A filmet nem ajánlanám megnézésre, mert leginkább egy sajátos kirakós-játéknak tekinthető, ahhoz viszont túl hosszú.
Az elmejáték lényege, hogy milyen lehet valaki olyannak a világa, akinél minden csak önmaga körül forog.
Ez a 'lény' így
- önmaga szülője, önmaga gyilkosa,
- önmaga apja és anyja, fia és lánya,
- önmaga mestere, önmaga tanítványa,
aki csak önmagába szerelmes.
Ez a vélt különlegességnek olyan foka, ami senki mást nem képes elviselni. Valójában ez az empátia teljes hiányának a szimptómája, vagyis pszichopátia, aki számára az emberek csak számok, és jogosnak érzi, hogy a saját elképzelései alapján megszabja a többi ember sorsát; élete és halála fölött döntsön.
A film mint elmejáték konklúziója nem meglepő: a totális önimádat egy predesztinált pusztító körforgáshoz vezet - circulus vitiosus.
A teljes mértékben kifejlett, szörnyeteggé torzult énséggel döbbenten szembesül a korábbi, még valamennyire az ideálokat kereső én, és csak egyetlen lehetséges kiutat lát: elpusztítani önmagát.
A főszereplő(nő)nél szerintem sokkal érdekesebb a háttérben mozgó rejtélyes figura, "Mr. Robertson".
De...
Az önmagában unalmas 'elmejátéknak' van egy nagyon is érdekes mellékzöngéje, ugyanis a főhős(nő) 1945. szeptember 13-án született. Az, ami 1945 szeptemberében "megszületett", az a megkérdőjelezhetetlen(nek hitt) világhatalmú USA. Az augusztus 6-án, majd 8-án ledobott atombombák után 15-én kapitulált Japán, a háború végének tekinthető hivatalos egyezményt pedig szeptember 2-án írták alá.1945 szeptemberében, egy szerencsétlen napon megszületett egy megkérdőjelezhetetlen hatalom. Múlt nélkül ("Egy voltam a sok gyerek közül, / akiknek nem volt múltjuk."). Fölényesen jobbak a többieknél a tanulmányi eredményei (ő így látja) és a fizikai ereje is felülmúlhatatlan (ő így látja), és itt a hangsúly a másokat lebecsülő fölényességen van, aki senkit sem képes partnerként tekinteni. A képzeletvilágának a rabja (a filmben: Holdutazás), és annak megvalósításáért mindent megtenne. A történet szerint elképzelhetjük, hogy mi lenne, ha ez a pszichopata az űrhajóra kerülne: a többi ember közötti Idegen ("Alien", mint magyarul a "Nyolcadik utas a halál") valószínűleg kiirtaná a többieket. És mi lenne akkor, ha a teljes Univerzum az ő hatalmába kerülne?
 | |
| Nő vagy férfi? |
A nemzetközi színtéren nagyon is férfiasan fellépő USA jelképe a Szabadság-szobor nőalakja, sőt, ha nem közvetlen közelről nézzük, a határozott testtartása részben férfira utal. A lefelé görbülő száj is kérlelhetetlen szigorúságot idéz. Így talán az sem egyértelmű, hogy hogyan értendő a magasra emelt fáklya tüze. Hogy még különösebb legyen a dolog, a francia művész a szobor testéhez a szeretője (későbbi felesége) alakját, a fejéhez pedig anyját használta inspirációként.
Visszatérve a történethez és a főhősnőhöz: Az illemtanórákon derül ki a megdöbbenésére, hogy képtelen azokat a hülye szabályokat megtanulni, vagyis képtelen másokkal illedelmesen viselkedni. Ez adja meg azt a lökést, hogy úgy kezdenek alakulni a dolgok a számára, először még fel sem ismerten, hogy az egyetlen "társ" az életében csak önmaga lehet, vagyis az utódnemzést, a jövő biztosítását neki magának kell megoldania.
Az Űr, az Univerzum vagyis a Mindenség tartományai bezárulnak a főszereplőnő előtt. Ekkor megjelenik az eddig mindig a háttérben mozgó figura, aki a kamaszkora óta szinte minden lépését követve a nyomában volt, Mr. Robertson, aki felajánlja, hogy a főszereplő legyen az ügynöke. Az ő szervezete nem igényli a tisztaságot (a film nyelvén: a szüzességet). Mr. Robertson kinézete azonnal elárulja, hogy milyen minőséget képvisel az ügynöki szervezete. De az ártatlannak látszó név is telitalálat, a Robert ugyanis "ragyogó hírnév" jelentésű (eredetileg: Hrodebert, ahol "hrod" "hírnév" és "beraht" "ragyogó"); a "Fényhozó" pedig egy nagyon is jólismert megfogalmazása egy minőségnek, így itt a "-fi"-val (-son) találkozhatunk. A film így kezd vésztjóslóvá válni, ha a Szabadság-szobor kezében tartott fáklyára gondolunk. (A film fő helyszíne New York.)
Mr. Robertson felajánlja a szervezeténél az ügynöki lehetőséget, ha már a Mennyei égbolt bezárult a főszereplő előtt. A szervezetet egy félreérthető mondatban mutatja be: "I work for an organisation whose primary purpose is not space travel. It's reshaping wrongdoings." Vagyis: a cél a rossz-cselekedetek újraformálása (és a szemforgatása közben nem utal rá, hogy mivé). Az ígéret szerint így az ügynök különleges lehet, az "elit"-hez tartozhat.
Egy időutazás révén (ami itt a múltba visszatekintés jelképe) megtudhatjuk, hogy mindez azért történt így, mert a főszereplő önmagával esett szerelembe és így önmagát "megejtette", elbájolta és így lett a "lány" megesett, "megrontott", "ruined maid". Eddig mindig mást hibáztatott és most rá kell döbbennie, hogy mindennek az oka - önmaga.
Mr. Robertson ajánlata szerint a Mennyei mindenség tartományai helyett olyan elithez tartozhatnak, akik az emberek jövőjét határozhatják meg, sőt, élet és halál fölött rendelkezhetnek.
 |
| Mr. Robertson mintha csodálná a robbantót |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése