A Szépség és a Szörnyeteg - La Belle et la Bête (2014)

A "Világhagyomány" módszer szerint a filmek és más alkotások értelmezésének egy kulcsa, ha azokat álomszerűen, adott szimbólum-helyettesítésekkel újraélt helyzeteknek tekintjük. Ezért az elemzést csak a film megnézése UTÁN célszerű olvasni, különösen, mert - SPOILERS - a történet kulcsmomentumai is elhangzanak. Az elemzési kísérlet - mint hipotézis - úgy ellenőrizhető, hogy az így átfogalmazott, lényegében esetleg teljesen másról szóló történet ráilleszthető-e az eredetire, és megmagyarázza-e annak hangsúlyait és sajátosságait.

"A szépség és a szörnyeteg" egy európai mese, mely legismertebb változata  Jeanne-Marie Le Prince de Beaumont  tollából 1756-ban jelent meg, azóta pedig többször is feldolgozták. Az egyik utolsó a 2014-es francia film, mely némileg "stilizált" eszközöket használ - így könnyen elemezhetővé válnak bizonyos fordulatok -, illetve, többször ki is bővíti a történetet.
A mese általában a nővé, sőt, asszonnyá válás problémáival foglalkozik, hasonlóan például a Hamupipőke, Hófehérke, Csipkerózsika történetéhez. Az otthonát elhagyni kénytelen fiatal lány egy idegen szörny, a férj, azaz egy rémisztő szőrös vadállat "kastélyába" kerül. Vajon sikerül-e a Szépségnek, Belle-nek túllépni a megütközésén, fel tudja-e fedezni a riasztó külsőségek mögött a mélyben rejtőző herceget?

Kezdetben Belle a szép elképzeléseinek gyermekien ideális világában él, mely egyrészt apja gazdagságából táplálkozik. Apja egyedül neveli a gyerekeket, így a korán meghalt anya is ideállá formálódhatott: a lány nem láthatta az együttélés súrlódásait, a veszekedéseket, de a valódi érzelmeket sem. A mese eredeti változatában csak három lánytestvérről van szó, így ott a fiúk mindennapi társaságát sem ismerhette meg. A filmben ugyan látunk három fiútestvért, de ők fajsúlytalanok, és a nagy házban az útjaik akár el is kerülhették egymást. A történet kérdése tehát, hogy Belle a testetlen ideák világában fog elveszni, vagy képes az ideálokat a valóságban megteremteni? Két lánytestvére a felszínességével mintha a sikertelen cselekvés alternatív valóságát mutatná meg. Amíg a két lány ékszereket kér az apjától, addig Belle egy olyan "rózsát" (a férfi jelképe) szeretne, amely sehol másutt nem terem, amely egyedi, különleges.

'Csak én akarom tisztázni a helyzetet?'

A mese megmutatja a jövőteremtéshez feltétlenül szükséges lelki beállítottságot: amikor az apa elveszti a vagyonát, és vidékre költöznek, Belle ott is meg szeretné teremteni maguk körül a - gazdagságtól független - igazi Szépséget, sőt, hiányozna is neki a tevékeny élet.

Tökfejek gondozása - 'Csak engem érdekel a jövő, a (sütnivaló) tök?' 

Az akkori időkben egy fiatal lány számára az asszonnyá válás fordulata elkerülhetetlen volt. (Ma "csak" félben marad az élete.) A történetben ez a "kötelezőség" úgy jelenik meg, hogy a korábbi, kiapadhatatlannak látszó apai erőforrások elvesznek (ez megtörténhetne az apa halálával is). A film érdekessége, hogy itt a vagyon végleges eltűnésével egyben az apa is elveszti a lányát: a Triton és a Leviatán mellett a Szirén nevű hajó (Belle jelképe) az, amelyet "elvesznek" az apától. Mivel az apa egyedül neveli gyerekeit, így az apa "elvesztése" (a filmben: az apai erőforrások elvesztése) végérvényesen kötelezővé teszi Belle számára a fordulatot. (Ha az anya még élne, az ő újraházasodása konzerválhatná a lány helyzetét.)
A mesét réges-régen megszülő valódi történetben valószínűleg az anyagi problémákba került apának, illetve az egész családnak a helyzetét megoldotta volna egy házasság, ahogy a Szörnyeteg a bajba került apának ételt és szállást is ad. Az apa elviszi a házasság lehetőségét, mint rózsát Belle-nek. Ha ez megoldja a helyzetüket, a lány belemegy az alkuba, de kérdés, hogy leendő férje tette mögött "hercegi" jószívűség vagy csak egy "szörnyeteg" üzleti tranzakciója van?

A kastélyban az álmokat valósító Élet vize

Belle megérkezik az elhanyagolt kastélyba az elhanyagolt vadállathoz. Egy, az irrealitás ideái között élő lány azonnal elmenekülne erről a helyről. Belle maga is iszonyodik mindentől, azonban lelke igazi, hamisíthatatlan minősége álmaiban meglátja a felszín mögötti lehetőséget arra, hogy még itt is megteremthető a Szépség.

