Vég Csaba

2016. szeptember 1., csütörtök

"The Night of"... Liberty

Azok a lábak...

A történet első része egyértelműen a himnikus "land of the free"[The Star-Spangled Banner] karikatúráját jeleníti meg. A "free" - "szabadság" többször is emlegetett. A szlogen - "This is a free country" - egy groteszk helyzetben el is elhangzik. Minek az éjjelére is utal a cím: "The Night of"? Az első részben a szabadság veszik el.

Az ügyvéd, John Stone, allergiája, és különösen az ekcémás lábai rendkívül hangsúlyozottak a sorozatban. Én egyetlen amerikai ikonikus lábujjakról tudok, különösen New Yorkban: mégpedig a Szabadság szobor esetén, ami, bár bronzból van, kőalapon (Stone) áll. Az USÁban a Szabadságot biztosítani szándékozó Alkotmányos jogokat (melyeket említenek is) mindenesetre kőbe vésettnek tartják. Stone így talán a mezítlábas Szabadság szellemének megjelenítője, furcsa, lepelszerű ballonkabátjával és szedett-vedett öltözetével.

A Szabadság szelleme, mint jogi képviselő (Attorney at Law), igen csak gyenge lábakon áll. Allergiás viszketegséget kap a dolgok jelenkori folyásától. És senki sem tudja, hogy mi lenne a gyógyír. (Persze lehet, hogy valaki mindezt, az életre kelt Szabadság-szobrot, a göncökben végigvonuló Szabadság szellemét nem találja komikusnak...)
"- Segíteni próbálok.
- Rongyokban, kesztyűben? Ki maga? Michael Jackson vagy Miki egér?"

Érdekesség, hogy az egymásnak ellentmondó orvosok, vagyis a modernitás nem tudott gyógymódot adni, csak valami ősi, mára már érthetetlen, szinte babonaságnak tűnő dolog segített. A javulás egyébként éppen egybeesik a gazdátlanná vált macska befogadásával.

Bizonyos szereplők szimbolikusságára a nevük is utal.

Az ügyésznő, Helen Weiss, a ragyogóan (Helen) fehér és számítóan okos (a fehér, ill. okos szavakból eredeztetik a Weiss nevet). Ez a "fehér-okosság" itt a halál angyalaként szegődik az éppen aktuális célszemély nyomába.
A "fehér" Helen ellenfele a fiatal és naív Chandra ("Hold", illetve szintén "ragyogás" jelentésű). Az ő Kapoor családneve ezt megismétli, ami a "Hold leszármazottja" jelentésű. A film érdekes képe, hogy "itt", a Szabadság földjén az egyébként ellenséges pakisztáni és indiai között normális kapcsolat születhetne.
A "Don" Taylor ("Szabó") igazi Don Juanként tudja szőni a szálakat, behálózni a nőket.
A dögkeselyű szerepében egy dögevő varjút (Allison Crowe) látunk.
A nyomozó neve, Box, pedig talán a boxer kutyára utal, amely nem engedi el azt, amibe belekapaszkodott.
John Stone fia, az eredetileg jó gyerek ("Gooden") macska helyett inkább egy "pit"-re (pittbullra) vágyik és jobban szeretne Dwight lenni (akitől tartanak az emberek).

"Check it out!"

John Stone jelentőségteljesen megmutatott jelmondata, "No Fee 'Til You're Free", több asszociációt is elindíthat.
Az eredeti jelentés: "Addig nem kell fizetned, amíg nem vagy szabad". A Fee azonban talán a Feet (lábak) jelentésre is rezonál, ami talán úgy érthető: Mozgáskorlátozottnak kell tekinteni az országot és egyéneit, ha nincs valódi szabadság, ami viszont az igazságot is igényelné.

Ilyen mértékű ekcéma esetén kérdéses, hogy egyáltalán meddig képes járni a "Szabadság". És talán már a konszolidált létezi mód lehetőségének az ideje örökre elmúlt...

Amikor pedig helyreállni látszanak a dolgok, büszkén mutatja Stone a "fiának" a cipőjét. A fiút azonban már egészen más érdekli.

Más asszociáció alapján a felirattal a "Szabadság szelleme" talán így is biztathat: "No FEAR 'Til You're Free" - Én ott vagyok, ezért "ne félj, amíg nem vagy" -igazán!- "szabad".

Stone általában a jogi védelem lehetőségeiben gondolkodik. A záróbeszédével viszont arra utal, hogy a Szabadságot a gépiességen túli komolyságában kellene venni: Nazir "egyvalamit nem veszített el, amit egyikünk sem veszíthet el: alkotmányos jogát védőügyvédhez, és igazságos és pártatlan ítélethez, önök, a honfitársai jóvoltából, továbbá az ártatlanság vélelméhez, amíg az ellenkezője be nem bizonyosodik, kétséget kizáróan. Ezt sokszor halljuk. De mit is jelent valójában? Hogyan definiálható? Nem tudom. Az számít, mi hogyan gondoljuk. Még inkább az, hogyan érezzük. Amit érzünk, amit maguk éreznek, az fogja meghatározni ennek a fiatalembernek a hátralévő életét."

A gazdátlan macska...

A gyilkosság helyszínén talált macska ugyancsak jelentőségteljesen van hangsúlyozva. A története összefonódik a fiúéval:
- a gyilkosság helyszínén kapják el
- "börtönbe" bezárják, csaholó kutyák közé
- a halálos ítéletére vár
- az ügyvéd Stone a pártfogásába veszi, de az allergiája miatt egy szobába zárja
- Stone újra "kitaszítja"
- végül a macska otthonra talál Stone-nál és ott szabadon közlekedhet

A történet sugallata szerint az USA nem törődik az egyénekkel. A macska így az "elárvult", "gazdátlan", az országban "HELYtelenül" kezelt, "otthontalan" állampolgárokat jeleníti meg, egyben az "emberek" oldaláról az empátia szükségességét.
A macska végül otthonra talál a valódi Szabadság szelleménél. A tévé mintha Stone gondolatait mondaná ki: "Gyönyörű állatok szenvednek minden nap. Mocsokban élnek, nem etetik őket, nem ápolják, nem szeretik őket. Ők azok, akiket elfelejtenek, Érző lények, akiket bántalmaznak és elhanyagolnak, magányosan szenvednek és félelemben élnek. Ne feledkezzen meg róluk." Mert már kis segítség is "kiemeli őket szörnyű körülményeik közül, és megóvja a további szenvedéstől, megadva nekik az élelmet és gondoskodást, amire szükségük van".

2016. július 12., kedd

Adaline varázslatos élete - Az öncsodálat

A "Világhagyomány" módszer szerint a filmek és más alkotások értelmezésének egy kulcsa, ha azokat álomszerűen, adott szimbólum-helyettesítésekkel újraélt helyzeteknek tekintjük. Ezért az elemzést csak a film megnézése UTÁN célszerű olvasni, különösen, mert - SPOILERS - a történet kulcsmomentumai is elhangzanak. Az elemzési kísérlet - mint hipotézis - úgy ellenőrizhető, hogy az így átfogalmazott, lényegében esetleg teljesen másról szóló történet ráilleszthető-e az eredetire, és megmagyarázza-e annak hangsúlyait és sajátosságait.

Egy film történetében a megfigyeléseim szerint alapvetően a következő okok miatt jelenhetnek meg irreális fordulatok, helyzetek:
- a szerző a saját irreális világlátását erőlteti bele a történetbe (pl. Felhőatlasz), ami káoszként vagy karikatúra-közeli, nevetséges elnagyoltságokként jelenik meg
- a történet tekinthető a szerző "álmának", így sokszor megtalálható, hogy milyen szereplő(k)ként jeleníti meg önmagát a filmben; ez a szereplő a kelleténél nagyobb súlyt kap és sokszor irreálisan történnek vele a dolgok, ha a szerző a saját magával kapcsolatos vágyálmait a történetbe keveri (ez az előző ponttal lényegében azonos)
- a történetben olyan önéletrajzi hivatkozások vannak, amelyek ok-okozati viszonyrendszerei a filmben nincsenek megjelenítve (ezért is problémásak a "megtörtént eset alapján" filmek)
- a történet egy magasabb összefüggésrendszert jelenít meg, így önmagában csak annak a szimbóluma és nem a hétköznapi jelentésréteg, hanem a felsőbb törvényszerűségek szabályait követi

A film esetén feltűnhet, hogy Adaline-t mindenki körülrajongja. Az igazi valóságban mindenki alapvetően önmagával foglalkozik, rosszabb esetben kihasználja a másikat. Ideálisnak az lenne tekinthető, ha a másiknak egy kölcsönösség keretein belül kedvezne, így kölcsönös segítő-támogató légkör alakulna ki. A filmben azonban mindenki totális és feltétlen rajongással van a "csodálatos" Adaline felé és a legképtelenebb dolgokat is megteszi neki. Ez egy olyan személy (vágy)álma, aki így szeretné látni a világot, vagyis önmagát olyannak látja, mint akinek már a puszta létezése is akkora ajándék a környezete, sőt, az egész emberiség számára, amiért természetes, hogy ellenszolgáltatásokat kap.
Alaposabban megnézve Adaline semmiféle különösebb csodálatra méltó tulajdonsággal nem rendelkezik. Egy könyvtáros, aki hobbiként mindenféle érdekességekkel (pl. Braille-írás, nyelvek) foglalkozik, többnyire felületesen, és a munkája miatt is szenvedélye a várostörténet. Ezenkívül gyorsan, felelőtlenül és valószínűleg másokra életveszélyesen vezet - ami itt szintén hihetetlen csodálatosságként van bemutatva.

A film története szerint egy baleset következtében a 29 éves Adaline egyszerűen nem tud továbböregedni. Az ego önmagát kortalannak szeretné látna, miközben mindenki öregszik körülötte. Adaline "álmodója" számára a 30 év jelenti az öregség veszélyes korát, vagyis, bár múlnak az évek, önmagát még mindig huszonévesnek akarja látni és láttatni. A kora miatt elég jól ismeri mind a városát, mind annak régi híres szereplőit. A kora tagadása miatt válhatott szenvedélyévé a várostörténet ("na, ezek igazán öregek, de persze, én nem").
Az, ami Adaline "kortalanságát" (annak képzetét) előidézte, egy baleset volt. Az indoklássorozat az ezoterikus hablatyolást megszégyenítő logikusság-látszattal rendelkezik. Valójában nagyon is pontosan próbálja elrejteni a valódi "baleset" sorozatot. A felelőtlen Adaline nem ismeri fel a fagyos környezet csúszósságát, letér az útról, hidegzuhanyként egy tóba esik, amibe egy villám csap. Vagyis: egy kapcsolatról túl sokat feltételezett, terhes lett, majd kénytelen volt szembesülni a másik fél fagyosságával, ami szinte villámcsapásszerűen érte. Ezután a férfi meghalt a számára. Majd megszületett a kislánya.

