Hol is van a "Csillagok között" tere?
(Az érzékenyebbek ugorjanak át a következő blokkra, nagyon érzékenyek pedig a "De" kezdetűre ;) )A történet egy amerikai klisével kezdődik: a főszereplő földművesként kénytelen dolgozni, pedig ő valójában nagy űrhajós pilóta - legalábbis így gondolja. Ezt nevezhetjük "Superman-képzet"-nek: van egy átlagos, vagy az alatti munkát végző szürke (de nagyon cuki módon ábrázolt) figura, akin mindenki átnéz, pedig ő titokban hihetetlen hőstetteket hajt végre - a képzeletében. A hasonló felütésű történeteket egy pont után általában úgy célszerű értelmezni, mint ami csak a képzelet(é)ben játszódik. A filmben most kicsit más a helyzet.
Megtudjuk, hogy egy baleset miatt nem végezheti a munkáját, ami nem az ő hibájából történt (a történet az ő szempontját ábrázolja, vagyis: ő hibáztat más okot), valamint, hogy az űrpilóta-képességeinek a képzetét egy repülőmodell irányításával táplálja, ez a Napból/napokból táplálkozva örökké fent lebegne, de ezt megpróbálja a föld közelébe hozni, realizálni. Egy aranyos adalék, hogy főszereplő karaktere hisz az összeesküvés-elméletekben, természetesen ez is az ő meggyőződésének a szempontjából van ábrázolva úgy, hogy a környezete nem hisz egy, a nézők által evidenciának ismert tényben.
A kezdő kliséhalmot a főszereplő karakterének stabilitása, a jövőkeresés és a családot összetartó érzelmi munka hangulata szerencsére ellensúlyozza.
Hosszú előkészítés után érkezünk a film által tárgyalt fő problémához: hogyan ossza fel az ember az idejét a hivatása és a családja között - mindez itt a sci-fi eszközkészletével van megfogalmazva. A család számára az apa gyakorlatilag eltűnik a föld (és a Föld) színéről, átkerül egy elérhetetlen más Galaxisba (hétköznapi nevén munkahelynek hívják), ami szinte fekete lyukként szippantja magába - majdnem. Majdnem? Mert ott áll a fekete lyuk határán, ami, ha beszippantja, ha túllép az "esemény-horizonton", onnan többé már nem kerül elő. Addig is, kiesik a család idejéből és az évek során csak rövid felvételeken láthatja az ugrásszerűen növekvő gyermekek, majd unokák történetét, miközben önmagán szinte semmi változást nem lát (az embernek önmagáról többnyire ugyanaz a belső képe, ezért úgy látja, hogy csak a környezete öregszik).
Ebbe a "Galaxisba" a Mars (az Akarat) mellett elhaladva a Szaturnusznál (a Sors) lehet belépni. A sorsszerűen lehetőségeket kínáló hivatás egy olyan féreglyuk, amivel az otthoni környezettől teljesen eltérő fizikai-lelki-szellemi világba lehet átlépni.
A hivatás tétje a Jövő, a széthullás ellensúlyozása, a túlélés és a minőségi élet megteremtése. Ez családi szinten pontosan így van: a munka jövedelme biztosítja a család túlélését (a filmben is csak a két család van hangsúlyozva); az már kérdés, hogy a lehetséges munkák közül melyiket választjuk a lehetőségek "karrier - családdal eltöltött idő" tengelyén. A szükségességet hangsúlyozva itt a környezet egy szélsőséges anti-utópia, amely rohamos ütemben lehetetlenné teszi, megfojtja az életet. Persze, ez a főszereplő szempontjának szimbolikus ábrázolása, így nem véletlen, hogy a többség nem ezt látja. A por mindent ellep, lassan már egy mély, éltető, pezsgő lélegzetvétel sem lehetséges. A dusty - "poros" az angolban "elavult, érdektelen, unalmas, száraz, rossz" jelentésű, illetve láthatjuk, hogy a karakter erősen technicista: egy vidéki házban a holdkomp-modellt látjuk egyetlen játékként. Sajnos ezek a képek rendkívül stilizáltak a filmben, így meglehetősen ködös, hogy az elhivatott munkának végül is milyen elkeserítő helyzetből kellene kivezetnie.
A következő blokk azt járja körül, hogy mi is történik hivatásának teljesítése közben. A cél elérésének először egy objektív akadályába ütközünk (első bolygó), de már ennek a zsákutcának a felderítése is évekbe telik - a család szempontjából elveszett, és teljesen eredmény nélküli évekbe. A következő a szubjektív akadály (a második bolygón) az elképesztő mértékű, sőt, gyilkos önzés, a jobb jövőnek az egyéni túlélés/életminőség szempontjából való totális félreértése. Az objektív akadályon csak a figyelemmel és széles látókörrel lehet túllépni, a szubjektív akadályon pedig ennek további léptéke mellett szükség van az emberi lehetséges motivációk tartományának ismeretére.
Következik a szervezeti-strukturális akadály, amely már legyőzhetetlen. Kiderül, hogy a célt és munkakereteket meghatározóknak olyan mögöttes célja vannak, amelyek nem esnek egybe a főszereplő motivációival (lehet, hogy hazudtak neki, de lehet, hogy csak ő akarta másnak látni a dolgokat, s hogy idővel nem úgy alakultak a dolgok, ahogy elképzelte, így mindazt hazugságként élte meg).
Érdemes a "családra" is vetni egy pillantást, amiben alapvetően a nagyapa-apa-fiú férfiága jelenik meg, amelyhez képest "divergens" a lány. A fiú mintha az a jövőkép lenne, aki leragad a helyzetében, így olyan módon fojtódik meg, haldoklik, hogy szinte észre sem veszi, mert észre sem akarja venni. Bár a családja mellett van, a negatívan bemutatott döntéseivel valójában a családját is veszélyezteti. A nagyapa az életét végigdolgozott, nyugdíjas férfi, aki látszólag karakterizálatlan. Valójában olyan, mintha a teljes történet az ő álma, képzete lenne, amiben főszereplőként a fiatalosabb énjével (aki így a fiaként jelenik meg) jelenne meg. (Érdemes végignézni a filmet úgy, hogy mindez a nagyapa álma.)
A lány a lázadás szelleme, az apa karaktere ezért marad látszólag hűvös, mivel a forrongása a lány karakterében externalizálódik. A "család" tehát egyetlen személyiség "ágaiként" is értelmezhető, amiből csak a lány válik a későbbiekben le önálló személyiségként. Az apa-lány kapcsolatnak hangsúlyt ad, hogy gyakorlatilag ezzel párhuzamos viszonyok jelennek meg a professzor és a lánya esetén.
De.
A kezdő klisés és sematizált szimbólumok minősége - így telítettsége és ereje is - a történet feltartózhatatlanul hömpölygő áramlásával egyre emelkedik, és az utolsó blokkra valóban átütővé válik. Megtudjuk, hogy a további haladás, sőt az egész emberiség túlélése csak úgy lehetséges, ha belépünk egy "fekete lyukba" és onnan információt szerzünk. Mi is ez a hely? A mi "dimenzióink" felett álló kiismerhetetlen "lények" otthona; és a megoldások kulcsai csak tőlük kaphatók meg.
Egy technicista szemléletű ember oda csak a halállal juthat (mert a kapcsolatra van más mód is), de csak, ha adott lelki minőségű - erre utal az önfeláldozás képessége. A fekete lyuk a sumer "kur-nu-gi", a "vissza nem térés világa", a túlvilág. Az "esemény" a halál, és ha az "esemény-horizonton" túllépünk, eltűnünk a semmibe az ittmaradtak számára. Eltűnünk a semmibe?
Szükséges, életmentő lenne tehát a kapcsolat a magasabb "dimenziók" tartományok felé, amire a film ad is egy receptet. A vissza nem térés határán, az "esemény" horizontján túllépett férfi kommunikálni próbál a lányával, így az ottaniak számára érthetetlen "szellemként" jelenik meg. Az első próbálkozások a kapcsolatfelvétel kísérletei, majd elkeseredésének érzelmi hullámában, hogy mennyire kimaradt lánya életéből, a "maradj" üzenetet próbálja elküldeni és csak később történhet az igazi mentő tudás közlése.
