAr_IMGn3J_Bk1gbPl59IuUuMju8JlNOJDSQlL-I7nEAutzEJ8bi7QVL0cgC-t-K6D_398QETL1vjyMXrkABXeN0KlROSBGNiIfLiNFR5M/s1600/bscap0010.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="170" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj2v0Rn9iRIl9dAm9FE_rERkCUESLbv-uBo3QAr_IMGn3J_Bk1gbPl59IuUuMju8JlNOJDSQlL-I7nEAutzEJ8bi7QVL0cgC-t-K6D_398QETL1vjyMXrkABXeN0KlROSBGNiIfLiNFR5M/s400/bscap0010.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A zászló, mint a realitásra ébresztő fenyegetés (csillagok, mi?)</td></tr>
</tbody></table>
Bill szellemének megbocsájtása után Selma kilép a házból. Az ellene induló gépezetre az amerikai zászló figyelmezteti. Ekkor a feleség, Linda egyik lélekrészével (mondjuk: lelkiismeretével) beszél, aki felrázza. A kihagyott szívdobbanás után a rózsának tövist kell növesztenie, hogy a szándékát megvalósítsa.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh3_pvXOwTJsXDVO0erg6i9W-uNq_5VfPEqDMLSJ11ppMd8apV0moeuVgdFbzejGfxcTKyIBeJhGMsvbIRK5Xp0deJ01gM5TKFfrDxuJNiHPOWr70VrKl9u4VWFsvjW9CALKvqfNXS9VyE/s1600/bscap0000.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="137" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh3_pvXOwTJsXDVO0erg6i9W-uNq_5VfPEqDMLSJ11ppMd8apV0moeuVgdFbzejGfxcTKyIBeJhGMsvbIRK5Xp0deJ01gM5TKFfrDxuJNiHPOWr70VrKl9u4VWFsvjW9CALKvqfNXS9VyE/s320/bscap0000.jpg" width="320" /></a></div>
Nagyon érdekes kép, ahogy Bill fentről, az ablakból figyeli, hogy Selma (vagyis az őt játszó Björk) nyír hasábfákra fekszik. A Björk szó jelentése ugyanis 'nyír'. Ez pedig pontosan az a mód, ahogy álmainkban látjuk a valóságot. Az élő szent Nyírfát Bill önző tette a további életre képtelenné széthasogatta.<br />
A dal végén Selma (őszintén) bocsánatot kér a mindenségtől. Mert csak azt tette, amit tennie kellett.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiziHKjgJgTh_ohJLd0hqO6c1DFmqLLcJRbnOL17RB7WFnuAkFJj2LvHY1yjOqdPVbpSNGhxuRoG1edGfX-ixyMgRMvYzO24lfmgGCW999Q5OH0V9CXZw39Au5-MXcSOltMyY82G-4dIpE/s1600/bscap0011.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="170" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiziHKjgJgTh_ohJLd0hqO6c1DFmqLLcJRbnOL17RB7WFnuAkFJj2LvHY1yjOqdPVbpSNGhxuRoG1edGfX-ixyMgRMvYzO24lfmgGCW999Q5OH0V9CXZw39Au5-MXcSOltMyY82G-4dIpE/s400/bscap0011.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<h3>
A Megváltó</h3>
Vajon Jézust el tudjuk-e képzelni olyannak, akiben mennyei, angyali minőség jelent meg?<br />
Vajon Selmát el tudjuk-e képzelni Megváltóként?<br />
Selma az élete árán is meg akarja menteni a fiát. Ha benne angyali minőség öltött testet, akkor egészen másképp hangzanak azok a szavak, amelyek korábban önzőnek tűnhettek. <i>"Annyira szerettem volna egy kisbabát a karomban tartani."</i> Vagyis a mindenekfölötti szeretetet szerette volna működtetni. Esélyt adni a kis szellemnek (Gene, mint 'genius' - szellem), hogy megtapasztalhassa a világot, biciklizhessen, akkora örömmel, amekkorára csak egy őszinte gyermek képes, csomagolja majd be a kenyeret, hogy az ne száradjon meg és vesse be az ágyát - mert ezek megidézhetik az angyalokat. Tanuljon, és az autótolvaj bandákat kerülje el messzire.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiqIUaG_JTqiswwM278v8_LC8HzdHBYBXvZbXyP7qlICBoydgeFS6RMYZyTLJm5fqycSqkFOAATtPgpwpnX3ctjgu-gOC1LYY0ugBtkGQfh08umJGNmHKMkvGh9Ng3pFYUGXVnz3KLvaCE/s1600/bscap0015.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="170" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiqIUaG_JTqiswwM278v8_LC8HzdHBYBXvZbXyP7qlICBoydgeFS6RMYZyTLJm5fqycSqkFOAATtPgpwpnX3ctjgu-gOC1LYY0ugBtkGQfh08umJGNmHKMkvGh9Ng3pFYUGXVnz3KLvaCE/s400/bscap0015.jpg" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEikJxJbhkQBTkt8r2vWERigWGw179ag2SztaC8XIM19SATbnAQS3x4-enZoTnm75hJjdv9ql7m1zPmFiUunT3-O6wDz64i7LZCtuX_Ozs_R8gZ87q7bmxvklku-b86EYniXv_zJw-WPyUE/s1600/bscap0015_.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="247" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEikJxJbhkQBTkt8r2vWERigWGw179ag2SztaC8XIM19SATbnAQS3x4-enZoTnm75hJjdv9ql7m1zPmFiUunT3-O6wDz64i7LZCtuX_Ozs_R8gZ87q7bmxvklku-b86EYniXv_zJw-WPyUE/s400/bscap0015_.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
Selma Megváltó, mert a teljes saját sorsa elé helyezi a fia sorsát. És egészen másképp fog hangzani az, hogy <i>"Selma / You're the one to blame"</i>.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjv5HOHVJaE5XAPFovDhYlmPoa4FE8l1wPxd3TP98SlueyMDuNpKN6NFJN3y18d7Hk04s9v_wWdPBhh7wqfzSjLZtt-tO14-4VvXKZXhQQV4X88sG1bzTa__jN1TYw-iyqdfm5gPLnaAKk/s1600/bscap0014.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="136" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjv5HOHVJaE5XAPFovDhYlmPoa4FE8l1wPxd3TP98SlueyMDuNpKN6NFJN3y18d7Hk04s9v_wWdPBhh7wqfzSjLZtt-tO14-4VvXKZXhQQV4X88sG1bzTa__jN1TYw-iyqdfm5gPLnaAKk/s320/bscap0014.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
(A szemorvos viselkedését, nevezetesen, hogy az előtte megjelenő angyal minden kérésébe azonnal beleegyezik, azt a színész Breaking the Waves karakterével magyarázhatjuk, aki ott egészen másképpen reagált egy angyal megjelenésére.)<br />
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi4_qlnoLT7uAYyzmqcbZvAWCC3AsI2rnU7iWaK4NSu5Mfg2eWV6vn7GgFBWcW-sb2Q2sR30R-YA8D2V2xE_xlRNUrTV2zJbojAcRGT-D1OFwx8sY7RHBHCS2ti-iKuhT4O63pqwinN9kc/s1600/bscap0012.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="136" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi4_qlnoLT7uAYyzmqcbZvAWCC3AsI2rnU7iWaK4NSu5Mfg2eWV6vn7GgFBWcW-sb2Q2sR30R-YA8D2V2xE_xlRNUrTV2zJbojAcRGT-D1OFwx8sY7RHBHCS2ti-iKuhT4O63pqwinN9kc/s320/bscap0012.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A Júdás-csók</td></tr>
</tbody></table>
Selma még elmegy egy utolsó musical próbára. Ott azonban elárulják és kihívják a rendőröket. Még egy Júdás-csókot is láthatunk. Az amerikai álom megvalósulása helyett az amerikai gépezet indul be és emészti el Selmát.<br />
<br />
A gyermekkor után bekövetkező vakság az emberiség eredendő bűnének látszik. És Selma feláldozza magát, hogy ezek az emberi lények végre LÁSSANAK.<br />
<br />
<h3>
Oldrich Novy</h3>
Ha Selma egy angyal, akkor ki az apja?<br />
Az utolsó vacsorán - vagyis bocsánat: próbán -, majd kicsit később, Oldrich Novy megjelenésekor a bírósági tárgyaláson is hasonló dal hangzik el. A fő téma, hogy <i>"elkaptok, ha zuhanok"</i>. Az első esetben ez úgy hangzik, hogy ha megbotlok, azonnal rám vetitek magatokat, hogy elkapjatok és végezzetek velem.<br />
Oldrich Novy egy cseh színész volt. Maga a név azonban lenyűgöző angol-nyelvű asszociációkat indíthat be valaki olyasmiről, ami ősi (old), régen még gazdag (rich) volt, és esetleg új (novy) is lehetne. Az Oldrich az Ulrich cseh változata, ami pontosan az örökség/hagyományozódás és a (ric) hatalom szavak összefűzése (vagyis: hagyományozódott gazdagság/hatalom).<br />
<br />
Felszínes megtekintésre azt láthatjuk, hogy Selmát a musicalek iránti vágya vonzotta Amerikába. A musicali szépség iránti vágya pedig főleg Oldrich alakjában jelenik meg. Mindez pedig egy hatalmas önbecsapás, hiszen az amerikai realitás egészen más.<br />
<br />
Egészen elképesztő viszont a jelenet, ha a szimbólumokat behelyettesítjük. Itt Oldrich az Atya(isten). Selma Amerikába, vagyis az ígéret földjére, vagyis az anyagi világba az Atya ígérete miatt jött, hogy itt földöntúli szépségű dolgokat élhessen meg. Még Oldrichtól egy isteni sztepptáncot is láthatunk a képesség kinyilatkoztatásaként, amit mindenki csak csettintéssel és helyeslő tapssal tud kísérni. Selma pedig megmutatja, hogy ő is a "családhoz" tartozik.<br />
<br />
Selma itt az önfeláldozásra készül, hogy a LÁTÁS adományát megadja - a fiának, de példamutatásával az összes emberi lénynek. Két dolgot mondat ki kétszer is Oldrich-csel: ha Selma ezt az áldozatot meghozza, az nem lesz Oldrich ellenére (<i>"I didn't mind it at all / That you were having a ball / At my musical"</i> majd <i>"I don't mind it at all / If you're having a ball / This is your musical"</i>), másrészt pedig az egész végén Ő, "Oldrich" fogja várni (<i>"I'll always be there to catch you"</i>).<br />
<br />
Ugyancsak hátborzongató, hogy ugyanez a színész volt a Cabaret nevű musicalben a konferanszié, angol kifejezéssel: a Ceremóniamester ("Master of Ceremonies").<br />
<br />
A film kérdése tehát, hogy meg tudjuk-e szerezni a LÁTÁST, amit a Megváltó áldozata hozott el, ami egy Új (csehül: Novy) világot teremthetne meg. Mert a fiúnak, Gene-nek a szemorvosnál magát Novynak, vagyis a Novy családhoz tartozónak kell vallania.<br />
<br />
<h3>
Az Új világ</h3>
Selmát elítéli a bíróság. Még egy Luke nevű nevetséges ügyvéd is megjelenik (szerintem egy hatalmas fricskaként). Selmát a halálsorra készülnek átvinni és az imádsága: egy musical.<br />
<br />
A halálsorról a kivégzésére vezető úton ismét megjelenik az "angyal", aki sorra látogatja a végzetükre váró férfiakat, köztük a Bibliát olvasó fegyencet.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-c9edjYyN1_tsbG1hFCRWW3R6VsdwBqoi2Jx0UBGXzlbaNijnxBS6calXrxrDMhhiygUTUxr3PPVxFbM80C7ukNnNO9P4ur3vRjmnrJN8E_UK2M5GqyPIMY68hOd61HzKdEpKuML0OCQ/s1600/bscap0013.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="136" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-c9edjYyN1_tsbG1hFCRWW3R6VsdwBqoi2Jx0UBGXzlbaNijnxBS6calXrxrDMhhiygUTUxr3PPVxFbM80C7ukNnNO9P4ur3vRjmnrJN8E_UK2M5GqyPIMY68hOd61HzKdEpKuML0OCQ/s320/bscap0013.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
Idegtépő percek után a kivégzés lezajlik, behúzzák az előadás függönyeit. A fegyőrnő döbbenten nézi a kivégzés helyszínét. A kamera tovább emelkedik, és itt hagy bennünket a vak SÖTÉTSÉGBEN.<br />
<br />
A szereplők felsorolásakor elhangzó dal már az "Új Világ" (Új, mint Novy). Ebben megtudjuk, hogy Selma hova is került: <i>"I'm softly walking on air / Halfway to heaven from here / Sunlight unfolds in my hair"</i>.<br />
<br />
A film kérdése tehát, hogy az Amerika, az "Új világ" - vagyis az anyagi
világ - lehet-e Új (mint Novy) világ? Mert az Áldozat megtörtént.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhiLQ_LxRtiZeZwmdsrcxQKZCvepZF5jsHtmrrBm4-mD-f2-TFbzloq3vD6TSx1BEEwR7KGJR2IVZ-5Jqo41nhdVEAG6bYxCkcAbdVdfrGaf4tUbS0PkaZ51O4cqLAqAbUE1D-dS-Hlj4k/s1600/bscap0017.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="136" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhiLQ_LxRtiZeZwmdsrcxQKZCvepZF5jsHtmrrBm4-mD-f2-TFbzloq3vD6TSx1BEEwR7KGJR2IVZ-5Jqo41nhdVEAG6bYxCkcAbdVdfrGaf4tUbS0PkaZ51O4cqLAqAbUE1D-dS-Hlj4k/s320/bscap0017.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
Az angyal (angel), vagyis a táncos (dancer) eljött ide, az emberi világ totális SÖTÉTSÉGébe, hogy a LÁTÁS adományát megadja.<br />
A film kérdése tehát, hogy a földöntúli minőséget ajándékként tekintjük-e, vagy kiirtjuk a világunkból.<br />
Az, ami ősi (Old) és régen annyira gazdag (Rich) volt, az lehet-e Új, az új évezredben?<br />
A film szerint a tét "mindössze" annyi, hogy elkövetkezik-e az "Utolsó dal". Aki lát, az olvashatja:<i> "They say it's the last song. They don't know us, you see. It's only the last song if we let it be."</i><br />
<br />
A nagy kérdés tehát, hogy a filmet nézve megpróbálkozunk-e LÁTNI?<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgWCyHVunxL_jsMO7_tZgQave482o1cqwG_8lbDlCX0Gyv6Tc61TXHGrxgCUfNGfBC6qw2ms1jg8U_NAUIp8_1B7yWr_0AeY5K_HlrhauZ1PetfhBmrXiCFz_P5iSB0P07bsuB55AIJNfU/s1600/bscap0016.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="272" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgWCyHVunxL_jsMO7_tZgQave482o1cqwG_8lbDlCX0Gyv6Tc61TXHGrxgCUfNGfBC6qw2ms1jg8U_NAUIp8_1B7yWr_0AeY5K_HlrhauZ1PetfhBmrXiCFz_P5iSB0P07bsuB55AIJNfU/s640/bscap0016.jpg" width="640" /></a></div>
Cs. Véghttp://www.blogger.com/profile/08236038143480931984noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4232684409967743787.post-8186282376817469072016-04-27T08:00:00.000+02:002016-04-28T10:54:36.536+02:00Isteni golfjátszmaAz Ádám almái c. film egyik elemzése <br />
<a href="http://elmondo.blog.hu/2008/04/07/adam_almai_1">http://elmondo.blog.hu/2008/04/07/adam_almai_1</a><br />
elején olvashatjuk a következő viccet:<br />
<br />
<blockquote class="tr_bq">
<i>Mózes, Jézus és egy szakállas öregember golfozik. Mózes is és Jézus is elvétik a célt. A szakállas öregember jön, hosszan céloz, ám az ütés így is pocsék, és a labda teljesen más irányba száll. Egy klubház tetején landol végül, ahonnét az esőcsatornába gurul, majd a sövény mentén bele a tóba egyenest egy tavirózsa-levélre. Történetesen épp egy béka ül ott, aki, hamm, bekapja, ám még ugyanebben a pillanatban őrá is lecsap egy gólya. A béka, már a levegőben, haláltusája közben eltátja a száját, és hopp, a kihulló labda egyenest a lyukba esik. Mózes mindezek után némi rezignációval szól oda Jézusnak: "Mondtam már, hogy utálok apáddal golfozni?!"</i></blockquote>
<br />
A viccben 'Mózes' persze a szűkfókuszú racionalitást képviseli, míg 'Jézus' talán a világ lelki megközelítése lenne.<br />
Számomra lenyűgöző, ahogy a -talán alvó- klubház felébresztése, az eltömődni készülő esőcsatorna felrázása, a tó békátlanítása és a gólya megetetése megtörtént.<br />
Aki pedig béka, az jobb, ha csukva tartja száját, bármilyen tavirózsás környezetbe vitte eddig a sorsa, és féken tartja a mohóságát.<br />
<br />
És ebből a hatalmas 'parabola' tanításából ez a 'Mózes' semmit sem értett...<br />
(A repülő labda íve is 'parabola', de a szó másik jelentésében: "jelképes történetet, példázat, amely erkölcsi tanítást tartalmaz".)<br />
<br />
A vicc pedig talán még ennél is messzebb vezet. Ahol a 'szakállas öreg' golfozik, ott a golfozók 'klubháza' talán a templom. A koppantás a tetőn viszont mindenképpen az Ég hívása. A 'labda' útja ezután a szűknek és korlátozónak tűnő (eső)csatornában indul (az eső az égből érkező 'víz', amit a csatorna adott módon és helyre vezet), majd a sövény mellett folytatódik, amit a 'labda' úgy élhet meg, hogy az útja ekkor már az ég felé növekvő lények/növények útmutatása mellett és kíséretében vezet. Ez az út pedig a tavirózsás öröklét Paradicsomába visz. A paradicsomi tavat viszont a gólya, az öröklét szeráfja őrzi, az illetékteleneket onnan eltüntetve. (A 'szeráf' szó a 'száraf' igéből származik, így tüzes, elemésztő lényt jelent.) <br />
És a 'labda' végül célba ér.<br />
Mindez egy lenyűgöző ívű parabola, "példázat, amely erkölcsi tanítást tartalmaz", arról, hogy hogyan érhet célt az embert, milyen utat kövessen, viszont mi ne legyen, mit ne tegyen, ha nem akarja, hogy végül kivessék a Paradicsomból.<br />
<br />
<br />
Nagyobb intelligenciát jelent, ha valaki egy jelsorozatként észlelhető rendszernek nagyobb összefüggéseit látja át. Itt pedig egy összehasonlíthatatlanul nagyobb intelligencia jelent meg.<br />
<br />
A filmelemzés írója szerint <i>"A vicc gyenge - a szavazáson 5-ből 3,9 pont, amit nehéz elképzelni, hogy nem a beküldő szűk baráti köre tornázott föl ennyire -, a filmmel kapcsolatosan mégis releváns. Őrült kavalkád."</i><br />
<br />
(Az Ádám almái c. filmet másutt részletesen elemeztem.)<br />
<br />
A vicc szerintem nagyon jó, de azt 'mózesi' analizáló, töredékekben gondolkodó racionalitással nehéz követni; ahhoz éppen az egész ívet átfogó képi látásmód szükséges.<br />Mennyi lehetne a vicc értékelése egy hiteles szavazáson? Talán a 3,9/5-nél is sokkal kevesebb?<br />
A értékelés talán éppen azt mutatná meg, hogy mennyire vagyunk okoskodó 'Mózesek' vagy pedig van érzékünk az 'Egészhez'.Cs. Véghttp://www.blogger.com/profile/08236038143480931984noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4232684409967743787.post-880087641274806042016-04-19T11:00:00.000+02:002016-04-28T22:53:30.361+02:002016-04-19 -- dreamN<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/wbIRkD11QAA/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/wbIRkD11QAA?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg0pIaVBveaYrkUOiGc5OIxBhUHsteaFA7ZCw9pmC5au2Fh6IPzwbOTIggnSQPICwi79dyH5tFi4x_ksuTLpJWUwOVuvD7XIrEXa2mWcCefDcTPxHOvTunV82uAX61N7bpwJhlnYCw1DQg/s1600/dreamN-2.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="72" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg0pIaVBveaYrkUOiGc5OIxBhUHsteaFA7ZCw9pmC5au2Fh6IPzwbOTIggnSQPICwi79dyH5tFi4x_ksuTLpJWUwOVuvD7XIrEXa2mWcCefDcTPxHOvTunV82uAX61N7bpwJhlnYCw1DQg/s640/dreamN-2.jpg" width="640" /></a></div>
<br />Cs. Véghttp://www.blogger.com/profile/08236038143480931984noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4232684409967743787.post-79169986835100387412016-04-17T20:00:00.000+02:002016-04-21T09:15:32.350+02:002016-04-17 -- toEternity<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe width="320" height="266" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/G3eEZGdqyrw/0.jpg" src="https://www.youtube.com/embed/G3eEZGdqyrw?feature=player_embedded" frameborder="0" allowfullscreen></iframe></div>
<br />Cs. Véghttp://www.blogger.com/profile/08236038143480931984noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4232684409967743787.post-7548667622233350482016-03-28T21:10:00.001+02:002016-03-29T16:45:44.096+02:00Antikrisztus - Az Elmúlás gyásza<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://upload.wikimedia.org/wikipedia/en/6/6d/Larsvontrierantichristposter.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://upload.wikimedia.org/wikipedia/en/6/6d/Larsvontrierantichristposter.jpg" width="233" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<i><span style="background-color: yellow; font-size: xx-small;">A
"Világhagyomány" módszer szerint a filmek és más alkotások
értelmezésének egy kulcsa, ha azokat álomszerűen, adott
szimbólum-helyettesítésekkel újraélt helyzeteknek tekintjük. Ezért az
elemzést csak a <span style="color: red;"><b>film megnézése UTÁN</b></span> célszerű olvasni, különösen, mert - <span style="color: #cc0000;"><b>SPOILERS </b></span>-
a történet kulcsmomentumai is elhangzanak. Az elemzési kísérlet - mint
hipotézis - úgy ellenőrizhető, hogy az így átfogalmazott, lényegében
esetleg teljesen másról szóló történet ráilleszthető-e az eredetire, és
megmagyarázza-e annak hangsúlyait és sajátosságait.</span></i><br />
<div>
<i><span style="background-color: yellow; font-size: xx-small;"><br /></span></i></div>
<br />
<div style="text-align: left;">
Lars von Trier szinte minden művében a szélsőségekig megy el, ami komoly pszichés megterhelést jelent a nézők számára, különösen azoknak, akiknek ismeretlen az emberi belső gondolkodási, pontosabban világmodellezési mód, a szimbólumok világa. Az ember ugyanis legbelül szélsőségekben éli meg világának a számára nem érdektelen részét. Azonban mindezt a racionalitása szocializálja, egy külső értékrendszer által elfogadható keretek közé szorítja. A szélsőséges ábrázolások így egyrészt az emberi tényleges világlátást képesek megmutatni. Másrészt, egy jelenség az extremitásában megmutatva-manifesztálódva válik jól tanulmányozhatóvá, karakterisztikussá, míg a kisebb fokozatai csak "maszatolások", amikor a környezet elfedheti a tényleges kilétet és annak következményeit.<br />
<br />
Az Antikrisztusról alkotott vélemények között hallhatjuk, hogy feleslegesen megy el a szélsőségekig, annak nincs tényleges művészi értéke. Másrészt a történetben a férfi és a női világ kibékíthetetlen szembenállását próbálják keresni, mivel a filmben megjelenik a "nőirtás" (a középkori boszorkányüldözések) és az eredendő női bűnösség koncepciója. A kulcsszimbólumok megtalálásával viszont könnyen felfejthető, hogy a film milyen kérdéskört próbál körüljárni. A szélsőséges jelenetek "csak" azt mutatják, hogy az alkotó mennyire lényegesnek ítéli meg ezt a kérdést és mennyire mélyen éli át ennek a fontosságát. A "Nő" (ez a szereplő megnevezése: "She") itt maga az érző ember megjelenítése. A film kérdése tehát az, hogy az érző embernek van-e joga az életre?, mivel az kiszámíthatatlansághoz ("káosz"), sőt, életveszélyhez vezethet. Vagyis: van-e az érzelmeknek, illetve a világ érzelmi alapú érzékelésének létjogosultsága? Mivel az érzés belső és egyéni, így ez azt a kérdést is implikálja, hogy élheti-e az ember a saját életét? <br />
<br />
<h3>
"Terápia"</h3>
Ha csak a jelenségek szintjén vizsgáljuk, már akkor is megragadható a két szereplő gyökeresen ellentétes viszonyulása. A férj, a "Férfi" ("He") szinte teljesen érzelemmentes, míg a "Nőt" szinte katatón állapotba viszi a gyász. A férj ugyan látványosan zokog a temetés során, de a későbbiek alapján kétséges, hogy ez mennyire mély érzésből fakad, és nem csak a "<i>tipikus </i>válaszreakciónak" való megfelelés. <br />
Önmaga szerint a férj mindent mindenkinél jobban tud; főleg a nőnél, akivel a vélt szellemi felsőbbrendűség hangnemében beszél, de a kollégájánál is. Bármilyen vélemény igazságtartalmát a tényleges eredmény igazolja, így eldönthetjük, hogy mennyire volt valós a Férfi vélekedése. A Férfi elkezdi a feleségén a "terápiát", bár rokoni viszony esetén ezt nem lenne szabad. Ugyancsak figyelmeztető jel, hogy a Nőnek szüksége lenne a testi kapcsolatra, de ha a férj a terapeuta, ez is konfliktusforrás.<br />
<br />
Gyermekük elvesztése inkább a szerencsétlen körülmények összejátszása, baleset, mint felelőtlenség. A férfi azonban elfogadja, hogy a Nő önmagát hibáztatja, hiszen ez alapot ad arra, hogy a terápiáját folytathassa. Ugyan egy-két rövid mondatban megemlíti, hogy önmaga is hibáztatható lenne - <i>"Én is ott voltam. Megakadályozhattam volna"</i> - de ennek semmi súlya nincs.<br />
<br />
A férfinak a helyzethez való hozzáállása egészen rémisztő: gyakorlatilag egy egyszerű(nek látszó) intellektuális kihívásként tekinti a felesége gyászát, egy izgalmas szellemi kaland lehetőségeként. Az együttérzésnek tehát nyoma sincs benne, így a helyzet lényegét és mélységét sem tudja megközelíteni. Már-már szinte komikus, ahogy "segíteni" próbál, kb. a mai ezoterikus önfejlesztő hablatyok szintjén. (Különösen az ilyen ezoterikus-"széplelkek" irtóznak a hasonló filmektől és az azokban ábrázolt súlyos kérdésektől, illetve a saját tényleges belső világlátásuktól és általában véve a teljes tartományában megjelenő valóságtól.)<br />
<br />
A film nagyon pontosan megmutatja, hogy a Nő valójában mit várna el a Férfitól: azt, hogy a fájdalmát megértse, átérezze, vagyis: együttérzést. Mivel a Férfi erre egyre inkább képtelennek látszik, így a megértés a Nő szerint csak úgy lesz lehetséges, ha a Férfi is átérzi azt, amit ő. Hátborzongató eseménysorozatban, szinte szájbarágósan, pontról pontra mutatja meg a Nő, hogy mit gondol az egész helyzetről:<br />
<ul>
<li>az úgynevezett "terápiáddal" te valójában kasztrálni akarsz engem</li>
<li>ez a létezés öröme helyett a fájdalomba vezet (a vér)</li>
<li>amikor b@sz@kodsz velem, az valójában sebet ejt rajtam ("screw")</li>
<li>te az úgynevezett "terápiáddal" valójában a sebemben vájkálsz</li>
<li>neked is érezned kellene, ahogy engem visszahúz a gyász</li>
</ul>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0UTmHdrcKRKF8_eps3Kn-BHJCj7VuGPlZ6zI0T5EUTqi4U6IM1j3ZD3aHSBAikmVqFFwnfke6EQ4ZKZZwpwCidygvGjm_2dX4bVvYB32LLFh_UO96GK1tYe-DIQOa9VkRLDsX5lKByOk/s1600/bscap0012.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="135" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0UTmHdrcKRKF8_eps3Kn-BHJCj7VuGPlZ6zI0T5EUTqi4U6IM1j3ZD3aHSBAikmVqFFwnfke6EQ4ZKZZwpwCidygvGjm_2dX4bVvYB32LLFh_UO96GK1tYe-DIQOa9VkRLDsX5lKByOk/s320/bscap0012.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A terápiáddal valójában a sebemben vájkálsz</td></tr>
</tbody></table>
Az utolsó kép már teljesen álomszerű. Az álmokban gyakran előfordul, hogy egy jelenség egy hangzásilag hasonló tárgy képét veszi fel. (De az álmoktól a Férfi idegenkedik, így a nyelvezetük is ismeretlen a számára: <i>"De az álmok már nem érdeklik a modern pszichológiát. Freud halott, nem?"</i>)<br />
A köszörűkő ugyanis angolul "grindstone", ez közel van az első rész címében is szereplő "grief" - fájdalom, bánat szavakhoz, de a sír(hely) jelentésű "grave"-hez is. Sőt, a "sírkő" a hasonló hangzású "gravestone". Ráadásul a "grave" "vésés", a "grind" pedig "darálás", "őrlés" jelentésű is. (Ugyancsak kapcsolódhat: "grind one's teeth" - "a fogát csikorgatja".)<br />
A kép így szinte szó szerint kiolvasható: "a gyásszal kapcsolatos fájdalomban őrlődök, aminek a súlya visszahúz". Ezt kellene a Nő szerint megérteni, átérezni a Férfinak, de arra sajnos képtelen. Még akkor is, amikor a Nő mindezt vele átéleti.</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<h3>
Az "Antikrisztus"</h3>
A Férfit vagy a Nőt jelöli a címben szereplő Antikrisztus megnevezés? Azt gondolhatnánk, hogy a Nőt, hiszen a filmcímben az utolsó T betű a Nő (a Vénusz) szimbóluma. A "Nő" a filmben az érző emberi lényt jelképezi, és itt a történetben a Golgota-járását, keresztútját, szinte keresztre feszítését láthatjuk. Mivel ezt a Férfi okozza, így ez arra utal, hogy a Férfi az Antikrisztus.<br />
<br />
Szó szerint a görög "Khristos" - "felkent" jelentésű, de ez a héber Biblia "mashiach", vagyis "messiás" kifejezésének a fordítása, ami "Megváltó" jelentésárnyalatú is. Nagyon egyszerű érveléssel azt mondhatjuk: a Férfi képtelen volt "megváltani" a Nőt, a gyásza fájdalmából kiléptetni, így a Férfi az Antikrisztus.<br />
<br />
Van még további érv is. A Férfit megjelenítő színész, Willem Dafoe a Jézus utolsó megkísértése című filmben magát Jézust játszotta. A film felvetése szerint, ha a hétköznapi, egyéni életét éli az ember, az valójában az ember életének az elvesztegetése: az embernek fel kell áldoznia magát egy magas értékrend szempontjainak, mert csak azzal hagyhat maga után tényleges örökséget. Az "Antikrisztus" éppen ezzel ellentétes kérdést tesz fel: joga van-e az embernek önmagához? Az ottani megváltó Jézus helyett, aki az örök életet mutatta meg, a Férfi itt most a halált hozza el.</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
<h3>
"Káosz uralkodik"</h3>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhu4SM5k3KaBgtz4g-00REk5oG32nqoi54Sbw4qNxfKVnCW_EZaZrPlFRfZlmEF2d_JlNyG8266Uwc7LkfFr51biHcHGjK0JmsjmkK0eQ6aqjZ_Mb8FVWsJ89s6vkUwITiJOcjcLPCkuM8/s1600/bscap0014.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="135" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhu4SM5k3KaBgtz4g-00REk5oG32nqoi54Sbw4qNxfKVnCW_EZaZrPlFRfZlmEF2d_JlNyG8266Uwc7LkfFr51biHcHGjK0JmsjmkK0eQ6aqjZ_Mb8FVWsJ89s6vkUwITiJOcjcLPCkuM8/s320/bscap0014.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">"Kikapcsolódás" - "special time"</td></tr>
</tbody></table>
Amikor a végzetes baleset megtörtént, a kisfiuk kiesett az ablakon, akkor a pár éppen szeretkezett, vagyis a saját örömükkel, önmagukkal foglalkoztak, szinte lekapcsolták a külső világot. Az időbeli egymásutániság nem jelent feltétlenül oksági viszonyt. Az emberi belső "mágikus" látásmód viszont összefüggéseket keres. A Nőben így felmerül, hogy nem az tette-e gondatlanná, hogy önmagával, önmaga örömével foglalkozott? Vagyis: van-e joga az embernek a világban önmaga örömét keresni? Bűn ez? Ez a (kisfiukként megjelenített) jövő elárulása? Mivel a kisfiú a macijának akarta megmutatni a hóesést, vagyis a világot, így ezt is kérdezhetjük: joga van-e az ilyen kaotikus lélekszerkezetnek, mint amilyen az érző ember, kilépni a világba, a kezébe lehet-e adni a jövőt (a macit, a kisfiút)? A "Férfi" nem is érti a "Nő" problémáit.<br />
<br />
A történet első fele köznapi szinten, a második fele pedig víziószerűen könnyen értelmezhető. A történet mélyében azonban szinte teológiai mélységekkel találkozhatunk. A "Nő" mint érző emberi lénnyel szemben a "Férfi" egy sajátos értékrendnek a képviselője, aki a felső szellemvilágnak, különösen a kereszténységnek a mércéjét jeleníti meg, aminek az itt látható formájában nincs igazi kapcsolata a valósággal, így steril és felszínes. <br />
<br />
Elhangzik egy párbeszéd a szabad akaratról. <i>"Mindig távolságtartó voltál velem és Nickkel"</i> - mondja a nő, és - <i>"te nem voltál ott"</i>, <i>"Sosem érdekeltelek téged"</i>. A Férfi figyelmezteti, hogy ez a Nő kívánságára történt: <i>"Nos, valójában... Ezzel csak a te kívánságodat tartottam tiszteletben... Nyugalmat akartál, hogy írhass"</i>. Majd: <i>"Én úgy értettem, hogy te egyedül akarsz írni. Hogy te és Nick kettesben mentek ki Édenbe. Csak ti ketten. Hogy be tudd fejezni a szakdolgozatodat."</i> A szellemi tartomány általi (vélt) magára hagyottság valójában a szabad akarat következménye, ami pedig annak az eszköze, hogy az ember saját magát (önmagát, mint tézist) megvalósíthassa, vagyis ez a teremtőerő önálló működtetése. Magányában a "Nő" azonban elbizonytalanodik és félbehagyja a szakdolgozatát. A film azt mutatja, hogy a "témában" követendő cél, irány hiányában teljesen elmerül, de csak a jelenségek szintjén. A témával érzelmileg olyan szinten azonosul, amit már nem képes kezelni. A korábban rendezett gondolkodása (írásképe) szétesik. Szinte buddhai képpel: hallja az elmúlásban szenvedő világ sírását. Az Édennek az öröm megélése helyének kellene lenni, de <i>"akkor értettem meg, hogy minden, amit eddig szépnek találtam az Édenben, lehet, hogy valójában visszataszító. És így már azt is meghallottam, amit előtte sohasem. A mulandó dolgok sírását."</i><br />
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj-HUg1qe5qMdkUK9GcUEtNs6L48ey5tVmRd01DbXI89LUUEIEOBNrerCfpMvkh0LXovokge6Xrj-mePPHmKdI3ERrJCAyfxtxyB8wTNTC1wio3jNFFTkl0Sb6Fdn8J1YrgNPnUWvnI53A/s1600/bscap0004.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="168" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj-HUg1qe5qMdkUK9GcUEtNs6L48ey5tVmRd01DbXI89LUUEIEOBNrerCfpMvkh0LXovokge6Xrj-mePPHmKdI3ERrJCAyfxtxyB8wTNTC1wio3jNFFTkl0Sb6Fdn8J1YrgNPnUWvnI53A/s400/bscap0004.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A rókalyuk maga a sötétség és a veszélyes kiszámíthatatlanság</td></tr>
</tbody></table>
Van tehát a szellemi ideák rendezett és kiszámítható világa (a "Férfi") és van az elmúlásban őrlődő anyagi világ fájdalma (a "Nő"). A "Nő" (vagyis, az érző ember) képe a sötétség mélyébe vivő lyuk, ami szinte bármilyen borzalmat rejthet (a rókalyuk). A "Férfi", az ideák képe a magas és vaskos, de kiszáradt és élettelen - sőt, életidegen! -, steril fa.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjHTC_zurA3pXPeYImRaw0T7opa9o4jkZWRbVHwtolmd2BwhzLGfqUpUIO83Gve4uPftAA91uzYKlQPkK3XRNi8bAIR4srpGMrDbgVdoSVnPJQntDq7HjutcL8us5fr3PfbW8Fn-9p6ShM/s1600/bscap0002.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="168" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjHTC_zurA3pXPeYImRaw0T7opa9o4jkZWRbVHwtolmd2BwhzLGfqUpUIO83Gve4uPftAA91uzYKlQPkK3XRNi8bAIR4srpGMrDbgVdoSVnPJQntDq7HjutcL8us5fr3PfbW8Fn-9p6ShM/s400/bscap0002.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
Az anyagi világ valójában az érző élő lények hulláinak a mementója. Az elhalt lények testei táplálják az Életfa gyökereit. A valóság így a pusztulás, a bomlás gigantikus mementója, <i>"A természet a Sátán temploma"</i>. </div>
<div style="text-align: left;">
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5guT1zRGLNgszGB9_siJ1IK1rzSpRrLCUIGZbWD33I_V7muUKbvxA8DZbrza-fW0joTbnxVAFTrzl5HzV21GzN6i4gUC8Q5pG8dMLgde54ofQp1hGORN1_GSLD6wnsxUgiWLgXmeAlqc/s1600/bscap0006.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="135" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5guT1zRGLNgszGB9_siJ1IK1rzSpRrLCUIGZbWD33I_V7muUKbvxA8DZbrza-fW0joTbnxVAFTrzl5HzV21GzN6i4gUC8Q5pG8dMLgde54ofQp1hGORN1_GSLD6wnsxUgiWLgXmeAlqc/s320/bscap0006.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Éden kertjének Életfája gyökereit az elmúlás táplálja; itt ennek a tövében zajlik a torz unio sacra </td></tr>
</tbody></table>
</div>
<div style="text-align: left;">
<h3>
"A három koldus"</h3>
A "Férfi" többször is víziószerű átfogalmazásban látja, hogy a "Nő" mit él át, de egyik információval sem tud mit kezdeni. Az első kép az őz: elpusztult utódja hozzá van nőve, magával hurcolja. A második a bomlását megélő róka, aki fájdalmában önmagát marcangolja. <br />
A bomlás, vagyis az entrópia növekedése, a rendezettség csökkenése. Vagyis a káosz növekedése a világ sajátja. A steril ideákkal szemben a világban a <i>"Káosz uralkodik"</i>. De ne feledjük el, hogy ezt a Fájdalom (Pain) mondja, vagyis a teljes világ fájdalmával való együttérzés, sőt, azonosulás. A Róka elfogadja, hogy a természet sajátja a szétbomlás, a káosz, így viszont elfogadhatatlannak tartja, hogy saját tetteit bármilyen rend keretei között tartsa. Mivel a természetet a széthullás erői mozgatják, vagyis gonosz, és ő önmaga is a természet része, így önmaga is a gonoszság megtestesülése.<br />
<i>"Mire képes az Éden? Mást találtam az anyagaimban, mint amit vártam. Ha az emberi természet gonosz, akkor épp úgy a nők természete is. A női természet is. Minden nő természete gonosz. Nem a nők irányítják a saját testüket, hanem a természet."</i> Vagyis, ha a természet a káosz gonoszsága irányában jelenik meg, akkor hogyan lehetne az érző embertől mást elvárni? A Férfi (az ideák világa) ellenkezik: <i>"Kritikusan kellett volna viszonyulnod a témához... Ez csak a munkahipotézis volt. Ezzel szemben, te abban teljesen elmerültél"</i>. Sajnos, a Férfi tiltakozásának most sincs különösebb súlya.<br />
<br />
A Nő víziója is sokat mondó: a haldokló fiókát a (magas szférákban mozgó, érinthetetlen) sas felkapja és marcangolni kezdi. A terápiára hivatkozó "Férfi" valójában az elmúlás miatti fájdalomban őrlődő "Nőt" marcangolja, szinte belőle táplálkozik.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhkWKOH5dO7tSY02zjIH5m9hU7rPJqSwhcLKYbV6th1RaDSyVIeFUC5LJ6ogZsRY3PRibx4dJ_nRsBaMK6UpcLHdJ-vGjfAAaFLU_2YNL5ERfLstOAz5kGE70o0umTJuD4_RlSfyK3_Qtc/s1600/bscap0010.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="135" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhkWKOH5dO7tSY02zjIH5m9hU7rPJqSwhcLKYbV6th1RaDSyVIeFUC5LJ6ogZsRY3PRibx4dJ_nRsBaMK6UpcLHdJ-vGjfAAaFLU_2YNL5ERfLstOAz5kGE70o0umTJuD4_RlSfyK3_Qtc/s320/bscap0010.jpg" width="320" /></a></div>
A harmadik "koldus" a kétségbeesés, a reményvesztettség ("despair"). A "Férfi" túl messzire hatolt be a rókalyukba, a "Nő" lelkébe és onnan előásott valamit, egy hollót ("raven", ami szintén közel van a grieve és grave szavakhoz). A holló kétségbeesett kiáltozását a Férfi az élete veszélyeztetéseként ítéli meg. Elkezdi agyonverni, ami félelmetes előjele az elkövetkező történéseknek. Amikor a Férfi a befejezettséget jelentő harmadik koldusnak sem tudott adni, amikor ez a képtelennek látszó csillagállás is megtörténik, akkor már csak a pusztulás marad.<br />
<br />
Miért koldult, miért könyörgött a "három koldus"? Csak együttérzésért. A megváltásért.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEihDqTkfB0RmjQA0kUDFZLboJPMc_uDxG_H5F1AJwNVLqy1-QvtWvDb4BTgOsirE3CS6LgMTn9OkPr_JVmgCVoJoVRU6Uvf1zpDvPAAJcN9jzpXRtHXlsWCFhqcSwT6XKb86v03EAxdG-U/s1600/bscap0011.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="168" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEihDqTkfB0RmjQA0kUDFZLboJPMc_uDxG_H5F1AJwNVLqy1-QvtWvDb4BTgOsirE3CS6LgMTn9OkPr_JVmgCVoJoVRU6Uvf1zpDvPAAJcN9jzpXRtHXlsWCFhqcSwT6XKb86v03EAxdG-U/s400/bscap0011.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">"A három koldus"</td></tr>
</tbody></table>
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
<h3>
Jobb és Bal</h3>
A bohózatba illő "terápia" nem vezet sehova. A valódi fordulópont azonban akkor következik be, amikor a Férfi csalódik a Nőben. A korábbi fényképeken észreveszi, hogy a Nő rendre "kacsalábra" adta fel a kisfiúra a cipőt. A "Férfi" döbbenten nézi, hogy ez a "Nő" még azt sem tudja, hogy melyik a Jobb és melyik a Bal? Tévedni emberi dolog, de ennyire elemi szintű hibázások esetén lehet-e bármit is rábízni? Vajon nem ez a kiterjedt figyelmetlenség vezetett a kisfiú halálához, ami talán kevésbé baleset, inkább gondatlanság lehetett, sőt, az szinte már a szándékossággal összemérhető? Rábízható-e bármilyen jövő ilyen nagyságrendű kockázatra?<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjC-Jl8_sxOHnxbAHHt7TBPcoOT_a3Sj6fODq7Ri6exlgOmvfCHGMvOR5cFPEj1xG00ImpLzX2b-TMDAfBjFsGZgHttSXpm20UPujECAgyWOrZ7M2rlwA8T8tjurhNDtCOq_W_is5bPLEk/s1600/bscap0008.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="167" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjC-Jl8_sxOHnxbAHHt7TBPcoOT_a3Sj6fODq7Ri6exlgOmvfCHGMvOR5cFPEj1xG00ImpLzX2b-TMDAfBjFsGZgHttSXpm20UPujECAgyWOrZ7M2rlwA8T8tjurhNDtCOq_W_is5bPLEk/s400/bscap0008.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Lassan betelik a pohár</td></tr>
</tbody></table>
A nő egészen eddig teljes mértékben elfogadta a Férfi vezetését, szinte az ő kénye-kedvére kiszolgáltatta magát. Mindent elfogadott. Még a Férfi nyilvánvaló kompetenciája ellenére is. Még akkor is, amikor a férfi a halotti jelentésnek, így közvetve a kisfiuk halálának csak annyi jelentőséget tulajdonított, hogy a többi gyújtósnak szánt haszontalan papírhulladék közé dobta. A Nő ezt az egyetlen dolgot nem tudta elfogadni, hogy mindennek ellenére a férfi elfordul tőle. Ekkor jön a borzalmas tanítási, "szemléltetési" kísérlet. Eddig is több, vízió-jellegű jelenetet láthattunk, itt viszont az egész történés egy rémálom víziójába fordul.<br />
<br />
A Nő el is temeti a Férfit (ez történik mostanában - ha valaki érti), majd előássa. A Nő még öncsonkítást is elkövet: ha a pillanatban megélt öröm okozta a kisfiuk vesztét, ha ez vezet a figyelmetlenséghez, ez segíti a káoszt, akkor lemond minden további örömről.<br />
<br />
A férfi azonban már nem csak, hogy nem bízik a Nőben, hanem a saját életére való közvetlen veszélynek tartja. Nem tudta megadni, amit a "három koldus" kért. A reményvesztett kétségbeesés (a holló) kiáltását már az ellene való támadásnak tekinti. Elpusztítja tehát a veszélyforrást. Képszerűen: megfojtja (elzárja az élethez szükséges levegőtől). Ezután azonban döbbenten tapasztalja, hogy "Nők", vagyis Érző emberek, potenciális veszélyforrások hatalmas tömege tart az Éden kertje felé.<br />
<br />
<h3>
"Éden"</h3>
Az Éden kertjének az öröm megélése lett volna a célja, de a pokol tornáca lett. A szellemi ideák ("Férfiként" megjelenítve) és az érző természeti lények (a "Nő") kezdetben egyesülni tudtak, mindaddig, amíg az elmúlás, egyben pedig jövő problémája fel nem merült. Lényeges elem, hogy a "Nő" általában elfogadja a Férfi "vezetését". (A mosógép forgásának képét kb. "megtekerésként" lehetne fordítani, ami egyben az "egymásba gabalyodás", az "összevegyülés" képe is.)<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiRWdCCZGU-rHVpMVHjW2BFMgK_9mXel70fAgmF8vy6MPjd0fzaFi3x4vC0mH-LVotC_I_yXTgNlKqGsnchpqkVCZDynGX73iu_ngyQCiIrUXaGppq9b94eruvs_SKxX6qIVvHRnpfhWQA/s1600/bscap0001.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="135" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiRWdCCZGU-rHVpMVHjW2BFMgK_9mXel70fAgmF8vy6MPjd0fzaFi3x4vC0mH-LVotC_I_yXTgNlKqGsnchpqkVCZDynGX73iu_ngyQCiIrUXaGppq9b94eruvs_SKxX6qIVvHRnpfhWQA/s320/bscap0001.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Kit is szolgál, táplál ez az Éden (kert)</td></tr>
</tbody></table>
A Férfi megpróbálja felrajzolni a Nő "kockázati piramisát". A legalsó helyen maga az Idő, az elmúlás áll, amelyet a gyorsított tiktakkolásként záporozó makkok jelenítenek meg. A következő az erdő, vagyis a Természet, a maga kiszámíthatatlanságával. Ez fölött van az "Éden (kert)": ennek ugyan a célja, hogy az öröm megélésének adjon helyszínt, de ez az interakció helyszíne is, a másik féllel, mint kockázattal. A piramis csúcsán legmagasabb kockázatként viszont az "Én" áll. Amíg a kiszámíthatatlan Természet "csak" a saját törvényei alapján változik, azt viszont sosem lehet tudni, hogy mi rejtőzik az érző lény, a "rókalyuk" legmélyén.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgjKHuWlo3V01im_UuOZtsO4Bg5osPXRtvgIfPF0H19-bulFHQ9eD__HEjIrtsFaWMe-zugmaP1-soHUV8oAu1EmbC863Maam-YsSQeeKxav7QL765Uz9KEkXjoGGiQlMKuR7kTJpbSPkA/s1600/bscap0007.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="135" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgjKHuWlo3V01im_UuOZtsO4Bg5osPXRtvgIfPF0H19-bulFHQ9eD__HEjIrtsFaWMe-zugmaP1-soHUV8oAu1EmbC863Maam-YsSQeeKxav7QL765Uz9KEkXjoGGiQlMKuR7kTJpbSPkA/s320/bscap0007.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEilr92l-8zKdLWYGDiQTX7d2RPEwP1VgeTaLltlxvoWLRjo6FniFMob0K6aFnvJA5CeuKjePOWnsGVIV7JmzSa_3Rwssj9y5wRdjODlottdVFKSgaz7eGPlvv98oDX32I2f_rnU2aiQbOs/s1600/bscap0003.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="135" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEilr92l-8zKdLWYGDiQTX7d2RPEwP1VgeTaLltlxvoWLRjo6FniFMob0K6aFnvJA5CeuKjePOWnsGVIV7JmzSa_3Rwssj9y5wRdjODlottdVFKSgaz7eGPlvv98oDX32I2f_rnU2aiQbOs/s320/bscap0003.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Vérszívó, mind</td></tr>
</tbody></table>
A "Férfi" nem csak, hogy nem tudott segíteni a "Nőnek", hanem olyan kockázatnak kezdte el látni, amit el kell tüntetnie a világból. Mivel nem volt benne Szeretet, csak okoskodó racionalitás, "Megváltó" helyett az Életet elpusztítóvá vált. Vajon valóban akart segíteni? Egy hajnalban arra ébredt, hogy kullancsok lepik el a kezét, szinte apokaliptikus képként. Valójában nem a vérét szívó, belőle élő lényként látta a Nőt is? Az empátia minden formája hiányzott a "Férfiból". Amikor a "Nő" a megfelelési vágyában gyors gyógyulást próbált mutatni, még akkor sem tudta mutatni, hogy örül (így: hogy majd örülne) a javulásnak, hanem csak a gyanakvása fokozódott.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjB-OG3fUF4OuRfJtisPfw0uFZvL_mR0C6OqzWiOhNDOZSKYiVVwsBaKsIkyGBQ9KeQJZMHx7aV6EZpxn3IFgymM7HAT_xo-WEJXV81JG-YLwyddKXgZ6JMT1wIw0M9pXmq4J-aa6lqq54/s1600/bscap0009.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="168" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjB-OG3fUF4OuRfJtisPfw0uFZvL_mR0C6OqzWiOhNDOZSKYiVVwsBaKsIkyGBQ9KeQJZMHx7aV6EZpxn3IFgymM7HAT_xo-WEJXV81JG-YLwyddKXgZ6JMT1wIw0M9pXmq4J-aa6lqq54/s400/bscap0009.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A pusztulás Sötét Angyala, érintetlenül az elmúlás áramlatától</td></tr>
</tbody></table>
<h3>
"Kritikusan kellett volna viszonyulnod"</h3>
Nagyon fontos azonban, hogy az itt megjelenő történet egy olyan "érző emberi lény" szempontját mutatja, aki nem kapott segítséget a gyásza megélésében, ami így teljesen eluralkodott rajta. Az ő szemén keresztül látjuk a történetet, és ő látta ilyennek a "Férfit", amilyennek a filmben ábrázolva van. Fontos, hogy ez csak egy munkahipotézis. Az nem szabad, hogy eluralkodjon rajtunk. A Férfi el is mondja a Nőnek, hogy <i>"Kritikusan kellett volna viszonyulnod"</i>. Ott mindez a vélemény az erőtlenségében van megjelenítve, hiszen nem fejtett ki valódi hatást a "Nőre".<br />
Mert ez a világ valóban az öröm megélésére van teremtve. Ez maga a valódi Éden. És az Idő, az elmúlás az, ami a pillanatoknak valódi fontosságot adhat - de mindezt más filmekben találhatjuk meg megjelenítve ;)<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjI-TKtgTHVqN8POcUY19T9h1wl6ikcaKXioxNoQyqLryrcQO2wpmteWc8zDicN1TSd-z8wuyRJqN9iR7yGHIrb1yAakQZ5ZQipl-XsQlYdORVys9jsw1I-Q0FsFOeKKicXyg4dM6gRW24/s1600/bscap0013.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="135" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjI-TKtgTHVqN8POcUY19T9h1wl6ikcaKXioxNoQyqLryrcQO2wpmteWc8zDicN1TSd-z8wuyRJqN9iR7yGHIrb1yAakQZ5ZQipl-XsQlYdORVys9jsw1I-Q0FsFOeKKicXyg4dM6gRW24/s320/bscap0013.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<br /></div>
<br /></div>
Cs. Véghttp://www.blogger.com/profile/08236038143480931984noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4232684409967743787.post-62357878724918777512016-03-23T12:25:00.001+01:002016-05-16T17:54:15.968+02:00Jurassic Park - Őslények és az Élet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://upload.wikimedia.org/wikipedia/en/e/e7/Jurassic_Park_poster.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://upload.wikimedia.org/wikipedia/en/e/e7/Jurassic_Park_poster.jpg" width="215" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<i><span style="background-color: yellow; font-size: xx-small;">A
"Világhagyomány" módszer szerint a filmek és más alkotások
értelmezésének egy kulcsa, ha azokat álomszerűen, adott
szimbólum-helyettesítésekkel újraélt helyzeteknek tekintjük. Ezért az
elemzést csak a <span style="color: red;"><b>film megnézése UTÁN</b></span> célszerű olvasni, különösen, mert - <span style="color: #cc0000;"><b>SPOILERS </b></span>-
a történet kulcsmomentumai is elhangzanak. Az elemzési kísérlet - mint
hipotézis - úgy ellenőrizhető, hogy az így átfogalmazott, lényegében
esetleg teljesen másról szóló történet ráilleszthető-e az eredetire, és
megmagyarázza-e annak hangsúlyait és sajátosságait.</span></i><br />
<div>
<i><span style="background-color: yellow; font-size: xx-small;"><br /></span></i></div>
</div>
<br />
Sok műalkotás valójában egy-egy egyéni helyzet szimbolikus átfogalmazása, olyan, mint amit például álmainkban láthatnánk. Látszólag csillagrendszerekben vagy régi korokban játszódik egy történet, a szereplők pedig lehetnek lovagok, állatfigurák vagy éppen robotok, valójában viszont mindezen szereplők konkrét emberek vagy jelenségek megjelenítései. <br />
Így a legkülönösebb történet is egyszerű értelmet nyerhet, ha megtaláljuk a kulcsát. Látszólagos borzalmak egészen más jelentést hordozhatnak.<br />
<br />
<br />
Mennyire tekinthetünk erőltetettnek egy értelmezést?<br />
<br />
A műalkotás-értelmezések szabályai matematika precizitással is megfogalmazhatók, a lényeg azonban a következő:<br />
<ul>
<li>a műalkotás adott jelenség (helyzet, folyamat, látásmód, stb.) szimbolikus átfogalmazása, ábrázolása</li>
<li>a műalkotás értelmezése a szimbólumainak a megfeleltetése</li>
<li>az értelmezés annál pontosabb, minél teljesebb, átfogóbb ("miért?") és ellentmondásmentesebb ("de!") módon lefedi az ábrázolást</li>
<li>különböző ellentmondásmentes értelmezések esetén megtalálható egy absztraktabb értelmezés, ami azokat lefedi, összefogja</li>
<li>a műalkotások túlnyomó része egy olyan skálán helyezhető el, amely az egyéni helyzet, probléma átfogalmazásától kiindulva, általában véve az ember és a világ viszonyáig vezet, esetenként már transzcendens vonatkozásokkal. </li>
<li>a műalkotás több szinten képes megidézni jelenségeket, így egy értelmezés adott szintre vagy szintekre vonatkozik</li>
<li>a pontosabb értelmezés azt jelenti, hogy jobban fel tudjuk deríteni az alkotás mint ábrázolás szemantikáját, belső összefüggéseit</li>
</ul>
(Az értelmezések a "miért"-ek alapján pontosíthatók, a "de"-k alapján pedig módosítandók.)<br />
<br />
Egy értelmezés "erőltetettségének" kérdése így alapvetően "illeszkedési" (adekvációs) probléma, amely egyszerű érvelési technikákkal ellenőrizhető. Aki nagyon erőltetettnek talál egy értelmezést, az elképzelhető, hogy nem fogékony a képi-szimbolikus világra. Sőt, még az is előfordulhat, hogy a témával kapcsolatban valami lelki problémája van, amely intenzív tiltakozásként jelenik meg.<br />
Ha azonban nyitottan tudjuk nézni a műveket, a világukba valósággal belekerülhetünk. Ekkor a problémák rendkívüli mélységükben jelenhetnek meg és a történések átélés szintű tapasztalat tudásává válhatnak.<br />
<br />
Látszólag túlzás a Jurassic Park történetében valami többletjelentést keresni, az írója azonban a közismert Michael Crichton, így nem meglepő, hogy egy jelenség rendkívül átfogó és összetett ábrázolását, valódi átgondolását láthatjuk.<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiaEfPnJ739HibfsT5xczwEuqPUpWlIz4CG3unt6F3PfFvVvOe10I-oglyRZ_Q0b0IdhNybFdmMW7Df7wsgq8D2fsjkGO5FYKM61HPgcxOK__c8A7dvXjs5eWWHFyfTjnIvAXZc1iXPrLk/s1600/bscap0000.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="173" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiaEfPnJ739HibfsT5xczwEuqPUpWlIz4CG3unt6F3PfFvVvOe10I-oglyRZ_Q0b0IdhNybFdmMW7Df7wsgq8D2fsjkGO5FYKM61HPgcxOK__c8A7dvXjs5eWWHFyfTjnIvAXZc1iXPrLk/s320/bscap0000.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Na? Talán?</td></tr>
</tbody></table>
<br />
A Jurassic Park már az első percekben megmutatja a tényleges problémát: Ellie kíváncsian figyeli, hogy a párja, Alan, hogyan reagál az idegesítő kisfiúra. A nő ekkor felméri, hogy Alan hogyan viszonyul a kisfiúhoz, vagyis, hogy alkalmas lesz-e a gyermekvállalásra?<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgfb2IxfwkjI5otoIMEWsp6SB0fWGK-1Q213T4p_unQYYWcCJgL-8iM68ZdwuKeIuCbpEnvr1nrTaHirfabMGKpU25LNtyaJBLOxAIDRx_YbXC1r_q476m7lJWTqEiKbdwCkwchqqLNM9s/s1600/bscap0001.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="173" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgfb2IxfwkjI5otoIMEWsp6SB0fWGK-1Q213T4p_unQYYWcCJgL-8iM68ZdwuKeIuCbpEnvr1nrTaHirfabMGKpU25LNtyaJBLOxAIDRx_YbXC1r_q476m7lJWTqEiKbdwCkwchqqLNM9s/s320/bscap0001.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Nem fog ez így menni :(</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxjfH1VJoXzwcLHwWVm29v3-ukF_m4BW-j55RINVQi1I5LLk5UkYjvFZnOFH2G38KF16xXIF3agazw2mVQgRZmmD4wnR8zPJbX98XKESZFbNpxHkp70SXTDh3kaA-8qwmScxAXeP6ry3E/s1600/bscap0004.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="173" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxjfH1VJoXzwcLHwWVm29v3-ukF_m4BW-j55RINVQi1I5LLk5UkYjvFZnOFH2G38KF16xXIF3agazw2mVQgRZmmD4wnR8zPJbX98XKESZFbNpxHkp70SXTDh3kaA-8qwmScxAXeP6ry3E/s320/bscap0004.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Lőjjék le! Lőjjék le!</td></tr>
</tbody></table>
A főszereplők megjelenése előtti két jelenetben először az Őslények világának veszélyét láthatjuk, amikor egy "velociraptor" (gyors rabló csirke) elragad egy emberfiát: a csonkolást még a zord nagy vadász se tudja megakadályozni ("Lőjjék le! Lőjjék le!") - minderről majd később. A második jelenet pedig annak a lehetőségét csillantja fel, hogy talán a megfelelő szervezéssel és technológiával megteremthető az "őslények" világa.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLvNTZw4E8_Ra8qz4ccjhA8GJbC9Rdy1iZKstMLk0bem-2b3dI-OU8-WwEciaCvVjAmoSDGu5jdrf6zFpuUO4VOH74yS-DzYD_PtQNvP8YT9NAWXEX_ufHMTX2-G1vJxwZWmQgdHC6bkY/s1600/bscap0006.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="173" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLvNTZw4E8_Ra8qz4ccjhA8GJbC9Rdy1iZKstMLk0bem-2b3dI-OU8-WwEciaCvVjAmoSDGu5jdrf6zFpuUO4VOH74yS-DzYD_PtQNvP8YT9NAWXEX_ufHMTX2-G1vJxwZWmQgdHC6bkY/s320/bscap0006.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Alan Grant a világ végén, mégis Isten tenyerén a rejtélyek mélyét kutatva, ...</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj4MGKKsPK1ZKqCniscsOlu2YV8buuu1lIFVlV0-5CgLDFl3KTELGgmEN4oJQnwD2Wz2tHAtnk24X1xaPD7BB1hh6lu5vIyV2BC48GTGSoV7yFfo0ft1wYhCnBMsqDslUPhanB0tzdpCHQ/s1600/bscap0005.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="173" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj4MGKKsPK1ZKqCniscsOlu2YV8buuu1lIFVlV0-5CgLDFl3KTELGgmEN4oJQnwD2Wz2tHAtnk24X1xaPD7BB1hh6lu5vIyV2BC48GTGSoV7yFfo0ft1wYhCnBMsqDslUPhanB0tzdpCHQ/s320/bscap0005.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">... a borostyánba zárt őslény-lét által elvarázsolva</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<h3>
Őslénytudósok</h3>
A probléma, a szituáció tehát a következő: van egy idősödő pár (a filmben fiatalabbak a szereplők: ezek önmagukról a belső képeik - "á, nem is vagyunk még olyan öregek"). Alan és Ellie tudósok, vagyis alapvetően a steril szellemi kihívások világában érzik jól magukat. Alan általában irtózik az újdonságoktól, így a technikától is. Idősek, vagyis "őslények", másrészt "tudósok", vagyis összevonva "őslénytudósok". Létezési módjuk maga az "őslények" világának a kutatása, amely egyszerre grandiózus és vadromantikus, viszont a biztos kihalással fenyeget.<br />
<br />
Milyen vélekedések kapcsolódnak Alan fejében a gyerekekhez?<br />
<ul>
<li>"büdösek" (túlságosan valósak a szellemi kihívásokhoz képest)</li>
<li>"sokba kerülnek" ("De smucig vagy!" - veti közbe Ellie)</li>
<li>"zajosak, rendetlenek" (vagyis káoszt hoznak a jól berendezett életükbe)</li>
</ul>
Ellie szerint viszont "egy gyerek érdekes lenne" ("a breed of the child could be intriguing"), vagyis éppen, hogy pluszt hozhatna az életükbe.<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjh0bDmzCd6G7_ZdGAbzyvVv6XE-MB2LZ_YNi5RvYhfV1GoHEu_vqVLjnwFOyTrHcggfTFSRvx7H3JaKBsIg2z60Wup5JdSbo7qmjSvjxBnPmn4CwKXIpfNijBkQSTqK6irakghZYrnGeM/s1600/bscap0007.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="173" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjh0bDmzCd6G7_ZdGAbzyvVv6XE-MB2LZ_YNi5RvYhfV1GoHEu_vqVLjnwFOyTrHcggfTFSRvx7H3JaKBsIg2z60Wup5JdSbo7qmjSvjxBnPmn4CwKXIpfNijBkQSTqK6irakghZYrnGeM/s320/bscap0007.jpg" width="320" /></a>A gyerekvállalás kérdésének felmerülése felkavarja az őslények örök nyugalmát, ezt-azt el is kell takarni, hogy ne történjen nagyobb sérülés. Megérkezik az idős, bohókás professzor, aki elmondja, hogy ő tud olyan konstrukciót, amiben az őslények világa működőképes, bár vannak, akik szerint az nem biztonságos. Sőt, ha a pár az őslény-lét rezervátuma mellett teszi le a voksát, akkor a napról-napra finanszírozott kutatói létük még legalább három évig fenntartható marad (míg egy gyerek óriási költségekkel járna). Ebben a világban nem kell semmire sem sajnálni a pénzt - ha magukról van szó.<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEitK5eFioVBcewteYy8WLSGWRZDxJs8v7G57styfTW0ommoiLCEfchHSevNx8WYEVcp_Xh_KNWIZJP0MnTDZhgN0iTTJBlyBGF5MrXIhfpgBt-_85eZmWjpwVbIxfBLn4FXdyQr9W3x7L4/s1600/bscap0009.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="173" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEitK5eFioVBcewteYy8WLSGWRZDxJs8v7G57styfTW0ommoiLCEfchHSevNx8WYEVcp_Xh_KNWIZJP0MnTDZhgN0iTTJBlyBGF5MrXIhfpgBt-_85eZmWjpwVbIxfBLn4FXdyQr9W3x7L4/s320/bscap0009.jpg" width="320" /></a>Az idős tudós az Alan gondolataiban megjelenő őslény-lét fenntartás koncepciójának a megszemélyesítése, egyben Alan időskori képe, projekciója. Mivel gyermeket sem vállalt, ezért felelőtlen, még az életveszélyes helyzeteket is bagatelizálja, ha azok az érdekei ellenében jelennek meg. Maga a gyermekvállalás is ilyen helyzet, ugyanis a film annak elmaradását életveszélyes kockázatnak mutatja be. Az idős tudós látszólag szórakoztató, de komolytalan, felszínes. Láthatjuk, hogy ez az őslény-park elképzelés erősen sántít (bottal jár).<br />
A pár tehát elkezdi gondolatban végigpróbálni, hogy az őslénylét rezervációja hova vezethet?<br />
<br />
Az idős tudós Alan adott viszonyulásának, "személyiségtöredékének", jungi perszonáliájának a megszemélyesítése. Valójában az összes fontosabb férfiszereplő Alan egy-egy viszonyulását, koncepcióját jeleníti meg.<br />
Alan egy kicsavart gondolatsora eredményeként a gyerekvállalás valójában felelőtlenség lenne a részükről, részben, mert a gyerekek káoszt hoznának az életükbe. Mi lenne, ha Alan maga is alapvetően felelőtlenül szervezte volna meg az életét? Így az őslényszakértő ellenpólusaként - mint a titkos vágyainak kivetülése - megjelenik Ian, a káosz-szakértő. Ian zavaróan közvetlen. Egy "rock-sztár". Valahol van három gyereke és több exfelesége is. Azonnal "ráhajt" a környezetében lévő attraktív nőre. Azonban: ha a káosz mellett teszed le a voksod, akkor az el fog érni, talán életveszélyes mértékben. Vagyis: csak sebesüléssel tudja elhagyni a szigetet.<br />
<br />
Alan zsugoriságának a kivetülése a jogász-könyvelő különös figurája. Ő először tart a kockázatoktól, azonban az "őslényparadicsom" megpillantásával azt egy rendkívüli anyagi lehetőségnek tekinti (mert a pénzüket magukra tudják költeni). De ez egyben azt is jelentené, hogy a lett-volna gyermekeiktől veszik el a pénzt, azaz az ő rovásukra gazdagodnak. Ez a gondolat már az idős tudós ellenkezését is kiváltja.<br />
Ennél is szélsőségesebb az anyagiasság megjelenése a számítógépes figura, "Dennis Nedry" személyében. A "nerd" a magyarban a csak technológiában élő, valójában életidegen és irreális elképzelésekkel teli emberre használt "kocka" kifejezésnek a megfelelője. Dennis (a komisz) magukat az embriókat akarja áruba bocsátani.<br />
<br />
A megszemélyesített életképtelen, sőt, életveszélyes elképzelésekkel le kell számolni.<br />
<br />
<h3>
Maga a Király</h3>
A főbb férfiszereplők mellett még egy nőnemű "szereplő" is Alan önmagáról alkotott egyik belső képének a kivetülése: maga a Tirannoszaurusz Rex, a megkérdőjelezhetetlen erő és akarat.<br />
A T. Rex Alan kedvenc dinoszaurusza. Szinte pánikrohamot kap, amikor megtudja, hogy az idős tudós ezt is élővé tudta tenni. Ugyancsak sokatmondóak Alan szavai és hanghordozása, amikor a Rex megjelenésére várnak a neki vacsoraként feltálalt kikötött kecskénél: "A T. Rex nem akarja, hogy etessék. Vadászni akar." Mert "Nem lehet elnyomni a 65 millió éves" férfi vadász-"ösztönt". Mindez a káosz-szakértő testközelségében hangzik el, akinek ez a "vadászat" a természetes közege. Ez a pillanat egy hatalmas parabolaként jelenik meg, egyrészt a "lekötött", Ellie-t megjelenítő kecske (nem véletlen, hogy Lex, a kislány, felháborodik - ő "vegetáriánus", ami itt a "családpárti" szinonimája). Másrészt: Alan a gyermekvállalást, az (átvitt értelmében is) otthon felszolgált vacsorát nem értéknek tekinti, ami ad neki és egy másik létszintre léptethetné, biztos háttérként újabb lehetőségeket nyithatna meg, hanem az erőszakos domesztikálásának, ami elvesz tőle.<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcjomFFlLxP-06Mi-VbnQNXASKALyR4ObYyfYyHhSL80YYERO0yvNspYLD980zuF2uVTiZVmfNeMbYeB73cZLHINmg0BcgUVNWLwRSbkLxnaDAWPUwMl3wxfEO2qBMpzTfBipk3SzFIEE/s1600/bscap0011.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="173" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcjomFFlLxP-06Mi-VbnQNXASKALyR4ObYyfYyHhSL80YYERO0yvNspYLD980zuF2uVTiZVmfNeMbYeB73cZLHINmg0BcgUVNWLwRSbkLxnaDAWPUwMl3wxfEO2qBMpzTfBipk3SzFIEE/s320/bscap0011.jpg" width="320" /></a>Az aktivitásba csapó anyagiasság (Dennis) eredményeként az eddig korlátok közé zárt őserők kiszabadulnak. A T. Rex először az izgága és irracionálisan viselkedő gyerekek ellen támad. Ezt a megnyilvánulását már maga Alan sem tudja elviselni, így a felülkerekedő józan esze a gyerekek védelmére kel. A Rex így elpusztítja az anyagias könyvelőt. A film megmutatja, hogy a gyerekvállalás esetén az anyagiakban való gondolkodás valójában lelki szegénység (magára hagyta a gyerekeket) és gyávaság, sőt a film képei szerint egészen egzaktul: az ilyen egy szar alak. Az ilyen egyáltalán nem "király", sem a szándéka, sem a viselkedése, így a Rexnek le kell vele számolni.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqloqdW51vMsc-zBSAr-JJvW3lvl6rNe7oJ4_X0ixhJGQoBlAPxoSBahnKq-MCZf4GpXtpBzuv0oxhdRNst2zWTbnGvf86WW70s6IaWdiPxWbwiK51I4ww1b_RuCnflL1FBe3mGxmSg_k/s1600/bscap0013.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="173" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqloqdW51vMsc-zBSAr-JJvW3lvl6rNe7oJ4_X0ixhJGQoBlAPxoSBahnKq-MCZf4GpXtpBzuv0oxhdRNst2zWTbnGvf86WW70s6IaWdiPxWbwiK51I4ww1b_RuCnflL1FBe3mGxmSg_k/s320/bscap0013.jpg" width="320" /></a></div>
A káosz-kutató alapvetően jó szándékú, de átgondolatlan, aki magát és a környezetét is káoszba, életveszélybe sodorja, így a Rexnek el kell érni, hogy ne ugráljon annyira. A sebváltó és általában, a dolgok menetének irányításától is távol kell tartani.<br />
<br />
A (gondolati) torzszülött, "Dennis Nedry" egy szélsőséges koncepció megjelenése, így az eltüntetése is szélsőséges módon történik. Egyrészt, ez gondolkodás valójában vakság, amely a követendő utat sem látja, illetve, általában véve ez iránytévesztés, ami az értelmetlen halálba vezet. A film logikája szerint vagy ez a gondolkodás győz, ami a meg sem született embriók rovására szerzett anyagi előny, vagy a gyermek győz, és akkor ennek a szándéknak kell pusztulnia. Köztes út nincs.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiPqBed8Bwiqxsm99qZWLj9Vrb1HB0l8YIKqIJTBRFDDttFzWQglVNYzXxEWPof5VGeDPI2FplYj1QdxRC9wLzR7ENK6erXK0pl6tihJZNRa-CB0bauiMjxOrgwhyphenhyphen5s8zIG-vPKUnODjtM/s1600/bscap0016.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="173" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiPqBed8Bwiqxsm99qZWLj9Vrb1HB0l8YIKqIJTBRFDDttFzWQglVNYzXxEWPof5VGeDPI2FplYj1QdxRC9wLzR7ENK6erXK0pl6tihJZNRa-CB0bauiMjxOrgwhyphenhyphen5s8zIG-vPKUnODjtM/s320/bscap0016.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A hamis biztonságérzetet adó számítás valójában vakság, ami utat téveszt.</td></tr>
</tbody></table>
<h3>
Utódok; "az élet utat tör"</h3>
A történet során Alan egyre inkább látja a gyermektelen "őslénylét" veszélyességét és fenntarthatatlanságát, másrészt fokozatosan hozzáidomul a gyerekek közelségéhez. A legelső pont, amikor a laborban éppen megszületik egy kis "őslény" és Alan a kezébe fogja. Az, amit élőben eddig csak elképzelni próbált, hirtelen ott termett előtte, mint a saját gyermeke. Majd megjelenik az idős tudós két unokája, akik korban éppen az önállósodási szint határán vannak.<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhrXLbfBCK3aylPgityL6g0SiLo3bOUMjRNukU2DRuhXPYdz2-opoFBPM0dHAMskkmrOoST3eDPUYABG_tojPrwyf3odFRC4m1zKLQRq5vs6awiAmpRlQa5VrJHNagFHAD_193A91aswK0/s1600/bscap0012.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="173" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhrXLbfBCK3aylPgityL6g0SiLo3bOUMjRNukU2DRuhXPYdz2-opoFBPM0dHAMskkmrOoST3eDPUYABG_tojPrwyf3odFRC4m1zKLQRq5vs6awiAmpRlQa5VrJHNagFHAD_193A91aswK0/s320/bscap0012.jpg" width="320" /></a>Fontos dolog történik, amikor megpillantják a beteg dinoszauruszt. Alanben minden mást felülír az együttérzés (a gyerekek a saját gyerekkora emlékeinek más szintű újraélését jelentenék). Ellie esetén pedig láthatjuk, hogy ha valami büdös is, de segíteni kell, akkor egy pillanatig sem habozik. Nem úgy, mint a káoszkutató, aki inkább az elvek és anyagtalan képletek világában maradna.<br />
<br />
A film a gyermekvállalás megtagadását értelmetlenségnek és életveszélynek mutatja:<br />
<ul>
<li>ez alapvető tiszteletlenség a természettel szemben (<i>"Megdöbbent az, hogy semmi tiszteletet nem mutatnak a természet iránt."</i>)</li>
<li>ez egy felelőtlen genetikai kísérlet, ami kihaláshoz vezethet (<i>"Nem látja az itt lappangó veszélyt? A genetikai hatalom a bolygó legfélelmetesebb ereje, de ön úgy bánik vele, mint egy gyerek az apja puskájával."</i>)</li>
<li>a gyerekek ugyan káoszként jelennek meg, de a káosz maga a világ sajátossága, így a gyermekvállalástól való elzárkózás a világtól való elzárkózás, azaz szó szerint: irrealitás</li>
</ul>
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjnkV5lQEVQdea8LUfvu1xZx4eHPqPG58EWkWZIVdHIWrKpFytDb-77fR42V64mWAWQQO-v3ELbLdQLnotw9M135CBq1_A4JW9HKhcEyp_uTSjbI7EbPcviKHCqRbBOrOsnzNcc_pnEyR8/s1600/bscap0014.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="173" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjnkV5lQEVQdea8LUfvu1xZx4eHPqPG58EWkWZIVdHIWrKpFytDb-77fR42V64mWAWQQO-v3ELbLdQLnotw9M135CBq1_A4JW9HKhcEyp_uTSjbI7EbPcviKHCqRbBOrOsnzNcc_pnEyR8/s320/bscap0014.jpg" width="320" /></a>A történet érvelése szerint a gyerekek a szüleik kicsi másai lesznek. Tim, a kisfiú valóságos kis őslénytudós, aki olvasta Alan könyvét, kritikai véleményei vannak, de alapvetően tisztelettel fordul Alan felé. Lex, a nővér pedig ki tudja segíteni Ellie-t, mert ért a számítógépekhez. Le kell tehát szállni a földre, a realitás talajára, csak így hárítható el az életveszély kockázata (ennek a képe Tim és Alan hosszú jelenete a fára esett autóval). (Az "out on a limb" az angol egy kifejezése a kockázatos helyzetre.)<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgRCikbeTxgBvaI9MhObCYqO2NhzWMpOR67zHMlZ67nd11sOMi3OC53EXriOX4-8gezShWSJ_Etbu4zJNkbtNSY6XSc80ovpsznbUoE6MiRIGsdL6JUdOPLhwz734G0C7ZGE6GXZR_L4cw/s1600/b-unix.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="216" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgRCikbeTxgBvaI9MhObCYqO2NhzWMpOR67zHMlZ67nd11sOMi3OC53EXriOX4-8gezShWSJ_Etbu4zJNkbtNSY6XSc80ovpsznbUoE6MiRIGsdL6JUdOPLhwz734G0C7ZGE6GXZR_L4cw/s400/b-unix.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ez az "otthon"-koncepció egy közismert, szabványos rendszer, így tudok a működtetésében segíteni</td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
A legfontosabb érv tehát a következő: a gyerekek végső soron nem elvesznek a szülőktől, hanem éppen, hogy adnak, plusz erőforrásokként jelennek meg. A világ sajátja a káosz, így veszélyes helyzetben, különösen a kor előrehaladtával, amikor egyre nehezebb ellensúlyozni a külvilág káros hatásait, ezek a plusz erőforrások akár életmentő szerepűek lehetnek.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjzpq-pdHfpmP3VNvEFeYe9g-HTflvu2nFkQQwd0rz_BYDu9kqq9LL68Vlx6Iu8p5wjZmPV9scE4C7YwdXg2j-vfa9-nmVfbqkNM8RipDV_S0tXQIthJabHLX-0xfHK7sbhyphenhyphenclMd8wuhKo/s1600/bscap0018.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="173" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjzpq-pdHfpmP3VNvEFeYe9g-HTflvu2nFkQQwd0rz_BYDu9kqq9LL68Vlx6Iu8p5wjZmPV9scE4C7YwdXg2j-vfa9-nmVfbqkNM8RipDV_S0tXQIthJabHLX-0xfHK7sbhyphenhyphenclMd8wuhKo/s320/bscap0018.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhsQLFmYOK3KZ8l_LX3WrfULEzVLkJyIABzXH5bw8sJwKtXOMBhpJ80LfJX__e0SMTW1zQXAu0QAsZszbKQCh_v272HTbtDlVQsoL2AQ5H9E59Z-N5si8QEIukjOyXdH8UqZ6LVawARyQE/s1600/bscap0020.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="173" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhsQLFmYOK3KZ8l_LX3WrfULEzVLkJyIABzXH5bw8sJwKtXOMBhpJ80LfJX__e0SMTW1zQXAu0QAsZszbKQCh_v272HTbtDlVQsoL2AQ5H9E59Z-N5si8QEIukjOyXdH8UqZ6LVawARyQE/s320/bscap0020.jpg" width="320" /></a>Megtörténik a bébietetés és Alan rádöbben, hogy még a steril környezetükben is megjelenhet az élet (a talált tojások).<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEit-OUBMaaqMtbSejfd5DYbTISUK7r4_AUMIDHiuKre5PWt8KkAypYkc_FIOsUIiRFG5FGHnB511Tkb1JYOHbvuMgI7FiVskNOobVzq_fOT895oMZXAe57XdVWYpQf0HuYPcg-JxvFdCtc/s1600/bscap0019.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="216" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEit-OUBMaaqMtbSejfd5DYbTISUK7r4_AUMIDHiuKre5PWt8KkAypYkc_FIOsUIiRFG5FGHnB511Tkb1JYOHbvuMgI7FiVskNOobVzq_fOT895oMZXAe57XdVWYpQf0HuYPcg-JxvFdCtc/s400/bscap0019.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<h3>
Raptorok</h3>
Látszólag csak két jelentősebb női szereplő van a filmben, Ellie és Lex. Valójában az egész sziget nőneműekkel van tele. A dinoszauruszokkal. Legközvetlenebb interakcióban a raptorok jelennek meg. Kik is ezek a lények?<br />
<ul>
<li><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgvFqOPmQgP-ZUO4X_VEcaxkaDZ9ASQBqCyBumSAuTrGlnTciI5Ge1ut1k5s_BrBUolVGyjcdND3gnis_LouFUErwZnlnRQTSjRNqrqK5wiM1kA_5hVTnlW-kSWirEVtu8q_pVvlnqPDEE/s1600/bscap0003.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="173" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgvFqOPmQgP-ZUO4X_VEcaxkaDZ9ASQBqCyBumSAuTrGlnTciI5Ge1ut1k5s_BrBUolVGyjcdND3gnis_LouFUErwZnlnRQTSjRNqrqK5wiM1kA_5hVTnlW-kSWirEVtu8q_pVvlnqPDEE/s320/bscap0003.jpg" width="320" /></a>a nevük szerint gyorsak és vadászok, akik leginkább a csirkékkel-pulykákkal vannak rokonságban</li>
<li>nagyon ravaszok, nem lebecsülendő a problémamegoldó képességük, és jobb, ha nem feledjük, hogy van emlékezetük</li>
<li><i>"a Velociraptor falkában vadászik. Összehangoltan támad, és nagy számban jelenik meg"</i></li>
<li><i>"Amikor ez rád néz, érzed, hogy felmér."</i></li>
<li>hosszú körmük - vagyis, bocsánat - karmuk van, éles, <i>"akárcsak egy borotva"</i></li>
<li>az elkapott, még élő áldozatukból élvezettel lakmároznak: <i>"A lényeg az, hogy még élsz,</i></li>
<i>
</i>
<li><i>amikor elkezdenek enni"</i>, de lehet, nem sokáig és a kialakult helyzetet talán nem is nagyon lehet életnek nevezni</li>
</ul>
Vagyis a raptorok Alan képei a gyermektelen egyedülálló férfivadász nőkről, akik szintén őslények.<br />
Érdekes kép, hogy a raptorok ugyan meg tudják tanulni a kilincs használatát, de a konyha alapvetően nem az ő világuk, ott nem igazán igazodnak el.<br />
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjIyt-RMA1Mv6ogJ8MM0oikPipriJAlx6pJyO_GIl3wZlAvOYYBpk-ikmNUY-yNjE4N8Hs2QH6JBnBXsVta07M-BQoTFI3KLRdtb7Ja8cGZGwWR5o9GIMBtMcyAPRfdJCNQ2JDUorXGp4E/s1600/bscap0022.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="216" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjIyt-RMA1Mv6ogJ8MM0oikPipriJAlx6pJyO_GIl3wZlAvOYYBpk-ikmNUY-yNjE4N8Hs2QH6JBnBXsVta07M-BQoTFI3KLRdtb7Ja8cGZGwWR5o9GIMBtMcyAPRfdJCNQ2JDUorXGp4E/s400/bscap0022.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Amikor a "nagy vadász" fölébe kerekednek és leteperik.</td></tr>
</tbody></table>
Még két fontosabb férfiszereplőről nem beszéltünk. Az egyik a "vadász", ugyancsak Alan egyik belső képének a kivetülése: a helyzet, hogy "ragadozókkal" vagyok körbevéve, de én is ilyen ragadozókra "vadászom", és a gyorsaságom, tapasztalatom miatt nem fogok áldozatul esni. <i>"Szinte minden ragadozóra vadásztam már, de ahogy ezek mozognak..."</i> <i>"- Gyorsak?"</i> <i>"- Mint a gepárd."</i> Ez mindaddig tart, amíg nem találkozik olyan ragadozóval, akire nem számított.<br />
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLcL0rSAk2npc1TvyIMDNoMx7Ls3l1v48WjBF02-dn0TgNQ_NDR3SGlFNRyhoYmg3DfcBNE_Zl4W_13a8nH-Hr5r1KL7BKeRCYEzyRZK-8NjRte3ss-QlhiKxMPxLW-3N2EWcMGSFpViY/s1600/bscap0031.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="108" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLcL0rSAk2npc1TvyIMDNoMx7Ls3l1v48WjBF02-dn0TgNQ_NDR3SGlFNRyhoYmg3DfcBNE_Zl4W_13a8nH-Hr5r1KL7BKeRCYEzyRZK-8NjRte3ss-QlhiKxMPxLW-3N2EWcMGSFpViY/s200/bscap0031.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td></tr>
</tbody></table>
A "vadász" kiegészítő ellentéte Ray, a "szaki". Ő Alan elképzelése a háziasított férfiról, aki már tűzön-vízen átment, de akin a tűz és víz is átment. Nagy elszántsággal szívja a cigarettáját, miközben minden problémát próbál megoldani, de csak adott határig jut el a szinte fásult, megfáradt energiátlansága miatt. A raptoroknak nem ellenfél.<br />
(Ray története ennél sokkal összetettebb. Ő egyre inkább látja, hogy a korábbiakhoz képest a környezete, az otthona mindinkább széthullik, azon egyre nagyobb káosz uralkodik el: <i>"Just look at this work station. What a complete slob"</i>. Szerinte a teljes rendszer újraindítása szükséges. El is indul a "nagyfeszültség" irányába, annak a vezérlő-központja -bocsánat, a film ezt mondja- azonban egy raptorhoz vezet, akinek az áldozatává is válik - lásd később.)<br />
<br />
A film kegyetlenül őszinte képe, hogy az őslény-létforma valójában vásári bolhacirkusz, ami talán élőnek látszik, valójában (a "káosz"-veszély miatt az érdekességet és újdonságot, azaz az Életet is száműzött) gépies világ. <i>"Az egész gépesítve volt."</i> Ugyanilyen kép a borostyánvilágba zárt konzervált vér.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi45SVBuN3nh5jSa_nrJiLDO1l_nzSwvCtx7m61p2eA5agTicQrExZl0TZNB8EbI5XaUSD1LfdIzCl53KCIVzE0ZENRoxMHnLEm7DHMCx5gyU2xDndlrt0O-C9flR_z9KM5Xsr-699jJCM/s1600/bscap0015.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="108" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi45SVBuN3nh5jSa_nrJiLDO1l_nzSwvCtx7m61p2eA5agTicQrExZl0TZNB8EbI5XaUSD1LfdIzCl53KCIVzE0ZENRoxMHnLEm7DHMCx5gyU2xDndlrt0O-C9flR_z9KM5Xsr-699jJCM/s200/bscap0015.jpg" width="200" /></a></div>
<br />
<h3>
Ellie</h3>
A történések során Alan egyre inkább családfővé, a család királyává válik.<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjifQqvWHgAUmilRVU9vp63EM0jBY09fk3EMpNvD8H8TdjxTjDshCVczt78eqPKkHPLPyOTtE9SYoXUMngyA-_D8YF17A3wTBFB-yCqAuGFtH3i_C_kdPPPYS9fmFMQ2JPUI6R_Eq_tqk4/s1600/bscap0021.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="173" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjifQqvWHgAUmilRVU9vp63EM0jBY09fk3EMpNvD8H8TdjxTjDshCVczt78eqPKkHPLPyOTtE9SYoXUMngyA-_D8YF17A3wTBFB-yCqAuGFtH3i_C_kdPPPYS9fmFMQ2JPUI6R_Eq_tqk4/s320/bscap0021.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A tirannoszaurusz egyetlen morgása, és a habozó gyerekek egyből szófogadóvá válnak :)</td></tr>
</tbody></table>
<br />