Adaline így valószínűleg a korábbi csalódottsága miatt ragaszkodott önmaga fiatalság-képzetéhez, de az egyre felnőttebb, már-már vénasszonynak tekintett lánya miatt lassan kénytelen szembesülni az idő múlásával. Mivel alapvetően egyedül él és a napjait a kortalan könyvek között tölti, így még könnyebben kialakul számára saját (csodálatos) időtlenségének a képzete. Sőt, fiatalon szült lánya miatt még néhányszor az is előfordul, hogy a lassan felnőtté váló lányával együtt testvéreknek látják őket.
Egy tartós kapcsolat lehetősége Adaline-t régi csalódására emlékeztetné, másrészt pedig az egy olyan szemlélő veszélye, aki közelről látná az öregedés valódi jegyeit. Így Adaline az egyedüllétbe menekül.
Az, ami képzeteinek fenntarthatatlanságát jelzi, az egyrészt a lánya felnőtté válása, tényleges korának (vagy 39 vagy 44 körül lehet valójában) belső érzete, egy régi szerelme által megteremtett sikeres család megismerése, ami, úgy látszik, az életnek, így az öregedésnek is egy élhető környezete. Valamint egy baleset.
A baleset valójában egy cserbenhagyás, ami angolul a "hit and run". (Vagyis, a baleset képében azt látjuk, hogy Adaline mit tett a férfival.) Adaline rádöbben, hogy a hidegségével cserbenhagyta a rá társként tekintő férfit, hidegzuhanyként éri, hogy ugyanazt tette, aminek ő volt a szenvedő alanya számtalan évvel ezelőtt, és villámcsapásszerűen felismeri, hogy valójában öregedik.
Adaline, a magát az égi magasságokba képzelő "üstökös", így visszatérhetett a Földre.

A film egyetlen valós mondanivalója az, hogy az egyedüllétnél egy, a képzetek helyett a realitások világában felépített párkapcsolat olyan sokszorosan telítheti az időt - amiért megéri öregedni.

2016. július 11., hétfő

BSG - Battlestar Galactica - Út a Mennybe

Mitizált ellenségkép

A műalkotások egyik alapvető toposza a mitizált ellenségkép. A pszichikai helyzet az, hogy egy konfliktusban, amikor egy másik lény elpusztítása válik lehetségessé, akkor az ébredő lelkiismeretet valamilyen módon el kell nyomni. A psziché törvényszerűségei alapján ez annál nagyobb problémaként jelenik meg, minél kevésbé biztos (valójában, a lelke legmélyén) valaki a tettei jogosságában, az igazában.
Egy agresszió ellen védekező önvédelem esetén ilyen probléma kevésbé merül fel. Elképzelhető, hogy valaki például erkölcsinek vélt megfontolásból semmilyen módon nem akar védekezni, és inkább feláldozná magát, ezzel azonban rosszat tenne mind a környezetével, mind a világgal, sőt, az agresszorral is. Valójában nem is önvédelemről van szó, hanem egy mindenki felett álló Jó védelméről. Ez sokkal nehezebb, mint egy vélt pacifizmus érdekében tett passzív önfeláldozás.
Viszont abban az esetben, ha nagyon is kétséges valakinek az igaza, akkor a lelkiismeretet valamilyen módon el kell nyomni, magyarázatot kell találni a tett jogosságára, az egót fel kell erősíteni. Meg kell magyarázni, hogy egy agresszió miért szolgálja mindenki javát, persze, elsősorban az agresszorét. Ez a hamis magyarázat természetesen rövidebb vagy hosszabb idő után szétfoszlik, de az ember már nagyon hamar elkezdi érezni tettei jogtalanságát.

Az önmagában bizonytalan agresszor tehát kénytelen valamilyen módon mitizálni az ellenséget, hogy így felsőbbrendűnek tarthassa magát. Ez jelenik meg például a "300" című filmben, vagy még kardinálisabban a rovarok képében Verhoeven Starship Troopers gúnyfilmjében.

A BSG sorozatban az ellenség a Cyclonok. Mivel az eredeti '78-as sorozatot Glean A. Larson elsősorban a római és görög mitológia szereplőkre építette, ezek az "Egyszeműek" vagyis Küklopszok. A Cyclon jól ábrázolja a tipikus mitizált ellenségképet: nem emberiek, az egyik olyan, mint a másik és kérlelhetetlen gépiességgel pusztítanak. Az emberi Cyclonok tovább léptetik ezt a képet: bár olyan a kinézetük, mint az embereknek, így (kémként) el is vegyülhetnek közöttünk, valójában nem emberek. Sőt, a BSG-ben: az ellenség, bár emberinek néz ki, az egyik olyan, mint a másik, és ha egyet elpusztítunk, (szinte) ugyanaz lép a helyére. Itt tehát az ellenség egyformasága és látszólagos elpusztíthatatlansága is megjelenik.

A BSG egy újabb csavarral egy egészen más szintre helyezi az ellenségképet: a személyzetből néhányan kénytelenek rájönni, hogy ugyanabból a genetikai anyagból vannak, mint az ellenség, tehát valamennyire odatartozónak kell magukat tekinteni, sőt, valamennyire az ő szemükön keresztül is kénytelenek látni a világot. A másik felé nyitó empátia pedig, a történet logikája szerint, oda vezet, hogy a teljes emberiség Őrzőivé (Watchmen) transzformálódnak. Ez a megközelítés szinte egyedülálló a mai filmekben.

Élet és Halál

A Cyclonok egyrészt azonos típusok felsorolásszerű ismétlései, másrészt gyakorlatilag örökéletűek, mivel adott egyén halálakor a tapasztalatait át lehet menteni egy újabb testbe. A film nagyon pontosan megmutatja, hogy ez, vagyis az egónak, az egyén életének természetellenes kinyújtása az időben hova vezet: az élet súlytalanná, így egyre értelmetlenebbé válik. Szinte kábítószeres kábulat semmittevésében töltik el, carpe diem, az idejüket. Ez nagyon is súlyos álláspont a mai divatos, halogatást eredményező reinkarnációs elképzelésekkel szemben. A történetben megszüntetik a "Feltámadás" lehetőségét, mert így valódi súlyt kaphat az életük, valódi jelentőséget kapnak a pillanatok.

Mennyország

A legkülönösebb eseménysorozat a történet befejezése. A BSG legénysége egy öngyilkos küldetésre indul, hogy megmentsenek egy kisgyermeket, vagyis, hogy megmentsék a Jövőt. A problémás Starbucks pilóta korábban már transzcendentálódott: egy küldetés közben meghalt, de később mégis "összerakva" előkerült. Nem Cyclon; talán angyal? (Ez a történés többféleképpen is értelmezhető: egyrészt a pilóta láthatott egy olyan halált, amivel azonosította magát, így önmaga élőként való érzete gyengülhetett. Másrészt, a pilóta jellege és feladat a halála után megjelenhetett valaki másban, azaz mintha benne újraéledt volna. Léteznek tehát ilyen szimbolikus képek.) Lényeges elem, hogy Starbucks tudatát a hatalma alá kerítő zenei motívum, "harmónia" pontosan ugyanaz, mint ami a Cyclonok "Őrző" (Watchmen) mivoltához kapcsolódik. A zűrös Starbucks sok szempontból az ellentéte a ördögi vörös ruhában megjelenő kísértő Hatosnak (a 6 "six", a 6-ik parancsolaton keresztül kapcsolódik a szex szóhoz).

A BSG küldetése során egyre rosszabbul mennek a dolgok, amikor Starbucks elviszi őket a harmónia által meghatározott helyre.

Az ezután történtek pontosan követik a művészetek által a halál bekövetkeztekor leírt jelenségeket. A totális pusztulás előtt álló teljes űrhajó eltűnik a helyéről és átkerül a régóta keresett csodálatos világba, a mai Földünk közelébe. Vagyis, az önfeláldozás eredményeként átkerülnek a Mennyországba. Mindezt Starbucks (Kara Thrace) irányítja, aki kimondottan a "Halál angyala".

Ezután sorban elbúcsúznak egymástól, és egymástól messze kerülnek. Ez lehet a másik halálának a megtapasztalása is, de már az elbúcsúzás után. Ez lehet a másiknak egy archetipikus jelenséggé való átformálódása is. Rejtélyes eltűnést is láthatunk, ahogy más filmekben is. Az önfeláldozással egy magasabb szellemi minőségre léptek át, így a lelkük megvilágosodott, szétáradt a Mindenségbe. Ezt fejezi ki a Hold melletti megjelenésük és elhaladásuk (érdemes megfigyelni önmagunkon, hogy milyen érzet kíséri ezeket a képeket). Így ez a lélekminőség lehetett egy újabb emberi Teremtés alapja.

A Battlestar Galactica sorozatnak a legnagyobb súllyal elmondott tétele:
Földünk az igazi Mennyország

2016. július 10., vasárnap

And Then There Were None - És nem maradt egy sem - A Pokol kapujában

Az ember halálát követő események több filmben és más műalkotásban megjelennek, így az mondható, hogy annak a törvényszerűségei jól ismertek a hagyomány, egyben az emberi tudattalan által. A történet tökéletesen illeszkedik a halál utáni folyamatok leírására.

A lefelé szűkülő dantei körök

A filmben el is hangzik: "Nem hagyjuk el a szigetet. Ez a vég. Megkönnyebbülés végre tudni, hogy vége". Majd később egészen konkrétan: "Talán már mind halottak vagyunk, csak még nem vettük észre. És ez a pokol. A pokolban vagyunk. És bűnhődünk a tetteinkért."

A Révész

A révész átviszi őket a túlpartra, ahonnan nincsen visszaút. A vendéglátójuk Mr. és Mrs. U.N. Owen, vagyis Unknown, "Ismeretlen". Megtudjuk, hogy a bíró a halál és az igazságszolgáltatás megszállottja, és ő tervelte ki az egészet, tehát ő vált a pokol végrehajtójává.

A Révész búcsúpillantása

Az ember az életében a kisebb vagy nagyobb bűneit megmagyarázhatja, hogy miért is tette. A filmben egyszer elhangzik: "Mindenki egyszerűen csak a dolgát végezte". Ez azonban csak az egó racionalizálása. A halállal viszont lebomlik az egó, a külső ingerek lekapcsolódásával felerősödik a belső világ, ami egyre égetőbb lelkiismeret furdalássá válik. A hagyomány szerint a lélek kétségbeesése az, ami a Pokol felé indítja el a lelket, vagyis a léleknek be kell ismernie, hogy megtette azt, amit tett, ami pedig előbb vagy utóbb bekövetkezik, és minél később, minél elvetemültebb a lélek, annál borzalmasabb, annál elemésztőbb módon. Valószínűleg emiatt jelent meg eredetileg a gyónás.

(A hagyomány szerint a halállal felépül egy álomszerű hallucináció, amely során valamilyen indokkal megmagyarázza magának a lélek, hogy hogyan került is ő oda, illetve, hogy miért történnek különös dolgok, valaki vagy valami megjelenése vagy eltűnése.)

A filmben láthatjuk, hogy mindenkit az egójával csábítottak a szigetre. Kezdetben majdnem mindenki tagad, de lassan kezdik beismerni tetteiket. A történet érdekes részlete, hogy nem is a tagadás a lényeg, hanem, hogy valaki átérzi-e a tettei súlyát.

A szereplők az elvetemültségüknek megfelelő sorrendben halnak meg.
- aranyifjú: teljes felelőtlenségében nem is érzi bűnei súlyát
- házvezetőnő: hagyta, hogy a férje az örökségért megölje a (rájuk bízott) idős asszonyt
- tábornok: féltékenységében megölte az alatta szolgáló barátját
- komornyik, a házvezetőnő férje: ő ölte meg az asszonyt
- vallásos vénkisasszony: megölte a megesett nevelt lányát
- (a bíró imitált halála)
- rendőr: cellában agyonvert egy foglyot
- orvos: alkoholizmusa miatti műhiba következtében meghalt a betege
- Philip Lombard, szerencselovag – vagyonszerzés miatt kiirtott 21 afrikait
- Vera Elizabeth Claythorne, tanárnő – megölte a rábízott kisfiút, hogy kényelmes élethez jusson
- Lawrence Wargrave bíró – a halál megszállottja

Az esetek többségében a gondjaikra bízott embereket öltek meg, akiért éppen, hogy felelőseknek kellett volna lenniük.
A szerencselovag Philip halála egy pillanat alatt zajlik le, azonban ekkor éppen önmaga kegyetlenségével szembesül: a nő egy pillanatig sem habozik megölni őt, élete vélt fenyegetettsége miatt.

Vera, a nevelőnő, aki egy pillanatig sem habozott a saját érdeke miatt mást megölni, igazi csemege a bíró, így a pokol számára. Az önmagát okosnak és ravasznak tartó nevelőnő, még az utolsó pillanatban is megpróbálja magát kimagyarázni, de a manipulatív intelligenciájának korlátolt mivoltával kénytelen szembesülni.

A Pokol legnagyobb nyeresége viszont maga a bíró, a halál önbíráskodó megszállottja, aki így a pokol végrehajtó szolgájává válik. A valódi "gyilkos" pedig a Nagy Ismeretlen.

2016. július 9., szombat

Hon Dansade En Sommar - Egy nyáron át táncolt

*

Az archetipikus jelenségek szintjén zajló történetben a látszólag a film előterébe helyezett fiú (Göran) és a lány (Kerstin) kalandja szinte "csak" szemléltető példává válik: ők a nagyobb áramlatú történésnek a szenvedő alanyai. A két valódi főszereplő így a nagybácsi és a lelkész. Kettejük konfliktusa a történet, míg a többiek is inkább típusokként értelmezhetők, beleértve a fiatalok csoportját, de a paraszti múltjától menekülni akaró, városi arroganciát képviselő apát is. A film így az akkori svéd szellemi "erőviszonyokat", főbb jelenség-"vektorokat" volt képes ábrázolni, megmutatva a bigottság életidegen, sőt, pusztító természetét.

Ezek alapján nem meglepő, ha a nagybácsit a szereplőlista legelején találjuk. Ő a természetet, a divatos elképzeléseken túli valódi Életet képviseli. A neve alapján ez az igazi emberi nézőpont: az Anders eredeti jelentése "ember", a Persson hangzásilag pedig a "személyhez" van közel. A Persson, mint "Péter-fi" külön arra is utal, hogy mindez, mint jelenség, egy mozdíthatatlan alapkő, amire alapozni lehet és kell. A nagybácsi tehát a személyes, empatikus és emberi nézőpontot képviseli, ami maga az Élet. Az otthon ragadt lányának legfeljebb sugallni tudja, hogy próbáljon meg egy kicsit élni is, de ennél többet nem tehet.

Ez, a képmutató, másokon átgázoló bigottság jelenleg (vagyis: akkor) Svédország

Az Élet legnagyobb ellensége a filmben a többi ember fölött hatalmat szerzett lelkész, aki itt a bigott szemléletet képviseli. A film egyértelműen megmutatja, hogy a vallást csak arra használja fel, hogy a saját akaratát a többiekre kényszerítse, sőt, pszichéssé válik, ha úgy véli, hogy az emberek kicsúsznak a közvetlen manipulációs hatóköre alól. A vallási fogalmakat úgy csűri-csavarja, ahogy éppen neki kedvező, hiszen ebben a hivatalánál fogva megkérdőjelezhetetlennek tűnik fel. A film szerint ez a bigottság Életidegen, nem valódi hit, álszent (egy drága és modern autóval száguldozik a környezetével mit sem törődve), hatalommánia és leginkább: egy pusztító ámokfutás. Nem véletlen, hogy a lelkész gonosz karaktere miatt a filmet bizonyos országokban évekig betiltották.
A lelkész uralma egyrészt a megkeseredett embereket fixálja be a negatív érzelmi mintáikba, másrészt pedig (képileg is) az értelmi fogyatékosok tüzét táplálja. Ők a lelkész legfőbb követői. Az Élet szempontjából az irreális bigottság egyszerűen irigy értelmi fogyatékosság.
A lány nagyszüleinek egyértelmű (első pillantásra szintén stilizáltan ábrázoltnak tűnő) támogatása az életbölcsesség tanácsa, ami éles ellentétben áll az otthon ragadt lány sorsával.

*

Göran egy könnyed városi fiúnak van bemutatva, akit elsősorban a tánc és a szórakozás érdekel. Kezdetben, amikor Kerstin nincs a közelben, azonnal egy másik csinos lánnyal kezd el táncolni. Kerstin szinte karakter nélküli. Egy csinos, de nagyon is vidéki lány, akinek nem lenne helye a városban. A legfontosabb tulajdonsága, hogy az erős fizikumot igénylő gazdálkodást szinte varázslatos könnyedséggel tudja végezni (ami elsőre szintén stilizáltnak tűnhet). Ugyancsak lényeges, hogy különlegesen szépen énekel, a templomi kórusban is szólista.
Ennek a két karakternek a kapcsolata nem lenne hosszú életű. Kerstin idegen a várostól, a vidék az otthona. A könnyed Göran egy idő után egyre unalmasabbnak, ingerszegénynek érezné a környezetét és kérdés, hogy a fiú Kerstint mikor kezdené el fakóbbnak látni, és kezdene "táncolni" más lányokkal, és mikor kezdené el érezni, hogy mégis csak az egyetemet kellett volna választania, ami nagyobb szellemi pezsgést adott volna.
A történetben Göran számára Kerstin közelsége önmagában többet ad, mint bármi, amit az élet valaha hozhat. És a könnyed Gören elkezdi egyre komolyabban venni az életet. Amikor a lelkész ámokfutása veszélybe sodorja a nagybácsit a halaszthatatlan munka közepén, így az életük fenntartása is veszélyben, Göran teljes mivoltában a földnek szenteli magát. A nagybácsitól meg is kérdezi, hogy szerinte lehetne-e ő is gazdálkodó, mire a bácsi nagyon is realistán 20-30 évet saccol. Kerstin olyan sokat jelent Göran számára, hogy a fiú egyre inkább feladja a könnyedségét, megkomolyodik, megérik - valóban felnőtté válik.

Kerstin minőségét szintén archetipikusan érthetjük meg, legkönnyebben az asztrológiai szimbólumokkal. Ő Bika (Föld, természet, szépség, ének, bizonyos konokság), szemben Göran Ikrek természetével (könnyedség, tánc, barátok fontossága, könnyű kapcsolatteremtés). Ez a két jegy hosszútávon nagyon nehezen kapcsolódik, ahogy a "Szabadság útjaiban" is láthatjuk. A nagybácsi az Élet képviselője, a "Vidék" genius loci-ja, Kerstin pedig valójában a nagybácsi rokonlelke, ugyanabba a "szellem/minőség-családba" (mondjuk így) tartozik. (Ezért sem véletlen, hogy segít a nagybácsinak.) Göran így Kerstinen keresztül kapcsolódik a vidék, az Élet szelleméhez.

Göran azt a transzformációt próbálja meg végrehajtani, hogy a könnyedségét felváltsa a mindennél többet adó Élet teljességének felelősségével - vagyis, hogy igazi felnőtté váljon. A történetnek szinte fricskája, hogy ezzel Göran valójában a nevét, így a sorsát, ómenét követi (nomen est omen), ugyanis a Georgios eredeti jelentése "földműves". Sőt, a lány minősége lenne út, az iránymutatás a fiú számára az igazi Hit, az igazi Kereszténység felé - ahogy a Kerstin név (ami a Krisztina változata) is mutatja. Döbbenetes, de pontosan a vallási indokkal betiltott filmekben találhatjuk meg leginkább az igazi Hit megjelenítését.

*

A film Kerstin temetésének jelenetével kezdődik, majd ezután látjuk a nyáron történteket. Ez a megoldás általában a "hogyan történhetett" kérdését hangsúlyozza. A film végén ugyanez a jelenetsor indul el. A film kezdetén a temetést a fájdalmában otthagyva elszaladó Görant követtük. A lelkész ekkor a demagógiájával, a szavak és történtek csűrés-csavarásával a lányt és a fiút mutatja be bűnösnek, sőt feláldozhatónak, hiszen nem az szerint tettek, ahogy szerinte kellett volna. Pedig valójában az ő ámokfutása eredményezte a lány halálát.

A film végén már nem a fájdalmában elfutó Görant követjük. A temetőben folytatódik a jelenet, mégpedig a lelkész érzéketlen, sötét jelenléte után a nagybácsi búcsúszavaival. Néhány szóval helyre teszi a képmutató lelkészt: "Szeretett Kerstin... Mi, a barátaid akik itt összegyűltünk úgy fogunk emlékezni rád, mint egy fénysugárra az életünkben. Senki sem tudja, miért kellett feláldozni az életed, de mi tudjuk, hogy csak egyetlen bíró ítélhet feletted. Azok, akik ma ítélkeznek, egy napon ugyanezen törvény alapján ítéltetnek meg."

A film döbbenetes megoldása alapján itt valójában Kerstin lelkét követjük. A kamera így az ő szemén keresztül mutatja a falusiakat, Göran apját, a lelkészt, majd a nagybácsit. A lelkész szuggesztív szavai a kétségbeesést növelhették a lélekben, így a hagyomány szerint valójában az ördögöt szolgálják. Ennek a helyére (a lelkészhez képest ortogonálisan megjelenő) nagybácsi egy felső szempontot állít, a felső törvényt és a szeretet hangsúlyozza. "A világon a legnagyobb dolog a szerelem. Ha bünteted magadat miatta és nincs elég bátorságod hozzá, akkor nem is érdemes élned. Űrt hagytál magad után. Hiányzol ... És emlékezni fogok rád."

A valódi, felsőbb, az Életet és a Szeretetet képviselő, vagyis Isteni nézőpont fel tudja szabadítani Kerstin lelkét. A lány lelke a fiú, Göran nyomába ered, majd elbúcsúzik tőle: "Göran ... Ne felejts el. Kerstin a nevem." Majd a kamera mutatja, ahogyan a lelke, Görant nézve, elindul a víz tükre felé, ahol boldog volt - elindul a Fény felé.
Meg kell a vallásosságba bújt bigottságnak, valójában erőszakosságnak, megkeseredett irigységnek vagy egyszerűen értelmi fogyatékosságnak fojtania az életet, vagy van lehetőség az Életet annak teljes pezsgésében megélni, "táncolni"?

2016. július 8., péntek

Predestination - szeretet vagy cél

De...

Az önmagában unalmas 'elmejátéknak' van egy nagyon is érdekes mellékzöngéje, ugyanis a főhős(nő) 1945. szeptember 13-án született. Az, ami 1945 szeptemberében "megszületett", az a megkérdőjelezhetetlen(nek hitt) világhatalmú USA. Az augusztus 6-án, majd 8-án ledobott atombombák után 15-én kapitulált Japán, a háború végének tekinthető hivatalos egyezményt pedig szeptember 2-án írták alá.
1945 szeptemberében, egy szerencsétlen napon megszületett egy megkérdőjelezhetetlen hatalom. Múlt nélkül ("Egy voltam a sok gyerek közül, / akiknek nem volt múltjuk."). Fölényesen jobbak a többieknél a tanulmányi eredményei (ő így látja) és a fizikai ereje is felülmúlhatatlan (ő így látja), és itt a hangsúly a másokat lebecsülő fölényességen van, aki senkit sem képes partnerként tekinteni. A képzeletvilágának a rabja (a filmben: Holdutazás), és annak megvalósításáért mindent megtenne. A történet szerint elképzelhetjük, hogy mi lenne, ha ez a pszichopata az űrhajóra kerülne: a többi ember közötti Idegen ("Alien", mint magyarul a "Nyolcadik utas a halál") valószínűleg kiirtaná a többieket. És mi lenne akkor, ha a teljes Univerzum az ő hatalmába kerülne?


Nő vagy férfi?

A nemzetközi színtéren nagyon is férfiasan fellépő USA jelképe a Szabadság-szobor nőalakja, sőt, ha nem közvetlen közelről nézzük, a határozott testtartása részben férfira utal. A lefelé görbülő száj is kérlelhetetlen szigorúságot idéz. Így talán az sem egyértelmű, hogy hogyan értendő a magasra emelt fáklya tüze. Hogy még különösebb legyen a dolog, a francia művész a szobor testéhez a szeretője (későbbi felesége) alakját, a fejéhez pedig anyját használta inspirációként.

Visszatérve a történethez és a főhősnőhöz: Az illemtanórákon derül ki a megdöbbenésére, hogy képtelen azokat a hülye szabályokat megtanulni, vagyis képtelen másokkal illedelmesen viselkedni. Ez adja meg azt a lökést, hogy úgy kezdenek alakulni a dolgok a számára, először még fel sem ismerten, hogy az egyetlen "társ" az életében csak önmaga lehet, vagyis az utódnemzést, a jövő biztosítását neki magának kell megoldania.

Az Űr, az Univerzum vagyis a Mindenség tartományai bezárulnak a főszereplőnő előtt. Ekkor megjelenik az eddig mindig a háttérben mozgó figura, aki a kamaszkora óta szinte minden lépését követve a nyomában volt, Mr. Robertson, aki felajánlja, hogy a főszereplő legyen az ügynöke. Az ő szervezete nem igényli a tisztaságot (a film nyelvén: a szüzességet). Mr. Robertson kinézete azonnal elárulja, hogy milyen minőséget képvisel az ügynöki szervezete. De az ártatlannak látszó név is telitalálat, a Robert ugyanis "ragyogó hírnév" jelentésű (eredetileg: Hrodebert, ahol "hrod" "hírnév" és "beraht" "ragyogó"); a "Fényhozó" pedig egy nagyon is jólismert megfogalmazása egy minőségnek, így itt a "-fi"-val (-son) találkozhatunk. A film így kezd vésztjóslóvá válni, ha a Szabadság-szobor kezében tartott fáklyára gondolunk. (A film fő helyszíne New York.)

Mr. Robertson felajánlja a szervezeténél az ügynöki lehetőséget, ha már a Mennyei égbolt bezárult a főszereplő előtt. A szervezetet egy félreérthető mondatban mutatja be: "I work for an organisation whose primary purpose is not space travel. It's reshaping wrongdoings." Vagyis: a cél a rossz-cselekedetek újraformálása (és a szemforgatása közben nem utal rá, hogy mivé). Az ígéret szerint így az ügynök különleges lehet, az "elit"-hez tartozhat.

Egy időutazás révén (ami itt a múltba visszatekintés jelképe) megtudhatjuk, hogy mindez azért történt így, mert a főszereplő önmagával esett szerelembe és így önmagát "megejtette", elbájolta és így lett a "lány" megesett, "megrontott", "ruined maid". Eddig mindig mást hibáztatott és most rá kell döbbennie, hogy mindennek az oka - önmaga.
Mr. Robertson ajánlata szerint a Mennyei mindenség tartományai helyett olyan elithez tartozhatnak, akik az emberek jövőjét határozhatják meg, sőt, élet és halál fölött rendelkezhetnek.

Mr. Robertson mintha csodálná a robbantót

A másokat lenéző elitség képzete így lesz circulus vitiosus, a pusztítás (vitiosus) ördögi köre. Ez mind Mr. Robertson céljait szolgálja, ahogy a végén el is hangzik: "We're just puppets. We are Robertson. He set the whole thing up. He played us for fools. He's laying out the dominoes. You know, we're just watching it fall." Így születik meg a "Fizzle bomber", a "Sistergő robbantó", a tömeggyilkos. A szlengben a "fizzle" "kudarc" jelentésű is, vagyis ez a sors a totális kudarcba vezet.

Kérdés, hogy van-e olyan pont, ahol még megszakítható ez a kör? Vagy csak az marad, hogy a főszereplő az utolsó józan pillanatában megsemmisítse önmagát, hogy legalább másnak ne okozzon pusztulást?

2016. július 2., szombat

Shakespeare and his noble title

The NY Times had an article "Shakespeare: Actor. Playwright. Social Climber" by JENNIFER SCHUESSLER.

Some facts:

- William Shakespeare's mother, Mary Arden, came from a local gentry family
- 1564 - William Shakespeare's father, John Shakespeare, is an alderman
- 1568 - John Shakespeare, is the high bailiff (the present-day equivalent of mayor)
- 1569 - John Shakespeare had applied for a coat of arms

- autumn 1569 - Revolt of the Northern Catholic Earls
- the head of the Catholic Arden family was Edward Arden, who had become involved with the conspiracy linked to Mary Stuart; later he was hanged, drawn and quartered in December 1583
- from 1570 for decades John Shakespeare could not achieve success
- John Shakespeare lost his position; he probably didn't dare to appear in public places (for fear of being arrested)

- Oct 1596 - John Shakespeare renewed his application for a coat of arms
- Sep 1599 - Essex's 5 hour interrogation
- Nov 1599 - the supplication for a noble title was granted
- 1599 - the 68 year old John Shakespeare again became a member of the council
- Sept 1601 - the 70 year old John Shakespeare died

A quote from my book:
https://www.amazon.co.uk/dp/B01H5XQXDC
"On 29 September the council interrogated Essex for five hours.

It was on the day of Essex's interrogation or thereabouts (perhaps in November) that the supplication Shakespeare's father had submitted for a noble title three years before and which had seemingly been lost forever in the labyrinth of official administration suddenly re-emerged. John Shakespeare was allowed to use the symbol of his wife's family, i.e. the Ardens, in his coat-of-arms in addition to what he first proposed. Since the noble title was hereditary, his father being raised to the rank of a noble also made Shakespeare a noble. Now, many years after his disappearance from the Stratford offices John Shakespeare again became a member of the council for the next two years until his death at the age of 70.

The rehabilitation of Shakespeare's father followed Essex's interrogation. This might indicate that the queen was fully aware of Shakespeare's role as a supporter of Essex, as well as with the ambiguous nature of it too; she might have understood the fairly mixed picture Shakespeare had formed of Essex. (It is entirely possible that the delay in granting the noble title to John Shakespeare was the doing of Essex's followers, since Essex was able to keep Shakespeare at bay this way.)"

If these are true, the following part of THE WINTER'S TALE are about Will Shakespeare's taught:

('Autolycus' is Essex, 'Shepherd' is John Shakespeare and his son, 'Clown' is Will Shakespeare.
Excerpt is from shakespeare.mit.edu )

AUTOLYCUS

Now, had I not the dash of my former life in me,
would preferment drop on my head. I brought the old
man and his son aboard the prince: told him I heard
them talk of a fardel and I know not what: but he
at that time, overfond of the shepherd's daughter,
so he then took her to be, who began to be much
sea-sick, and himself little better, extremity of
weather continuing, this mystery remained
undiscovered. But 'tis all one to me; for had I
been the finder out of this secret, it would not
have relished among my other discredits.

Enter Shepherd and Clown
Here come those I have done good to against my will,
and already appearing in the blossoms of their fortune.

Shepherd

Come, boy; I am past moe children, but thy sons and
daughters will be all gentlemen born.

Clown

You are well met, sir. You denied to fight with me
this other day, because I was no gentleman born.
See you these clothes? say you see them not and
think me still no gentleman born: you were best say
these robes are not gentlemen born: give me the
lie, do, and try whether I am not now a gentleman born.

AUTOLYCUS

I know you are now, sir, a gentleman born.

Clown

Ay, and have been so any time these four hours.

Shepherd

And so have I, boy.

Clown

So you have: but I was a gentleman born before my
father; for the king's son took me by the hand, and
called me brother; and then the two kings called my
father brother; and then the prince my brother and
the princess my sister called my father father; and
so we wept, and there was the first gentleman-like
tears that ever we shed.

Shepherd

We may live, son, to shed many more.

Clown

Ay; or else 'twere hard luck, being in so
preposterous estate as we are.

AUTOLYCUS

I humbly beseech you, sir, to pardon me all the
faults I have committed to your worship and to give
me your good report to the prince my master.

Shepherd

Prithee, son, do; for we must be gentle, now we are
gentlemen.

Clown

Thou wilt amend thy life?

AUTOLYCUS

Ay, an it like your good worship.

Clown

Give me thy hand: I will swear to the prince thou
art as honest a true fellow as any is in Bohemia.

Shepherd

You may say it, but not swear it.

Clown

Not swear it, now I am a gentleman? Let boors and
franklins say it, I'll swear it.

Shepherd

How if it be false, son?

Clown

If it be ne'er so false, a true gentleman may swear
it in the behalf of his friend: and I'll swear to
the prince thou art a tall fellow of thy hands and
that thou wilt not be drunk; but I know thou art no
tall fellow of thy hands and that thou wilt be
drunk: but I'll swear it, and I would thou wouldst
be a tall fellow of thy hands.

AUTOLYCUS

I will prove so, sir, to my power.

Clown

Ay, by any means prove a tall fellow: if I do not
wonder how thou darest venture to be drunk, not
being a tall fellow, trust me not. Hark! the kings
and the princes, our kindred, are going to see the
queen's picture. Come, follow us: we'll be thy
good masters.

2016. június 21., kedd

The Love and Life of Shakespeare, vol.1.

https://www.amazon.co.uk/dp/B01H5XQXDC

"The secret surrounding Shakespeare's life and works is among the greatest mysteries of cultural history. Delving a little deeper into this world, we will find love that scorches the soul, secret societies, plots and mysticism. It brings to mind the "great mysteries" so popular today, in which events relating to some historical figures are sketchily connected and the unknown gaps are creatively filled. Scratching the surface of such "discoveries" will soon reveal however that all these are mere conjecture lacking a solid foundation, fairy-tales born of the authors' imagination, and in fact little to do with the actual characters and events they feature. The exact opposite is true for secrets connected to Shakespeare: a critical investigation of the truth and a thorough exploration of the events of his time will yield an ever more intricate picture interwoven with mystery."

https://www.facebook.com/The.Love.and.Life.of.Shakespeare

2016. május 16., hétfő

En Chance Til (Második esély) - A magárahagyottság kábulata

Második esély

Ki kapta meg a film címében jelzett Második esélyt? Talán elsősorban Sofus, a kisfiú. Ő pedig azért, mert az anyja, Sanne, ki tudott szabadulni a körülményei közül, főleg, mert megszabadult a párjától.
De mi eredményezhette Sanne túlhangsúlyozott konszolidációját? Valójában az téríthette észre, hogy át kellett élnie fia elvesztését. Egyik este, amikor Andreas beszélni akart vele, akkor tanúja lehetünk Sanne rohamának: "Vissza akarom kapni!", "Nem halt meg! Sofus nem halt meg!" és "Az nem lehet. Nem halt meg!"

Bármit is tett Andreas, végül mind Sanne, mind Sofus sorsa jobbra fordult. Sőt, az Andreas körüli történések a kollégáját, egyben barátját, Simont is kiragadták az önpusztító életmódjából. (A takarítás kicsit patetikusnak hat, de ez valóban a magasabb szintre került összeszedettség egyik jele. Az ital kiöntése pedig az elhatározottságra és a fordulat véglegességére utal.)

Azt mondhatjuk, hogy Andreas tettei a környezete számára alapvetően jót eredményeztek, különösen Sanne, Sofus és Simon számára, így talán igazságtalannak is tűnhet, hogy ő az aki végül elveszíti a munkáját.
(Simon váltását valószínűleg az egész történéssorozat erősítette, majd Andreas feleségének öngyilkosságára vált az véglegessé. Simon ugyanis az alkoholizmusa miatt nem volt ott, amikor a barátjának szüksége lett volna rá, Andreas pedig arra utalt, hogy a feleségével volt valami baj.)

A drogos Tristan börtönbe került, a feleség -Anna- pedig öngyilkos lett. Andreas tehát mintegy katalizátorként működött. Ha egy helyzetből ki lehetett hozni a jót, akkor az megtörtént. Az érzelmi labilitás viharaiban szenvedő Anna öngyilkos lett. A film képei szerint: nem volt képes átmenni a hídon.

(A hatalmas teherautóval a sötétben könnyedséggel közlekedő teherautó-sofőr, Lars Nielsen, aki -úgy tűnik- megért sok mindent, de tenni semmit sem tud, szerintem egyszerre egy hatalmas fricska, másrészt pedig egy furcsa szimbólum. Anna így szinte a Karácsonykor közeledő szakállas Télapóra bízza a gyereket - a Niels a Miklós dán megfelelője.)

Tristan pedig újra a börtönben elmélkedhetett azon, hogy lehet-e folytatni a korábbi életmódját.
Maga az életkörnyezet -mint egész- viszont tisztábbá vált.

Kábulat és magárahagyottság

A filmben nagyon sok a párhuzam és azon belül pedig az ellentétek. Két fő téma az egész filmre rányomja a bélyegét.
Az egyik a kábulat. Szinte mindenki úgy viselkedik, mintha valamilyen kábítószer hatása alatt állna. Simon esetében ez az alkoholizmus, amellyel a valósága, az élete elől menekül. Tristan esetén ezek a kemény drogok (érdekes, hogy a klasszikus Trisztán és Izolda történetben a pár a szerelem irrealitásba vivő kábulatában élt).
Anna az őrület határán túllépő érzelmi instabilitás kábulatában van. Megjósolhatatlan, hogy mikor mit tesz, és csoda, hogy csak a saját életének vetett véget. Annát gyakorlatilag nem szabadna emberek közé engedni, annyira képtelen uralkodni magán. Bár Simon mondja Andreasnak Tristanról, hogy "A gyereket el kell venni tőle. Ez egy ötcsillagos pszichopata", de ekkor már látjuk, hogy ez Annára is vonatkoztatható.

Andreas, a rendőr, végig úgy viselkedik, mintha be lenne lőve. A tudata mintha egy felhőben lenne; a környezetét, a jogszerűséget és a hivatását is szinte teljesen figyelmen kívül hagyva cselekszik. A halott kisfiához is rendkívül furcsán viszonyul. Olyan, mintha egy anyai ösztön írna felül benne mindent, hogy legyen egy gyereke, bárki is legyen az. Ha alaposabban megnézzük a reakcióit, akkor azt láthatjuk, hogy a feleségét is elsősorban csak az anyaszerep betöltése szempontjából tekinti. Andreas felesége akár Andreas anyjának fiatalabb kiadása is lehetne (a lány a saját anyjára kevésbé hasonlít). Ez ugyancsak arra utalhat, hogy Andreas a leendő gyermekéhez keresett anyát.
Andreas a felesége karakterét sem látja tisztán. Sőt, a film elején pontosan ő kérdezi Sannetól, hogy "Minek akart gyereket egy pszichopatától?", de látjuk, hogy mindez saját magára és Annára is vonatkoztatható.

Sanne első pillantásra kívül van a kábulat világán, valójában azonban épp a tehetetlensége és tompultsága teszi, hogy képtelen az életét irányítani. Amíg Tristan az aktív kábulat, az agresszió és szadizmus képviselője, Sanne a passzív kábulat mazochizmusában él. A Sanne név "liliom" jelentésű, ami hagyományosan a kábulat halálos veszélyéhez kapcsolódik.

A kábulat mellett a másik fő téma a magárahagyottság. Andreas döntő pillanatában nem segített a barátja. Anna szülei, a hideg északiak nem voltak hajlandók eljönni hozzájuk: "Korábban kellett volna jönnünk" - mondja Anna anyja a lánya halála után. Andreas és Anna kint élnek a városon kívül, egy elhagyatott helyen. Andreas is magára hagyta Annát, hiszen Andreas szinte csak a kisfiukkal törődött. Nem vette észre, hogy a feleségének törődésre, sőt, már zárt osztályon történő gyógyszeres kezelésre lenne szüksége.

A magárahagyottság szinte minden szinten megjelenik: a férj és feleség viszonyában, a szülők és a gyermek viszonyában, a barátok esetén, és egy Tristánra vonatkozó furcsa mondat erejéig az állam viszonylatában is: "De nem tudja apaként ellátni. De csak azért, mert nem kap családi pótlékot."
Simont is elhagyta a felesége és a fia. Simon különösen a fia körüli káoszt éli meg nehezen, aki az utalások szerint homoszexuálisként az úszóedzőjével él együtt.

A film mélyében így azt az alaptételt láthatjuk, hogy a magány hatására egyre inkább elszakadhat az ember a valóságtól, olyan irreális képzetek magasodhatnak föléje, amelyek önpusztítóvá válhatnak.