Miért a lány? Benne testesül meg a saját forrongó, kreatív, világjobbító szelleme, így a leginkább rá van hangolódva, vele a legerősebb a lelki rezonanciája. Az érzelmeken, életsegítésen túli szellemi kommunikációhoz viszont szükséges, hogy szinkronba álljon az idejük, amit a két óra jelképez, s ez akkor következhet, robbanhat be, ha azonos "korúak", vagyis azonos érettségi szintre kerülnek és a világlátásuk is harmonizálódik (igen, a férfié is, a lelkibb dimenzió felé, amit ott, a labirintusában láthatunk).
Ezek a jelenetek tehát az elzárt és ismeretlen Szellemiség világában játszódnak, s a férfi megérti, hogy ő csak mediátor a felsőbb hatalmak és célok eszközeként és az igazi kiválasztott a lánya, aki a földön, az otthonunkban cselekedhet.
Mi a kommunikáció eszköze? Itt gravitációs hullámokként vannak megnevezve. Az biztos, hogy ezek még a teret is meggörbítik és az időnkívüliségben, az időnk felett léteznek. A gravitáció - a vonzás, a hasonló a hasonlóra hangolódik és közöttük kialakul egy, a dimenzióink feletti kapcsolat, Vonzás, empátia, közeledés, közelség, amely a tér két pontját összegörbíteni képes, s ahol az egyik van, ott van a másik is, mert a kettő egy.
A tiszta szeretet az, ami lyukat is képes ütni a valóság eseményeinek a terén.
A főhős meghal, túllépi az eseményhorizontot, de egész életében tevékeny és önzetlen szelleme tovább él. A záró képekben a saját Paradicsomát láthatjuk: kedvenc világűrjében a zöldellő környezetben megjelenő otthonát. Majd (szellemként) megjelenik lánya halálos ágyánál, mert megígérte, hogy visszatér. De még ekkor sem nyugodhat, Eleven szellemként útra kel, hogy a Jövő önzetlen építésének Őreként minden tapasztalatával, tudásával, ismeretével, a felsőbb minőségekhez való kapcsolódásának képességével a hasonlóan tevékeny "rokon léleknek" segítsen.
(Részletesebb elemzésre csak egy DVD és egy szövegkönyv birtokában merészkednék. De az alapvetés remélem ennyiből is érthető. Pl. érdemes lenne elemezni a párhuzamos történéseket, vagy a "fekete lyukba" lépést, hallhatjuk: "Interferencia", "Villanások", "A számítógép" - vagyis az ego/ racionalitás - "leáll", "A gravitációs" - vagyis érzelmi - "turbulencia", ami a kapcsolat felé viszi. Vagy, a mai divatos "reinkarnációs" képzettekkel szemben mennyire döbbenetes igazsága van Newton III-nak: "ahhoz hogy neki induljunk, valamit magunk mögött kell hagyni". És a többi érdekes részlet...)
A történet szerint a további haladás, sőt az egész emberiség túlélése csak úgy lehetséges, ha megértjük a mostanában elzárt, ismeretlen "fekete lyukat". Az összeomlástól csak egy szingularitás menthet meg bennünket, ami most még ismeretlen, de számunkra egyszerre Kapcsolat, Vonzás-Vonzódás, Tudás, amibe belépve - bár ugyanott maradva - egy teljesen más Világban találhatjuk magunkat. "Gravitáció... üzenetküldésre...", s az "áthatol a dimenziókon, beleértve az időt is". Nehéz rátalálni, ráhangolódni erre a szingularitására, de az (érett!) forradalmi jövőkeresés (Morph) ígérete szerint: ha valaminek csak kis esélye is van "az meg is történhet". És mindez, az "új napunk", "új otthonunk" lehetősége ott van, "felettünk", a Csillagok között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése