Mulholland Dr. - "az örök Csend előtt"

A "Világhagyomány" módszer szerint a filmek és más alkotások értelmezésének egy kulcsa, ha azokat álomszerűen, adott szimbólum-helyettesítésekkel újraélt helyzeteknek tekintjük. Ezért az elemzést csak a film megnézése UTÁN célszerű olvasni, különösen, mert - SPOILERS - a történet kulcsmomentumai is elhangzanak. Az elemzési kísérlet - mint hipotézis - úgy ellenőrizhető, hogy az így átfogalmazott, lényegében esetleg teljesen másról szóló történet ráilleszthető-e az eredetire, és megmagyarázza-e annak hangsúlyait és sajátosságait.

David Lynch Mulholland Dr. című filmjén rendkívül erős tervezettség érezhető. Az ilyen történetek mindig egy határvonalon billegnek, hogy be tudnak-e vonzani valamely mélyebb tartalmat, vagy csak a készítők koncepcióinak erőszakolt magyarázkodásai maradnak - ez leginkább csak a film későbbi történetén keresztül ellenőrizhető, hogy hagy-e mélyebb nyomot a nézőkben. A tervezettség egyszerre meg is könnyíti a történet értelmezését, mivel linearizálja azt, másrészt viszont nehezíti, mert a szimbólum-fordítások kevésbé az univerzalitást, a közös tudattalan eszköztárát használják, hanem a készítők esetlegesen irreális, így irreleváns képzeteit követik.
Mennyire megtervezett a film? Az író-rendező Lynch maga 10 ötletet ad a történet megfejtéséhez (?!).

A történet fő árama egy fekete hajú nő (Rita) és egy szőke (Betty) körül zajlik. A limuzinban utazó fekete hajú nőt a Mulholland Drive-on meg akarják ölni, ezt azonban egy baleset megakadályozza. Amnéziás lesz, a saját nevére sem emlékszik, majd egy lakásban talál menedéket, itt talál majd rá Betty. A fekete hajú nő egy plakátról választja magának a Rita nevet. Közben a szőke Betty megérkezik Los Angeles-be, hogy filmszínész legyen (vagy színész, de a legjobb, ha mindkettő).

A kameramozgás suhanást, lassú körbenézést utánoz, ami álomszerűvé, vízióhoz hasonlóvá teszi a történetet, így viszonylag hamar azonosítható, hogy itt szellemről van szó. Rita talán elkerülte a gyilkosságot, talán nem (mert mindenképpen túl nagy party-ba keveredett bele, így a "baleset" a halála körülményeinek az átfogalmazása is lehet), de valójában meghalt, de ezt nem tudatosította. A szelleme elindult a város fényei felé (ahogy egy szellem tenné, nyílegyenesen lefelé a lejtőn, árkon-bokron át), majd beköltözik egy elhagyottnak tűnő lakásba. Ezután megpróbálja azonosítani önmagát.
Rendkívül stilizált a balesetet kommentáló két "nyomozó" (ők is, és mások is - ez az előre tervezettség egyik átka). Amit biztosan tudunk, hogy egy elveszett lélekről van szó, aki nem ért célba. A nyomozók így valaminek az őrei lehetnek, például, akik valamely kapun átjutást felügyelik.

Az ördögi mindent (el)igazgató

Közben Betty megérkezik Los Angeles-be a nagy terveivel. Végig idilli felfűtöttséggel tesz és mond mindent, ami arra utal, hogy egy vágyálom beteljesedését álmodja meg éppen. (A házfelügyelő egyértelműen ördögiként van ábrázolva.) Érdemes ezt az irreális, felszínes lelkesültséget összehasonlítani azzal komorabb, de sokkal mélyebb lelkiállapottal, amikor később a valóságban reggel kávét főz (pontosabban: arra visszaemlékezik). A film elején ennek az átfogalmazását látjuk, ahogy az élet haláltáncából a csillogásba emelkedik, "csillag" lesz, sztár - de ebbe a helyzetbe valójában csak a démoni idős férfi és nő hozta.

Ebben az "álomban" egy csodás lakásban lakhat, eljut egy meghallgatásra, a főszereplőt is lejátssza a színről, mindennek ott "véletlenül" egy nagy casting-név is a tanúja lesz, aki azonnal elviszi egy "igazi" nagyágyú film válogatására. Amerikai álom egyetlen délután néhány órájában teljesülve. Ekkor azonban megtörik az ív és elrohan, hogy segítsen barátnőjén.

A valódi Diane/Betty

A test meghal, de a dal még folytatódik, amíg...

A "Silencio" klub egyértelművé teszi, hogy itt szellemekről van szó. (A klubba már a fejbe lőtt nő megpillantása után jutnak el. A lakásban is két szellem látogatását láthatjuk.) "No hay banda! No hay orquesta!" - "Nincs együttes, nincs zenekar", mégis halljuk a zenét. Az énekesnő meghal, de az éneke még ugyanúgy folytatódik. A halott lelke folytatni próbálja élete énekét. A testből kiszálláshoz esetenként a rázkódás érzetét kapcsolják és ezt látjuk Betty esetében, akit a ragaszkodása miatt még nem sikerült kiemelni a képzeteiből - ottmarad barátnője mellett, hogy hazakísérje. Itt találják meg a rejtélyeknek azt a dobozát, amely felnyithatja Rita szomorú ("blue" - a doboz kék) titkait. Úgy tűnik, hogy Betty (az idős férfi és nő két démonja általi) ideküldésének a célja valójában az volt, hogy Ritára rátaláljon és emlékeztesse a történtekre. A szomorú titkok dobozának felnyitása előtt (mely kulcsa végig Ritánál volt) Betty már eltűnik, majd az elveszett kóbor lélek, Rita belenéz a dobozba, és belezuhan az emlékekbe, belezuhan a semmibe. Az ugyancsak a lakásban időző, már halott nagynéni szelleme hall ugyan valami zajt, de senkit se lát (úgy látszik, nem volt közte és unokahúga között mélyebb érzelmi kapcsolat, ezért sem találkozhattak korábban).

Tétova visszatérés próbálkozása a "Napnyugta" felé

Az újraélt emlékek pontosítják számunkra is, hogy mi történt a valóságban, mi vezetett el a Sunset Bl (Napnyugta sugárút) utáni Mulholland Drive felé: a város fölötti dombon, de még mindig földközelben ragadva."Betty" neve valójában Diane; a pincérnő névcímkéjéről éghetett az emlékeibe a Betty név (inkább bármilyen siker helyett gondtalan pincérnő lehetne, aki semmit nem követett el), így később "Rita" a pincérnő nevét Diane-ként látja. A szőke Diane valóban Kanadából érkezett, hogy színésznő legyen, azonban a (vélhetően) tehetségesebb Camilla kapta a jobb szerepeket. Diane asszisztens maradt, Camilla hozzásegítette kisebb szerepekhez. Diane és Camilla között szerelem szövődik, amit Diane megszállott-posszesszív módon, Camilla viszont felszínesen-könnyedén él meg. Camilla és a rendező flörtölni kezd.

Az ajtó alatt

Diane számára az összeomlás a vacsoránál következik be, amikor Camilla és a rendező bejelentik, hogy össze fognak házasodni. Diane színészi álmai a semmibe tűntek, élete teljességének mentsvára, a szerelme elhagyta, sőt, mintha Camilla tervszerű és kegyetlen kínzásába kezdene. Arra is van utalás, hogy Diane úgy érezte, a rendezőnek vele kellett volna kapcsolatba kerülnie. Diane bérgyilkost fogad fel, hogy ugyanúgy limuzinnal vigyék el Camillát ahhoz a titkos úthoz és öljék meg ott, ahol a Diane érzelmi (vélt) pokoljárása elkezdődött. Szerelme halála után azonban lelkileg összeomlik (a két démon bekúszik az ajtó alatt - nem véletlenül találták ki a küszöböt), és az öngyilkosság (szintén vélt) nyugalmába próbál menekülni.

Diane a bérgyilkossal való megegyezésekor lát a pénztárnál a férfit és talán felRÉMlik benne, hogy: "ezért meg fogunk fizetni". Később a bérgyilkos szellemét a (meg)fizető képében látjuk; álmok kísértik (az ételéhez nem nyúl, ahogy egy szellemtől el is várható), a szintén erősen stilizált beszélgetőpartnerének pedig mindössze az a szerepe, hogy a fizetésre emlékeztesse, majd hátrakísérje a pokol kapuját őrző démonhoz.

A helyzet megvilágítása következik

Részben külön szál a rendező története, aki a főszereplő kiválasztása miatt konfliktusba keveredik a szálakat valójában mozgató pénzemberekkel (akik pedig valójában magának a törpeként megjelenített ördögnek az ügynökei). A rendezőnek a hatalom valódi birtokosaival kompatibilis attitűdjének a beállítása, a (szó szerint is) "felvilágosítása" a Cowboy által történik, akit a rendező először komikus figuraként tekint, akit kijátszhat, majd rá kell döbbennie, hogy a cowboy-"tehenészlegény" esetén éppen ő maga az az elkóborolt tehén, akit akár kisebb, akár nagyobb erőszakkal vissza fognak terelni. A kis jelenet a kávéval mutatja, hogy a pénzembereket semmilyen más - akár szakmai - vélemény nem érdekli, csak akkor mondja, hogy "kiváló választás", amikor a rendező beadja a derekát.

Az Igazi elvesztése

A rendező lepaktál a háttérben álló tényleges hatalommal, ezzel viszont elveszti a készülő filmje igazi szereplőjét, egyben - az utalások szerint - élete főszereplőnőjét is. A nevek alapján Diane úgy érzi, hogy az őt megillető helyre Camilla (Rhodes) furakodott be, és nem tehetsége miatt, hanem őt a háttérből ördögi hatalmak segítették.
Ez a jelenetsor azért is nagyon érdekes, mert a Diane-t játszó főszereplőnőt, David Lynch a számára ismeretlen Naomi Watts-ot egy rövid interjú után azonnal a főszerepre választotta, és ez (megérdemelt) áttörést jelentett a színésznő karrierjében. (wiki: Lynch later said about his selection of Watts, "I saw someone that I felt had a tremendous talent, and I saw someone who had a beautiful soul, an intelligence—possibilities for a lot of different roles, so it was a beautiful full package.")

A siker, a csillogás, de a szerelem vágyott álomképe is a semmibe foszlik. Arra már könnyen választ adhatunk, hogy Diane számára minek a kapuját nyitja ki a gyilkosság megtörténtét jelző kék kulcs.

Mégis, volt egy szerelem. Los Angeles kétes csillogású fényei előtt a két nő arcát látjuk - mintha egyformák lennének. Diane-nek az elkeseredettségénél jóval mélyebben érzett szerelme talán segítette a túl korán, túl értelmetlenül, "ok"talanul az életből kiszakított barátnőjének kóbor lelkét abban, hogy megtalálja az útját.
A film végén a "Silencio" - "Hallgatás" klubban a nézők szintje fölötti páholyban ülő, Hallgatás kékhajú (blue) Istennője a kiüresedett színteret nézi is kimondja az örökre vonatkozó végszót: "Silencio".