A házasélet eseményeit, illetve gondolatkísérleteit szimbólumokként látjuk, amelyek néha egészen elképesztően direktek. Rögtön ilyen az első álom, ahogy Belle a legsérülékenyebbnek érzett "pontján" át látja a férfiakat.
A "tükör" mögött először két nő véleményét halljuk a férfiakról: "Ordítanak, mocskosak és féktelenek. Olyan idegesítőek". A hercegnő megjegyzi: "Ám egyikük el fogja nyerni a szíved". És a gondolatkísérlet: "Nos, akkor pokollá teszem az életét". A barátnő mintha a hercegnő gondolatait fogalmazná meg, ahogy később a férjének mondja is: "A szagod, mint egy vadállaté". Majd megjelenik a herceg, a vadász, akinek a képe így a vadállatisággal is összefonódik. Majd azonnal a hűtlenség kerül szóba, később pedig az aranyos őz, akit a herceg már régóta próbál levadászni.

A lány "szempontja", a "tükör", mely a férfi "kendőzetlen mivoltát" megmutatja

A képeket így fordíthatjuk le: ha a lány végérvényesen a férjének adja magát, akkor ne vadásszon már más szőke "őzikékre" ("Nem akarom, hogy napokra eltűnj, míg próbálod elkapni. Szörnyen magányosnak érzem magam itt, nélküled.") A férfi erre azt mondja, hogy számára az utód (mégpedig fiú, aki így a nevét is továbbviszi) a legfontosabb.

A hercegnő: "Szeretném, ha nem vadásznál tovább arra az őzre."

Belle kezdetben gyerekesen viselkedik: "Szeretem, mikor az emberek azt hiszik, gyerekes és haszontalan vagyok". A szörnyeteggel nem tud megbarátkozni: "Úgy beszél, mint bármely más férfi" - mondja neki, "Éjt nappallá téve várom, hogy eldöntse a sorsom". Pedig a férfi ezt mondja: "Ha beletörődnél a sorsodba, kielégíthetném minden vágyad". De Belle: "Azt hiszi, egy olyan szörnyeteg, mint ön, boldoggá tehet egy ilyen nőt, mint én?" Majd később egyedül így kiált fel: "Majd én megmutatom ennek az állatnak".
A kastélyban lévő fura lények a vadász kutyáinak és a férfit hűséges kutyaként szolgáló háznépnek a megjelenítései, akik suta rokonszenvvel veszik körbe a lányt.

A következő álomban láthatjuk, ahogy a herceg bejelenti felesége terhességét: "A birodalmunknak végre van egy örököse", majd a hercegnő számon kéri az ígéretet az arany őz üldözésének felhagyásával.

Vékony jégen

A fiúörökösként megjelenő közös jövő építése, az "egy család" eszménye úgy tűnik a lányt is foglalkoztatni kezdi. Az álom után ugyanis azt látjuk, hogy Belle nagyon meg szeretné látogatni a családját, és ezért felajánlja, hogy a Szörnyeteggel táncol egyet. A táncban néhány pillanatra megjelenik Belle számára az "együtt" és "szép", közönség által is megtapsolt álma, de újra az idegenkedése lesz az erősebb: "Hercegi ruhába bújik, azt gondolja, hogy ember, pedig ön nem más, mint egy kegyetlen és magányos szörnyeteg. Próbálkozhat amivel csak akar, de mindig is undorodni fogok öntől".

Hogy az örökössel kapcsolatos milyen "táncot" ajánlott fel Belle, azt a következő képsorok pontosítják. Belle úgy látja ("kilesi"), hogy a szörnyeteg ráveti magát egy kismalacra és felfalja (vagyis őt). Majd a következő képek megint döbbenetesen direktek (18+), a befagyott tavon a menekülő Belle-t leteperi a szörnyeteg, fölé hajol és Belle ekkor megdöbbenve érzi, hogy beszakad a jég(hártya). Belle ekkor elmerülne, azonban a "szörnyeteg" kihúzza a vízből. Akárhogy is, Belle a következő reggel vörös rózsával a kezében és kavargó érzelmekkel a lelkében ébred fel.

A "táncot" követő reggelen

Az újabb álom

A felajzott íj és az aranynyílvessző

Belle engedélyt kap arra, hogy látogatást tegyen a családjánál; talán felmerült benne a vágy, hogy az otthon melegét a "szörnyeteggel" is próbálja megteremteni. A következő álomban a "tükrön" át azonban azt látja, hogy a "vadász" nem áll le az "arany őz" becserkészésével. A férfiak beszéde is meglehetősen direkt: "Nézd a remegő lágyékát, a fényes szőrét. Szinte érzem az illatát". A herceg felajzott állapotban és íjjal, (arany)nyílvesszőjét előre szegezve levadássza az őzet. A meglőtt őz a haldokló hercegnővé válik, vagyis: ha a herceg továbbra is mindenféle aranyos őzekre vadászik, azzal a "mez"-telen - védtelen hercegnője lelkét öli meg (pedig a nő azt mondja: "Meg akartam ismerni az érzést, amit az emberek szerelemnek hívnak"). A herceg ekkor elveszti a jövő (a trónörökös) ígéretét is, sőt, mert a nő az "erdő nimfája", egyben a Természet világához való kapcsolódást - ekkor a férfit az "egész világ" elátkozza, szörnyeteg lesz.