Ha megfigyeljük Alan és Ellie viszonyát, azt láthatjuk, hogy inkább baráti, majdnem testvéri a kapcsolatuk, ami alapvetően alacsony hőfokú. Ian rá is kérdez, hogy most ők valójában egy pár vagy mégsem?<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjorxSIwKmzlMI-8ON7DwTNEuOidHaJhMztEb-IeVI4oJo4SNVrmzYOu3tAYRsE4C5ctI8ARSZ3OH6EEY3ZJFukGOM6GB64ViU49ix_74Ouhos5a6Wb2pQaR6S-iHW_zvqJDS4WhTr434Q/s1600/bscap0023.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="108" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjorxSIwKmzlMI-8ON7DwTNEuOidHaJhMztEb-IeVI4oJo4SNVrmzYOu3tAYRsE4C5ctI8ARSZ3OH6EEY3ZJFukGOM6GB64ViU49ix_74Ouhos5a6Wb2pQaR6S-iHW_zvqJDS4WhTr434Q/s200/bscap0023.jpg" width="200" /></a>Ellie többször is megmutatja, hogy mind szándékában, mind tetteiben alkalmas a család, az otthon megteremtésére és biztosítására. Az egyik nagyobb jelenete éppen a külső ragadozók ellen védő kerítések áramának a visszakapcsolása. Ez valójában a "helyszín", vagyis a "terület határainak biztosítása" (angol kifejezéssel: to secure the perimeter). A recept szerint egyrészt a nagyfeszültséget rejtő "csövet" kell követni (ebben az idős tudós már nem, csak a káoszkutató Ian tud segíteni). A másik ajánlást ki lehet találni.<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiK-OLFGRRMtym4BrXnKoEj8DDwb1_QO1kw7EAA1LeAqnTdcQ62Q1v8lDr2larE4xFQOTDoo2GkeBphYCZX_tAq5pj5CzbRuLCun_MkQ0-VR1O316MSusDLjgdVsdbRK-LKYHUFUVstzSw/s1600/bscap0030.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="173" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiK-OLFGRRMtym4BrXnKoEj8DDwb1_QO1kw7EAA1LeAqnTdcQ62Q1v8lDr2larE4xFQOTDoo2GkeBphYCZX_tAq5pj5CzbRuLCun_MkQ0-VR1O316MSusDLjgdVsdbRK-LKYHUFUVstzSw/s320/bscap0030.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span id="docs-internal-guid-8f529b1d-b7b3-f90a-b234-16368161636a" style="background-color: transparent; color: black; font-family: "tahoma"; font-size: 13.333333333333332px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">A biztonságos otthon rendszerének újraindítása nem magától értetődő</span></td></tr>
</tbody></table>
<br />
Itt nem lehet habozni, el kell dönteni, hogy valaki kint marad-e vagy bent. Ugrani kell. (Sőt, itt most "újraélesztés" is kellett.)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGrKRWVyWcrmLllo45TnoK5pTzzV9GlEiJa4DJntdPgc3X4It99e71v7-YgT5Oc2lqiQB4gEY4YGhO56iqLLDYc9plbefiSsPENyTXonEd9z7LUm4ZTvLlW1qtjXKjFE3JSwnuvCby2zc/s1600/bscap0024.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="173" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGrKRWVyWcrmLllo45TnoK5pTzzV9GlEiJa4DJntdPgc3X4It99e71v7-YgT5Oc2lqiQB4gEY4YGhO56iqLLDYc9plbefiSsPENyTXonEd9z7LUm4ZTvLlW1qtjXKjFE3JSwnuvCby2zc/s320/bscap0024.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<h3>
A Király visszatér</h3>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEih6C2-8BSOB9l7ZXEiKPBnOoWzKNDXAyeBudnlTH_nFMnt5mB11Qrpbs80cwlwWP-JBqfo56Ed2KBe3WExht-X-B_zlKjReH-_flcnHDyJEWdpNoqvTOLLU4JOazCV_b25DVCRV5oBMVc/s1600/bscap0025.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="173" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEih6C2-8BSOB9l7ZXEiKPBnOoWzKNDXAyeBudnlTH_nFMnt5mB11Qrpbs80cwlwWP-JBqfo56Ed2KBe3WExht-X-B_zlKjReH-_flcnHDyJEWdpNoqvTOLLU4JOazCV_b25DVCRV5oBMVc/s320/bscap0025.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Az otthon maga a Paradicsom, terülj-terülj asztalkám bősége lehetne,...</td></tr>
</tbody></table>
Az "őslénypark" lakói a kihalás veszélye mellett a vadászó "raptorok" célpontjai is. A "raptorok" alapvetően Ellie-re és a gyerekekre, vagyis a családmodellre jelentenek veszélyt, illetve általában véve az élet milyenségére, személyes szinten, de az egész Életre vonatkozóan is.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiYCM861Rod4OY6K2eoLyX3yCrFH_3z_Wf1_jDM0mVl2HZQ954b0xWQDJQBipUjKZE8uTe_y9YY4BTFPwDwhYAoXodX9U0o9oaL3ukm1g4xqi8R4eeEINA0kGJ4oQZVfxgchxBCGG9XNHU/s1600/bscap0026.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="173" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiYCM861Rod4OY6K2eoLyX3yCrFH_3z_Wf1_jDM0mVl2HZQ954b0xWQDJQBipUjKZE8uTe_y9YY4BTFPwDwhYAoXodX9U0o9oaL3ukm1g4xqi8R4eeEINA0kGJ4oQZVfxgchxBCGG9XNHU/s320/bscap0026.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">...de arra rávetül a szinte mesei szörnyek, a raptorok árnyéka</td></tr>
</tbody></table>
<br />
A veszélyes helyzet előhozza Alanből a tirannoszt, a "királyt", és megmenekülnek. (A tirannoszaurusz ekkor Ellie képe is lehet, mint "anyatigris". Mindkét esetben a család szentségét megőrző erőről van szó.)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgtgGNxY3MphLEXaTAOWkQbC_-32EmY-BJlzne6uyz5eVWdkAWeh4iMGHcl8Dpkms69vU6_bnH8sgYTuuVWbbQEAOXGfdILm4UpyGv_mQnZpg9LG41c5Yu5VmY6MXvewBn-DMEXsvmY9rI/s1600/bscap0002.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="215" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgtgGNxY3MphLEXaTAOWkQbC_-32EmY-BJlzne6uyz5eVWdkAWeh4iMGHcl8Dpkms69vU6_bnH8sgYTuuVWbbQEAOXGfdILm4UpyGv_mQnZpg9LG41c5Yu5VmY6MXvewBn-DMEXsvmY9rI/s400/bscap0002.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhRVgK6OOPrpIEMm8ZMPA3MMScutiL8Pn0kk1Yq698zQi9z4RGo1wz0rIvNxRViggwDS-eFSwHFPIAdCw816S0BCw00H6cYagZb4C2WmNPhHotSsDuyQ5-HAj7_p1OP7HUgE3_ayVNOp-o/s1600/bscap0027.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="108" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhRVgK6OOPrpIEMm8ZMPA3MMScutiL8Pn0kk1Yq698zQi9z4RGo1wz0rIvNxRViggwDS-eFSwHFPIAdCw816S0BCw00H6cYagZb4C2WmNPhHotSsDuyQ5-HAj7_p1OP7HUgE3_ayVNOp-o/s200/bscap0027.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A család...</td></tr>
</tbody></table>
A film ezen a ponton arra utal, hogy Alan rájön arra, hogy a vadászösztön által mozgatott Rex helyett egy maguk által kialakított birodalom, egy másik, magasabb szintre emelt élet "királya", sőt, császára lehet. <br />
<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgHG1osgd4Ha-pQ0VoBaun5E7WVtKCSCIrvr2tFh2y5srP8LiETVkEMG-RcJiPKK0jdLLImIBbDd29OIbG4Dh_dWCSx1GA-kfOT5qQJBxEXZ7QSYvbdaQQ8pYJ_dRJXV2otcJ0scOoBFX0/s1600/bscap0028.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="173" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgHG1osgd4Ha-pQ0VoBaun5E7WVtKCSCIrvr2tFh2y5srP8LiETVkEMG-RcJiPKK0jdLLImIBbDd29OIbG4Dh_dWCSx1GA-kfOT5qQJBxEXZ7QSYvbdaQQ8pYJ_dRJXV2otcJ0scOoBFX0/s320/bscap0028.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">...közös harmóniájában...</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiki1SJfwY24SZVSjh7iSFfyPvfx5sRGOGE54zk1dCuFiS5wC2mi9p3x8WqVqtp2yUWJozuDYrJMSw2JPHMA1O7d6DNqPco3ixXPa0p6OMF01CxluFkk8vwyMjqif2ROc3hDiSQaa9BCD4/s1600/bscap0029.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="216" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiki1SJfwY24SZVSjh7iSFfyPvfx5sRGOGE54zk1dCuFiS5wC2mi9p3x8WqVqtp2yUWJozuDYrJMSw2JPHMA1O7d6DNqPco3ixXPa0p6OMF01CxluFkk8vwyMjqif2ROc3hDiSQaa9BCD4/s400/bscap0029.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">...is szárnyalhat a lélek</td></tr>
</tbody></table>
<br />
Sajnos egy későbbi részben azt látjuk, hogy végül mégsem így történt.<br />
<br />
<br />
<h3>
Ihletetttség és a mindennapi gondolkodás linearitása</h3>
A Jurassic Park látszólag egy egyszerű fantázia-kalandtörténet sematizált szereplőkkel. A felszín alatt azonban egy helyzet magas művészi színvonalú megfogalmazását láthatjuk. Ez a megfogalmazás egyszerre átfogó, részletes és mély. Egy racionális érveléssorozatnál sokkal elemibb és lényegibb, esszenciálisabb módon tudja megmutatni a jelenségek igazi természetét, így a világlátásnak másabb, magasabb szintjét jelenti. Ez az a mód, ahogy valójában az ember a világát látja, viszont a hétköznapiságban a racionalizáló tudatfél ezt szinte teljesen elnyomja, így a legtöbb ember számára teljesen ismeretlen ez a világ. Ugyanez a képiségében megjelenő megfogalmazási, ábrázolási mód jelenik meg az álmainkban, de a legtöbb ember alig vagy egyáltalán nem emlékszik azokra. Ugyanez a képiség jelenik meg az ősi mondákban, mesékben vagy a versekben, de a legtöbb ember ma már csak újságcikkeket olvas.<br />
<br />
Mi ennek a megfogalmazási módnak a jellemzője? Egy racionális helyzetleírásánál egyszerre átfogóbb és részletesebb, az elemeknek és viszonyaiknak sokkal mélyebb, lényegibb és intenzívebb ábrázolását jelenti. Ez egy magasabb tudatszinthez kapcsolódik, amely a dolgokat mélységükben és lényegükben képes látni. Az alkotás során a művész valószínűleg egy ihletett, intuitív állapotba kerül, amely talán újabb agyterületek bekapcsolódását jelenti, ami a világ teljesebb, minőségében másabb érzékelési lehetőségét nyitja meg. Ekkor, mint egy szélesebb információs csatornán nem egyszerűen mennyiségileg több, hanem szervezettségi szintjében összetettebb ismeret közvetítődhet. A nagyobb információtartalmú szervezettség ott érhető tetten, ha az alkotásban, így a filmünkben is egyetlen részlet sem helyettesíthető mással, módosítható vagy helyezhető át, anélkül, hogy az egész jelentéstartománya torzulna. <br />
<br />
A hasonló megfogalmazások ma már a legtöbb ember számára idegenek, de ugyanígy a nem-lineáris mélységi-lényegi gondolkodás. Így sokan el sem tudják képzelni, hogy egy történetnek valóban lehet hasonló tényleges jelentése, az megidézhet hasonló jelenségtartományokat. A szimbolikus gondolkodás is általában idegen azok számára, akik nem emlékeznek az álmaikra, így el sem tudják képzelni, hogy a racionalitáson túli teljes tudatuk hogyan látja a világot. Ugyancsak gyakori felvetés, hogy az alkotó biztosan nem tudta a történet teljes szimbólum-rendszerét így átgondolni, ahogy az felfejthető: biztos semmi ilyesmi nem állt a szándékában. Aki hasonló kérdést tesz fel, az előtt valószínűleg sajnos ismeretlen az ihletettség-intuíció állapota, illetve, általában véve a hétköznapi racionalitást meghaladó tudati szintek. A művésznek nem átgondoltan kell megtervezni a szimbólumokat, hanem adott helyzetre, jelenségekre rárezonálva azoknak egy lényegibb leírását és megoldását tudja adni. Az ilyen ábrázolás elsősorban nem is a racionalitáson, hanem az azon túli tudatrészeken keresztül hatni is tud, így jobbá tudja formálni az érzékelő világát. A művésznek nem is szabad, hogy akaratlagos szándéka legyen egy szimbólum-rendszer ábrázolására, ez ugyanis kényszeredett, erőltetett műveket szül. Az igazi művész a világ teljességére tud kapcsolódni. A magas művészi színvonalú alkotás pedig meg tudja idézni azt azok számára, akikben meg van a megfelelő nyitottság, érzékenység és a képesség az igazi varázslat megélésére. <br />
<br />
(folyt. köv.)Cs. Véghttp://www.blogger.com/profile/08236038143480931984noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4232684409967743787.post-39117892922074264002015-10-20T21:00:00.000+02:002015-11-04T10:09:24.457+01:00ÓceániaParti homokba fúrom az ujjaim<br />
ágait, míg hullám hűse fonja és<br />
vonja kezem el messze a parttól<br />
a végtelen éjek mélye feléCs. Véghttp://www.blogger.com/profile/08236038143480931984noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4232684409967743787.post-72837505375523764342015-10-18T06:00:00.000+02:002015-10-22T07:36:02.972+02:00"hiába már" (?)Hajnalban álmomban egy ifjú dadaista költő nagy pátosszal a következőt irományát szavalta:<br />
<br />
<i>hiába már a hiába-már,<br />ha hiába már a hiába-már,<br /><br />mert hiába már a hiába-már,<br />ha minden-minden hiába már.<br /><br />mert hiába már a hiába-már.<br />hiába már; a hiába-már...</i><br />
<br />
Arra gondoltam (álmomban): talán a szavak túlértékeltek. Vagy az ifjú dadaista költők.<br />
A költői est házhoz, álomhoz jött...<br />
<br />
A szakmainak tűnő közönségből valaki azt kezdte sejteni, hogy a költő némi, ma nagyon divatos hallucinogén főzetet is használt.<br />
Mire felállva, mintegy vers-versenybe öltöztetett riposztként ő is megszólalt:<br />
<br />
<i>ha valaki túl' szereti a lét,<br />ami elhozza neki Léthét,<br />hogyan szerethetné létét...</i><br />
<br />
(Álmomban a "túl" egyszerre két, igekötői jelentésében is megjelent.)<br /><br />Végül egy film hangulata jelent meg...<br />
Mes nuits sont plus belles que vos jours (1989) <br />
(Nem szabadna örökös napfogyatkozásban élni)Cs. Véghttp://www.blogger.com/profile/08236038143480931984noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-4232684409967743787.post-64930005167661999912015-10-14T20:00:00.000+02:002015-10-18T08:35:46.159+02:00Radnóti Miklós: Nem tudhatom... (elemzés)<div class="separator" style="clear: both; text-align: right;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/RifYoAoQoxQ/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/RifYoAoQoxQ?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<br />
<span style="font-size: x-small;"><br /><i><b>Radnóti Miklós: Nem tudhatom…</b></i></span><br />
<span style="font-size: x-small;"><i><b> </b></i></span>
<br />
<div style="margin: 0px; text-align: left;">
<i><span style="font-size: x-small;">Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,<br />
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt<br />
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.<br />
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága<br />
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.<br />
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel<br />
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,<br />
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,<br />
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon<br />
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.<br />
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,<br />
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,<br />
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,<br />
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,<br />
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,<br />
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,<br />
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,<br />
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,<br />
s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,<br />
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,<br />
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,<br />
s a gyárak udvarában komondor hempereg;<br />
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,<br />
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,<br />
s az iskolába menvén, a járda peremén,<br />
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,<br />
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,<br />
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.</span></i><br />
</div>
<i><span style="font-size: x-small;">
</span></i>
<br />
<div style="text-align: left;">
<i><span style="font-size: x-small;">Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,<br />
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,<br />
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,<br />
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,<br />
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,<br />
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,<br />
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.</span></i><br />
</div>
<i><span style="font-size: x-small;">
</span></i>
<br />
<div style="text-align: left;">
<i><span style="font-size: x-small;">Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.</span></i></div>
<br />
A vers eleje így kezdődik: <i>"Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent"</i>. Azonban mindjárt két szempontot is olvasunk, először <i>"nekem szülőhazám"</i>, <i>"messzeringó gyerekkorom világa"</i>, majd pedig: <i>"Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj"</i>. Elsősorban ez a két szempont váltakozik: a "lentről", pontosabban: belülről, azaz résztvevőként való látásmód, és annak ellentéte, a fentről való dehumanizált látásmód, mely pusztítandó célpontokat lát.<br />
Az (ember-)idegen felső, gépies látásmódra váltás előtt a <i>"nyári alkonyon / a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom"</i> keserű képe jelenik, annak az előérzete, ahogy az éppen még <i>"lángoktól ölelt kis ország"</i> földjét - ahogy azt a házfalat is - elöntik, felperzselik a lángok, és vér fogja áztatni, megfesteni: maga a <i>"csorgó, vöröslő fájdalom"</i>.<br />
A vers annak az előérzete, hogy ez a föld, a szülőhazánk, az élet mélységében való megélésének, a lelki kiteljesedésének nekünk rendelt helyszíne - ahogy ezt a "részt-vevő" képek is mutatják - hamarosan a pusztítás célpontjává válik. A "sírok" közti "anyóka" halk sírogatása az elkerülhetetlen baljóslatú végzet ómene. Vörösmarty említése az "<span class="st"><em>Itt élned</em>", </span><span class="st">és most: "<em>halnod kell"</em></span> közeledése.<br />
Egy üres sor után hirtelen vált a hangnem: <i>"Hisz bűnösök vagyunk mi"</i>, sőt, a <i>"dolgozók"</i>, <i>"bűntelen költők"</i>, és <i>"csecsszopók"</i> zavarba ejtő felsorolásával találkozunk. Ez a váltás a földközeli realitás képeivel az égen túl az Égi dimenziót nyitja meg.<br />
Az ország, a szülőhaza célponttá vált. A gépen fölébe szálló Fölött ott van az egyetlen lényeges "szempont", Isten. A kiszolgáltatott Haza vajon Isten haragvó Ítéletének célpontjává vált? <i>"Hisz bűnösök vagyunk mi"</i>, de az a többi nép is. Majd a költő értékeket próbál felsorolni. A <i>"dolgozók"</i> teremtenek és nem csak henyélnek. Talán vannak <i>"bűntelen"</i> <i>"költők"</i> is, akik a szépség, a lélekkel telítettség isteni tartományainak szolgálói. És ott vannak a <i>"csecsszopók"</i>, akik még semmilyen bűnt nem követhettek el, és úgy csüggnek kiszolgáltatottságukban anyjukon, mint az emberi sors a kifürkészhetetlen Isteni terven. Hiszen ez a szülőhazájuk, ahogy nekünk is, tehát ide rendeltettek, rendeltettünk élni.<br />
<br />
<i>"Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent"</i> - kezdi a költő. Valójában egyetlen kínzó kérdést tesz fel: Nem tudhatjuk, de: Mit jelenthet Istennek ez a tájék, az életterünk? Érdemes vajon arra, hogy ne emésztődjön fel? Isten a sajátjának tekinti-e annyira a lábához térdeplő embereket, amennyire a költő ismeri <i>"ha néha lábamhoz térdepel / egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom"</i>, és Ő tudja-e <i>"hogy merre mennek, kik mennek az uton"</i>?<br />
A gépen fölébe szálló számára célpont az ország. Vajon az az Feletti, Isteni megítélés célpontjává váltunk? Elkerülhetjük, hogy feleljünk bűneinkért, még ha ez gyermeki vágynak is látszik, <i>"az iskolába menvén, a járda peremén, / hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én"</i>. Mivel kerülhető el az Ítélet? Mert <i>"ím itt e kő, de föntről e kő se látható"</i>.<br />
<br />
A vers egy ívet mutat. Ez a haza a <i>"messzeringó gyerekkorom világa"</i>, ahol felnevelődtünk; és, talán <i>"bűnösök vagyunk mi"</i>, megértünk a pusztulásra, de legalább írmagunk megmaradhasson, a még ártatlan <i>"csecsszopók"</i> kapjanak lehetőséget az Élet megélésére. Hogy bennük megnőhessen <i>"az értelem, / világít bennük" -</i> őértük talán az őrangyalok virrasztanának.<br />
<br />
A haza, az életterünk, az Életünk célponttá vált. Hogy a Jövő fonala ne szakadjon meg, talán csak az segíthet, ami elrejthet a gépies fenti célzó szemek, de még inkább a haragvó Fenti látó Szemek elől.<br />
<i>"Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg."</i>Cs. Véghttp://www.blogger.com/profile/08236038143480931984noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4232684409967743787.post-78126583707179335222015-07-25T21:00:00.000+02:002015-10-15T07:44:06.840+02:00Péterpál<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcM1imjiVcQY4Q0-SX3RFRjOqGNdBQ9AH_8X_eJQDEbiApwelrcf4Ne9_rprbSsM56skdiIpn5ZPCuUVL8J8ybCNNw6JqaOkWv01vPNYLiRarKfeOSMHT3NmJ-OB3QedQFrIpVNMgZ2us/s1600/2015_10_03_A_honap_meseje.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcM1imjiVcQY4Q0-SX3RFRjOqGNdBQ9AH_8X_eJQDEbiApwelrcf4Ne9_rprbSsM56skdiIpn5ZPCuUVL8J8ybCNNw6JqaOkWv01vPNYLiRarKfeOSMHT3NmJ-OB3QedQFrIpVNMgZ2us/s320/2015_10_03_A_honap_meseje.jpg" width="305" /></a></div>
<span style="font-size: x-small;"><i>Július végén orvostanhallgató lányommal és Veres Károllyal együtt Boldizsár Ildikó "Első Nyári Meseegyetemén" vettünk részt. Ildikó, aki egész életében mesékkel foglalkozott, egyszerre átfogó és lényegi áttekintését adta a meséknek.<br />Az egésznapos előadások után este még beszélgetés is volt, ahol a saját mesék gondolata is felmerült. Azon kezdtem gondolkozni, hogy vajon tudnék-e itt "impromptu" saját mesét mondani. Az első két ötlet túl primitív volt, de aztán kezdett összeállni egy történet. Mivel szerencsémre többször is hallhattam (Pápainé Páhi) Emma néni meseszövését, így, ha elakadtam, arra gondoltam, vajon Emma néni mit mondana. Rendkívül érdekes volt, hogy a motívumokat fejben egy képi-jellegű "gyorsírással" lehetett feljegyezni, illetve rendezgetni. A mese kitalálása kb. két órát vett igénybe, valószínűleg a gyakorlatlanságom miatt. (Utólag észrevettem, hogy a Szalmakirály című mese, mely több elemére ekkor nem emlékeztem, nagyon foglalkoztatott, különösen az erőteljes képi világa miatt. Meseelemzéses könyvem zárásaként éppen ennek az elemzését tervezgettem. Másrészt, egy hónappal korábban Rómában éppen Péter-Pál ünnepén voltunk, és különös volt megtapasztalni, hogy a modern magyar városközpontú kultúrából mennyire eltűnt ez a "jeles nap", mind egyházi, mind aratási-ünnep értelmében.)<br />A mesét néhány nap múlva leírtam. Boldizsár Ildikó augusztus végén és szeptemberben a Hónap meséjének választotta.</i></span><br />
<br />
Egyszer volt, hol nem volt, hiszitek vagy sem, élt egyszer nagyon-nagyon messze egy öregember a feleségével. Volt egy szép házuk, házuk körül szép kertjük, meg volt a határban egy nagy búzamezőjük, amely bőségesen ellátta őket, hogy jutott is, maradt is. Szépen teltek a napjaik, de boldogok mégsem voltak. Mert nem volt gyerekük.<br />
Az öreg nagyon szerette a búzamezőt. Ahogy növekedett a búza és ahogy lassan érni kezdett, sokszor végigsimogatta a kalászokat. Gondolatban az egész aranyló búzamezőt átölelte. De „jaj”, gondolta, „egyre nehezebb emelni a kaszát, évről évre”, és „meddig fogja még bírni”, és „mi lesz azután, mi lesz a földdel”? Bárcsak a Jóisten megáldotta volna őket csak egyetlen fiúcskával, aki segítene, és aki később, ha már ők nem lesznek, jó gazda lenne és bőségesen megélhetne a földből.<br />
Ebben az évben is jött a nyár, majd a kalászok is lassan beértek. Péter Pál napja közelget. Az öreg megélezte a kaszát, a sarlót, és készült az aratásra. Éppen Péter Pál napja jött el; az öreg még csillagos hajnalban felébredt és kiment a mezőre. A nap lassan felkelt, de még a növekvő hold keskeny sarlója is látszott az égen, épp az öreg feje felett. Nagy sóhajtás után suhintott egyet, dőltek a kalászok és kezdte vágni a rendet. Még alig kezdte el, de már érezte, hogy lankad a karja - pedig még ott van előtte az egész mező…<br />
A nap lassan kapaszkodott fel az égre. Egyszer hatalmas forgószél támadt, egy közeli fát ki is döntött, az örvénye pedig a búzamező felé tartott. Tövestül tépte ki és szórta szét a búzát, az öregnek majd a szíve szakadt meg. A forgószél szekérnyi utat vágott, majd hirtelen, a búzamező kellős közepén a semmibe foszlott. Az öreg a kaszát eldobva sietett befelé és a nagy pusztítás közepén mit látott? Bizony, nem sajnálta a kalászokat, mert ott egy pólyás fiúcskát talált. Nézett jobbra, nézett balra, de senki nem volt a környéken. Felkapta a fiúcskát és vitte haza. A felesége azt sem tudta, hova legyen nagy boldogságában. Az öreg pedig ment vissza a mezőre. Mert most már három szájnak kell jóllaknia.<br />
Tanakodtak, hogy nevezzék el a fiút. Mivel Péter Pál napja volt, gondolták, hogy legyen Péter vagy legyen Pál. Nem tudtak dönteni, mert mindkettő név egyformán tetszett nekik, így a fiút elnevezték Péterpálnak. Apja Pálnak hívta, anyja Péternek. De az emberek is, ha egyik nap Péternek nevezték, a másik nap Pálnak.<br />
A fiúcska lassan felcseperedett, és ahogy már elbírta a kaszát, a földön is segített, az öreg nagy boldogságára, és a sok dolog miatt igen erős legény lett. Minden évben, ahogy közelgett Péter Pál napja, már készültek az aratásra, és utána már a munka. Mindig csak néhány nap múlva jutott eszébe az öregnek, hogy bizony, a fia születésnapját elfelejtették, és így volt már tavaly is, és az előtt is… De a fiú erre csak azt mondta, „nem baj édesapám, majd télen friss kenyérrel és foszlós kaláccsal ünnepelünk”.<br />
Ebben az évben is Péter Pál napja közelgett, és már készültek az aratásra. És éppen Péter Pál napja jött el, amikor hajnalban a legény hanyatt fekve, álmában a feje fölött a csillagos eget látta. Azon pedig látott egy hullócsillagot, ahogy éppen előtte a távolból lassan közelít, majd fénylő szikrázással felette, a feje fölött száll el. A legény felébredt, és maga sem tudta, hogy miért, de jókedve kerekedett; fel is nevetett.<br />
Ahogy a szülei is felébredtek, álmát a legény elmesélte és azt mondta, „édesapám, én elindulok és megkeresem azt a csillagot”! „Jaj, fiam”, kérlelte az öreg, „egyedül nem bírok a földdel, ne hagyj itt! Indulj aratás után!” A legény beleegyezett, és ment is ki a földre. „Ki tudja, hogy merre megy majd?” - mondta az asszony az öregnek, „s ha később indul, ki tudja, hol éri a tél?” Az öreg bánatosan válaszolta, hogy egyedül már nem bírja a földet, és ha a fiú nem segít, akkor talán a télre sem lesz elegendő élelem.<br />
Eltelt az aratás, a cséplés, és az a jókedv még mindig kísérte a legényt. Édesanyja feltarisznyázta, édesapja botot faragott neki, aztán búcsúzkodás és indulás, arra, amerre a szikrázón fénylő csillag haladt.<br />
<br />
Ment a legény, mendegélt az úton, amikor egy sűrű erdőhöz ért. Kérdezgette az emberektől, hogy merre visz az út az erdőn át. „Jaj, te legény” - mondták neki, nagy az az erdő, egy nap és egy teljes éjszaka kell, hogy átérj rajta, de ahogy leszáll az éj, megjelennek a lángoló szemű farkasok és széttépnek. A fiú gondolkodott, gondolkodott, de neki, biz, át kell mennie az erdőn, mert a fénylőn szikrázó hullócsillag arra haladt. Az első hajnalsugárral elindult az erdőbe. Csak ment, ment a sűrű fák ágai között, és már délután felé járt, amikor az egyik falevélen különös csillogást látott. Egy ezüstös csepp volt, mint egy könnycsepp. Levette a kucsmáját és a levélről a ragyogó cseppet óvatosan belevezette. Ment tovább és lassan leszállt az éj, de még mindig nem látszott a rengeteg vége. A sötétben farkasvonítás hallatszott, majd lángoló szempárok vették közre. Látta a legény, hogy nincs tovább. Sóhajtott egy nagyot, és levette kucsmáját, hogy „istenem, itt állok előtted”. Az ezüstös csepp hirtelen bevilágította az erdőt, a farkasok pedig mind lefeküdtek a földre, meghunyászkodtak. Kicsit bátortalanul, de a legény elindult köztük, a farkasok meg, mintha csak őrző kutyák lennének, követték. Ahogy hajnalodott, elérték az erdő határát. <br />
Az erdőn túl egy folyó volt, és azon egy híd állt. Ahogy menne fel a hídra, hirtelen megjelenik előtte az Ezüst tündér: „Állj meg, te legény! Olyan van nálad, ami az enyém! Add vissza!” A legény sóhajtott egyet és levette a kucsmáját. A tündér elvette az ezüst cseppet, majd hirtelen azt mondta: „Azért, hogy megóvtad, felelek egy kérdésedre”. A legény elmesélte az álmát, és azt mondta: „csak azt kérdezném, mi volt az a szikrázón fénylő csillag”? „Az a csillag” - mondta a tündér - „a Napkeleti király leánya. A király régi ellensége egy boszorkány, az változtatta a lányt hullócsillaggá és űzte olyan helyre, hogy emberfia ne találjon rá.” A legény megköszönte a választ és továbbindult.<br />
<br />
Ment a legény, mendegélt az úton. Sűrű bokrokhoz ért, az ágak szinte egymásba kapaszkodtak. Kérdezgette az embereket, hogy merre visz az út a bokrokon át. „Jaj, te legény” - mondták neki -, „nagy és sűrű az bokros, egy nap kell, hogy átérj rajta, de ott minden nap vihar van. Az első villámcsapással megjelennek az üvöltő fergeteg oroszlánok és széttépnek. A fiú gondolkodott, gondolkodott, de neki, biz, át kell mennie a bokrokon, mert a fénylőn szikrázó hullócsillag arra haladt. Következő hajnallal neki is indult. Már délután felé járt, amikor elkezdtek gyülekezni az égen a viharfellegek. Hirtelen a bokrok ágai között aranyos csillogást vett észre. Az egyik levélen egy aranyos csepp volt, mint egy könnycsepp. Levette a kucsmáját és a levélről a ragyogó cseppet óvatosan belevezette. A felhők mind sötétebbé váltak, szélroham kerekedett, majd lecsapott az első villám. Oroszlánüvöltés hangzott fel, majd az örvénylő sörényű fergeteg oroszlánok rohantak felé. „Jóistenem, segíts most is!” – sóhajtotta a legény, és levette a kucsmáját. Aranyló fény világította be a zivatar sötétségét, és lassan a felhők is elkezdtek világosodni. Az oroszlánok meghunyászkodtak és a tovább induló legényt követték, mintha csak őrző kutyák lennének. <br />
Esteledett, ahogy elérte a bokros határát, amelyen túl egy folyón egy híd állt. Ahogy megy a híd felé, hirtelen az Arany tündér jelenik meg előtte: „Állj meg, te legény! Olyan van nálad, ami az enyém! Add vissza!” A legény sóhajtott egyet, hogy az a csepp milyen jó szolgálatot tett neki, de levette a kucsmáját. A tündér elvette az arany cseppet, majd azt mondta: „Azért, hogy megóvtad, felelek egy kérdésedre”. A legény elmesélte az álmát, és azt mondta: „csak azt kérdezném, miért kerekedett az álmom után olyan jó kedvem”? „Azért, te legény, mert az a csillag, az a lány, éjjeli álmaidban már sokszor beszélgetett veled, hajnalonként pedig nézte, ahogy a földeken dolgozol. A boszorkány félt, hogy egyszer csak emlékezni fogsz a csillagos álmokra, ezért vitette el a leányt, túl a világ végén”. „Ha a világ végén is túl van” - gondolta a legény -, „én megkeresem”. Megköszönte a választ és tovább indult.<br />
<br />
A hídon túl az út egy széles mezőn át vezetett, ahol derékig ért a hajladozó fű. A legény kérdezgette az embereket, hogy merre visz azon át az út? Annak a mezőnek talán nincs is vége, mondták, de ne is induljon arra, mert ott valahol messze egy vasfogú banya háza van, és, ha a közelébe ér, biztosan széttépi. A fiú gondolkodott, gondolkodott, de neki, biz, át kell mennie a mezőn, mert a fénylőn szikrázó hullócsillag arra haladt. El is indult, és ment, sok-sok napon át. A hajladozó fűszálak apja búzamezőjére emlékeztették, és gondolkozott, hogy mi lehet a két öreggel, egészségben vannak-e? Hirtelen, a fűszálak között különös gyémánt csillogást vett észre, mint egy fénylő könnycsepp. Levette a kucsmáját és a levélről a ragyogó cseppet óvatosan belevezette. Fénylő gyönyörűség, és, talán, ez is segíti majd. Ment, mendegélt a végeláthatatlan mezőn, és az idő lassan hidegre fordult, leesett az első néhány hópehely, majd néhány nap múlva már térdig gázolt a hóban. A legény csak ment, de már számolgatta, hogy meddig bírja még étellel, és talán, gondolta, ez lesz a sorsa, hogy itt a semmi közepén fog megfagyni.<br />
Egyik nap már éppen alkonyodott, amikor egy kis fényt látott a távolban és felette egy fekete füstcsíkot. Közelebb érve látta, hogy az egy ház, amely kéményéből ömlik az égbe a füst. Hirtelen a semmiből egy hatalmas banya termett előtte, arasznyi vasfogakkal. A banya rákiáltott: „Mit keresel itt, te!” -, és már neki akart rontani, hogy széttépje. Olyan hirtelen történt, hogy a legény moccanni se tudott, de a banya közvetlen előtte megállt és a szemét nézte. „Mondd meg, te legény, de igazat szólj! A szemedben mintha azt látnám: te már láttad tündér könnyét?” „Talán azt láttam” - mondta a legény és levette a kucsmáját, benne a fénylő gyémántcseppel. A banya megkerüli kétszer, háromszor a legényt, méregeti. „Na, te legény!” - mondja - „Meghagyom az életed, ha a szolgálatomba állsz”. Bekísérte a házba, ahol a tűzhelyen hatalmas láng lobogott, és a lángok között három óriás vastojás izzott. „Ezek az én fiókáim” - mondta a banya. „Amíg kikelnek, mindig izzani kell a tűznek. Ez a dolgod. Mondd meg a neved!” „Az én nevem Péterpál” - mondta a legény. „Na, legény, ha két neved van, akkor kettő helyett kell dolgoznod!”<br />
A banya a legényt etette, itatta. A legény meg éjjel és nappal, két ember helyett is fűtötte a lángot, izzón tartotta a vastojásokat. Lassan elolvadt a hó és közelgett a tavasz. Egy nap a tojások repedezni kezdtek, majd szörnyű károgással embermagas fekete acélhollók bújtak elő, nagy szárnycsapkodással a levegőbe emelkedtek, és fekete örvényként keringtek a házban. Törtek az edények, az asztal, borultak a székek, és ahol a szárnyuk a falhoz ért, hatalmas vágások maradtak utánuk. A legény a földre lapult. A banya szélesre tárta az ablakot. Még egy örvény és a három hatalmas acélholló kirepült.<br />
„Na, fiam” - mondta a banya - „Jól szolgáltál. Ezért teljesítem egy kívánságod.” „Én csak azt szeretném tudni, öreg szüleim, édesapám, édesanyám jól vannak-e?” A banya elővett egy tálat és vizet öntött bele: „Nézd meg magad!” A legény belenézett a remegő vízbe, melyben lassan kibontakozott a házuk. Látja, hogy édesanyja ott áll az ablakban, és csak néz arrafelé, amerre a fia elindult, hogy vajon visszajön-e az életben, hogy vajon visszajön-e az ő életében. Öregapja meg ott van, kint, a búzamezőn, mert ősszel már csak a föld felét tudta bevetni, és most a másik felét kezdte. Mondja az öreg: „Tavasz búza - ravasz búza; meg tudsz-e kapaszkodni, meg tudsz-e nőni, be tudsz-e érni?” „S ha beérik, egyedül le tudom-e aratni?” - sóhajtott az öreg. Éppen dél volt. Apja odament a búzamező közepére, éppen oda, ahova a forgószél a fiúcskát letette. A földre asztalkendőt terített, két szelet kenyeret vágott, a tavalyi búza lisztjéből sütöttet, egyet magának, egyet a távolban lévő fiának. Majd szalonnát és hagymát vágott mindkét kenyérre. Majd a kenyér mellé édes foszlós kalácsot vágott, a tavalyi búza lisztjéből sütöttet. „Édes fiam” - mondta, „egyél velem, ünnepeljük meg jóelőre a születésnapod, akár minden nap. Itt lesz, ami lesz. Te csak magadra vigyázz, és adja a sors, hogy a sok segítségért, amit adtál, sose éhezz.”<br />
A legény sóhajtott egy nagyot, hogy a ház is majd beleremegett. Nézi a banya is, és kérdi: „Na, merre vezet az utad? Visszafordulsz, vagy mész tovább?, mert arra a Gyémánt tündér hídja van”. A legény gondolkodik erősen. Haza is menne, de a csillagot kell követnie. Nincs már sem aranyos, sem ezüstös cseppje, így az oroszlánok, a farkasok széttépnék. Ha tovább megy, egyetlen kincsét a Gyémánt tündérnek kell adnia, így az sem segítheti. A fiú gondolkodott, gondolkodott, de neki, biz, tovább kell mennie, mert a fénylőn szikrázó hullócsillag arra haladt. Szedelőzködik és indulni készül, amikor a banya megállítja. „Kétnevű fiam, te két ember helyett szolgáltál egyetlen zokszó nélkül, így adok neked még valamit.” Azzal egy almát nyom a fiú kezébe. De az olyan kemény alma volt, hogy késsel sem lehetett megkarcolni. A fiú zsebre vágta, hogy hátha majd megpuhul; elbúcsúzott a banyától és továbbindult.<br />
Hamarosan egy folyóhoz ért, amin egy híd vezetett át, és azon már messziről látta a Gyémánt tündért. Mondani sem kellett, levette kucsmáját, már messziről nyújtotta és mondta: „Olyan van nálam, ami nem az enyém”. A tündér méregette egy pillanatig, majd azt mondta: „Látom, legény, jó a szíved. Ezért óvd meg a cseppet addig, amíg legközelebb találkozunk!” Majd egyetlen pillantás, és eltűnt. A legény csodálkozott, majd visszatette a kucsmáját és továbbindult.<br />
<br />
Ahogy ment, mendegélt, kopár vidékre ért, ott egy aranyos házhoz. Bekopogott az ajtón, hát ott lakott a Nap anyja. Leültette, megvendégelte a fiút, de mondta, hogy a legénynek alkonyatkor el kell menni, mert ha hazajön a Nap, hát azonnal széttépi. Eljött az alkonyat, a fiú indult is volna, de olyan fáradtság lepte el, hogy mozdulni sem tudott, és gondolta, csak még egy perc, csak még egy perc és indulok. De már hazaért a Nap, és kiáltotta úgy, hogy zengett bele a ház, „Ki van itt? Emberszagot érzek!” Berontott a Nap a szobába, de ahogy a fiúra pillantott, megállt és méregette. „Nocsak, te vagy az, öcsém, Pál?” Az anyja, de a legény se tudta, hova legyen a csodálkozástól. „Te nem emlékezhetsz, de ott voltam, amikor testvérem, a Szél, a földre tett. Azóta is figyellek, hogy munkával töltöd napjaid, nem csak sütteted a hasad. Mi járatban vagy hát?” A legény az álmát elmesélte, és, hogy a csillagleány nyomában indult útnak. „Hát, én azt nem tudom, hol lehet” - mondta a Nap, mert ő nappal nem látta, de talán a testvére, a Hold tudja. Este szállást adott, majd a pirkadó hajnallal útjára igazította.<br />
A legény kora estére ért a kopár vidéken az ezüstös házhoz, a Hold anyjához, aki leültette, megvendégelte a fiút, de mondta neki, hogy hajnalra el kell mennie, mert ha hazajön a Hold, hát azonnal széttépi. A fiú mondta, hogy neki beszélnie kell a Holddal. Csak azon gondolkozott, lesz-e ideje elmagyarázni, hogy ki is ő. Hajnalra hazaért a Hold, és kiáltotta úgy, hogy zengett bele a ház, „Ki van itt? Emberszagot érzek!” és már ott volt a fiú előtt, hogy széttépje, aki még meg se tudott szólalni. Ahogy azonban a fiúra pillantott, megállt, méregette, majd azt mondta: „Nocsak, te vagy az, öcsém, Péter?” A Hold anyja azt se tudta, hova legyen a csodálkozástól. „Te nem emlékezhetsz, de ott voltam, amikor a testvérünk a földre tett. Azóta is figyellek, hogy néha hajnalban vagy alkonyatba nyúlva dolgozol és nem pihenhetsz. Mi járatban vagy hát?” A legény az álmát elmesélte, és, hogy azt a csillagleányt keresi. „Hát, őt én sem láttam. Ha se nappal, se éjjel nem találjuk, akkor talán a te keresztapád, a Szél tudja, hol lehet, mert ő eljut minden zugba”. Azzal útnak igazította.<br />
A legény ment, csak ment tovább a kopár vidéken. Egyszer csak hatalmas forgószél jelent meg a távolban és száguldani kezdett felé. A legény azt se tudta, hová bújjon a kies vidéken, csak állt ott földbe gyökerezett lábbal. A forgószél azonban a semmibe foszlott és egy ember jelent meg előtte nevetve: „Egyet se félj tőlem, édesfiam! Én vagyok a te keresztapád, aki a forgószéllel a földre tett Péter Pál napján. Most jövök a Naptól, a Holdtól; elmondták, mi járatban vagy. A te csillagod, nincs a földön, nincs égen. A világ végén van az Üveghegy. Annak a tetején, egy ösvény végén van az a csillag.”<br />
„Akkor, oda kell mennem” - mondta Péterpál. „Oda nem juthatsz” - mondta a Szél. - „Az Üveghegyig még csak elvihetlek, de annak csúcsa túlnyúlik az égen, túl Napon, túl Holdon, és semmilyen Szél el nem éri. De ha oda fel is jutnál, ott örök sötétség van, az ösvény két oldalán meg halálos mélység. És ha fel is jutnál, lefelé már nincs út.” A fiú ezt válaszolta: „Keresztapám, ha addig tudsz, addig vigyél.” A Szél azt mondta: „Na, akkor kapaszkodj belém!” Forgószéllé változott és a fiút elrepítette, egészen az Üveghegy aljáig. Majd elbúcsúzott és - mint a Szél - elrepült.<br />
<br />
A legény, Péterpál, csak állt ott az Üveghegy aljában, mely olyan sima és olyan meredek volt, hogy arra fel senki emberfia nem kapaszkodhatott. Ahogy ott tanácstalanul álldogált, nézelődött, egyszer csak kiesik a tarisznyájából az az alma, amit még a banyától kapott, gurult, gurult a földön, egyre nagyobb lett, majd - hiszitek vagy sem - táltoscsikóvá változott. Megrázta sörényét és az ámuló legénynek annyit mondott: „Ülj fel a hátamra, édes gazdám!” Azzal megindultak felfelé, az Üveghegyen, mind magasabbra. Az Üveghegy csúcsa túlnyúlt az égen, és ott mind sötétebb lett. Lent csak egy apró fénypont volt a világ. Fent Péterpál a sötétben levette kucsmáját, és a gyémántcsepp bevilágította a keskeny ösvényt, mely két oldalán olyan mély szakadék volt, hogy, ha valaki csak odanézne, hát, beleszédülne. Ahogy haladtak az ösvényen, a távolban egy pislákoló, halványan csillogó fény jelent meg. Közelebb érve látják, hogy oda hullott a fénylőn szikrázó csillag. Péterpál felvette és az ingébe rejtette a csillagot. Vissza is fordultak. Elérték az Üveghegy szélét. „Most csukd be a szemed!” - mondta a táltos, és hogy, hogy nem, ki tudja, leereszkedtek az Üveghegy aljába. <br />
„Most merre mennél?” - kérdezte a táltos. „Haza, öreg szüleimhez, édesapámhoz, édesanyámhoz.” A táltos vágtatni kezdett és hamarosan a Gyémánt tündér hídjához értek. A tündér már várta. Péterpál visszaadta a gyémántként fénylő cseppet. Majd újabb vágta, és a másik hídhoz értek. „Édes gazdám” - mondta a táltos -, „én tovább nem mehetek, az már nem az én világom”. Péterpál megköszönte az eddigi utat és a lobogó sörényű táltos nagy robajjal elvágtatott.<br />
<br />
A legény csak állt ott a bozótos előtt, hiszen a fergeteg oroszlánok és azon túl, az erdőben a lángszemű farkasok között hogyan juthat át, és hogyan védheti meg a csillagát? Elinduljon? Vagy mégse? Várt, várakozott egy teljes nap és teljes éjszaka, mikor az égen különös fekete felhő jelent meg, olyan csattogással és villámlással, mintha kardok verődnének össze. Péterpálnak földbe gyökerezett a lába, annyira belefáradt már a sok veszélybe és hogy most egy újabb, váratlan, feléje közelít. A felhőből a három óriás acélholló bontakozott ki és körülrepülte a fiút. Így kiáltottak: „Itt a mi dajkánk! Hát bajban vagy?” Óvatosan felragadták, és átrepítették bozóton, erdőn, és azon túl tették le vigyázva a földre. Majd újabb fekete fergeteggé váltak és eltűntek a messzeségben. A fiú az inge alatt őrizte a csillagot, de az most kiugrott a földre és ott előtte gyönyörűszép lánnyá változott. „Megmentőm” - borult a lány Péterpál nyakába.<br />
A legény és a lány mentek a falu felé. A lány elmesélte a történetét, és, hogy a legény álmában mi mindenről is beszélgettek. És csak beszéltek, beszéltek, hiszen annyi, de annyi csoda van ezen a világon.<br />
Péter Pál napja közeledett, és az öreg már készült az aratásra, de még inkább készült, hogy kimegy a búzamezőre, annak is legközepébe, ahol az a forgószél még nem is olyan régen a fiát a földre letette. És majd ott megünnepli fia születésnapját, remélve, hogy a fiú jól van és ő is ünnepeli életét a földön, az Életet a földön. És eljött Péter Pál napja. Az öreg még csillagos hajnalban összekészült és indult a határba, a búzamezőre. A Nap éppen felkelt, de még fent a Hold is látszott - ha nem is pont úgy, de hasonlóan, mint régen. Az öreg a távolban két embert látott közeledni - az egyik olyan ismerős! Ahogy közelebb érnek, hát a fiát látja! Egymás nyakába borulnak, és csak mesélnek, mesélnek…<br />
„Fiam” - mondja az öreg - „ez most már mindig a te napod lesz, amin semmi mást nem teszünk, csak a visszatérésed ünnepeljük!” „Nem úgy van az, édesapám” - mondja Péterpál. - „Hazamegyünk édesanyánkhoz, és maguk ellátják a vendégünk. Nekem viszont dolgom van, itt kint, a búzaföldön. És majd végezve ünneplünk.” Azzal hazasiettek, édesanyja minél hamarabbi látására.<br />
Péterpál pedig vissza, kiment a búzamezőre, aranyos reggelben felnézett a Napra, a Holdra és érezte, ahogy a Szél körülölelte. Majd megfogta a kaszát és vágni kezdte a rendet. Mert most már négy szájnak, vagy, ha a Jóisten adja, később ötnek, hatnak vagy többnek kell jóllaknia.<br />
Ennyi volt. <br />
Mese volt.Cs. Véghttp://www.blogger.com/profile/08236038143480931984noreply@blogger.com0Szombathely, Magyarország47.2306851 16.62184409999997647.058113600000006 16.299120599999977 47.4032566 16.944567599999974tag:blogger.com,1999:blog-4232684409967743787.post-29530850575061383132015-04-15T16:31:00.000+02:002015-05-13T12:08:04.806+02:00Thelma és Louise -- lányok és a "vad"nyugat<div style="text-align: center;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://upload.wikimedia.org/wikipedia/en/d/de/Thelma_%26_Louiseposter.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="http://upload.wikimedia.org/wikipedia/en/d/de/Thelma_%26_Louiseposter.jpg" height="400" width="266" /></a></div>
<i><span style="background-color: yellow; font-size: x-small;">A
"Világhagyomány" módszer szerint a filmek és más alkotások
értelmezésének egy kulcsa, ha azokat álomszerűen, adott
szimbólum-helyettesítésekkel újraélt helyzeteknek tekintjük. Ezért az
elemzést csak a <span style="color: red;"><b>film megnézése UTÁN</b></span> célszerű olvasni, különösen, mert - <span style="color: #cc0000;"><b>SPOILERS </b></span>-
a történet kulcsmomentumai is elhangzanak. Az elemzési kísérlet - mint
hipotézis - úgy ellenőrizhető, hogy az így átfogalmazott, lényegében
esetleg teljesen másról szóló történet ráilleszthető-e az eredetire, és
megmagyarázza-e annak hangsúlyait és sajátosságait.</span></i></div>
<br />
<span style="font-size: x-small;"><span style="font-size: small;">Thelma és Louise, a két fiatal nő, egy hosszú hétvégére készülnek a hegyekbe, mindössze csak, hogy egy kicsit kiszakadjanak mindennapi környezetükből és gondtalanul eltölthessenek pár napot.<br />Thelma a fiatal háztartásbeli feleség, akit a férje gyakorlatilag semmibe vesz, háztartása kellékének tekint, miközben a férfi a "túlóráit" valószínűleg más nővel vagy nőkkel tölti el. Louise pincérnő, akinek van kapcsolata, a nő körül mégis ott vibrál a feszültség.<br />A hétvégi kirándulás egyre elkerülhetetlenebb tragédiába torkollik, a végzetszerű események mind nagyobb erővel sodorják a két nőt a szakadék felé.<br />A film a nőket a férfiagresszió védtelen céltábláiként mutatja meg. </span></span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/2iBFmKlO4BY/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/2iBFmKlO4BY?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<br />
Thelma egész életét védett burokban töltötte, gyakorlatilag soha nem konfrontálódott a valósággal, így őt gyermeki naivitása sodorja bajba. Ő csak egy kis önfeledt szórakozásra vágyik, viselkedésére viszont az ivó- és táncpartnere úgy gondolja, hogy neki ennyiért már több is járna, és meg akarja erőszakolni. Louise esetén utalásokból tudjuk meg, hogy vele már történt valami hasonló, és nem hogy igazságot szolgáltattak volna neki, hanem valószínűleg még őt hibáztatták.<br />
A kilátástalanság totalitását így ez a két szélsőség mutatja meg: vagy az ilyen személyiség már az agresszió céltáblájává vált és akkor képtelen lesz a későbbi együttélésre, ahogy Louise-nak sincs lehetősége élni a barátja által felajánlott együttéléssel. Ha viszont még nem szenvedett el ilyet, ahogy Thelma, még a történet elején, akkor a tapasztalatlansága, naivitása miatt fog belesodródni. De, az sem nevezhető életnek, ha nem mozdul ki otthonról, a férje háztartásbeli bábja marad, aki szó szerint lábtörlőjének nézi; egy jelenetben a mérges férj észre sem veszi, hogy a pizzában tapos - azon, ami etetné-táplálná-éltetné.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgv7h98ZyZwxJrrqwWnyJhackRy6opIuzlBV_JrIVZd2OLB9B8toErwtoRvlFcpuPcsRr67HS8G8W9Su1KqJoAHsEIuo7iCBdYa-B0bysFc8O-ALsa0OUGhyphenhyphenlyUtbXSaSbTpw6q4vG_CE8/s1600/bscap0003.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="136" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgv7h98ZyZwxJrrqwWnyJhackRy6opIuzlBV_JrIVZd2OLB9B8toErwtoRvlFcpuPcsRr67HS8G8W9Su1KqJoAHsEIuo7iCBdYa-B0bysFc8O-ALsa0OUGhyphenhyphenlyUtbXSaSbTpw6q4vG_CE8/s1600/bscap0003.jpg" width="320" /> </a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<br />
A kilátástalanság totalitásának egyik dimenzióját így az áldozatok mutatják meg, melynek két szélső pontját Thelma, vagyis a tapasztalatlan naivitás és Louise, a keserű tapasztalat ábrázolja. Vagyis, a film értelmezésében minden nő célpont. <br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhzhifGjATbZOSJ59Z_VWbkA3d5sK8BRz96mVCma6gRGzKN50OkS1oB9DQwKfZxS8UL09IZX4WHeB5dnrWAMYIaVJeHkchXy1TpnKkygBnVuqFj7o3f0ee1OlikMWURaoOxLtDNv97syjY/s1600/bscap0007.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="170" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhzhifGjATbZOSJ59Z_VWbkA3d5sK8BRz96mVCma6gRGzKN50OkS1oB9DQwKfZxS8UL09IZX4WHeB5dnrWAMYIaVJeHkchXy1TpnKkygBnVuqFj7o3f0ee1OlikMWURaoOxLtDNv97syjY/s1600/bscap0007.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A viselkedéstudomány szakértője</td></tr>
</tbody></table>
A másik dimenziót az elkövetők két szélső pontja adja meg. A kocsmai ivó- és táncpartner (Harlan) direkt és fizikai agresszióval akarja megszerezni, ami szerinte jár neki. Sokkal árnyaltabb a Brad Pitt által játszott "J.D.", aki indirekt és pszichés manővereivel éri el, hogy Thelma lefeküdjön vele. Ezzel ő elrabol valamit a nőtől, ahogy a két nő Thelmára bízott összes vagyonával meg is lép. "J.D." egyetemistának adja ki magát, valójában fegyveres rabló, és tettei következményei a végzetszerűnek tűnő elkerülhetetlen tragédia felé sodorják a két nőt. (A film egy kivágott jelenetében Louise rákérdez, hogy "J.D." milyen szakos, mire a fiú a "viselkedéstudomány"-t nevezi meg.)<br />
<br />
A történet során vagy a naivitás, vagy a keserű tapasztalatok miatt Thelma és Louise egyre inkább úgy reagálnak, hogy a további életük mind lehetetlenebbé válik. Pszichésen gyakran szétesnek, figyelmetlenné, felelőtlenné válnak, és előtérbe kerül a leckéztetés, még akkor is, amikor kis női bájjal ők lehetnének a játszma nyertesei... Így valójában egy fordított Valmont-t (1989.) láthatunk (melyben a női praktikák irtották ki a naiv és felelőtlen fiatal férfit a világból).<br />
A kilátástalanság totalitását az áldozatok (azaz: mindenki vagy áldozat vagy azzá válhat) és az elkövetők, egyben elkövetési módok (direkt-fizikai vagy indirekt-lelki) szélsőséges változatai ábrázolják. A nők tehát a filmben szinte külön fajként jelennek meg, akik teljes kiszolgáltatottságukban védtelenek itt, a vad "nyugat" ellenséges környezetében. A szélső pontok által kifeszített terület belső tartományában pedig az előre meredő fegyverű férfirendőrök tömege tölti ki a teret, menekülést sem hagyva a mintát megtörni kívánó, vagy abból szabadulni próbáló nők számára.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgfeoONZWYj4IyNI3_k5ezeMOJoVPD3-db2xxWLwsPE8oI1-PP0YMEAhTgidEtt24q45CMx24cvVmgaDN_-T-vteTgFAZa4sGVt1BL40-Bd9ByDdrE7PaDf-LdxPN-cE6UYWTC20Sw-G_M/s1600/bscap0004.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="136" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgfeoONZWYj4IyNI3_k5ezeMOJoVPD3-db2xxWLwsPE8oI1-PP0YMEAhTgidEtt24q45CMx24cvVmgaDN_-T-vteTgFAZa4sGVt1BL40-Bd9ByDdrE7PaDf-LdxPN-cE6UYWTC20Sw-G_M/s1600/bscap0004.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Egy egész hadsereg</td></tr>
</tbody></table>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhD1gAwJG-UJiIUnaWf7KLPoHc6TnX6mk6ndMtv0pIiaDNMBrKgVdEnxgh5lxjklGbOdXv3VXsXKhcXGPbd3R7TcLBJ3MLdt91UhVX_G0TdYiTGcTMHILRh-W0SCq2jy5PKNuohM9WzmOE/s1600/bscap0008.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="136" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhD1gAwJG-UJiIUnaWf7KLPoHc6TnX6mk6ndMtv0pIiaDNMBrKgVdEnxgh5lxjklGbOdXv3VXsXKhcXGPbd3R7TcLBJ3MLdt91UhVX_G0TdYiTGcTMHILRh-W0SCq2jy5PKNuohM9WzmOE/s1600/bscap0008.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A nagy mackó</td></tr>
</tbody></table>
Mindössze két, pozitív viselkedésű férfit látunk: Louise barátja Jimmy, egy nagy mackó, aki támogatja Louise-t, de nem tudja ellensúlyozni a nő korábbi keserű tapasztalatának következményeit. A másik pedig a nyomozó, Hal Slocumb, aki átérzi és megérti a két nő helyzetét. Nála egy hangsúlyos jelenetben látjuk, hogy még a felkínálkozó pincérnő ajánlatát sem fogadja el; talán úgy látja, hogy a gyilkosság kiszolgáltatott lelkiállapotba sodorta a pincérnőt, és még véletlenül sem akarja kihasználni a helyzetet. És főleg: a hivatása etikailag nem engedné meg, hogy ilyen helyzetben (amikor ő a megmentő), szexuális kapcsolatba keveredjen. A nyomozó, Hal Slocumb azonban tehetetlen a "rendet" visszaállítani akaró elvakult férfirendőrök tömegével szemben, ahogy a neve is sugallja: lassú és erőtlen.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiEE_JBfWxaKzzfAjFHyRr_3A5TeGBjCMeMo7D_PRWJKFJ68f_FZtr9Jl4iTr65cT0M9TQ0IZs5FHZYXwP-lakKHnzHt_9cqMuN6q3RJsvJMWhJkQW6WhCvmJr_rH-JeCxj_qJVZcCyp-I/s1600/bscap0006.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="136" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiEE_JBfWxaKzzfAjFHyRr_3A5TeGBjCMeMo7D_PRWJKFJ68f_FZtr9Jl4iTr65cT0M9TQ0IZs5FHZYXwP-lakKHnzHt_9cqMuN6q3RJsvJMWhJkQW6WhCvmJr_rH-JeCxj_qJVZcCyp-I/s1600/bscap0006.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Most jobb, ha hazamegy</td></tr>
</tbody></table>
Ebben a harmadik dimenzióban tehát Jimmy erős és támogató, de alapvetően passzív, a nyomozó pedig ugyan aktív, de alapvetően lassú és erőtlen. A keserű hangulatú filmben így még a szerencse sem a két nőt segíti.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjPyI9gKGvR6cvee-j0ATQLeGhUxsIJuIb0GT6EJZFoN-_crkTjL1IkgK9WORtGTA6q2_on32Jh9H1w1r5b3QQSeW8DYq0qZ_6JbNYWM5hYsfE1aXg-Q5f5jkSOvPTW4oApDnniWg5_lV4/s1600/bscap0005.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="136" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjPyI9gKGvR6cvee-j0ATQLeGhUxsIJuIb0GT6EJZFoN-_crkTjL1IkgK9WORtGTA6q2_on32Jh9H1w1r5b3QQSeW8DYq0qZ_6JbNYWM5hYsfE1aXg-Q5f5jkSOvPTW4oApDnniWg5_lV4/s1600/bscap0005.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Tehetetlenül</td></tr>
</tbody></table>
<h3>
§</h3>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZvNzYU0iS-8xlnQ28Pi6tUCbAUsbQmETB9EGYkiEtofZSV5qSKaLHJyBjxgGYoBBfwPPHNwlr-JtCRq33nf_AmOp-tc_yl1aut4e2n_PIqxQIxI6-BECyeOwi_-9cQbY-pb9ExVc32bs/s1600/bscap0010.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="272" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZvNzYU0iS-8xlnQ28Pi6tUCbAUsbQmETB9EGYkiEtofZSV5qSKaLHJyBjxgGYoBBfwPPHNwlr-JtCRq33nf_AmOp-tc_yl1aut4e2n_PIqxQIxI6-BECyeOwi_-9cQbY-pb9ExVc32bs/s1600/bscap0010.jpg" width="640" /></a></div>
A film elején néhány hangsúlyos pillanatban egy hegyet látunk zenei aláfestéssel. Ezt először érthetnénk úgy is, hogy a két nő, és így általában véve a nők útját hegyként állják el az áldozattá válásnak és az agressziónak a filmben mutatott lehetőségei. Azonban az égbolt, a felhők fehérsége, de a zene is ellentmond ennek a jelentésnek, és különösen az, hogy a két nő a hegyekbe készült a mindennapjaikból való hétvégi kiszakadásra. A hegy tehát inkább egy ideál képe, a tisztáságé, egyfajta felszabadult könnyűségé (ahogy a felhők is mutatják). Erre utal az is, hogy a kezdőképekben fekete-fehérből, vagyis szürkéből a kép színekkel telítődik, majd sötétté halványul.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/OWkpBQ92p_g/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/OWkpBQ92p_g?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<br />
A filmnek létezik egy alternatív befejezése, ami ezt az utóbbi jelentést igazolja. A két nő belehajt a szakadékba (a lehetőséget mutató fotót, a vidám kirándulásra induló két mosolygó nő képét kisodorja a szél az autóból, örök emlékként, hogy mit vesztettünk el). Itt azonban eltűnnek egy szikla mögött, majd a szakadék szélére kirohanó detektív (a két nő segítő szándékú, bár erőtlen "őrangyala") látja, ahogy az autó lent az úton nagy porfelhővel elhajt a hegy és a felhők felé. (A két nő tehát, ha csak a túlvilágon is, de el tudott indulni az ideálok világa felé. Érdemes ezt összevetni a Gladiátor "Most már szabadok vagyunk" végével is.)<br />
Az ami érték volt és lehetett volna, a számtalan tényező végzetes következményeként nem tudott beleilleni a realitásba, így ebben a történetben elveszett az élet számára.<br />
A hosszú út végén magasodó hegy a tisztaság, a könnyedség, a lehetőségek, az emelkedettség, az ideál jelképe.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/tnKnTqu3v2c/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/tnKnTqu3v2c?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
Cs. Véghttp://www.blogger.com/profile/08236038143480931984noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4232684409967743787.post-68998083256911791272015-04-06T20:42:00.003+02:002015-04-06T21:21:00.560+02:00Szárnyas fejvadász - "Mint könnyek az esőben"<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://upload.wikimedia.org/wikipedia/en/5/53/Blade_Runner_poster.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="http://upload.wikimedia.org/wikipedia/en/5/53/Blade_Runner_poster.jpg" height="400" width="265" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<i><span style="background-color: yellow; font-size: x-small;">A
"Világhagyomány" módszer szerint a filmek és más alkotások
értelmezésének egy kulcsa, ha azokat álomszerűen, adott
szimbólum-helyettesítésekkel újraélt helyzeteknek tekintjük. Ezért az
elemzést csak a <span style="color: red;"><b>film megnézése UTÁN</b></span> célszerű olvasni, különösen, mert - <span style="color: #cc0000;"><b>SPOILERS </b></span>-
a történet kulcsmomentumai is elhangzanak. Az elemzési kísérlet - mint
hipotézis - úgy ellenőrizhető, hogy az így átfogalmazott, lényegében
esetleg teljesen másról szóló történet ráilleszthető-e az eredetire, és
megmagyarázza-e annak hangsúlyait és sajátosságait.</span></i><br />
<div>
<i><span style="background-color: yellow; font-size: x-small;"><span style="background-color: white;"></span><br /></span></i></div>
</div>
<span style="font-size: x-small;">Úgy 25 éve, hogy célzottan próbálkozom elemzésekkel, a művek mélyéből előbukkanó világ, világlátás megközelítésével - persze, közbeiktatott hosszú-hosszú szünetekkel. Valaki éppen kérdezte, hogy most mennyire látok másképp adott művet, van-e, hogy gyökeresen más, esetleg ellentétes lesz az értelmezésem? A "Szárnyas fejvadász" esetén ez elég jól megragadható, mivel '97 körül röviden írtam erről, a szellemi lények műalkotásokban való megjelenítésével kapcsolatban (a Sliver című film elemzése után). (Az első, nem csak egy-egy részletre vonatkozó elemzésem '90 körül Ridley Scott Legenda című filmje volt, így különös érzés a Szárnyas fejvadász hasonló színezésű világát látni.) <br />Nyomtatott sorok, múltba vivő időgép:</span><br />
<br />
<h3>
Az angyalok természetéről</h3>
szóló több más, mai misztériumot is kereshetünk, különösen az utóbbi évek filmterméséből. Ilyen a Virginia Woolf regénye alapján készült Orlandó , az emberközelibb Michael, a mára már klasszikussá vált, álomszerű Berlin fölött az ég, illetve annak újabb, könnyebben emészthető amerikanizált változata, az Angyalok városa is. Közülük a Szárnyas Fejvadász sci-fi történetét az teszi különlegessé, hogy itt az őrzésnek nem csak a figyelés, hanem éppen a korlátozás szerepe hangsúlyozódik ki.<br />
A 2019-ben játszódó történet helyszíne természetesen Los Angeles, az angyalok városa. Ebben az elképzelt korban az emberek replikánsoknak nevezett robotokat készítenek. A saját képünkre és hasonlatosságunkra teremtett másolatok feladata a szolgálat az emberek kénye-kedve szerint a külső űr háborúi és földi ésszel elképzelhetetlen veszélyei között. Teremtésük helye a Föld és a Tyrell vállalat, mely számukra egyaránt tiltott terület. Pedig pontosan ez több replikáns célja, akik még önpusztító módon is keresik az utat vissza, hogy kérdést tehessenek fel szellemi atyjuknak, Tyrellnek.<br />
A visszavonult fejvadászt, Deckardot azért kényszerítik vissza a szolgálatba, mert öt replikáns fellázadt, egy űrhajót megszerezve visszaszökött a Földre, s most a céljuk ismét az, hogy eljussanak Tyrellhez. Deckard minden különösebb érzelem nélkül, csendes megadással törődik bele a kényszerbe és indul el tenni a dolgát, ami a lázadó replikánsok megszüntetése, örök „nyugalomba helyezése”.<br />
A filmben különösen feltűnő a replikánsok érzelemmel teltsége, szemben az emberekkel, akik a várttal pont ellentétesen, hidegen, érzelmek nélküli robotokként teszik a dolgukat. Ezzel a transzponálással a replikánsok az embereket jelenítik meg, a filmbeli emberek pedig valójában az égi lényeket. Az atya természetesen Tyrell, de a börtönőrhöz hasonló szerepű őrangyal, a Szárnyas Fejvadász, azaz Deckard mellett maga a sántító ördög is megjelenik. Deckard érzelemmentessége annyira kirívó, hogy már-már feltételezzük: ő is egy replikáns.<br />
Az „angyalok” élete öröknek látszik a replikánsok néhány évre korlátozott élettartama mellett. A film másik feltűnő pontjaként a replikánsokkal történő összecsapások közben az erőtlennek tűnő Deckard folyton vesztésre áll. A tökéletesebb szervezetű robotokkal szembeni küzdelmek során azonban egyetlen pillanatra sem bizonytalanodik el, hiszen rajta keresztül maga a törvény harcol, mely sérthetetlennek és sokkal hatalmasabbnak tűnik a replikánsok erejénél.<br />
Tyrellnél tett látogatása közben Deckard megismerkedik a legújabb modellel, Rachaellel, aki korábban nem is tudta magáról, hogy nem emberi lény. A film rendezői változatában, Deckard egy különös látomásában az egyszarvú is megjelenik. A szimbólum által feltett kettős kérdést így fordíthatjuk le: mikor tekinthető egy teremtmény embernek, hiszen a jellegük és elnevezésük miatt a Szűz minőségként azonosítható replikánsok sokkal emberibb tulajdonságokkal rendelkeznek, illetve lehetséges-e a viselkedése alapján a Szűz minőségként, őrangyalként azonosítható Deckard organikussá, érzelmekkel teli lénnyé változtatása? A két kérdés valójában egy, hiszen ha Deckard már nem csak a törvény képviselője, érzelemmentes szolgája, akkor felmerülhet benne a kételkedés, hogy milyen jogon semmisíti meg az emberibb viselkedésű teremtményeket.<br />
A replikánsok azért akarnak eljutni szellemi atyjukhoz, mert a szerintük hibás teremtésben túlságosan rövid életet kaptak és azt szeretnék meghosszabbítani. A Tyrelltől kapott válasz alapján ez nem lehetséges, a rövid élet a szervezetükbe van kódolva, de ez a tökéletesebb szervezet egy telítettebb életet ad ajándékként. A csalódott Roy Batty, a lázadó replikánsok vezetője megöli Tyrellt és később dühöngő démonként támad Deckardra. Éppen az összecsapás közben „jár le” az élettartama, a funkcióit fokozatosan felmondó testének utolsó tettével mégis megmenti a legyőzött Deckard életét. Utolsó szavaival Roy megbékél a halállal és rövid, mégis a szenvedésekkel és csodákkal a teljességében élt életével. Tettével így Deckardot is megajándékozza a választás lehetőségével.<br />
Rachael iránt érzett szerelme mellett a Tyrell által Fiúként megnevezett Roy általi megváltás fordítja el végül Deckardot a törvény feltétlen szolgálatától. Deckard elmenekül az ugyancsak szökevény – ezért „nyugalomba helyezésre” ítélt – Rachaellel. Az utolsó képekben az örök éjjel sötétségében élő, folytonos esőben ázó, egyetlen gépezetként működő Los Angeles ellentétét, napsütésben szikrázó hegyi tájakat és az érintetlen természet szerves és színgazdag világát látjuk.<br />
<span style="font-size: x-small;">[in: Mai misztériumok]</span><br />
<br />
<br />
<h3>
Változatok</h3>
<span style="font-size: x-small;">(Egy jó film világába egyre bentebb haladhatunk, idővel újabb és újabb finom részleteket fedezhetünk fel. Láthatunk-e többet, mondjuk 15 évvel később? Több adathoz mindenképpen hozzájuthatunk.)</span><br />
A filmnek három változata is ismert. Volt egy ősváltozat, amit próbavetítéseket követően a nézői tapasztalok alapján módosítottak, így született meg az első ('82-es) vetített moziváltozat. A próbanézők alapvetően nem értették, hogy mi is történik a filmben, így a készítők kivágtak néhány jelenetet, Deckard narrátorként kommentálja az eseményeket és saját érzéseit. A nézők lezáratlannak ítélték a befejezést, ahogy a pár eltűnik a folyosó végén a bezáródó liftajtó mögött, így a film kiegészült az autóban utazás néhány másodpercével és a napfényes természeti képekkel. Az USA változatból kivágták az "erőszakosabb" jeleneteket. Kicsit később ('92) megjelent a film "rendezői változata" narráció és a lezárás nélkül, néhány kiegészítő jelenettel. A rendező még mindig elégedetlen volt az eredménnyel, így 2007-ben megjelent egy "végső vágás", ami a teljes jelenetsort tartalmazza (amit a nemzetközi moziváltozatban láthattunk), valamint Deckard egyszarvú-"álmának" a hosszabb változatát, amelybe egy pillanatra ő is be van vágva.<br />
Érdemes elgondolkodni azon, hogy a narrált változat nélkül milyen részleteket nem értenénk meg a filmből, például tudnánk-e, hogy a film elején a helyre várakozó, újságot böngésző Deckard éppen valami állás-félét keres? A narráció súghat nekünk a rendezői elképzelésekről, amelyek egyébként csak homályos utalásokként jelennének meg.<br />
Rendkívül érdekes a változatok hangulatának különbsége. Az első mozis változat alapvetően egy 1940-es '50-es '60-as évekbeli magánnyomozós film kliséit követi, amelyek néha rendkívül elnagyoltak és idegesítőek, például a bárban lezajló párbeszédnél, vagy a rossz hírű környék járőrellenőrzésénél és a nagy "gázzal" nekiinduló autóknál. Az eredeti ötlet valószínűleg az enyhén alkoholista, mindenhova beférkőző, gyilkos határozottságú, rejtetten mégis érzelmes, közismert magánnyomozó formátum sci-fi környezetbe helyezése lehetett. A kliséhalmon túl mégis, egy másik világba pillanthatunk be.<br />
A második változat már jóval álomszerűbb hangulatú. Itt néha már titánok és hősnők (már-már VIP-ek) jelennek meg. Az álomszerűséget részben a kicsit másképp hangzó zene teremti meg, illetve, a vágás. Egy nyomozós párbeszédben a nagyobb szünetek a macsós erőfitogtatás felé húznák a hangsúlyt, a rövidebb vágás így feszítettebb ritmust ad és annak az érzetét, hogy a felek egyoldalon állnak. Rachael tesztjének kb. 4 perce itt 12 másodperccel (kb. 5%) rövidebb. (Hogy sejtelmes sejtésemről megbizonyosodjak, itt ki is mértem.) Az érzelmesebb részek pedig kicsit meghosszabbodnak.<br />
A harmadik változat pedig a vágás feszítettségével és a jelenetek teljességével jóval nagyobb, átütő erőt kap.<br />
<br />
<h3>
Szellemi lények</h3>
<span style="font-size: x-small;">(Léphetünk-e bentebb a film transzcendens értelmezésében, kikerekíthető, mélyíthető a mitikus szinten zajló történet?)</span><br />
Dr. Eldon Tyrell, maga a Teremtő (El - isten, Don - úr), aki itt kérlelhetetlen kényúrként, tirannusként (Tyrell) jelenik meg. Los Angeles az angyalok városa, az angyalok szellemi szintje, számunkra színtelen, homályos szellemvilág, a kérlelhetetlen eső kényszerében ázva, legalábbis ilyennek tűnik, semmiképp sem olyan, ahova az ember vágyna. Idegen, más világokból származó, furcsán beszélő lények uralják, és különös, alig kivehető, manószerű lényekkel találkozhatunk. Az androidok, vagyis az emberszerű lények az itteniek másolatai, replikánsai (ahogy Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert). Feladatuk a "külső világok" vadabb körülményeinek felderítése, vagyis a tapasztalás, és ezzel a kolonizálást, a világok "belakását" segítenék. A Földre merészkedés tiltott és halálos a számukra. A földi birodalmat a rend őrei által irányított fejvadászok védik, vagyis ezek a szeráfok, az itteni világ határának őrangyalai. A "szárnyas fejvadász" fordítás kezdetben lehet, mindössze a repülő autókra utalt, "angyali" értelmében viszont pontosan kifejezi az egyetlen gondolat alatt a helyszínen megjelenő, pengével, más szóval: karddal (itt a pisztoly) a Törvényt őrző emberfeletti lényt.<br />
Egy angyal, így Deckard is, önálló szabad akarat nélküli, végrehajtó szerv, a törvény érvényesítője, a törvényérvényesítés eszköze. A szabályok és a szabályokat áthágni akarók oldaláról ez érzelemmentes racionalitásként jelenik meg, aki már-már pszichopata. Innen származhat Deckardnak a Descartes-ra hasonlító neve, akinek híres "gondolkodom, tehát vagyok" mondata el is hangzik Pris szájából.<br />
A szellemvilágban ugyancsak megjelenik sántító ördögként Gaff, aki mindig ott jár Deckard nyomában. Gaff mögött pedig a kérdéses szerepű rendőrfőnök, Bryant. A lázadók szempontjából a törvényt az operatív struktúrán keresztül kikényszerítő Főnök maga a Sátán, Bryant azonban egyáltalán nem pokoli. Első látásra. Ha a viszonyulását jobban megvizsgáljuk, az a film kulcsához is közelebb vihet. Bryant általánosító kategóriákat képvisel, így ő a személytelenség, lelketlenség "ördöge".<br />
Gaff kis origami papírfiguraként tekinti Deckardot. Alakjai groteszken kommentálják a fejvadász belső gondolatait, mintha a fejébe, a lelkébe látna. Bryant kezdő megbízására egy csirkét készít - vagyis Deckard gyávaságát gúnyolja. Rachael megjelenik Deckard otthonában, akiben lassan felébredhetett a vágy. Majd Deckard és Gaff a két android lakására mennek, amin talán érezhető a szerelmi fészek hangulata is, s ekkor Deckardban felmerülhet egy megélhető lelki és testi kapcsolatnak, az igazi beteljesülésnek a lehetősége. Gaff ekkor egy hangsúlyozott méretű, merev hímvesszőjű férfi figuráját készíti. A történet végén pedig a remélt boldogság álmába való elszökést az egyszarvúval parodizálja. Ez utóbbit szokták annak a bizonyítékának is tekinteni, hogy Deckard is android, mivel az egyszarvú egy beléültetett kép. Ezen a szinten valójában lényegtelen, hogy Deckardot androidnak tekintjük-e vagy sem. Ő ugyancsak teremtett lény, a Teremtő műve, és ugyanúgy a feladata a Teremtő tervének végrehajtása, bár más szinten, és a szabad akarat kisebb fokával. Deckard tehát lehet android, a teremtettség értelmében. Ugyanakkor más szintű, más minőségű és más az operatív területe, mint az "emberszerűeknek". Tehát más, mint a lázadó androidok.<br />
<br />
<h3>
A lázadás szelleme</h3>
A lázadó emberszerű androidok a tiltás ellenére visszatérnek a Földre és a Teremtőjük elé akarnak járulni, hogy ő kijavítsa a Teremtés hibáját, a fejük fölött függő halált. <br />
Roy egy Blake versből idéz: "Fiery the Angels rose, / deep thunder roll'd around their shores, / burning with the fires of Orc" ("Tüzesen buktak alá az angyalok. Mély dübörgés görgött partjaik körül, Orcus tüzében égve"). Itt tehát az űr másik világából megjelenőként önmagukat nevezi lázadó angyaloknak. Blake-nél Orc maga a lázadás istensége.<br />
A szép Pris bejut Sebastian lakásába, majd megjelenik Roy. A magányos, gyors öregedésben szenvedő Sebastianban szimpátia ébred a "barátaihoz" oly' hasonló lények iránt és elindulnak az uralkodó Piramisa felé.<br />
A tudományosságot imitáló párbeszédben Roy az EMS-t emlegeti, ami itt egy vegyület, de általában az "Emergency Medical Service", a sürgősségi ellátás, vagyis az (élet)mentő megnevezése. Tyrell a válaszában arra utal, hogy a halhatatlansággal rendelkező lények vírusként falnák fel, pusztítanák a környezetüket. (Napjaink tapasztalata alapján - anélkül is.) De maga a teremtmény - igazi remekmű. A külső világokban való tapasztalás minden eszköztárával, aki ugyan "vitatható dolgokat" is elkövethet, "De rendkívülieket is". Ha az általuk megélt szörnyűségek Tyrell számára semmit sem nyomnak a latban, Roy elköveti a legszörnyűbbet. Az übermensch kinézetű csalódott Roy júdás-csókot ad, majd eltorzítja Tyrell arcát, "képét" (torz istenkép), és nietzschei tettként megöli Teremtőjét.<br />
<br />
<h3>
Az egyszarvú és a bárány</h3>
Deckard nehezen érthető egyszarvú-"álmát" a moziváltozatból kivágták. A rendezői változatban egy rövidített részt láthatunk, csak a végső vágásban jelenik meg a teljes képsor. A film készítői már a következő projekten, a Hjortsberg által írt Legenda című mesén is dolgoztak, amelyben fontos szimbólum az unikornis.
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhS15Xo8ZbIDt0z9xdUzwcvAtjSAIaBrYPYoyJ1BNVA2x_Cu6Kcx6hlijBne7kgWmckznzeehE6YOHy0sRVv4Esnfrm5fKon9tK-fcH6kpHqcZY5HUELSKgBC_-dpQ5P1GwQ9jE_d4hIWY/s1600/bscap0003.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhS15Xo8ZbIDt0z9xdUzwcvAtjSAIaBrYPYoyJ1BNVA2x_Cu6Kcx6hlijBne7kgWmckznzeehE6YOHy0sRVv4Esnfrm5fKon9tK-fcH6kpHqcZY5HUELSKgBC_-dpQ5P1GwQ9jE_d4hIWY/s1600/bscap0003.jpg" height="165" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Rinocérosz a képen: jelen és valóság</td></tr>
</tbody></table>
<br />
A világából kibillentett, sérülékeny lelkiállapotú Rachael megjelenik Deckard lakásában és a távozása után látjuk Deckard képzeletének látomásszerű képét, a vágtató unikornist. A képsor kicsit távolabbról indul. Kezdetben - csak kis méretben - de egy rinocérosz fényképét látjuk, a rondaságnak, kérlelhetetlenségnek, az útját követő tehetetlenségnek azt a tömegét, amely, ha rohanóvá válik, mindent elpusztít maga előtt. Deckard látomásában ez helyett jelenik meg az élettel és lélekkel telítettség unikornisa. Mindez alapján a film egyik kérdése így fogalmazható meg: Az elbírálás élettelen kategóriáit felválthatja-e az empátia, a másik szemén keresztül is tekintve a helyzetet? A lelketlen rendszert meghaladhatja-e a lélek?
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgzN-7MS6y6cAQg-9wsVkoy9hyOc8ExwVlAiBzs0iEJssNFcP76Egl-N5sPulW2E9bNrazLl0I3c8ZbBpAAEkTJ0GnP-bEsC0A1vxLAj9d7qpJx0Mjf7EkRLzkhISu7iGz2_YT-NYoKDa4/s1600/bscap0002.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgzN-7MS6y6cAQg-9wsVkoy9hyOc8ExwVlAiBzs0iEJssNFcP76Egl-N5sPulW2E9bNrazLl0I3c8ZbBpAAEkTJ0GnP-bEsC0A1vxLAj9d7qpJx0Mjf7EkRLzkhISu7iGz2_YT-NYoKDa4/s1600/bscap0002.jpg" height="166" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Lehetséges ez a jövő?</td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/xhDDybv8_Ro/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="http://www.youtube.com/embed/xhDDybv8_Ro?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<br />
A robotként minősített Nexus-oknak sokkal mélyebb kapcsolatuk van mind egymással, mind a teljes élettel (talán innen jön a név). Ők sokkal emberibbek, mint az embernek minősített Deckard.<br />
Túl tud-e lépni Deckard a törvény lelketlen szolgálatán? Megjelenhet-e benne az empátia, az együttérzés? Megjelenhet-e általában véve az emberben az empátia, az együttérzés? Képes-e átérezni a kiszolgáltatottak, az áldozati bárányok helyzetét?<br />
Rachael második látogatásakor Deckard szinte a nőre támad. Ez a jelenet kicsit a macsós magánnyomozó kliséjéből is táplálkozhat, amit lehetetlen volt enyhíteni. Kivágni mégsem szabad, mert ez az a pont, amikor a szabályok mentén cselekvő Deckard elveszti önmaga fölött az uralmát, annyira elborítja a vágy, hogy együtt legyen azzal az önmagában is bizonytalan lénnyel, aki felé egyre több érzelmet táplál.<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDZNytw81x6pLl6kcADoZjOpmeT79I84rHrZwVbCqVoFy71ItUaJdXgXYaA2cbzz5DdS3pCcCocX82csVO9DoSHN-ySNgPUG94s0exs_0fpi5QgZ-mhnEJbpWu3pGpsrfmP-AOQtY4AK4/s1600/bscap0001.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDZNytw81x6pLl6kcADoZjOpmeT79I84rHrZwVbCqVoFy71ItUaJdXgXYaA2cbzz5DdS3pCcCocX82csVO9DoSHN-ySNgPUG94s0exs_0fpi5QgZ-mhnEJbpWu3pGpsrfmP-AOQtY4AK4/s1600/bscap0001.jpg" height="165" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ki álmodik és miről?</td></tr>
</tbody></table>
A film alapjául Philip K. Dick Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? című regénye szolgált. Miről álmodhatnak az androidok, vagyis, mi lehet lelkük legtitkosabb vágya? Vagy, ami még fontosabb, vágyhatnak-e a békére, vágyhatnak-e a másikra? <br />
A történetben egyetlen ponton látunk alvó androidot. A film végén Deckard rohan vissza a lakásába és első rémületében azt hiszi, hogy Rachael meghalt. Vajon az alvó Rachael elektronikus bárányokkal álmodott?<br />
Még érdekesebb a kérdés, ha figyelembe vesszük, hogy a Rachael név jelentése pontosan: "bárány". Ha Deckard valójában android, akkor lehet-e lelkének legtitkosabb vágya Rachael? A törvény lelketlen képviseletének a helyébe léphet-e az ártatlan kiszolgáltatottakkal való együttérzés?<br />
<br />
<h3>
"Mint könnycseppek az esőben"</h3>
A film legendás mondatát a színész, Rutger Hauer írta, improvizációként. <i>"All those moments will be lost in time, like tears in rain"</i> - <i>"Mindazok a percek elvesznek az időben, mint könnycseppek az esőben"</i>.<br />
A négy lázadó android - két férfi és két nő - karakterei, valamint haláluk különböző módjai nagyon is lényeges mondandót sejtetnek.<br />
A film kérdését úgy is feltehetjük: hogyan nézel szembe a halállal?<br />
Deckard a tiltott területre behatolókat megöli, számukra ő a Halál angyala, Bryant "dicséretében" "egyszemélyes mészárszék"-nek nevezi, akivel, ha egy emberszerű android szembetalálkozik, gyakorlatilag nincs esélye. A négy lázadó android különböző módon reagál a halál közelségére.<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgRj3kMVHIt4zigBAfKsNiosq8046x0z-SpkdYJqnM88ksHBNAz8NEtBu_SPYLaKUPhgUts8WKacoEWrwSPN1b94yRjR1aErI42-hw7mgmtHPIc5EuCClpk4p_KqPdM77v2Rk02YyK-SF0/s1600/bscap0018.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgRj3kMVHIt4zigBAfKsNiosq8046x0z-SpkdYJqnM88ksHBNAz8NEtBu_SPYLaKUPhgUts8WKacoEWrwSPN1b94yRjR1aErI42-hw7mgmtHPIc5EuCClpk4p_KqPdM77v2Rk02YyK-SF0/s1600/bscap0018.jpg" height="131" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Menekülés erőtlen szárnyakkal üvegfalakon átzuhanva</td></tr>
</tbody></table>
Zhora, aki a neve szerint maga a ragyogás, a ragyogó szépség, menekülni próbál. Magára kapott átlátszó kabátkája gyenge szárnyakat formáz, ahogy Deckard elől próbál elfutni. Nem bújhat el, a lövések így a hátán találják el. A látszatra utaló üvegfalakon próbál egyre messzebb áttörni (vagyis: hamis elképzelések mögé menekülne), de a Halál angyalának "pengéje" (itt: pisztolya) utoléri. A valótlan hiedelmek ilyen gyenge "szárnyai" alkalmatlanok a repülésre.<br />
Leon Kowalski, aki az élet harcaiban kovácsolódott (Kowalski jelentése: Kovácsfi), oroszlánként (Leon) veszi fel a küzdelmet. Amíg Zhora menekül, Leon szembenéz a halállal (például ez valakinél történhet úgy, hogy életveszélyes munkát vállal), így harcosként is hal meg, mégpedig egy, a figyelmét elkerülő tényező miatt.<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjMhtUTeoCB-48YhfpDuZBcm9HVk635YVYjGTVU8ACTBLPcB7A_NCDv7DP3wrSUxVtDwG_IcIBZC_m7zSGZOGeWvL65_tn4ixlleHg-PMNVUD7PjohCxG7BQC_pnIkh7TwzZEtuzF3VOsI/s1600/xbscap0004.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjMhtUTeoCB-48YhfpDuZBcm9HVk635YVYjGTVU8ACTBLPcB7A_NCDv7DP3wrSUxVtDwG_IcIBZC_m7zSGZOGeWvL65_tn4ixlleHg-PMNVUD7PjohCxG7BQC_pnIkh7TwzZEtuzF3VOsI/s1600/xbscap0004.jpg" height="131" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Fejét elcsavarni</td></tr>
</tbody></table>
Pris-re leginkább a trükközés jellemző, a megkerülés lehetőségének keresése. (Hogy mi indokolja a nevét, az rejtély. Zhora párjaként utalhat a prizmára, a szivárványra. De lehet a díjjal -price- kapcsolatos, vagy a boldogsággal/gyönyörrel -bliss- is.) A Halál angyala fejét hiába akarja "elcsavarni" és őt az orránál fogva vezetni, Pris vergődve fejezi be az életét.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjjYD31nCi4KOIDlZ6ifrtTW6Z24SpkdEY6O9JHbVSCy2Is9evvMnEmmqlYRwCYzKCmpZNkOzN9HhXULPnVdWgkb54wELpdo4z5o-ovnltup_QEDRmT7MGT8-8ZSxhAQEyh83l1JXMUS4Y/s1600/xbscap0005.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjjYD31nCi4KOIDlZ6ifrtTW6Z24SpkdEY6O9JHbVSCy2Is9evvMnEmmqlYRwCYzKCmpZNkOzN9HhXULPnVdWgkb54wELpdo4z5o-ovnltup_QEDRmT7MGT8-8ZSxhAQEyh83l1JXMUS4Y/s1600/xbscap0005.jpg" height="131" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Lehet az orránál fogva vezetni?</td></tr>
</tbody></table>
<br />
Ahogy a két nő is egymáshoz hasonló karakter, a negyedik android is, Leonhoz hasonlóan egy harcos. Sőt, már a neve is Roy Batty, a harc királya. Roy a teremtője elpusztítása után találkozik Deckarddal. Deckard a története során egyre inkább az androidok szemén keresztül látja a sorsukat és most Roy tettei fogják tanítani: Roy megadja neki a küzdés lehetőségét, az ellenfelet is partnerként tekintve.<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhVoDmzg8yqm4nm2wud1IFLlV4cNGnBE14yCfZXR51oh91DJddd3ynL2RYyRonUOvwhWR3RxmV34ioLtxtf0vvLJPZyemjsE02MFp0lLJkKhQKbnwBj6TsfvRBt0XYtjw_89KNR-AgCg4g/s1600/bscap0005.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhVoDmzg8yqm4nm2wud1IFLlV4cNGnBE14yCfZXR51oh91DJddd3ynL2RYyRonUOvwhWR3RxmV34ioLtxtf0vvLJPZyemjsE02MFp0lLJkKhQKbnwBj6TsfvRBt0XYtjw_89KNR-AgCg4g/s1600/bscap0005.jpg" height="132" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A szeretett lény lelkét követve</td></tr>
</tbody></table>
Deckard magasabb szintre menekül, Roy viszont ide is követi, mégpedig (különösen egy sci-fi-től) nagyon meglepő módon. A halott Pris lelkéhez kapcsolódva tud majd felemelkedni (na jó, ebből kevés látszik), szertartásosan megfesti az arcát és farkas-szellemként (ami az ő totemállata lehet) indul feljebb a szellemvilágban.<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhBjGjdeuBEKG86aJvMeFWoX-IJve5TTQ7iN-LAKfGAvMZVUwmS7kKMvMhp58TgbJu0OnRMNeOvgcTZYCiEKpN1NOB1oMISel_GTU9Si_UO8tCGga5ZVZp0tS1qoVYN8OAZnp6ZzB_KQmI/s1600/bscap0007.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhBjGjdeuBEKG86aJvMeFWoX-IJve5TTQ7iN-LAKfGAvMZVUwmS7kKMvMhp58TgbJu0OnRMNeOvgcTZYCiEKpN1NOB1oMISel_GTU9Si_UO8tCGga5ZVZp0tS1qoVYN8OAZnp6ZzB_KQmI/s1600/bscap0007.jpg" height="132" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Farkas-szellemé válva</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhHfAgrnfqs1sv4eupB0ytE-Scst-xptFnf_0RdopQeob-_sAcm9rVi8zQDF_B7zj-S4Fmda2Sd7vjj3kW5a5Q0QPvDe7JHtwaEK5QFvdT2I-395EWiDcbRY8sUyD_Pvg1MDUMVNDaSaPo/s1600/bscap0009.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhHfAgrnfqs1sv4eupB0ytE-Scst-xptFnf_0RdopQeob-_sAcm9rVi8zQDF_B7zj-S4Fmda2Sd7vjj3kW5a5Q0QPvDe7JHtwaEK5QFvdT2I-395EWiDcbRY8sUyD_Pvg1MDUMVNDaSaPo/s1600/bscap0009.jpg" height="132" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Magához szorítva a szállni képes Lelket</td></tr>
</tbody></table>
A folytatás még döbbenetesebb. Elérnek a tetőre, és innen Deckard már csak a másik világba való ugrással menekülhetne, törött ujjai, azaz (részben lelki sérülése) miatt azonban megakad és félő, hogy a mélységbe zuhan. Roy egy galambot vesz magához, a Szentlélek jelképét, a másik világba emelkedés-repülés minőségét. Mögötte forgó hatalmas légcsavarokon láthatjuk képileg is megjelenni, ahogy szellemi energiájának gerjesztésével fel tudja emelni a lélekminőségét. Az ilyen értelmű "repülés" szellemével (a galambbal) és a megfelelő lendülettel így magabiztosan át tud ugrani a másik világba, a másik tetőre.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQZgyJwb5vWtr4-QarDA77dQsesWtB1O8cRLM7NY6PSJ4WozFBLyQGjtQzWh__y8W6hoL7MUZ0bV71kAlSJrLRXzVcUmBbycJ2lqyN39WvdXb29riFEzfPnfEHQ2NkrdmTjF4j1Cu6DWY/s1600/bscap0013.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQZgyJwb5vWtr4-QarDA77dQsesWtB1O8cRLM7NY6PSJ4WozFBLyQGjtQzWh__y8W6hoL7MUZ0bV71kAlSJrLRXzVcUmBbycJ2lqyN39WvdXb29riFEzfPnfEHQ2NkrdmTjF4j1Cu6DWY/s1600/bscap0013.jpg" height="165" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Szellemi erő és minőség emelése</td></tr>
</tbody></table>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgfTqwN_HqyYQ7Iq-2JQmKmBUhjteSRfiPWPq1r0gml5mPimNLnLWpNl_L3nf1gfYIFbh_sV0iBJo47wOcfM6uS91DlnBL5YBbsvTRCTqy2zvpmX62oeUi_5Je7IDquoobQ_E95Z6NlZBI/s1600/xbscap0001.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgfTqwN_HqyYQ7Iq-2JQmKmBUhjteSRfiPWPq1r0gml5mPimNLnLWpNl_L3nf1gfYIFbh_sV0iBJo47wOcfM6uS91DlnBL5YBbsvTRCTqy2zvpmX62oeUi_5Je7IDquoobQ_E95Z6NlZBI/s1600/xbscap0001.jpg" height="163" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A megváltó kéz</td></tr>
</tbody></table>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjSVIu-hbjhArOT1DUGWG3IWNkn4sSv0kEcIFXgK97e-Hr__0MbMpN-g8CzEnIvR32znBHmG5hzXzgMuKLlT2a6t1H03MKLxx0_Y9fU1dxi14mmnlm0zBDEBKMP5B5wH96xqRved05gqtc/s1600/bscap0014.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjSVIu-hbjhArOT1DUGWG3IWNkn4sSv0kEcIFXgK97e-Hr__0MbMpN-g8CzEnIvR32znBHmG5hzXzgMuKLlT2a6t1H03MKLxx0_Y9fU1dxi14mmnlm0zBDEBKMP5B5wH96xqRved05gqtc/s1600/bscap0014.jpg" height="132" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Mint könnycseppek az esőben</td></tr>
</tbody></table>
A sportszerűséggel Deckard és Roy egyenlőkké válnak, és ez képileg is megjelenik. Roy eltöri Deckard jobb kezének két ujját, majd ő is a jobb kezét kénytelen egy nagy szöggel átszúrni. A jézusi seb a másik szenvedésével, keresztjével való azonosulás. Roy emberszerűből a szellemi Világ királyává (Roy, Rei - király) válik.<br />
Roy életideje ekkor jár le és egyik utolsó tettével megmenti Deckardot. Ahogy korábban írtam: "Utolsó szavaival Roy megbékél a halállal és rövid, mégis a szenvedésekkel és csodákkal a teljességében élt életével". Az életnek nem az idő, hanem a tapasztalás teljessége adhat értelmet. Ez az egyéni életen túl az Élet mint egész szeretetét jelenti, ezért is mentette meg Roy az ellenfelét. A moziváltozatban Deckard narrációjaként pontosan ezt hallhatjuk: "Utolsó perceiben talán jobban szerette az életet, mint valaha. Nem csak a saját életét. Hanem bárkiét." <br />
"Mindazok a percek elvesznek az időben, mint könnycseppek az esőben" - mondja Roy az utolsó szavaival. Ez képileg pontosan ugyanaz (!) ahogy az egyén "könnycseppjei" (egyéni tapasztalásai, élete pillanatai) beleolvadnak az esőbe, a teljes Élet áramába. Az élete szeretete az együttérzés képességével önmagán túllépve az Élet szeretetévé vált.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/NoAzpa1x7jU/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="http://www.youtube.com/embed/NoAzpa1x7jU?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<br />
<br />
A csalódott és teremtője képét eltorzító, majd megölő Roy a keresztútján egyenlő félként tekinti az ellenségét is, sőt, (vasszeggel "veretett" kezével) meg is menti. Roy úgy halt meg, hogy mások élete volt számára a fontos, így lélekben eggyé tudott válni magával a teljes Élet folyamával. A lélekgalamb elindulhat az Ég felé.<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjviXseI8RYm1LguQI2wvpLIeoxy2FLATmxypI3X1ftn0vdbsnyzjh0M8FBZKQUXSGGwxFWQ6ANahwIaThlNi02E8zSablwXC1Cz-dlj9ie7FEPy5uuUHovKQMyPlO84uWUC8_PM26wK14/s1600/bscap0016.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjviXseI8RYm1LguQI2wvpLIeoxy2FLATmxypI3X1ftn0vdbsnyzjh0M8FBZKQUXSGGwxFWQ6ANahwIaThlNi02E8zSablwXC1Cz-dlj9ie7FEPy5uuUHovKQMyPlO84uWUC8_PM26wK14/s1600/bscap0016.jpg" height="165" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Az Ég felé emelkedő Lélek</td></tr>
</tbody></table>
A film kérdése így "mindössze" annyi, hogy hogyan éljünk - megteremtődhet-e bennünk az emberi, megjelenhet-e bennünk a lélek - és, hogy hogyan tekintsük az elkerülhetetlen halált?<br />
A négy halál a naivitás (Zhora) és a vergődés (Pris), valamint a fizikai harc (Leon) és a szellemi küzdelem (Roy) négy szélsőségét mutatja meg. Van-e központ, Ötödik elem?<br />
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvk2BBklIAVbr9OC6jjGMn7iXF9QxVkUr7vVbbuoBY9T4hEOypdSO7dJ7Rwm6Vm7uzBQNC1za1-fCFNHs0gVQC20uwoC0WtuuSqXPeEvFtgO48hqpNPAGhfPpX5Wi2n2Y4Tk3oqAGfd1s/s1600/xbscap0003.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvk2BBklIAVbr9OC6jjGMn7iXF9QxVkUr7vVbbuoBY9T4hEOypdSO7dJ7Rwm6Vm7uzBQNC1za1-fCFNHs0gVQC20uwoC0WtuuSqXPeEvFtgO48hqpNPAGhfPpX5Wi2n2Y4Tk3oqAGfd1s/s1600/xbscap0003.jpg" height="135" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Deckard által elragadva, úton</td></tr>
</tbody></table>
Deckard visszamegy a lakásba Rachaelért. Kilépnek a folyosóra - a sánta ördögi Gaff most is tud mindenről - és eltűnnek a más szintre vivő liftajtó mögött. (Gaff mintha belelátna Deckard lelkébe, de emiatt még nem feltétlenül szükséges, hogy Deckard android legyen.)<br />
Hova ragadja el a Halál angyala a bárány-ártatlanságú szeretett Rachaelt, aki csak egy élhető élet boldogsága után vágyakozik? Rachaelnek hogyan kell szembenézni a Halál angyalával? Erre a későbbi változatokban csak a zene utal. A moziváltozatban ekkor következik a szokatlan fényesség, a repülés érzetét sugalló képek, fenséges tájak, ahol azonban "a madár sem jár". Ez a földöntúli boldogság Mennyországa.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJC-pXY68i9Wpv2DVWqSlTN65skaiSkfRxsCk9vrQuYv3fZf4S3FuhGQvGRVrKKjsehVfDCHsODzkLx_u66SwSo-Yk3pFFs5ZNRf2D_HRoKheLKv3e38WwN0of_8b69105it__OuxWHmg/s1600/bscap0019.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJC-pXY68i9Wpv2DVWqSlTN65skaiSkfRxsCk9vrQuYv3fZf4S3FuhGQvGRVrKKjsehVfDCHsODzkLx_u66SwSo-Yk3pFFs5ZNRf2D_HRoKheLKv3e38WwN0of_8b69105it__OuxWHmg/s1600/bscap0019.jpg" height="268" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Szikrázó fény, földöntúli boldogság</td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/B3l1iUUq_fE/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="http://www.youtube.com/embed/B3l1iUUq_fE?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<br />Cs. Véghttp://www.blogger.com/profile/08236038143480931984noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-4232684409967743787.post-16106431477032721402015-04-04T19:51:00.000+02:002015-04-06T19:52:46.789+02:00jól megjárnijárt utat <br />ha járatlanért elhagysz<br />megjárhatod<br />- a még járatlant ;) Cs. Véghttp://www.blogger.com/profile/08236038143480931984noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4232684409967743787.post-25113880771677555682015-03-22T21:00:00.000+01:002015-03-27T16:56:19.856+01:00Trisztán és Izolda - "földöntúli minőség - a földön"<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/3/3d/DrapersTristanIsolde.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/3/3d/DrapersTristanIsolde.jpg" height="270" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: x-small;">Draper (1901)</span></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: right;">
<i><span style="font-size: x-small;">(Izolda napjára.)</span></i></div>
<span style="font-size: x-small;">(Tamás Ferenc "Irodalmi alkotások párbeszéde" márciusi előadása során a Trisztán és Izolda változatokat ismertette; részletek mellett elhangzott Balla Zsófia és Nemes Nagy Ágnes verse is.<br />A legendának van egy olasz-francia (Il cuore e la spada) harmatgyenge filmfeldolgozása és egy nézhetetlen, erősen torzított történetű amerikai is. A gyenge feldolgozást legalább körüllengi az amatőrség bája, és néhány érdekes megoldást is láthatunk.)</span><br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://kinofilms.tv/images/films/45/44794/pict/1.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://kinofilms.tv/images/films/45/44794/pict/1.jpg" height="180" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: x-small;">Il cuore e la spada</span></td></tr>
</tbody></table>
<br />
<h3>
A hármas</h3>
Trisztán és Izolda legendája egy középkori tragédia, a "végzetes szerelem" motívumának egyik első megjelenése, mely több változatban is ismert.<br />
A szerelmi háromszög főbb szereplői Mark (vagy Marke) király, az unokaöccse: Trisztán lovag és Marke király felesége: a fiatal Izolda. <br />
A háromszög érdekessége, hogy mindenki számára fontos a másik: a király a fiaként szereti Trisztánt, s egy időben az örökösévé is szerette volna tenni. Trisztán hűséggel tartozik Mark király felé, akit tisztel és nagyra tart. Trisztán és Izolda - egyszerűen mondva - őrülten szerelmesek egymásba. Mark király szerelmes a fiatal és gyönyörű Izoldába, a feleségébe. Bizonyos változatokban Izolda pedig tiszteli a férjét, Mark királyt, akiben valóban ott a jóság. Bármely két szereplőnk lehetséges kapcsolata között ott áll akadályozóként a harmadik fél.<br />
A történet alaptémája, ami a gyors népszerűségét is eredményezhette, a kötelességek és a vágyak konfliktusa. Trisztánnak kötelessége királyát szolgálnia, így a házasságát is meg kellene védeni, nem pedig aláásnia. Izoldának pedig kötelessége, hogy hűséges legyen a férjéhez. A két fiatal viszont a legképtelenebb tettekre is képes, hogy közös vágyuk által sarkalva egymáséi lehessenek.<br />
Vajon megoldható-e ez a helyzet, egyáltalán megérthető-e ilyen léptékű szenvedély?<br />
<br />
<h3>
Módosult tudatállapotban</h3>
Normál, hétköznapi tudatállapotban a felszínen a racionalitás uralkodik az emberen (csak a felszínen), így alapvetően beszámítható, lehet vele beszélni, és nem tesz (látványosan) az érdekei ellenében. Trisztán és Izolda története nem érthető meg a racionalitás kategóriái alapján. Olyan, mintha a pár pszichedelikus szert fogyasztott volna, pontosabban, az együttlétük jelenti egymás számára a tudatmódosítás szerét. A két szerelmes motivációi így csak a narkózisszerű bódulat és függőség szempontjából tárgyalhatók.<br />
A szenvedély bódulatának egyik jellemzője a rendkívül magasra csapó érzelmek, melyek a valóság színeit egyszerre elhomályosítják, de egyben torzítva fel is fokozzák. Az ezt megélő számára a halál határvonala is elvékonyodik; normál látásmódban a halál közelségéhez érzelem-maximum kapcsolódik, itt azonban ez a felfokozott érzelmeknek csak az egyike. Az együttlétükkel kiszínesedő világ összehasonlíthatatlan a hétköznapiság szürkeségével, így a halálnál is sokkal nagyobb félelemként jelenik meg a "megvonás", a szenvedély megélésének akadályozódása. <br />
A valóságtorzulások miatt olyan, mintha köd ereszkedne a szerelmesek látására. Ez egyrészt a legképtelenebb ötleteket és tetteket hozza elő, másrészt lehetetlenné teszi, hogy bármilyen tervet fixáljanak a jövőjükkel kapcsolatban. Egy hiteles tanácsadóra mindenképpen szükségük lenne, ha egyáltalán meg tudnák ítélni, hogy kire hallgathatnak, és, hogy a tanácsot tényleg érdemes-e megfontolniuk.<br />
Trisztán és Izolda között a legnagyobb érzelmek hullámzanak. Kezdve azzal, hogy Trisztán lovag Izolda bátyját (más változatban: jegyesét vagy nagybátyját) öli meg, és ezért Izolda is először bosszút akar állni, de az ébredő szerelem hullámtornya elnyomja ezt a bagatellé váló érzést. Az ilyen mértékű, emberen túli léptékű szenvedélyt a történet azzal próbálja érthetővé tenni, hogy Trisztán és Izolda szerelmi bájitalt fogyasztott - véletlenül. Fontos, hogy az egyik változatban Izolda mindkettőjüknek mérget akar adni (amit hűséges szobalánya cserél át a másik, lassúbb, de pusztítóbb hatású szerelmi bájital üvegcséjére); így a szer hatása részben a testen kívüliség és az érzelmi roham érzete is lehetett - mintha meghaltak volna. Ma már túlságosan is jól ismertek olyan szerek ("köszönhetően" például bizonyos költőknek), amelyek eufóriává szét tudják robbantani a valóság kereteit. Ekkor azonban a bevésődés függősége a szerre irányulna és nem a másik személyre, így itt mégis másról lehet szó. <br />
Úgy tűnik, hogy "egyszerűen" a Trisztán és Izolda közötti "kémia" - vagyis mindössze az, hogy egymás közelébe kerülnek - eredményezi számukra a tudatállapotuk olyan léptékű módosulását, amit a történet kénytelen varázsszerrel magyarázni. Ilyen jelenség pedig valóban létezik, amit számtalan történet és tapasztalat is tanúsít.<br />
<br />
<h3>
Végzetes szerelem</h3>
Trisztán és Aranyhajú Izolda egyszerűen nem tekinthetők beszámíthatóknak, ahogy az egyik változat próbálja is őket felmenteni. Együttlétükkor olyannyira más lesz, színekkel telítetté válik a világ, hogy anélkül a szürke valóságban eltöltött percek tökéletesen értelmetlenek. Minden grandiózus és drámai.<br />
Trisztán az otthoni, bretagnei világában megpróbálja az együttélést egy másik nővel, akit ráadásul szintén Izoldának hívnak, összeházasodnak, de mindez csak sápad árnyéka a korábbi szenvedélynek. A távoli ideálnak - Aranyhajú Izoldának - ellentéteként a bretagnei feleség neve Alabástromkezű (vagy Fehérkezű) Izolda, akiből minden szín, minden mély érzelem hiányzik. A mellőzöttség és a féltékenység viszont megvan, így ő lesz Trisztán halálának oka (az egyik változatban a felajánlkozását követő visszautasítás hozza elő a magát halálosan megsértettnek érzett nőből a pokoli démont).<br />
A felfokozottságban torzul a szerelmesek valóságérzékelése. A hagyomány azonban azt mutatja, hogy nem csak a valóság érzékelése, de, szinte mágikus módon, maga a valóság is torzul. (Nagyon fontos, hogy Trisztán nem lovagnak képzeli vagy hirdeti magát, hanem "egyszerűen" lovagként cselekszik!) Ha Trisztán és Izolda lélekben együtt vannak, és egyikük egy határozott irány felé tud mutatni, akkor, akár a legképtelenebb módon, de arra ösvény nyílik - s így legyőzhet Trisztán sárkányt, óriást. Csak éppen az ilyen szenvedély "köde" gyakorlatilag lehetetlenné teszi, hogy jó irányt határozzanak meg.<br />
Egyetlen dolgot viszont semmiképp sem tehetnek meg: nem szabad, hogy egymásban megrendüljön a bizalmuk (mindazon érzelemhullámzás közepette, hogy jó-e, ha egyáltalán a másikban megbíznak), mert ekkor széthullik a mágia, s a világ ellenük fordul - s így lesznek csillagűzött szeretők (star-cross'd lovers - a Rómeó és Júlia alapján). Trisztán halálát pontosan ez okozta, hogy nem bízott abban, hogy Izolda eljön hozzá, Izolda pedig képtelen volt Trisztánja, az Élete nélkül tovább élni.<br />
<br />
<h3>
Megoldás?</h3>
Vajon feloldható lett volna ez a helyzet?<br />
Nemes Nagy Ágnes "Trisztán és Izolda" c. verse három részében három főbb szereplőnk gondolatait olvashatjuk, melyeknek első látásra nincs is köze a legenda történetéhez. <br />
<a href="http://www.szozat.org/index.php/lira/tartalom/732-nemes-nagy-agnes-trisztan-es-izolda">http://www.szozat.org/index.php/lira/tartalom/732-nemes-nagy-agnes-trisztan-es-izolda</a><br />
Mégis, észrevehetjük, hogy Mark király gondolatai alapvetően lefelé, a föld felé irányulnak. Izolda gondolataiban az ég, a felfelé képviselői jelennek meg, de sikertelen megvalósulatlanságukban, kiteljesedés nélkül. Trisztán pedig, mintha vízszintesen nézne körbe és mozogna, az őt üldöző sors hajszoltjaként.<br />
Ha a képeket a legendára kiterjesztjük, észrevehetjük, hogy Mark király alapvetően az általa birtokolt dolgokkal definiálja magát, így Izolda is az ő felesége, az ő tulajdona, bármennyire is a lányt a totális szenvedély Trisztánhoz köti. Trisztán Mark lovagja, így Mark a hűséget követeli meg tőle. Mark tehát alapvetően csak önmagára gondol.<br />
Trisztán és Izolda egyszerűen beszámíthatatlanok, együtt és külön-külön is. Mark az egyetlen, akiben a racionalitás és tervezés képessége felmerülhet (bár az egyik változatban ő itta meg a bájital csöppnyi maradékát, s ezért szerelmes Izoldába). Ha a ragaszkodásán túl tudott volna lépni, és lemond Izoldáról a fiaként szeretett Trisztánja miatt, a szeretők mágikus ereje, a sárkányölő, óriásölő vitézség az ő birodalmát védte és gazdagította volna. De ehhez igazán, és nem birtokolni vágyó módon, azaz önzetlenül kellett volna szeretnie Izoldát.<br />
<br />
<h3>
Varázslat a földön</h3>
Balla Zsófia "Tristan" című verse, ugyancsak, mintha nem kapcsolódna a legenda történetéhez, valójában éppen a lényegéből árul el valamit.<br />
<br />
<span style="font-size: x-small;"><b>Balla Zsófia: Tristan</b><br /><br />Harcolok érted. Az édes hús alatt<br />csonthéjba zárva, sötétbe, a mag,<br />a mandulatömör. A kéz, a száj<br />azt bontogatja, ami nem anyag.<br />Titkod kibökni nem muszáj.<br /><br />Épp úgy, ahogy a teraszon hagyott<br />könyv kinyílik – a szél lapozgat ott –<br />súgva borzong, lobog papírhaja,<br />mint kukorica szőke bajusza.<br />Idegennek csattognak a lapok.<br /><br />Sorsunk kuszán, születetlen vetődik.<br />Az ég sem érti, bár a könyv nyitott.<br />S mit nem találtam, mert vakon kerestem:<br />titkod falán, benned az égi testben<br />lélektelen láva,<br />láthatatlan idő világított.</span><br />
<br />
Trisztán legbelső gondolatainak az áramlását olvashatjuk. Az első versszak felvillantja, hogy a szeretett nő testébe zárt lélek legbelsőbb magja Trisztán számára az anyagon túli titok kapuja. A második versszak szerint ez épp olyan, mint ahogy a szél lapozgatta (a ki tudja, ki által - bárki által) "olvasgatott" könyv felett lebeg annak szelleme, ahogy az Élettel végiglapozott Sors könyvének rejtett törvényű minősége lebeg az élők felett. (A törvényeket az Ég érti, de azt nem, hogy az ember miért nem látja és miért nem teszi meg, amit kellene.) És ez a titok olyan időn túli ősanyag, mint a Föld magjának lávája, amely idők feletti minőségű, az Örökkévalósághoz kapcsolódik.<br />
Trisztán számára a szerelme az anyagon és időn túli minőség, a földöntúli, a transzcendens kapuja. Út a mindenek fölött álló, legvégső ideál felé. Erről való lemondás a lélek öröklétének halála lenne, így nem tehet mást, "Harcolok érted".<br />
<br />
<h3>
Kit szolgálsz?</h3>
Mark király minden földi hatalom birtokosa királyságában, de a hatalom gyakorlásán kívül mást nem is igazán tesz, alapvetően passzív. Trisztán, a lovag az, aki tevékeny, harcol a királyságra törő külső (óriások és más írek) és belső ellenségek (bárók, törpék) ellen. Izolda a jóra törekvés, a mennyország élő ideálja. Kit szolgáljon tetteivel Trisztán, a hatalom birtokosát vagy a földöntúli ideált? A szerelmesek tragédiája, hogy ez a kérdés egyáltalán felmerül.<br />
Izolda ki mellé álljon, az elvi lehetőségekkel rendelkező passzív potentát mellé, mintegy díszként, vagy a cselekvési képessége miatt tényleges lehetőségekkel rendelkező lovagját támogassa? A szerelmesek tragédiája, hogy ez a kérdés egyáltalán felmerül.<br />
Rendkívül érdekes ez a képlet, ha a három főszereplőt egyetlen emberben megjelenő három törekvés minőségeiként tekintjük. Kis szójátékkal a belső hármas (angol: Threesome) itt Izolálva jelenik meg. Melyik szövetkezzen a másikkal? Cselekvőképességünkkel törekedhetünk a mások által elfogadott, elismert ("jegyzett" - "Mark") javakra és hatalomra, megpróbálva felfelé kapaszkodni a struktúrában királyi pozíció felé, de ekkor egyre halványabbá válhat életünkben az ideál fénye. (De zátonyra futni sem szabad. A folyón a biztonságos hajózást jelentő második vonás szintje a "mark two", mississippi kiejtésben: "mark twain".) Vagy a tevékenységeink keressék az ideált, de akkor lehet, hogy az emberi "civilizációs" struktúráktól messzebb, szinte a vadon kivetettségébe kerülünk? És az ideál szerencsecsillaga inkább ki mellé álljon, a földi javakat és jogokat segítsen halmozni, ami egyre nagyobb passzivitásba visz, vagy segítse, de kényszerítse is ki az aktivitást, ami az élet harcaiban egyre nagyobb lehetőségeket, veszélyes helyzetek megoldásának kulcsait jelenti? Életünk minőségeinek összekavarodott voltát jelzi, hogy ez a kérdés egyáltalán felmerül.<br />
<br />
<h3>
Három világ</h3>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgD9OLQl5_PbuJyQAr-zIKgPCgfsi0YjUHU85AcfcO_CH2Dor9QJP3h00RDW7z2U1NMXF94Hg0q9p3_0FxD3FScvZKOgD-EFbwzF1swiCI7XfDqeZyUny7R5oLFz6bN_hVzjRvG8XOtXFg/s1600/bscap0000.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgD9OLQl5_PbuJyQAr-zIKgPCgfsi0YjUHU85AcfcO_CH2Dor9QJP3h00RDW7z2U1NMXF94Hg0q9p3_0FxD3FScvZKOgD-EFbwzF1swiCI7XfDqeZyUny7R5oLFz6bN_hVzjRvG8XOtXFg/s1600/bscap0000.jpg" height="256" width="400" /></a></div>
A történet rendkívüli érdekessége, hogy a három főszereplő három különböző országból, három világból származik, melyeket tenger választ el, egyben köt össze. Cornwall (a mostani Anglia délnyugati csücske), a Világtengerbe kitüremkedő félsziget a földi hatalmi viszonyokat és harcokat jeleníti meg. A legenda Írországa egyértelműen a démoni szörnyszülöttek (mint óriások és sárkányok), egyben a mennyei szépségek Túlvilága. Az árva Trisztán szülőhelye Bretagne (a mostani francia északnyugati csücsök), egyben az a hely is, ahol Mark hatalmi struktúráitól, de az ideáljától is távol, száműzve, más lovagok és hasonló hétköznapibb emberek között Trisztán normális életet próbál megélni, a földöntúli Aranyhajú Izolda helyett Fehérkezű Izoldával. Bretagne így egyrészt a Lélektó, a születendő (majd az életüket leélt) lelkek helye, ahonnan Trisztán a Világokat összekötő tengeren érkezik Cornwall királyságába. Érdemes Gorvenalt, Trisztán hűséges "őrangyalát" is megemlíteni.<br />
Trisztán kiáll egy fontos próbát (amely elsősorban nem a harckészségét, hanem az önfeláldozását és bátorságát teszi mérlegre), legyőzi a szörnyűséges adót behajtani kívánó túlvilági (ír) óriás démont. Trisztán ekkor egy halálközeli élményt él át, átkerül (csónakon) a túlvilágra (Írországba), a varázslatok otthonába, ahol Trisztán meglátja Izoldát, aki meggyógyítja őt, így visszakerülhet Cornwall királyságába. (Érdemes ezt a jelenetsort a sámánelhívással, a sámán-betegséggel összevetni.) A földöntúli szépség elhozható-e a mi világunkba? Trisztán ehhez újabb túlvilági útra indul és ott legyőz egy sárkányt; az óriás démoni lény még csak a cornwalli földiek életenergiáját szívta el, a sárkány viszont már a földöntúli lények világát pusztítja.<br />
A száműzött Trisztán Bretagne-ban talál menedéket, a "lélektársai", a hozzá hasonló lovagok között. Vajon itt meg tud teremteni egy normális, szürke "hétköznapi" lovagi életet? Bretagne ekkor a normalitás tartományának világát jeleníti meg. Meg tudja itt Trisztán élni Fehérkezű Izoldával a házasság, a párkapcsolat boldog perceit? Mindez csak fakó mása a korábban megtapasztalt Igazi Életnek - jellegtelen és lényegtelen, amihez ragaszkodni sem érdemes. Lélekhasadásos állapot. Érdekes motívum, hogy Fehérkezű Izolda Mark királyhoz hasonlóan kisajátítani akarja a (birtokló módon szeretett) "szerelmét", így valójában (ahogy Mark király is a tetteivel) kipusztítja a szerelmespárt erről a világról. A Bretagne-ba érkező Izolda egyetlen percet sem tölthet a párjával. Izolda azonnal a szerelmese után hal, így még elérhette annak az égbe távozó lelkét és együtt emelkedhettek a földöntúli világba. Ha csak Trisztán szemszögéből nézzük az eseményeket, egy ősibb folyamatot láthatunk. A haldokló Trisztán lelke a jegyesség gyűrűjét küldi el gondolatban lélektársának, majd, a halálával, ahogy a lelke emelkedik az égbe, párjaként megjelenik a mennyei lény, Izolda lelke, hogy elkísérje és vele egyesüljön az öröklétben.<br />
A Világokat összekötő tengerek Víz-alapján Cornwall marsi harctere (Mark, vagyis Marcus jelentése: Marsnak szentelt) a statikus Föld-elemet képviseli, Bretagne a könnyedebb, mozgó Levegőt (így itt teremhetnek harcosok, költők, trubadúrok), míg a legenda Írországa az Ég varázslatokban izzó elemét.<br />
<br />
<h3>
Földöntúli minőségek gondozása</h3>
Trisztán és Izolda beszámíthatatlanok, képtelenek az életüket, együttélésüket megszervezni. Ugyanakkor egy varázskaput jelentenek, melyen keresztül mágikus minőség, varázslat kerülhetne be a világunkba. Egyszer csak jobban mennek a dolgok, lehetetlen helyzetek is megoldódnak, kilátástalan harcok győzelembe fordulnak. Képtelenségnek tűnik? A hagyomány nagyon is ismeri ezt a jelenséget. Platónnál ezt olvashatjuk: <i>"az emberi nemek száma három volt, nem kettő, mint most, férfi és nő, hanem volt még egy harmadik is, amely egyesítette magában a kettőt"</i>. Ez pedig: az <i>"androgün"</i>. <i>"Erejük és bátorságuk szörnyű volt, s gondolkozásuk nagyratörő"</i>. S mert <i>"az égbe próbáltak fölmenni s ott rátámadni az istenekre"</i>, Zeusz kettévágta őket (ford. Telegdi Zsigmond). <br />
Mit kellett volna tenni? Mark király a hűséget követelte volna meg, hogy ne gyengüljön a királysága, valójában az önzésével elpusztította a szerelmespárt. Így lovagot és ideált vesztve védtelenné tette a birodalmát; ha újabb, a szegények vérére szomjas démoni lény tör az országra, már nincs ellenfele. Egyetlen megoldás az "együttben" gondolkodás lett volna, ami a király kötelessége lett volna. Ehhez viszont nem önmagára, hanem az egész birodalomra kellett volna gondolnia.<br />
A látást elhomályosító varázslat miatt viszont az "együtt"-ben gondolkodás nagyon nehéz. Én nyertem a harcot, bárki lenne mellettem, bárki drukkolt volna, akkor is nyertem volna, nem? Én álltam mellette, s ha másnak drukkoltam volna, akkor ő nyert volna, nem? Az én lovagom nyert, s ha királyként mást küldök, akkor ő nyer nekem, nem? Bár nem engem szeret, de jogom van hozzá, nem? Nem, nem, nem és Nem! A varászszerhez minden komponensből a megfelelő adag és keverési mód kell. És ezt a királynak kellett volna felügyelnie, különben ő csak Mark és nem Cornwall.<br />
<br />
<h3>
Földöntúliság - a földön</h3>
Trisztán és Izolda történetében így talán az égi minőségnek a világunkba, a földre elhozásának varázslatos lehetőségét láthatjuk, és az önzések miatti tragédiát. A hatalmasságok (Mark) és a hétköznapi emberek (Fehérkezű Izolda) felelőssége, hogy a valóban (!) ilyen képességű lelkeket felismerje, nekik lehetőséget és segítséget adjon, hogy az "együtt" ne legyen pusztító démonoknak kiszolgáltatva, hogy az "együtt" gazdagodjon.<br />
A megnyíló égi kapu a szerelmesek halálával bezárult, de a legenda őrzi emléküket, és szerelmük pillanatait. Ahogy Platón folytatja: <i>"Mikor pedig rátalál valaki a maga másik felére (...), csodálatos mámorba ragadja őket a barátság, az összetartozás érzése és a szerelem, s nem akarnak elválni egymástól úgyszólván egy pillanatra sem."</i>Cs. Véghttp://www.blogger.com/profile/08236038143480931984noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4232684409967743787.post-84991696966608994442015-03-21T14:26:00.000+01:002015-03-22T09:02:22.063+01:00Dór oszlop romok fölötti magánya <br />
Földre omlanak valaha volt magasztos falak,<br />
gaz veti fel az egykor szép kertet,<br />
mely gondozására áldozta kertésze élete<br />
messze suhanó perceit, óráit, s a<br />
pillanatok mind a múlt éjébe zuhanva<br />
nem térnek vissza soha - és így már<br />
nincs, aki látná mindazt a szépséget,<br />
amit ő látott, és tenné, mit ő tett.<br />
Elvadult ágak fonják, kerítik, szúrják<br />
össze szívünket, hogy égi kertész már<br />
soha nem tud nevelni ott virágot, hogy<br />
teremje tiszta mennyei ízek gyümölcsét...<br />
Én pusztulásnak nem örülhetek, soha<br />
nem vidíthat lelkemen semmibe széthulló,<br />
időbe elfoszló, mi valaha volt kerek s egész.<br />
<br />
<br />
<i>(A Göcseji Falumúzeum Finnugor Néprajzi Parkjának <a href="http://gocsejiskanzen.hu/hirek/bucsu-a-finnugor-parktol">bezárásakor</a>.)</i><br />Cs. Véghttp://www.blogger.com/profile/08236038143480931984noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4232684409967743787.post-19713254235967350502015-03-15T12:30:00.001+01:002015-03-15T12:30:41.158+01:00Babics Imre - Gnózis (részlet) - Ráérőskultúra-vadon, forrásdugasz-sikló, pohárhódfal<br />Babics Imre "Gnózis" c. könyve 2013-ban jelent meg, amelyből már az Új Forrás 2003. januári száma ( <a href="http://epa.oszk.hu/00000/00016/00081/030103.htm">http://epa.oszk.hu/00000/00016/00081/030103.htm</a> ) is idéz néhány részletet. Az egyik egy látomásszerű panoráma:<br />
<blockquote class="tr_bq">
<span style="font-size: x-small;"> Erdőben járt.<br /> Ráérős-kultúra vetette magvait el, hogy kultúrdzsungelt telepítsen völgybe, lapályba.<br /> S a fáknak az ágai mintha ezüstös fejszékben végződtek volna. Kerek leveles nyél mindegyik ág és fejsze a termés, balta a termés.<br /> Lám, a Kivégző Erdőben járt. Mert valamennyi Ráérőskultúra-vadon, ha megérzi egy új faj eljöttét, azzá alakul, s az lesz legutolsó életkorszaka végén: Hóhérrengeteg.<br /> Egymást vágják ekkor majd ki a fák, s közben csupaszítják egymás lombkoronáját.<br /> Szertefutó gyökerükkel felszívják az ezüstöt a földből és a vasat, s a többi közelben nyugvó érceket is, valamennyit. És a telérekből felszippantott anyagot mind átalakítják: fejsze a termés, balta a termés.<br /> És az utolsó életkorszak a várakozás a nagy viharokra, veszett orkánok bősz erejére, hogy lendüljenek ágak, gallyak, s lombkoronája egymástól csupaszíttassék valamennyi hatalmas fának, s törzseik egymás által a barna avarra döntessék mielőbb: sose lakja be új faj az erdőt. Árnyékot sose leljen s tűzrevalót ez az új faj.<br /> Szélrohamokban testvérgyilkosok, ámde ha szélcsend áll be, csak áldozatok mind. S nem választ ki egyik sem már gyógynedvet a testéből, a sebére tapassza szélcsendben, mikor épp nem tudja kivágni a társát, s így lassítsa halálát, nem, nem. Várja a véget minden egyes fa az erdőben, hol ment szomorúan.<br /> S mind várnak szélcsendben hosszú szélrohamokra, s szélrohamokban nem várnak szélcsendre: pihenni nem kívánnak a fajtárs-mészárlásban; alattuk gyűljön az elkorhadt gally és mélyedjen a sok-sok vágás törzseiken.<br /> Sohasem látsz emberi térben hóhért, kit, ha nyakaz valakit, közben lenyakaznak. Emberi térben nem látsz áldozatot, ki, miközben bordáit belerugdossák tüdejébe, halálra korbácsolja a gyilkosait. Nincs büszke alázat, nincsen. Csak gőg, csak tehetetlenség. Csak erőszak, csak megadás. Csak győztes, csak vesztes. Különállók mind, s erdő sohasem.<br /> Nincs erdő emberi szívben.<br /> S Ráérős-kultúra nevelte vadonban elindult újra. Fajok búcsúznak, a legbüszkébbek. A létnek búcsút intenek ők, legalázatosabbak is egyben.<br /> Így távoznak üveghangyák, hármas homokórák. Egykor a vén fákon meneteltek sorban a hűvös lombkoronába. Fejükből hullt a homok le a torba és onnan potrohba. A duzzadt potroh, akárha mind, mind nőstény élne a hűvös lombkoronában.<br /> S holdfény.<br /> És lefelé meneteltek, a potrohuk ekkor mind, mind szórta a torba a terhét, s onnan a fejbe hullt le a sárga homok, széles fej, akár katonáké.<br /> S napfény. S szívta a fűszálak zöldjét, ahol éltek, lenn, a tövében a fáknak.<br /> Immár nem menetelnek. Nemtelenek. Sorakoznak a legközelebbi kidőlő vén fa alá. Testükben elosztva egyenletesen mind, mind a homokszemek és ugyanannyi a fejben, a torban, s potrohban: három sárfélgömb összetapadva.<br /> S nincs holdfény és nincs napfény: az Idő szabadultan jár-kel a Térben.<br /> S várnak: a korhadt törzs zuhanása megszűntesse az életük és morzsolja fakéreg szét hármas homokórájuk, s az üvegcserepek mind megtöretettként szórják az avart teli és a sok-sok három sárfélgömb a humuszba kerüljön.<br /> Emberi térben csak nőstény, csak hím. Csak ilyen, csak másmilyen. Érdekes egy faj. S búcsúzkodni nem óhajt.<br /> Ámde helyette lobogtatják farktollaikat, mint zsebkendőt a fehér mártírmadarak. S valamennyi tolluk a bőrüktől elválik, akárha elernyedt ujjpercek közül elszáll zsebkendő, tovaröppen. S elviszi tolluk a szél, pihetoll, farktoll, evezőtoll.<br /> És gubbasztanak ők csupaszon vén fák tetején és csapkodnak körülöttük az ágak, fejsze a termés, balta a termés. S nem menekülnek az ön - rabul ejtők.<br /> Csak tolluk menekül, s a csapások alatt odavesznek mind, s az üvegcserepekre lehullnak. S tollak a szélben, mintha kavargó, hószínű sírhantja a fajnak.<br /> S emberi térben csak rabtartó, csak rab. Az új faj. Mindig utat jár, mindig utat választ, ahelyett, hogy tartalmazná mindet, s minden irányba suhanna egyhelyben gubbasztva.<br /> Folyó partjára jutott a Ráérős-kultúra nevelte vadonban.<br /> A víz is búcsúzott: forrásdugasz-élőlény kitenyésztés volt ez a búcsú. Készült rá évezredek óta. Siklókat vett rá, hogy az árral szembeni úszást megkedveljék. És sok ezer sikló születése kellett, hogy megkedveljék meredek zuhogókon át az előrejutást, s az erős sodrást, hogy imádják. S mindig feljebb s feljebb éltek az új ivadékok, s egyre nagyobbak lettek, s mindegyik egyre kövérebb, mert a folyó ellátta a fajt finom ennivalóval.<br /> És az utolsó siklók már ott éltek a forrás közvetlen közelében. A víz erejét leigázták, semmibe vették átalakult testükkel.<br /> A búcsú perce, hogy eljött, egy közülük sugalomra elindult és behatolt a sötét hasadékba. Fivére utána. És ez a pár a folyó forrását eldugaszolta, sikló pár, forrásdugasz-élőlények azóta.<br /> S emberi térben nincsen ilyen, nincs. Csak ki halált oszt, csak ki halált vár. Kettéosztva, magányosan élnek, eldugaszolva magukban a teljességet.<br /> Olyasmi ez, valamint ha a torkolatát a folyó teleszórná századok, ezredek óta kövekkel: a tenger elé nagy gátat emelne magának, a sós vízzel keveredni, hogy sose tudjon, meg sose ismerhesse a nála szebbet, a nála nagyobbat, mely befogadja a sodrát.<br /> Ráérős-kultúra folyója ilyet sose tenne.<br /> És átkelt a folyón. A pohárhód vitte a hátán.<br /> S búcsúzott a pohárhód is; poharát odacsapta egy vén fához, üvegpoharát, melyben kicsi, kortynyi víz mindig volt. Abban nézte magát, sohasem tett mást, soha, mert a tükörkép él odalenn, s a pohárhód régen eloldoztatta magától.<br /> S így az a másik éli helyette az életet. Így az a másik a hódvár sürgő-forgó építője, a másik a nyüzsgő gátmagasító. És így ő a családalapító, gondos társ, apa. S így az öregszik; szőre kihull és egykor erős foga is kitörik majd, mellyel a fáknak törzsét kettérágta.<br /> Kimúl, s a helyébe a néhány hullámzó vízcseppben utódai lépnek. Az életük eltelik, és a pohárhód mégsem öregszik; időtlenként bámulja a törzset, mely szempillantásából fakadott, a Pohárhód nemzetséget.<br /> Nem, mint emberi térben, ahol jó nemzeni, mámoros és kényelmes foglalatosság, s ölni nehéz.<br /> Ha egyetlen egy ember az emberiséget vágyná elpusztítani, mondjuk, az ősapa, hosszú korszakot átívelve megint az anyagba bukó, hogy véget vessen e fajnak, megbirkózni e roppant nagy feladattal már nem tudna. Megannyi özönvíz kell ide, földrengés, a kataklizmák sokasága már, de talán még az sem elég, marad akkor is egy-két túlélő, eltöltve reménnyel, hátha talán most...<br /> S ebben a térben fáradság sokasodni, a kéjnek nincs hozzá köze. S ölni, akár részeg poharat tör, oly könnyű, hogy az óvott fajnak magva szakadjon.<br /> S nem, mint emberi térben, ahol csak megszületendők, csak haldoklók. Csak gyönyörűség, csak keserűség.<br /> És elhagyta az erdőt.<br /> És alacsony, csenevész fák közt járt, térdéig, ha felértek a törpe növények. És nem tudta, milyen tájék ez. Tundra talántán? Vagy hol jár?<br /> És megdermedt, mert emberi hangot hallott közvetlen közelében, igen gunyoros hang:<br /> - Alvajárás frakkban, Bélám? Ez valami új?<br /> - Emlék.<br /> - Okos. Látom, végre felébredtél. Tudod, hány óra van?<br /> - Nem.<br /> - Hajnali fél kettő.<br /> - Igen.<br /> - Ja, így könnyű! Már legalább tíz perce itt körözöl a szobámban. Maradhatsz, de ha rálépsz valamelyik bonszai fácskámra, szétkaplak, mint bolond a biciklit. Megértetted?<br /> - Igen. </span> </blockquote>
A részlet kezdete egy misztikus fantáziavilágba való utazásnak tűnik, azonban némi képzelőerővel (és a másutt említett hármas elemzési módszerrel) jól értelmezhető - a leírás részletességének megfelelő pontosságig. Az utolsó sorok pedig pontosan megadják a "fantáziavilág" általános kulcsát: itt a Béla nevű szereplő éjjeli-hajnali álomjárásának a képzeletében e megjelenő árnyképeit olvashatjuk <span style="font-size: x-small;">(δωδεκάμετρον)</span>.<br /><br />A félálomban járt út vége a tundrához hasonlatos <i>"csenevész fák"</i> közé vezet, amelyet az Emlék nevű szereplő a bonszai fácskáinak nevez meg.<br />Előtte a folyó forrása környékén lévő pohárhódok faláról olvashatunk. Ez mintha egy vizit lenne a konyhában, ahol a mosogatóban az egymásba rakott-tornyozott poharak egymásmellettisége egy falat alkotna, az egyikben még <i>"kicsi, kortynyi víz"</i> is van, tükörként remeg annak az alján. Az egyik csupasz pohárra mintha a csorbaság várna: <i>"szőre kihull és egykor erős foga is kitörik majd"</i>. A pohárhódfal elállni látszik a víz útját, és ez a "pohárhódokat" megelőző képben van kibontva: a gát elállja az édes útját a nagyobb, a sós tengernyi méretű felé, s ez a kép mintha az elit irtózását tükrözné a megszámlálhatatlanul sok idegen mástól: <i>"a tenger elé nagy gátat emelne magának, a sós vízzel keveredni, hogy sose tudjon, meg sose ismerhesse a nála szebbet, a nála nagyobbat, mely befogadja a sodrát"</i> - pontosabban: befogadná.<br />Az ezüstös csillogású folyó, egyben a sikló valószínűleg a mosogató csapjából folyó víz. Az árral szemben felúszó, forrásdugaszoló siklópár pedig az ezüstösen csillogó csap falba vezető csőpárja, ahogy a "siklók" <i>"víz erejét leigázták, semmibe vették átalakult testükkel"</i> - ezüstös fémmé alakult testükkel. <br /><br />A rész kezdetén a Ráérőskultúra-vadon vidékén jár Bélánk, ahol <i>"Kerek leveles nyél mindegyik ág és fejsze a termés, balta a termés"</i>. Nos, ez a könyvespolc és esetleg a feltornyozott könyvek. Ez a "Ráérőskultúra" vadonja, hiszen, ha a túlélésért való küzdelem elvenné minden időnket, sosem írna senki semmilyen könyvet. És, minden (könyv)termés balta és fejsze, hiszen ahhoz fáknak egész erdőit vágják ki; s lapok a levelek.<br />Az élő természet áramló idejét fagyott pillanattá merevítő nyomtatott szavak egyben egymásnak gyilkosai, ahogy egyik könyv gondolatával vitázik a többi. Az új divatos szemlélet öli a régit - <i>"Hóhérrengeteg"</i>, s van, amiből tűzrevaló lesz. <i>"Egymást vágják ekkor majd ki a fák, s közben csupaszítják egymás lombkoronáját"</i>.<br />És mi a jobb, a nyugodt semmi, vagy a támadások szélrohama? <i>"Szélrohamokban testvérgyilkosok, ámde ha szélcsend áll be, csak áldozatok mind"</i>, mert, az igazi halál az érdektelenség elfelejtettsége. <i>"S mind várnak szélcsendben hosszú szélrohamokra, s szélrohamokban nem várnak szélcsendre"</i>. <br />A "Ráérőskultúra-vadon" így a felmagasított egók harcmezőjeként jelenik meg: <i>"Csak gőg, csak tehetetlenség. Csak erőszak, csak megadás. Csak győztes, csak vesztes. Különállók mind, s erdő sohasem"</i> - vagyis nincs igazi együtt-teremtés, igazi együtt-Lét.<br />A könyvek vadona mellett <i>"üveghangyák, hármas homokórák"</i>. Ez leginkább üvegfélgömb virág"cserepek" hármasainak látszanak, amely hármast vagy fonat fog össze egymás alá, s akkor a könyvespolcról - vagy az mellett - lóghat lefelé, vagy összeszerkesztve (fémlábak?) áll.(Inkább lóg.) Az üvegek alján föld, s így hármas homokórának tűnnek, egyszersmind felfelé (az egyik) és lefelé (a másik) mászó bogaraknak: <i>"Testükben elosztva egyenletesen mind, mind a homokszemek és ugyanannyi a fejben, a torban, s potrohban: három sárfélgömb összetapadva"</i>. <br />Majd visszatérünk a könyvekhez, és ott vannak a <i>"farktollaikat, mint zsebkendőt"</i> lobogtató <i>"fehér mártírmadarak"</i>, és <i>"gubbasztanak ők csupaszon vén fák tetején"</i> (<i>"és csapkodnak körülöttük az ágak, fejsze a termés, balta a termés"</i>). A fehér toll a könyvbe belekötött fehér szövet könyvjelző madártollszerű szálai.<br /><br />§<br /><br />Jász Attila költő a könyvről szóló ismertetőjében <br /><a href="http://bookline.hu/product/home!execute.action?_v=Babics_Imre_Gnozis&id=120758&type=22">http://bookline.hu/product/home!execute.action?_v=Babics_Imre_Gnozis&id=120758&type=22</a><br />azt írja, hogy <i>"Babics Imre Gnózisa miről szól, azt csak a Jóisten tudja. Talán a világ működésének és szerkezetének megfejtéséről"</i>. A fenti, elérhető részletek leginkább egy sajátos, mély világlátást mutatnak. <br />Illetve ezt olvashatjuk az ismertetőben: "<i>Néhány olyan művet ismerünk csak a világ irodalmában, amit nem a szerző írt, csupán médiumként működött közre"</i>. Ez nagyon különös kijelentés, különösen egy költőtől, hiszen a művészet lényege, hogy egy, a mindennapi szemléletnél magasabb, átfogóbb egyben mélyebb, lényegibb szempontot tudjon megmutatni, amelyhez a hétköznapiságon túli tudatállapot szükséges, ami az egyént egyszerre a kiterjedő személyes jelenlétbe és az egyénen túliságba viszi. Az, aki számára idegen ez a folyamat, úgy érezheti, hogy valaki más alkotott. A hagyomány szerint kaphat a művész más szellemi minőségektől segítséget. Lehetséges tiszta médiumitás is, például, a révületben történő regélés, amikor a meghívott, megidézett szellemi minőségek üzennek, az ilyen "alkotások" azonban a közvetítő személyiségétől már függetlenek, illetve sajátos jellemzőkkel bírnak.<br />Az idézett szövegben leginkább a személyes élmények-érzések költői átfogalmazásait láthatjuk, és médiumi szövegeknek nem látszanak nyomai - legalábbis a fenti idézetekben nem (a teljes könyv nekem nincs (még) meg).<br /><br /><br />§<br /><br />Beszélgetés Babics Imrével a kiadás körül:<br /><a href="http://www.konyv7.hu/magyar/menupontok/felso-menusor/folyoirat/az-ember-angyali-rebusz--beszelgetes-babics-imrevel">http://www.konyv7.hu/magyar/menupontok/felso-menusor/folyoirat/az-ember-angyali-rebusz--beszelgetes-babics-imrevel</a><br /><br />És korábban:<br /><a href="http://www.terasz.hu/terasz.php?id=irodalom&page=cikk&cikk_id=10184&rovat_id=155">http://www.terasz.hu/terasz.php?id=irodalom&page=cikk&cikk_id=10184&rovat_id=155</a><br /><br />Cs. Véghttp://www.blogger.com/profile/08236038143480931984noreply@blogger.com0