Simon, Alexander

Az élő Hit általi magárahagyottság csak nagyon közvetve jelenik meg a filmben, azaz vannak olyan szimbólumok amelyek talán ilyen módon is értelmezhetők. Ugyanis Simon volt a neve annak a halásznak, akit Jézus később Péternek, vagyis Kősziklának nevezett. Simon tehát az, aki (most éppen) nem Kőszikla. A fia elhagyta és kérdés, hogy vissza fog-e majd jönni hozzá, mert jelenleg a fiú a nehéz halászat helyett az úszásoktatóként jelölt könnyű életet választotta élettársául. ("Én is tudnék ott pancsikolni nyolctól négyig")
Elsőre talán mindez erőltetettnek tűnhet, de Simon a filmben nagyon is a szimbólumok megjelenítésére jellemző archetipikus elnagyoltsággal van ábrázolva.

A szimbólumokat tovább is lehetne értelmezni (ami egy Jensen filmben nem meglepő). Az Andreas név "férfi, ember" jelentésű. A kisfiuk tehát az "emberfia", mint Jézus. Erre az Alexander név is utal, ami az "emberek védelmezője", vagyis megváltó jelentésű. Az elhatalmasodó őrület "megöli" Alexandert. (És miért? Mert túl sokat "rázogatták", ez az -ekkor nem dánul, hanem angolul mondott- "shaken baby" - "megrázott baba" szindróma). Alexander helyett a könnyű életet kereső Albert és a furcsa Sofus maradnak, mint a bizonytalan jövő zálogai.

Simon visszatérése

A Szenteste, amikor a megváltó Gyermek megérkezést lehetett volna ünnepelni, így a gyermekek elvesztésének gyászává vált.

Andreas egyre irreálisabb módon viselkedik, de Simon, aki össze tudta szedni magát, a barátja után megy. Andreast szembesíti az igazsággal (1: ez a fiú nem a Te fiad, 2: vissza kell adni az anyjának), sőt, Andreas igazi énjét tudja előhozni, így Andreas akarja visszavinni a fiút Sannénak.

Andreas tehát a környezete számára végül jót eredményezett, bár rosszul cselekedett. Hiszen a vélt igazságát követte, sem a feleségével, sem Sanneval, sem Tristannal nem törődött, de még a kisfiát is becserélhetőnek tekintette, nem törekedett arra, hogy alig élt lelkének megnyugvást adjon. Végül azonban felülkerekedett benne az együttérzés, mind Sanne iránt, és ugyancsak ezért fontos az a pillanat, amikor kisfia, de a felesége sírjánál is gyertyát gyújt.

Mindehhez Simon visszatérése kellett. Egy hóval borított Sziklás tengerparton találkoznak. (A tenger sokszor a kábulat jelképe, ezért is hangsúlyozott Anna halála után az a kép, ahogy a testetlen ruhát látjuk a hullámokon.)

Munkában

Első pillantásra az utolsó percek egy idealizált képet mutatnak: Sanne konszolidálódott, a gyermek így normális körülmények között élhet. Andreas, ha a munkáját el is vesztette, legalább szabadlábon szervezheti újra az életét.

Ha azonban alaposabban megnézzük a jelenetet, egészen hátborzongatóvá válik az "ártatlan" párbeszéd. Andreas itt a fürdőszobaosztályon tölti fel az árukészletet, és éppen egy fürdőszoba volt a tetthely, ahol kicserélte a két halott kisfiút; később ennek az említése majdnem el is árulja.
Andreas tehát végül a (testi) megtisztulás kellékei között végzi a favágó munkáját, de ahogy ez korábban jelezve is volt, ez nem okoz neki problémát.

A filmekben egy nagyon gyakori téma, hogy hogyan lehet az ideálokat a realitással összeegyeztetni. A képzelet világa ugyanis nagyon könnyen elszakadhat a valóságtól, az igazságot vélekedések váltják fel.

Megjelenik a kisfiú -Sofus- és felteszi a kérdést, illetve a következőket mondja:

1. "Eltévedt a bácsi?"
Andreas nemmel válaszol. Korábban valóban el volt tévedve, de a jót kereste. Akkor ugyan a saját vélekedése szerinti jót (a magára hagyottsága miatt kontrollálatlanná váltak a tettei). A film utalásai szerint azonban az igazi, önmagán-, és főleg a vélekedésein túli jóra való törekvés mindennél erősebb benne. A jóra törekvő szándék ilyen koncentrátuma pedig különleges kincs, ha a realitással tud párosulni. Andreas kétkezi munkája így a realitás megragadását gyakoroltatja be. Andreas célja a tiszta élet megteremtése, és a megtisztuláshoz itt (a valóságban) minden alkatrész a keze ügyében van. Andreas korábban eltévedt, de most éppen a legjobb helyen van.

Majd Sofus ezt mondja:
2. "A mami elfelejtette a csavarokat."
Mivel a "screw" (finoman mondva) "eltolás" jelentésű is, ez utalhat arra is, hogy Sanne maga mögött hagyta a korábbi eltolt életét és egyenesbe jött.

És a folytatás:

3. "Kaptam kalapácsot. Csak még nem tudom kivenni"
Ez egészen vészjósló, ha belegondolunk, hogy ezt egy "ötcsillagos pszichopata" gyerekétől halljuk, akinek már ott van a keze ügyében a baltaszerű kalapács, csak még nem tudja kinyitni.
A Sofus név a "Sofia" fiú változata, azonban a szlengben olyan "vesztes" "freak" -ekre használják, akik egyáltalán nem illenek a környezetükbe, és általában véve életidegenek.
Ne feledjük, hogy az anyja most is magára hagyta Sofust.

Sofus újra megkérdezi:
4. "Biztos benne, hogy nem tévedt el?"
Az angol fordításban itt a "lost" szót használják, ami egyszerre eltévedésre is utal és arra is, hogy valaki elveszett.
Elveszett-e vajon Andreas élete?

Andreas határozottan válaszolja:
5. "Biztos. Itt dolgozom."
Nem veszett el az élete. Sőt, sikerül egy tisztább életet kialakítania. A dolgát végzi.
Amikor pedig Sofus kezében lesz a baltaszerű kalapács, akkor is figyelni fog.

Simon pedig biztos ott lesz majd a barátja mellett. Simont ugyan a zárójelenetekben nem látjuk. Hacsak nem vált sziklává, ami a záróképen az erősen hullámzó hatalmas tengerből a napsütéses oldalon kiemelkedik (a kábulatban a viszonyítási pont), és mellette, történetünk főszereplőjeként pedig ott dolgozik a munkára fogott szél, az Égi áramlat.

2016. május 5., csütörtök

Táncos a sötétben (Dancer in the Dark) - angyalok szemével látva

Rövid ismertető

Miről is szól a film?
Van egy nő, Selma, aki a kisfiával Csehszlovákiából az USÁ-ba emigrál. Azt hiszi, hogy ott minden a musical álomvilága szerint történik és képtelen beilleszkedni a mindennapi élet realitásába. Az USA befogadta, munkát adott neki, még úgy is, hogy talán több kárt csinált a figyelmetlenségével, mint hasznot. Selmát a környezete barátként és nagy szeretettel veszi körbe, szinte családtagnak tekinti: a fiát rendszeresen iskolába hordják, vigyáznak rá, sőt, még biciklit is vesznek neki a születésnapjára. És hogyan hálálja meg? Amikor a barát, Bill, megszorul, Selma nem ad neki kölcsön a megtakarított pénzéből. Sőt, később, amikor Bill mégis elveszi a pénzt, de csak kölcsön, akkor Selma brutális kegyetlenséggel megöli. Jeff szinte szolgaként követi Selmát, a nő azonban szinte átnéz rajta, csak kihasználja.
Selma "bizalomra, barátokra lelt, amikor menedéket keresett hazánkban, majd árulással, rablással, gyilkossággal fizetett éppen azoknak, akik otthonukat, és szívüket tárták ki előtte". Sőt, "azt mondta, a kommunizmus jobb az embereknek". Pedig éppen az USA fejlettsége az, ami megmentheti a fiát a közelgő megvakulástól.
Selma önzése minden határon túli, mert tudta, hogy az örökletes betegség miatt a fia is meg fog vakulni, mégis megszülte, csak ezért mert ő annyira szeretett volna egy kisbabát a karjában tartani.

Amerika és Álom

Selma persze sosem hitte, hogy az USÁ-ban minden a musicalek szerint történik, csak annyit mondott, hogy imádja a musicaleket. Bill egyszerűen ellopta a pénzt. Ugyan mondja, hogy csak egy hónapra kell, de látszik, hogy csak önmagát hitegeti. Meg akarja ölni magát, de erre képtelen. Végül könyörög Selmának, hogy irgalomból ölje meg, sőt, a pénzt szinte túszként használja erre: "Ha a pénzt akarod, akkor meg kell ölnöd".

Érdemes végig figyelni a filmben, amikor valaki töredékes információt mond vagy kap fel, mert az az ő célját szolgálja, így nem is akar többet mondani, többről hallani. És érdemes végig figyelni, hogy mindez hova vezet.

Például a tárgyaláson a szemorvos nem vallhatja be, hogy hagyta magát átverni, mert Selma megtanulta a táblát. A munkavezetőben Selmának a kommunizmus említése ragadt meg, amit az ügyész azonnal lelki fegyverként tud felhasználni az országukra oly büszke esküdtek felé. Bill feleségének, Lindának az agya állandóan a pénz körül forgott és forog. Selma csak azért kérdezgetett a sok pénzről, mert Linda ezt szerette, de Linda ezt irigységnek akarja látni és láttatni. Linda szinte üvölti, hogy "Nem voltál irgalmas hozzá", mármint Billhez; a nagy érzelmi feszültség viszont azt mutatja, hogy legbelül pontosan tudja, hogy ő nem volt irgalmas Billhez, akire szinte vámpírként akaszkodott és kivéreztetett.

A történet során az, ami lehetne, az ideák világa, amit itt a musicalek képviselnek, másrészt pedig a realitás világa, mint egy hatalmas olló nyitódik szét. A film így egy rendkívül különös tételt mutat be: olyan, hogy "Amerikai álom", olyan nincs, az irrealitás, sőt, a két fogalmat egymás mellett mutatni ellentmondás, mivel azok két antagonisztikus világot jelentenek. A film szerint Amerika nem az álmodat valósítja meg, hanem kiirt a világából, ha azzal nem vagy konform.

Milyen álma volt Selmának? Szerette volna, ha a musicalek éltethetők, megélhetők valamilyen módon. Szeretett volna ugyan egy kis amatőr musicalben szerepelni, de amikor látta, hogy erre már képtelen lesz, erről hamar lemondott. Ugyanis elég volt néhány zörej, hogy abba már egy musical zenéjét hallja és képzelje. Az egyetlen dolog, amit Selma valóban szeretett volna, hogy a kisfia látását meggyógyítsa. Emiatt még a magánéletéről is teljesen lemondott.

Kábulatban

Az emberi tudatnak van egy olyan működési módja, ami nagyon eltér a hétköznapi racionalitástól. Ez a mód leginkább a teljességbe való kiterjedésként fogható meg, amihez egy másik testérzés is kapcsolódik. A test határai elmosódnak és leginkább egy, a környezetébe szétterjedő rezgésként érezhető. Minden telítettebb, színesebb, mélyebb. A racionalitás számára töredékes részletek itt egységükben és összefüggéseikben jelennek meg. A különálló zörejek például harmóniává egyesülnek.
A csecsemők valószínűsíthetően még képesek ebben a tudatállapotban lenni. A napi tevékenységekhez, így a túléléshez is azonban egy fókuszált figyelem szükséges, ami viszont alapvetően egy rendkívül szűk fókuszt jelent, így a látott részletek talán sosem állnak össze egésszé.
Aki nem tapasztalta a nyitásnak ezt a tudatállapotát, annak a számára ez hihetetlen, nem létező.

Vannak olyan emberek, akik kisebb vagy nagyobb szinten be tudják kapcsolni a teljesség tudatállapotát. Például a művészek, különösen a zenészek. Az ilyen át tud lépni ebbe a világba, ami a többiek számára elábrándozásként jelenik meg - "én elábrándozom, és egyszer csak minden zenélni kezd".
Sőt, az asztrológiai hagyomány is elég jól ismeri ezt a jelenséget, mégpedig a Halak jeggyel, illetve a Neptunusszal kapcsolatosan. Az ilyen "ábrándozó" ember folyamatos életveszélyben van, ahogy ezt Selmánál láthatjuk is: néha talán csak a szerencséjének köszönhető, hogy nem vágta le a kezét. Az ilyen ember inkább az ideák világában él, mint a valóságban.
A film így egyrészt egy rendkívül komoly lecke arról, hogy az ábrándozást korlátozni kell.

Az átkapcsolódó tudatállapot, az "ábrándozás" két, teljesen különböző irányban történhet. A racionális látásmód számára ezek nehezen megkülönböztethetők, mert mindkettő elszakadás a pillanattól, a konkrétumoktól és a részletekben való látástól. Az irracionalitás az egyik irányban egy felsőbb realitás csatornájaként működik. Viszont ugyancsak ábrándozásnak látszik az, amikor valaki egy irreális álomvilágba menekül, például azért, mert menekül a valóság elől, mert menekül önmaga elől. A filmben ezt pontosan láthatjuk, főleg Bill és a felesége esetében. A felsőbb realitás az énen túli minőségével azonosítható. Az irrealitás az önzőséggel, ami folyamatosan menekül önmaga elől. Megmagyarázással, racionalizálással. Bill nem találta önmagát elég értékesnek, akire büszke lehet a felesége, így azt az örökségével - nem is a saját maga által szerzett pénzzel - próbálta meg pótolni. A felesége, Linda, értéktelennek találta az életét, így önmagát (pedig olyan, mint egy filmsztár), és azt vásárolgatással próbálja kompenzálni.
A felsőbb realitás önmagán túli értéket teremt. A dolgok nehezebb végét fogja meg. Soha nem vár el semmit. Az irreális ábrándok embere viszont nem ad, hanem elvesz, felemészti a környezetet, az "örökséget". Úgy véli, hogy neki több járna, egy kényelmesebb élet, és mindenképpen: kevesebbet kellene tennie. A film szerint "Amerika" melyik viszonyulást támogatja?
A film egy rendkívül komoly lecke arról, hogy az ábrándozást korlátozni kell.

Az álmodozás elold a köznapi valóságtól, vagy egy teremtő, vagy egy romboló irányba. A teljességbe átlépni képes tudatban egy másik értékrend jelenik meg, vagyis irracionálisak (de nem irreálisak) lesznek bizonyos tettei.
Amikor Linda megvádolja Selmát, hogy a férjével kikezdett, akkor Selma ezt Billel akarja megbeszélni, mivel ez Billre tartozik, a fogadalma is köti, másrészt pedig másodlagos a szemműtét mellett. Selma megígérte Billnek, hogy a titkát nem fogja elmondani és ezt még az élete árán is megtartja. Itt ugyanis az örökkévaló lelke forog kockán, az, hogy amikor zuhan, ott lesz-e valaki, aki el fogja kapni?

Vajon túlzás az ábrándozó Selmát egy felsőbb realitás képviselőjének tartani? Ki képviseli a helyest, a rendet, Selma vagy a rendőr? Ki képviseli az igazságot, Selma vagy a bíróság? Ki él ideák között, Selma, vagy Bill, a felesége, az ügyész, Amerika? Ki a vak? Nem inkább az, aki nem képes, mert nem akarja meglátni a valóságot? Ki az, aki valójában SÖTÉTSÉGBEN van? És ki az, aki valóban LÁT?

Angyalok nyelvén

Selma rendíthetetlenül kitart az elkötelezettsége mellett, még akkor is, amikor ez olyan erővé válik, ami elveszi az életét.

Angyal a Symbolon kártyán

A hétköznapi látásmód számára sokkal könnyebben érthetők Selma tettei, ha olyan lénynek tekintjük, akiben földöntúli, transzcendens-mennyei, angyali minőség jelent meg. Az "angyal" szó szerint "hírvivő" jelentésű, és itt a filmben az evangélium, a "jó hír" az, hogy létezik ilyen minőség, egy felsőbb realitás, ami megjelenhet a földön is - amíg ostobaságukból fakadóan az emberek ki nem irtják. Az "angyal" a Halak/Neptunusz egyik képi megjelenítése is.

Az ilyen angyali, földöntúli minőség egy "migráns" az önző számítás és önérvényesítés világában. A filmbeli "Amerika" tehát az emberek világát jelenti, az ígéret földjét (nem "promised land", hanem "land of promises"). Viszont az ígéretek csak megvalósulatlan lehetőség maradnak, mert ezt a világot az emberek pokollá teszik.

Az angyali minőség szerint az életünket mélységében, harmóniában, zeneiségében is meg lehetne élni, és ő ezt meg is tudná mutatni. Ha bárkit is érdekelne. A méricskélő "profi" szerint ugyanis "murisan énekel" és "nem táncol olyan fergetegesen".

Az ilyen angyali minőség közelében érezhető a "szentség illata". Mivel a teljességben él, ezért ez a "rezgés", a régi, paradicsomi látásmód hangulata a környezetére is kisugárzik. A környezetét már a puszta jelenlétével harmonizálja. A környezete ezért barátságos, családias vele, mert ez a rezgés jóval többet ad nekik. (Ez nem azonos az "elbájolás" rezgésével - ez utóbbi egy másik von Trier filmben látható.) Ezt a rezgést úgy írják le, hogy inkább csak az érzi, akiben kisebb az önérvényesítés, az egó. Olyan, mintha szerelmes lenne az ember. Az aktuális pillanatban ez alig érezhető; inkább csak akkor, amikor elveszik. Egy "angyalra" precizitást igénylő munkát nem szabad lett volna ráosztani, inkább csak leültetni egy sarokba, mert már csak ennyi esetén másképp mentek volna a dolgok. A művezető ezt érzi is, így amikor Selmát el kell bocsátania, rögtön ezt mondja: "Talán találunk neked más munkát, ahol nem géppel dolgozol, ahol nem olyan fontos, hogy jól láss. Nem most rögtön..." Egy angyal azonban sosem érezné úgy, hogy neki jár valami.

Selma szemén át láthatjuk, hogy a mindennapi munkát robot helyett a teljesség harmóniájára illeszkedő táncként is meg lehetne élni.
(A filmbeli zenék csak akkor "működnek", ha surranddal és ipari méretű hangszórókkal tudjuk hallgatni. Magyarul: leginkább moziban. Ekkor a teljességbe kapcsolódás érzetét is meg tudja idézni, például a hangtartományok kiszélesítésével-beszűkítésével, a hangszerek térben való áthelyezésével.)

Selma a második dala során éppen a látását veszti el. (A vonat általában a megállíthatatlan sors jelképe.) A dalban azt mondja, már látott minden lényeges dolgot. Elsőre ez racionalizálásnak, a valóság elöli menekülésnek tűnik. A szöveg viszont éppen azt mutatja, hogy egy magasabb szintű realitásra helyezi át a hangsúlyt. A szinte szolgaként a nyomában járó barát, Jeff, elmondja, hogy szerinte mennyi mindent nem látott még, és a családi élet megélhető örömeit is felsorolja. Selma azt mondja: "Őszintén szólva: valóban nem érdekel". Ezeket a szavakat azonban jelekkel is kíséri. Ezek nem pontosan jelnyelvi jelek (nem ASL, amennyire meg tudtam állapítani), viszont úgy tűnik, hogy pontosan az ellentéte a kimondott szavaknak. Itt is az jelenik meg, hogy a részletek csak együtt értelmezhetők, a teljességükben. Vagyis: azt kell mondania, hogy "nem érdekli", de a valóságban a szíve szakad meg. És ezt megérti az, aki nem csak hall, de LÁT is.
Ekkor hangzik el a lefordítatlan, mert lefordíthatatlan ének. Ez glosszolália, "nyelveken beszélés", a hagyomány szerint közvetlen, természetfölötti kommunikációs csatorna Istennel. Az angyalok nyelvén szólás.

A Föld angyala

Selma a dalban arról énekel, hogy a létezés teljes tartományát látta: a magukat marha komolyan vevő, rendületlenül álló fákat és a szellőben táncoló fűzfaleveleket is. Az életet viszont a szükségtelenül hamar befejeződésében mutatja. Jeff olyan dolgokat kezd el sorolni, melyeket szerinte itt a földön még meg kellene Selmának tapasztalnia. Mindenféle nagy és egy "amerikai" számára végletes dolgot mond (a király a demokrácia ellentéte, Peru pedig földrajzi ellenpólus: a világ vége). Selma a mérhetőségben megjelenő dolgokra mindig egy-egy lelki dimenzióval válaszol.
Jeff a filmben egy enyhe értelmi fogyatékosként van bemutatva. Viszont, aki a köznapitól eltérően más hit és értékrendszerben él, az a többiek számára értelmi fogyatékosnak tűnik. Különösen egy von Trier filmben.

Jeff és az öreg kisteherautója

Jeff valójában a Föld angyala (szinte csoda, hogy a vén kisteherautója még mindig működőképes), így megérthetjük, hogy miért követi kiskutya módjára Selmát, miért vágyik mindennél jobban rá (a valóság célja a mennyei minőség tapasztalatként való realizálása) és miért ő látja a legjobban, a legtisztábban Selma hihetetlen értékét.

Jeff virágokkal várta Selmát

(A Föld szelleme több régi hagyományban, illetve hasonló szimbolikus módon több filmben is megjelenik.)

Angyali érintés

A vállalása túlnőtt Selmán, így kénytelen lelőni az ezért könyörgő Billt, hogy a fiát mégis megmenthesse.
(A pénzkazettát érdemes szimbolikusan tekinteni: csak ez van a fejedben, ez szétverte a fejed, ez okozza a halálodat).

Bill lemeze lejárt

Bill lemeze lejárt és a halála után újabb dal következik. Selma egy altatódalt kezd el énekelni: "Leszáll a fekete éj / Aludni megy a Nap". Majd hirtelen kétértelművé válnak a szavak: "Az ártatlan álmodik / Ahogy neked is kellene, Szendergő, Szendergő". Hiszen éppen Bill az, aki nem nevezhető ártatlannak, és ő az, aki nem tudta elég éberen nézni a helyzetét. Vagyis, ha ártatlan lenne, akkor a halálával békében nyugodhatna. Így viszont egyáltalán nem. Ekkor Selma, az "angyal" megérinti Bill homlokát, ezzel feléleszti Bill egyik lélekrészét (mondjuk: a lelkiismeretét) és a bocsánatát kéri. Bill szelleme felkel (hátrafelé lépnek pár lépést). Különleges, ahogy Bill a befejezetlen festésnél pár ecsetvonást tesz - ahogy a régi hagyományok szerint egy szellem is tenné.

Selma szerint a butasága miatt ő az oka a dolgok rosszra fordulásának. Az álomszerű képben megjelenő fia mondja, hogy "csak azt tetted, amit meg kellett tenned". Mert Selma mindezt csak a fia miatt tette, azért hogy Gene az életet teljességében megtapasztalhassa. Bill megbocsájtásához az kell, hogy a kígyó (az egó) levesse bőrét (ami a tiszta énjét rejti), egy könnycsepp lehulljon (őszintén megbánja, amit tett).

A zászló, mint a realitásra ébresztő fenyegetés (csillagok, mi?)

Bill szellemének megbocsájtása után Selma kilép a házból. Az ellene induló gépezetre az amerikai zászló figyelmezteti. Ekkor a feleség, Linda egyik lélekrészével (mondjuk: lelkiismeretével) beszél, aki felrázza. A kihagyott szívdobbanás után a rózsának tövist kell növesztenie, hogy a szándékát megvalósítsa.

Nagyon érdekes kép, ahogy Bill fentről, az ablakból figyeli, hogy Selma (vagyis az őt játszó Björk) nyír hasábfákra fekszik. A Björk szó jelentése ugyanis 'nyír'. Ez pedig pontosan az a mód, ahogy álmainkban látjuk a valóságot. Az élő szent Nyírfát Bill önző tette a további életre képtelenné széthasogatta.
A dal végén Selma (őszintén) bocsánatot kér a mindenségtől. Mert csak azt tette, amit tennie kellett.

A Megváltó

Vajon Jézust el tudjuk-e képzelni olyannak, akiben mennyei, angyali minőség jelent meg?
Vajon Selmát el tudjuk-e képzelni Megváltóként?
Selma az élete árán is meg akarja menteni a fiát. Ha benne angyali minőség öltött testet, akkor egészen másképp hangzanak azok a szavak, amelyek korábban önzőnek tűnhettek. "Annyira szerettem volna egy kisbabát a karomban tartani." Vagyis a mindenekfölötti szeretetet szerette volna működtetni. Esélyt adni a kis szellemnek (Gene, mint 'genius' - szellem), hogy megtapasztalhassa a világot, biciklizhessen, akkora örömmel, amekkorára csak egy őszinte gyermek képes, csomagolja majd be a kenyeret, hogy az ne száradjon meg és vesse be az ágyát - mert ezek megidézhetik az angyalokat. Tanuljon, és az autótolvaj bandákat kerülje el messzire.

Selma Megváltó, mert a teljes saját sorsa elé helyezi a fia sorsát. És egészen másképp fog hangzani az, hogy "Selma / You're the one to blame".

(A szemorvos viselkedését, nevezetesen, hogy az előtte megjelenő angyal minden kérésébe azonnal beleegyezik, azt a színész Breaking the Waves karakterével magyarázhatjuk, aki ott egészen másképpen reagált egy angyal megjelenésére.)

A Júdás-csók

Selma még elmegy egy utolsó musical próbára. Ott azonban elárulják és kihívják a rendőröket. Még egy Júdás-csókot is láthatunk. Az amerikai álom megvalósulása helyett az amerikai gépezet indul be és emészti el Selmát.

A gyermekkor után bekövetkező vakság az emberiség eredendő bűnének látszik. És Selma feláldozza magát, hogy ezek az emberi lények végre LÁSSANAK.

Oldrich Novy

Ha Selma egy angyal, akkor ki az apja?
Az utolsó vacsorán - vagyis bocsánat: próbán -, majd kicsit később, Oldrich Novy megjelenésekor a bírósági tárgyaláson is hasonló dal hangzik el. A fő téma, hogy "elkaptok, ha zuhanok". Az első esetben ez úgy hangzik, hogy ha megbotlok, azonnal rám vetitek magatokat, hogy elkapjatok és végezzetek velem.
Oldrich Novy egy cseh színész volt. Maga a név azonban lenyűgöző angol-nyelvű asszociációkat indíthat be valaki olyasmiről, ami ősi (old), régen még gazdag (rich) volt, és esetleg új (novy) is lehetne. Az Oldrich az Ulrich cseh változata, ami pontosan az örökség/hagyományozódás és a (ric) hatalom szavak összefűzése (vagyis: hagyományozódott gazdagság/hatalom).

Felszínes megtekintésre azt láthatjuk, hogy Selmát a musicalek iránti vágya vonzotta Amerikába. A musicali szépség iránti vágya pedig főleg Oldrich alakjában jelenik meg. Mindez pedig egy hatalmas önbecsapás, hiszen az amerikai realitás egészen más.

Egészen elképesztő viszont a jelenet, ha a szimbólumokat behelyettesítjük. Itt Oldrich az Atya(isten). Selma Amerikába, vagyis az ígéret földjére, vagyis az anyagi világba az Atya ígérete miatt jött, hogy itt földöntúli szépségű dolgokat élhessen meg. Még Oldrichtól egy isteni sztepptáncot is láthatunk a képesség kinyilatkoztatásaként, amit mindenki csak csettintéssel és helyeslő tapssal tud kísérni. Selma pedig megmutatja, hogy ő is a "családhoz" tartozik.

Selma itt az önfeláldozásra készül, hogy a LÁTÁS adományát megadja - a fiának, de példamutatásával az összes emberi lénynek. Két dolgot mondat ki kétszer is Oldrich-csel: ha Selma ezt az áldozatot meghozza, az nem lesz Oldrich ellenére ("I didn't mind it at all / That you were having a ball / At my musical" majd "I don't mind it at all / If you're having a ball / This is your musical"), másrészt pedig az egész végén Ő, "Oldrich" fogja várni ("I'll always be there to catch you").

Ugyancsak hátborzongató, hogy ugyanez a színész volt a Cabaret nevű musicalben a konferanszié, angol kifejezéssel: a Ceremóniamester ("Master of Ceremonies").

A film kérdése tehát, hogy meg tudjuk-e szerezni a LÁTÁST, amit a Megváltó áldozata hozott el, ami egy Új (csehül: Novy) világot teremthetne meg. Mert a fiúnak, Gene-nek a szemorvosnál magát Novynak, vagyis a Novy családhoz tartozónak kell vallania.

Az Új világ

Selmát elítéli a bíróság. Még egy Luke nevű nevetséges ügyvéd is megjelenik (szerintem egy hatalmas fricskaként). Selmát a halálsorra készülnek átvinni és az imádsága: egy musical.

A halálsorról a kivégzésére vezető úton ismét megjelenik az "angyal", aki sorra látogatja a végzetükre váró férfiakat, köztük a Bibliát olvasó fegyencet.

Idegtépő percek után a kivégzés lezajlik, behúzzák az előadás függönyeit. A fegyőrnő döbbenten nézi a kivégzés helyszínét. A kamera tovább emelkedik, és itt hagy bennünket a vak SÖTÉTSÉGBEN.

A szereplők felsorolásakor elhangzó dal már az "Új Világ" (Új, mint Novy). Ebben megtudjuk, hogy Selma hova is került: "I'm softly walking on air / Halfway to heaven from here / Sunlight unfolds in my hair".

A film kérdése tehát, hogy az Amerika, az "Új világ" - vagyis az anyagi világ - lehet-e Új (mint Novy) világ? Mert az Áldozat megtörtént.

Az angyal (angel), vagyis a táncos (dancer) eljött ide, az emberi világ totális SÖTÉTSÉGébe, hogy a LÁTÁS adományát megadja.
A film kérdése tehát, hogy a földöntúli minőséget ajándékként tekintjük-e, vagy kiirtjuk a világunkból.
Az, ami ősi (Old) és régen annyira gazdag (Rich) volt, az lehet-e Új, az új évezredben?
A film szerint a tét "mindössze" annyi, hogy elkövetkezik-e az "Utolsó dal". Aki lát, az olvashatja: "They say it's the last song. They don't know us, you see. It's only the last song if we let it be."

A nagy kérdés tehát, hogy a filmet nézve megpróbálkozunk-e LÁTNI?