A film annak a két lehetséges kimenetelét is megmutatja, ha a férfi nem tud leállni a "vadászattal", "szerencselovag" marad. Több, mint valószínű, hogy nem lesz szerencséje, adósságokba vagy egyéb sötét ügyekbe keveredik, amin egy idő után rajtaveszt (ő a lány egyik bátyja). Valószínűtlen, mégis lehetséges, hogy egy szerencsecsillag (Astrid - "astra" = "csillag" -, az érzékeny igazlátó jósnő) melléje szegődik, aki biztos kézzel vezeti a jövő útvesztőjében. Ennek a valószínűtlen esetnek a megjelenítése "Perducas", aki folyamatosan pattanásig "feszíti" a lehetőségek húrját (a neve "vezető", "húzó", "nyújtó", "nyerő", "tartó", "hosszabbító", "kitartó", "rávivő", de "ivó" = (torkán) "lehúzó" jelentésű is). Ez azonban egyrészt elbizakodottá teszi, akit már nem tud követni a szerencse csillaga, másrészt pedig az ilyen ember egyre inkább az "én"-ben és nem az "együtt"-ben gondolkodik (Astrid figyelmeztetését figyelmen kívül hagyja: "A kártyáid többé már nem döntenek semmiről. Én döntök", majd Perducas az életét félve Astridot, szerencsecsillagát hátrahagyja).
(A film utal arra is, hogy a kalmár apa szintén szerencsevadász volt: finom érzékenységű vezérlő csillaga nélkül elbizakodottságában túl nagyot kockáztatott, s ezen az egész családja vesztett; sőt, ez az akaratos elbizakodott szerencsejátékos féloldaliság a film szerint öröklődik is!)

A csapásra a szerencsevadászok elveszítik a lábuk alól a talajt

A szinte biztosan vesztő vagy rendkívül kétségesen nyerő szerencsevadász mindkét esete egy jellemzőben közös: a rendelkezésre álló erőforrásokat elherdálja, azokkal nem gazdálkodik, nem az igazi életet gazdagítja - ezt látjuk, amikor a rablók a kastélyba és a nagyterembe érnek. A kép érdekes módon vegyül össze egy olyan érzettel, mintha Belle régi családja "látogatást" tenne a lány új otthonában: a hívatlan "vendégek" szinte pazarló fosztogatókként a magukénak tekintenek mindent - pedig ahhoz csak Belle-nek van joga. A hűséges háznép, a segítők és szolgák a mesében most "óriásokként" jelennek meg és próbálják megvédeni az otthon szentségét.

A "vadászat", a szerencselovagság betör az otthon szentségébe és elpusztításával veszélyezteti. Képileg ez úgy jelenik meg, hogy Perducas az arany nyilat a szörnyetegbe döfi - azaz a szerencselovagként elkövetett tettei miatt a saját "vadászszerszáma" fogja a "szörnyeteg" férfi vesztét okozni.

A pusztulás betör az otthonba

Igazi tükröt láthatunk abban a jelenetben, amikor Perducas és a szörnyeteg egymással szemben állnak. Perducas kérdezi: "Mi vagy te? Egy oroszlán? Egy nagy macska?" Majd: "ha nem akarod, hogy bántsam a kis játékszered, akkor elengedsz"; vagyis: a férfinak el kell engednie szerencselovag-természetét, ha meg akarja tartani Szépséget, a jövőt. Egyébként, ha mégis a szerencsevadász attitűd győz, minden széthullik és a pusztulás veszi át a palota felett a hatalmat - ahogy ezt képileg is látjuk. Az összefogás (Belle testvérei) próbálják a rombolást visszatartani, míg időközben Perducast, a mindent a végletekig túlfeszítő szerencselovagot befonja az enyészet.

A "Szörnyeteget" csak az otthon melege és Belle szeretete - az "Élet vize" tudja megmenteni, az, ha a lány már nem vadállatnak tekinti őt, hanem meg tudja látni benne a herceget. Ha már Belle nem gondolja azt, hogy, ha együtt kell vele élnie, "Nos, akkor pokollá teszem az életét". Meg tudta nyitni a szívét, és az álmait, a Szépség megteremtését próbálja követni. Így találhatja meg a rózsát, ami "nem akárhol terem", míg felszínes nővérei "hozzámentek egy ikerpárhoz, és még csak megkülönböztetni se tudták őket", azaz olyan férjet választottak, akiből tizenkettő egy tucat.

A film bájos érdekessége, hogy a történetet egy anyuka meséli a kisfiának és kislányának, és végül látjuk, hogy az anyuka maga Belle, a vidéki házban, amely palotává válhatott, hiszen megteremtődött benne az igazi Szépség. A Szépség finom megérzésének szerencsecsillaga és a harcos "szörnyű" tetterő csodát teremthet, ha a "jövő" és az "együtt" nevében lépnek szövetségre.
"Szép álmokat"... "aludjatok, drágáim" - köszön el a film végén Belle.