A
"Világhagyomány" módszer szerint a filmek és más alkotások
értelmezésének egy kulcsa, ha azokat álomszerűen, adott
szimbólum-helyettesítésekkel újraélt helyzeteknek tekintjük. Ezért az
elemzést csak a film megnézése UTÁN célszerű olvasni, különösen, mert - SPOILERS -
a történet kulcsmomentumai is elhangzanak. Az elemzési kísérlet - mint
hipotézis - úgy ellenőrizhető, hogy az így átfogalmazott, lényegében
esetleg teljesen másról szóló történet ráilleszthető-e az eredetire, és
megmagyarázza-e annak hangsúlyait és sajátosságait.
(Ha a filmelemzések tananyagok lennének, a Case Histories című angol sorozat szövevényes történeteinek megfejtését feltétlenül a „haladó” kategóriához kellene sorolnunk.
A történetek olyan sok szálon futnak és annyira bonyolultak, hogy az alábbi elemzéseket csak közvetlenül (!) egy-egy epizód elolvasása után érdemes elolvasni.)
A Case Histories című (Kate Atkinson regényei alapján készült) filmsorozatban a volt katona és rendőr, most magánnyomozóként tevékenykedő Jackson Brodie eseteit láthatjuk. Megragadhatja figyelmünket, hogy Brodie adott időszakban felmerülő ügyei nagyon is hasonlóak. A hasonlóság mint kulcs segítségével, valamint a történetek és Brodie élethelyzetének összevetésével rádöbbenhetünk, hogy az esetek pontosan a Brodie-t mélyen legbelül foglalkoztató gondolatok kivetülései, így az esetekkel történő azonosulással és azok megoldásaival a kezdetben előrobbanni kívánó ösztönenergiáit (amelyek „bűnös”, így üldözendő tettekben jelennének meg) – vagyis a pszichikai attitűdjét – finomhangolni tudja. Brodie esetei tehát gondolatkísérletek, és bonyolódásuk nagyon hasonló a tudattalannak az álmokban is megjelenő nyelvezetéhez. A tudattalan, ösztönös szándékok most másokban pusztító módon realizálódnak, melyek ellen Brodie-nak fel kell vennie a harcot.
A Case Histories különlegessége így az, hogy segítségével „beleláthatunk” a főhős lelkébe, és megsejthetjük, hogy benne milyen – tudatosan sokszor tagadott – gondolatok, ötletek jelennek meg. Mivel mindezt átfogalmazva, a tudattalan szimbolikus nyelvezetén látjuk, megismerhetjük és megérthetjük azt a különös kifejezésmódot, melyen álmainkat is álmodjuk, vagyis végső soron az álmok szimbolikájához, nyelvezetéhez kerülünk közelebb. Brodie minden „esete” külön és együtt is, mintha egy-egy álom lenne, melyben a tudattalanja a saját helyzetét és az őt foglalkoztató problémákat próbálja értelmezni, illetve a helyes viszonyulását kísérletezi ki szimbolikus, szinte mesebeli eszközökkel.
A Case Histories „eseteinek” értése így az önismeret, egyben mások ismeretének kulcsát adhatja meg.
Elveszteni egy kislányt (I. 1-2. epizód)
(1) A macskás hölgynél Brodie takarítani próbál |
(2) A két nővér, akik régen elveszett kishúgukat keresik |
(3) Az ügyvéd nem fogad el nemleges választ |
Mindkét esetben tehát egy „kislány” (a kishúg, ill., a tinédzserlány) elvesztéséről van szó, ahogy a hamarosan következő negyedik esetben is. Egy ápolónő Brodie-ra „erőszakolja”, hogy (4. eset) nővérének a még évekkel korábban rábízott kislányát találja meg. Az ápolónő nővére a férje megöléséért került még 17 éves korában börtönbe. A kislányt először gyermekotthonba vitték. Az ápolónő megígérte, hogy majd magához veszi nővére kislányát, azonban ezt mégsem tette meg. A már tízen-huszonéves lány később megszökött és a rendőrség csak néhány drogproblémájáról és prostitúcióról tud.
(4) A nővér Brodie-ra "erőszakolja" magát |
Mindegyik eset tehát egy-egy kislány elvesztéséről szól. Ez annyira nyilvánvaló, hogy a felügyelőnő fel is teszi Brodie-nak a kérdést: „Te gyűjtöd az eltűnt lányokat?”.
Csak később tudjuk meg, hogy Brodie-t nem régen elhagyta a felesége, aki természetesen a kislányukat is magával vitte. Brodie a kislányt így csak korlátozottan láthatja. Az összes eset így tehát annak a gondolatkísérlete, hogy Brodie el fogja-e veszteni a kislányát, ill. hogy mi lehet ennek majd a következménye? Sőt, a kislány elvesztésének lehetősége később még nagyobb léptékre vált: a felesége egy munka miatt egy egész évre Új-Zélandra, a világ végére magával akarja vinni.
Brodie és kislánya |
Az ügyvéd (3. eset) szintén Brodie-t jeleníti meg. Az ő és korábban egyedül nevelt lányának viszonya rendkívül érdekes, ugyanis felmerül, hogy az ügyvéd munkája veszélyeztethette a lány életét (ahogy Brodie munkája is veszélyeztethetné a kislányát) – mindez nagyon hasonlít azokhoz a kifakadásokhoz, melyeket Brodie volt felesége folyton Brodie fejéhez vág.
Az ügyvéd lánya esetében további két fontos dolog is megjelenik. Egyrészt az ügyvéd a lányát még mindig kislányként tekintette, nem volt hajlandó figyelembe venni, hogy a lánya már felnőtt nő – vagyis a lányát még nem tekintette önálló személyiségnek. Az ügyvéd esetén mindez az igazság felderítését késleltette és, mivel a lánynak rejtőzködnie kellett az apja elől, az ügyvédben felmerül, hogy talán közvetve ez okozta a halálát: „Bolond voltam” … „Ha ő nem aggódott volna azért, hogy mit érzek, még mindig élne”.
Az ügyvéd esetén tehát a lányát nem önálló egyéniségként kezelő, vagyis „helytelen” apai szeretetről van szó, mely „helytelenség” a másik (a 2-ik) eset, a lánytestvérek esetén már a gyermekbántalmazás szélsőségeként jelenik meg. Ahogy Brodie kérdezi az apácától: „Ön szerint lehetséges, hogy valaki túlságosan szerette őt?” – vagyis az évekkel korábban eltűnt kishúgukat. A helytelen apai szeretet a kislány elvesztéséhez (halálához) vezet, de ugyancsak gondolatkísérletként jelenik meg a három felnőtt testvér is. Mindhárman képtelenek a férfiakkal való együttélésre, mégpedig hármas fokozatban. A színésznő alkalmi kapcsolatokat keres, hosszútávú elkötelezettséget képtelen vállalni. A nővére egy leszbikus párt talál magának – tehát képtelen társnak elfogadni egy férfit. A harmadik életben maradt nővér, az apáca pedig (valószínűleg egy enyhe elmezavart követően) egy életre zárdába zárja magát.
A negyedik eset, a gyilkosság után a testvérre (az ápolónőre) bízott, majd a gondatlanság miatt elveszett lány története Brodie és felesége helyzetéhez hasonlítható. Az ápolónő meglehetősen laza erkölcsű – így jelenhetett meg Brodie tudattalanjában a felesége, aki elhagyta őt. Bár a gyilkosságot valójában az ápolónő követte el, azt a testvére (a kislány anyja, aki Brodie kivetülése) vállalta magára (vagyis Brodie önmagát hibáztatja azért, hogy a felesége elhagyta), mégpedig azért, hogy a lányának jobb sorsa legyen (mivel az anyjánál élve valószínűleg jobb Brodie kislányának, ahogy az ápolónő nővére is azt feltételezte, hogy a kislányának jobb lesz a későbbi ápolónőnél).
Vajon meddig mehet el Brodie, hogy a sajátjának „tulajdonított”, de a törvény által másnak ítélt lányát megszerezze? Ennek a szinte az eszét vesztő, tettlegességig elfajuló változatát az idős macskás hölgy unokaöccsénél láthatjuk. A tettlegességre Brodie reflektál és csak a kislánya szavára hagyja abba az erőszakos unokaöcs ütlegelését.
Az elveszett otthont és családot újra megtalálva |
Hova vezetne, ha Brodie elvesztené a kislányát? Az utolsó képekben Brodie ismét visszaemlékezik a gyermekkorára és megölt húgára. A gyermek Brodie egy kispadon ül, miközben a többi fiú gondtalanul focizik. Húgával Brodie számára a gyermekkora is elveszett.
Kit engedsz be az életedbe? (I. 3-4. epizód)
Brodie és az előző epizódokban megismert színésznő most együtt járnak, azonban ez távolról sem felhőtlen kapcsolat. Brodie folyton elfoglalt, így a közös ebédet is lemondani kényszerül, a színésznő premierjére késve érkezik… A színésznő egyedül pedig nagyon unatkozik.Brodie vajon mit gondol arról, hogy a színésznőt beengedte az életébe? Minderről nem sokat tudunk meg, ahogy arról sem, hogy pontosan milyen módon történik ez az együttélés. Brodie esetei azonban egyrészt pontosan az együttélés, az intimitás veszélyeit mutatják meg.
Brodie volt felesége a közös kislányukkal Új-Zélandra akar utazni. A távolba került, a családjától elszakított fiatal lányra leselkedő veszélyek köré csoportosul Brodie többi esete.
A két problémakör a bizalom alapján kapcsolódik. Az együttélés során meg kell bíznunk a másikban, valamint, a távolba kerülő tapasztalatlan lányoknak rá kell magukat bízni ottani környezetükre. Milyen veszélyekhez vezethet a túlzott bizalom?
Az író |
Az otthonba beférkőzött ripacs káosza |
A titokzatos ismeretlen, volt katona |
A domina |
Az együttélés az eluralkodó káosz, nagyobb léptékben pedig az életveszély lehetőségeként jelenik meg, ahogy a bűnügyi regényeket író szereplő korábbi történetében is, amikor Oroszországban egy fiatal lánnyal töltött egy éjszakát, és az ellenszolgáltatást követelő lány halálos balesetet szenvedett.
A távolba kerülő fiatal lányra leselkedő absztrakt veszély a történetben egyrészt egy őrült gyilkos képében jelenik meg. Őt majd az önmagán felülkerekedő, „hőssé” váló író (aki valójában Brodie megjelenése) fogja megölni.
A kettős epizód elején, a tengerben megtalált lánynak létezik egy ikertestvére, aki a távolba került lányra leselkedő veszély másik végletét jeleníti meg, „elkurvul”. Mindkét esetben ezt látjuk, „elkurvul vagy akár meg is ölhetik”, tehát a környezete nem fogadja be a lányt, vagyis a lány ott semmilyen értelemben nem talál otthonra. Brodie tudattalan elképzelései esetén a „távolba került lányt” passzív esetben a környezete vagy elpusztítja, vagy az fölött aktívan, „dominaként” kellene uralkodnia. „Együtt élés”, együttműködés nincs egyik itt megjelenő esetben sem.
Ugyancsak érdekes a filmben a két ikerlány összekeverése (valószínűleg először is a dominát akarták megölni), valamint az, ahogy az író helyett a humoristát ölik meg. Egyik esetben (a lánytestvéreknél) a passzív párt ölik meg, a másikban a domináló humoristát. Mindkét esetben közös, hogy az áldozat belesodródik a történésekbe.
Időközben az unatkozó színésznő egy éjszakát eltölt a humoristával, ami a Brodie-val való szakításhoz fog vezetni – vagyis az együttélés megszakad, így az összes lehetséges veszély is eltűnik. Brodie pedig végül elengedi a lányát Új-Zélandra.
Együtt tartani a családot (I. 5-6. epizód)
A gyilkos |
A gyilkos története tehát Brodie azon belső gondolatainak a reflektálása, hogy lányát elengedve nem halálos veszélynek tette-e ki őt, s hogy ennek Brodie számára mi lenne a következménye.
Az esetek tanulsága szerint a Brodie-ban felvetődő másik nagy kérdés, hogy egyben tudta volna tartani a családot, illetve más szavakkal: megmenthette volna így a családot?
Ide sorolhatjuk az idegesítő férj és a tőle menekülő, félrelépő feleség esetét. A „családhoz” ragaszkodó férj egyre őrültebb lépéseket tesz, majd végül egy rendőrt is megöl.
Megmenthető a sínekre került? |
A megmentő, Reggie, a "kis királynő" |
Ugyancsak egy „család” megmentését kísérli meg Reggie, a fiús (fiús becenevű) kislány, aki próbálja fenntartani az értelmetlenül meghalt anyja emlékét és a bátyját a rossz útról eltéríteni. Reggie tehát a csonka családjukat és a családias otthon emlékét próbálja meg mindenáron megtartani. A lánynak rá kell döbbennie, hogy segítő szándékával inkább kárt okozott, és hagynia kell, hogy a bátyja maga nézzen szembe tettei következményeivel.
Egy család megmentését látjuk egy másik esetben is, ahol Reggie bébiszitterként dolgozik. A feleség gyanús körülmények között eltűnik. Itt csak közvetve derül ki, de a család megmentéseként értelmezi a férj a helyzetét. „Jézus Krisztus! Meg tudom védeni a családomat!” A férjnek rá kell döbbennie, hogy egyedül képtelen a helyzet megoldására.
Gyilkos ragaszkodás |
Égető teher |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése