http://elmondo.blog.hu/2008/04/07/adam_almai_1
elején olvashatjuk a következő viccet:
Mózes, Jézus és egy szakállas öregember golfozik. Mózes is és Jézus is elvétik a célt. A szakállas öregember jön, hosszan céloz, ám az ütés így is pocsék, és a labda teljesen más irányba száll. Egy klubház tetején landol végül, ahonnét az esőcsatornába gurul, majd a sövény mentén bele a tóba egyenest egy tavirózsa-levélre. Történetesen épp egy béka ül ott, aki, hamm, bekapja, ám még ugyanebben a pillanatban őrá is lecsap egy gólya. A béka, már a levegőben, haláltusája közben eltátja a száját, és hopp, a kihulló labda egyenest a lyukba esik. Mózes mindezek után némi rezignációval szól oda Jézusnak: "Mondtam már, hogy utálok apáddal golfozni?!"
A viccben 'Mózes' persze a szűkfókuszú racionalitást képviseli, míg 'Jézus' talán a világ lelki megközelítése lenne.
Számomra lenyűgöző, ahogy a -talán alvó- klubház felébresztése, az eltömődni készülő esőcsatorna felrázása, a tó békátlanítása és a gólya megetetése megtörtént.
Aki pedig béka, az jobb, ha csukva tartja száját, bármilyen tavirózsás környezetbe vitte eddig a sorsa, és féken tartja a mohóságát.
És ebből a hatalmas 'parabola' tanításából ez a 'Mózes' semmit sem értett...
(A repülő labda íve is 'parabola', de a szó másik jelentésében: "jelképes történetet, példázat, amely erkölcsi tanítást tartalmaz".)
A vicc pedig talán még ennél is messzebb vezet. Ahol a 'szakállas öreg' golfozik, ott a golfozók 'klubháza' talán a templom. A koppantás a tetőn viszont mindenképpen az Ég hívása. A 'labda' útja ezután a szűknek és korlátozónak tűnő (eső)csatornában indul (az eső az égből érkező 'víz', amit a csatorna adott módon és helyre vezet), majd a sövény mellett folytatódik, amit a 'labda' úgy élhet meg, hogy az útja ekkor már az ég felé növekvő lények/növények útmutatása mellett és kíséretében vezet. Ez az út pedig a tavirózsás öröklét Paradicsomába visz. A paradicsomi tavat viszont a gólya, az öröklét szeráfja őrzi, az illetékteleneket onnan eltüntetve. (A 'szeráf' szó a 'száraf' igéből származik, így tüzes, elemésztő lényt jelent.)
És a 'labda' végül célba ér.
Mindez egy lenyűgöző ívű parabola, "példázat, amely erkölcsi tanítást tartalmaz", arról, hogy hogyan érhet célt az embert, milyen utat kövessen, viszont mi ne legyen, mit ne tegyen, ha nem akarja, hogy végül kivessék a Paradicsomból.
Nagyobb intelligenciát jelent, ha valaki egy jelsorozatként észlelhető rendszernek nagyobb összefüggéseit látja át. Itt pedig egy összehasonlíthatatlanul nagyobb intelligencia jelent meg.
A filmelemzés írója szerint "A vicc gyenge - a szavazáson 5-ből 3,9 pont, amit nehéz elképzelni, hogy nem a beküldő szűk baráti köre tornázott föl ennyire -, a filmmel kapcsolatosan mégis releváns. Őrült kavalkád."
(Az Ádám almái c. filmet másutt részletesen elemeztem.)
A vicc szerintem nagyon jó, de azt 'mózesi' analizáló, töredékekben gondolkodó racionalitással nehéz követni; ahhoz éppen az egész ívet átfogó képi látásmód szükséges.
Mennyi lehetne a vicc értékelése egy hiteles szavazáson? Talán a 3,9/5-nél is sokkal kevesebb?
A értékelés talán éppen azt mutatná meg, hogy mennyire vagyunk okoskodó 'Mózesek' vagy pedig van érzékünk az 'Egészhez'.
